Epilógus

- Gyere már YoonGi mi a francot tudsz eddig csinálni? -rontott be a fiú szobájába.

- Jólvan már Jimin ne ordíts velem, eskü felnyomok a seggedbe egy gránátot és totál szétdurrantalak! Készülök nem látod!?

- Jó-jó nyugi, ne légy már ideges. Ez a nap ordítozás és dühkitörés mentes, emlékszel?

- Ha nem basznád fel folyton az agyam akkor nem kiabálnék. Tűnés kifelé! -dobott felé egy cipőt, de Jimin gyorsabb volt kirohant a szobából.

A nappaliban ácsorgó fiúk már toporzékolva várták a még mindig szöszmötölő barátaikat. Taehyung JeongGukal a konyhában egy pohár ital mellett beszélgettek.

- Hogy vagy haver? -paskolta meg hátát.

- Szerinted? Totál levert a víz, frászt kaptam! Szerinted késő visszakozni? -nézett körbe kétségbeesve amin Guk csak nevetett.

- Hát innen már nincs menekvés Tae, te akartad ezt! Na gyere, induljunk életed legnagyobb akciójára. -rángatta fel székéről.

- Jah... csak éljem túl... -ingatta fejét sóhajtozva.

JeongGuk csak nevetett barátja arckifejezésén s nem értette mikor lett ennyire félős és puhány.
Az óriási épület elé érve a fekete autók libasorban álltak egymás mellett, egyik nagyobb volt a másiknál. Tipikus maffia járművek voltak a legrosszabb márka a Lamborgini volt. Tae és a barátai egy limuzin nagyságú terepjáróból szálltak ki mely matt feketeségével és aranyozott felniével minden tekintetet magára vonzott. Elegáns öltönyt viseltek fehér inggel és csillogó olasz cipővel. Zsebeikben fegyver díszelgett, míg zakójuk felső zsebéből 1-1 díszzsebkendő lógott ki. Mint vezér Taehyung ment elől, mellette Jimin és JeongGuk. Az óriási terembe érve nagyszerű pompa fogadta őket, mindenhol díszes asztalok, szolgálatra kész pincérek és fegyveres őrök az ajtóknál. Amíg az utolsó simítások is elkészülnek a nagy akcióig addig Tae és barátai félrevonultak egy csendesebb helyre. A fiú nem tudta véka alá rejteni izgalmát bár hiába is akarta volna. Fel-alá járkálva igyekezett nem agyvérzést kontra szívroham kettőst kapni.

- Tudja valaki meddig csinálja még ezt? -mutatott rá YoonGi- Eskü ha nem hagyja abba lecsapom!

- Hagyd már Agust, hiszen olyan aranyos ahogy izgul, nézd! -mutatott rá Jimin gúnyolódva.

- Haha, befoghatod Park! -vetett felé gúnyos mosolyt.

- Jólvan már srácok meg ne öljétek egymást! -állt fel a legidősebb- Max ha ennek vége, de addig senki nem nyír ki senkit világos!?

- Igen anyuci. -harsogták kórusba mire mindannyian kaptak egy kokit a fejükre.

- Kim úr, jöhetnek készen van minden! -nyitott be egy fiatal lány, akiről azt sem tudták kicsoda.

Tae szíve nagyot dobbant, majd áttörte bordáit. Hevesen kapkodta a levegőt mintha nem lenne oxigén a szobában.

- Nyugi már Tae, ne ess pánikba. -paskolta meg JeongGuk a hátát- Nem lesz semmi ziccer. Hamar lezavarjuk ezt az egészet aztán már mehetünk is haza és gyilkolunk egy jót. Mit szólsz?

- Ja persze mert az csak úgy megy mi? Nem! Én képtelen vagyok kimenni oda! Kaphat az ember szívvérzést? -kapott mellkasához.

- Na most befejezed ezt a már szánalmas baszakodást és kimész oda! -verte fejbe YoonGi- Egész héten a te nyavajgásodat hallgattam és már kurvára ki van veled a tököm! Kimész szépen oda, a pap elé állsz és elveszed végre azt a lányt, világosan beszéltem!? -ordított rá, közben a többiek majd megszakadtak a röhögéstől.

- Igen. -sütötte le szemeit.

- Akkor nyomás, különben átmegyek langyi üzemmódba és kitágítom a szarólyukad!

Elrohanva a tajtékzó YoonGitól az oltár elé állt Jiminnel és JeongGukal oldalán. A többiek a székekben foglaltak helyet. Felszólalt az a tipikus zene ami ilyenkor megszokott és a terem legvégén felbukkant egy hosszú fekete hajú, fehér ruhás lány, arcát fátyol takarta. Lassú, ritmusos léptekkel közeledett a fiú felé, mellette bácsikája tartotta kezét nehogy egy óvatlan pillanatban elessen. Mikor mindketten a pap előtt álltak szembe fordultak egymással és Taehyung hátrahajtotta a lány fátylát. Rögtön elmosolyodott amint meglátta gyönyörű hófehér arcát, bájos mosolyát és csillogással teli szemeit, melyek csakis a fiú miatt csillogtak annyira.

- Kezdhetjük? -kérdezte a pap mire mindenki hevesen bólogatni kezdett- Rendben. Kedves egybegyűltek! Azért vagyunk ma itt, hogy ezt a két embert összeadjuk és útjaikat örökre keresztezzük! Aki úgy gondolja ennek a házasságnak nem kell megtörténnie az most szólaljon fel! -itt minden bizalmi ember előrántotta pisztolyát és felállt majd mérgesen néztek a vendégekre- Nos mivel senki részéről nem érkezett ellenvetés, ön ifjú Kim Taehyung akarja-e a jelenlévő Jang NaRa kisasszonyt feleségül venni és örök hűséget fogadni neki? Gondoskodni róla, kitartani mellette jóban-rosszban, a legvégsőkig amíg a halál el nem választ?

