A napok gyorsan teltek. Csak azt vettük észre, hogy tavasz van. Örültem neki, hiszen gyűlölöm a telet! Igaz itt azért elviselhetőbb, mint nálunk, otthon. Azóta sem beszéltünk Adam-el a történtekről. Bár nem értem, hogy ennek mi értelme? Attól mert egy dolgot a szőnyeg alá sepersz, az nem azt jelenti, hogy nincs is! De ha ő nem hozza fel, én biztos nem fogom. Már-már mondhatni, hogy helyre jöttem a történtek után. Elfelejtettem mindent ami volt. Vagy legalább is sikerült ...

Ahhoz képest, hogy a szívem a torkomban dobogott, jól telt az első nap. Szerencsére óriási volt a forgalom, így nem volt időm cseverészni. De eljött az amit nem akartam, a nap vége. 2 óra, vagyis vége a mai melónak. Carl szokás szerint megvárt. Bár nem igazán tudtam mit is mondjak neki. - Szia szépségem! - adott egy puszit az arcomra - Hogy telt a szilveszter? - na bumm, remek kérdés. - Egész jól. Elkísértem Ad-et egy koncertjére. Aztán buliztunk egyet és folytattuk ...

Lezajlott a nagy családi vacsi. Nagyon jó volt. Mindenki örült. Kis butácska dalokat énekelgettünk. Bár én nem nagyon, mert nem tudok. Legalább is nekem nem jön be a hangom. Másnap a nagy család szét szóródott. Mindenki haza ment. Hozzám eljött Carl és együtt töltöttük a karácsonyból hátra lévő időt. Csak kettecskén, bár azért bemutattam Adam-nek is. Jól kijöttek, hamar megtalálták a közös hangot. Aminek azért örültem. Hiszen ciki lett volna itt egymást kerülgetni. Nem lett volna jó ha ...

Teltek a napok, már csak pár rövid nap volt karácsonyig. Bent megbeszéltük az ünnepi nyitva tartást is és, hogy ki mikor dolgozik. Sokan, akiknek családja volt az természetes, hogy szabadságot vett ki. Én szívesen jelentkeztem, hogy bemegyek dolgozni, hiszen nem vagyok oda ezért az ünnepért. Tudom ilyenkor sokan megkérdik, hogy „hogy a fenébe nem lehet szeretni a karácsonyt?" Nos nekem erre sok okom van, ami nem épp a legboldogabb emlékeim közé tartozik. Meg különben is, manapság már nem ...

A napok gyorsan teltek. Megkaptam az első fizetésem. Sőt megkaptam az új állandó szerződésem is. Nagyon örültem neki. Mint egy kis gyerek a karácsonyi ajándékának. Odaadtam Adam-nek a rezsi pénzt, ingyen csak nem lakhatok nála. Hogy nézne már az ki? December eleje volt. Közeledett a karácsony. Igazából nem nagyon szeretem ezt az ünnepet. Szerintem meg sem ünneplem. Minek? Egyedül nincs értelme, Adam meg nem ünnepli. Épp egy lazulós estére készülünk. Elmentünk egy bevásárló ...

Ijedtségemben megszólalni sem tudtam. Vajon mit mondjak? Az igazat? Talán megérti. Vagy netán hazudjak? Nem tudom. - Hahó kérdeztem valamit! - kiabált dühösen. - Elnézést főnök úr. Én csak... itt... - makogtam össze vissza. - Csak nem itt aludt? - De igen. - vallottam be -Tudom, hogy kirúg emiatt. De sajnos hirtelen nem tudtam hova menni. Elnézést kérek! - pakoltam össze szomorúan a cuccaim, hogy minél hamarabb eltűnjek ebből a kínos helyzetből. - Ki ...

Odajött hozzám miután kikérte a saját süteményét. Leült. - Na mi újság? Hogy sikerült a mai nap? - érdeklődött kedvesen. - Egész jól köszike. Aláírtuk a szerződésem, holnap kezdek reggel. Két hétig nappalos leszek, míg belerázódok utánna áttesznek a délutáni műszakra is. - Na az szuper! - beleharapott a sütibe. - Igen. Na és, neked milyen volt a nap egyik része? - Tök jó. Voltam egy rádiós interjún, aztán mennem kellett fotózásra, és most ebéd után ...

JESSIKA SZEMSZÖGE (egy darabig most az ő szemszögéből olvashatjuk a történetet!) Istenem annyira izgatott vagyok, hogy megkapom-e a munkát vagy sem! Ma megyek a próba napomra. Rettentően izgulok! Főleg mert a híres sztár séf éttermében dolgozhatok, még ha csak egy napig is. Mindig is felnéztem rá, nagyszerű szakács, jól főz és rengeteg műsora is van. Amiket szinte mindet láttam. Kedvencem az amerikai mesterszakács. Egyszer kétszer eljátszottam a gondolattal, hogy ...

ADAM SZEMSZÖGE Ma van utoljára a kórházban az új barim. Mivel nagyon jófej és aranyos vagyok, gondoltam segítek neki. Egyik haverom ismerősének van egy étterme, és megígérték, hogy megnézik hogyan tud dolgozni a lány és lehet, hogy alkalmazzák ha bírják a strapát. Azért tényleg iszonyat jófej vagyok. Hiszen nem is ismerem, még a nevét sem tudom de segítek neki. Hát igen én már csak ilyen vagyok. Megmosolyogtam a hülyeségem és mire kiszórakoztam magam felértem a ...