- Igen atyám akarom! Még azután is! -mosolya füléig ért.

- És ön kedves Jang NaRa kisasszony, elfogadja-e a jelenlévő urat hites férjéül? Kitart mellette jóban-rosszban, hűséges lesz hozzá és kitart mellette a végsőkig, míg a halál el nem választ?

- Igen atyám, a legvégéig!

- Kérem a gyűrűket! -Taehyung megragadta az egyik arany karikát majd a lány ujjára húzta majd NaRa is megtette ugyanezt- Ez a két gyűrű jelképezze az önök örökké tartó szilárd és megbonthatatlan közös életüket! Ha bármikor rápillantanak eme gyönyörű szimbólumra soha ne jusson más az eszükbe, csak az egymás iránt érzett olthatatlan szerelmük! Most pedig újdonsült férj, kérem csókolja meg a feleségét!

Megragadva a lány derekát magához rántotta és ajkaik pillanatok alatt forrtak egybe. Mindenki egy emberként pattant fel és hurrázás közben cseresznyefa virágokkal dobálták meg őket és különféle ékszerekkel, örök életet és összetartozást jelképező tárgyakkal. Taehyung megragadta NaRa kezét és kirohantak a díszteremből, egyenesen az autóig ahova barátaik is követték őket.

- Nos Kim asszony, kezdődhet a közös életünk? -szorította meg kezét.

- Nos Kim úr, már alig várom! -csókolta meg.

Az új birtokra érve szinte azonnal elkezdődött a buli és minden új B.T.S. tag határtalanul boldog volt. Legtöbben inkább a korlátlan fogyasztás miatt, de örültek főnökük határtalan boldogságának is. Amíg NaRa barátnője segítségével próbálja kihámozni magát az esküvői ruhából addig Taehyung a bárban koccintásra hívta barátait.

- Éljen a mi kis nős maffiavezérünk! -karolta át JeonGuk barátja vállát- Na mit érzel Taehyungie? Elmúlt a pánik? -ültek le a pulthoz.

- Igen, el. -mosolygott őszintén- Tudod mit érzek most Gukie? Boldogságot! Boldog vagyok, azt hiszem most először az életemben! Teljes lett minden. Sikerült helyrehozni amit elrontottam, újraéledt a B.T.S. te is újra köztünk vagy és végre nem kell félnünk, hogy egy újabb banda el akarna minket tiporni.

- És ezt mind NaRanak köszönheted! Az a lány valami elképesztő, ezt én mondom neked TaeTae. Öt éve mikor berontott az ajtómon totál ledöbbentett. -nevetett fel az emlékre- Azt hittem soha senki nem fog rávenni arra, hogy újra szóbaálljak veled azt meg végképp nem hittem, hogy arra is rávesz mentsem meg a segged a kaszás karmaiból. Erre tessék, itt vagyunk! Elhiszed ezt?

- Mit kell elhinni?

A hangra minketten odakapták fejüket és NaRa rögtön férje karjaiba vetette magát, nyakába kapaszkodva igyekezett nem elterülni a padlón.

- Guk csak azt mesélte, hogy milyen remek meggyőző képességed van amiért képes voltál rávenni őt, hogy segítsen neked.

- Nem volt nehéz, csupán őszinte voltam. Tudod Tae, az őszinteségnél nem kell hatásosabb fegyver.

- Áú ez most szíven ütött. -tette mellkasára kezét drámaian- Mehetünk? -állt fel a székről.

- Hová? -kérdezte meglepve.

- Hát a nászutunkra te buta! Azt hitted nem viszlek el sehová?

Megragadta kezét és meg sem álltak a rájuk várakozó autóig.

- Na és hova megyünk?

- Meglepetés.

- Legalább azt áruld el mennyi időre.

- Amennyire csak kell!

- Na és a szervezet meg a cégem?

- A vállalat miatt ne aggódj, beszéltem a bácsikáddal és Jim anyjával, elirányítják amíg nem vagy. A szervezet meg meglesz nélkülem, a fiúk elviszik. Tudják mi a dolguk, különben is hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy ők legyenek a fronton.

- Hogy érted ezt?

- Hát azután úgysem lesz időnk egyikünknek sem a bizniszekkel foglalkozni ha megszületik a kicsi Taehyungie!

- Hohohó! Milyen kicsi Taehyungie? -emelte meg szemöldökét.

- Mért? Azt hitted sakkozni megyünk nászútra? -húzta perverz mosolyra ajkait.

- Hát nem sakkozni, ugyanis én a pókert szeretem. -nevetett fel.

- Szeretlek NaRa! -hintett kézfejére egy lágy csókot.

- Én is Taehyung.

- Tudod ezt sosem mondtam, mert nem vagyok oda az ilyesfajta nyáladzásért, de... Minden este hálát adok az égnek, hogy akkor nem hagytál itt engem. Ha meghalsz én nem is tudom mi lett volna velem...

- Elfelejtettél volna aztán már másnap egy dögös szőke ágyában kötöttél volna ki. -vágta fejéhez kötekedve.

- Jang NaRa azonnal fogd be! -kiabált rá- Hogy mondhatsz ilyet? -nézett rá dühösen.

- Miért talán nem igaz? Különben se kiabálj velem! -üvöltött vissza- A nevem Kim NaRa! -mindkettőjükből egyszerre tört ki a nevetés.

- Szeretlek Kim asszony! Örökkön örökké!

- Én jobban Kim Taehyung, amíg világ a világ!