New Orleans. A város mely oly csendes, oly biztonságos, ahol az emberek nyugodtan és biztonságban élhetnek. Fával tarkított utcák, virágos parkok, tavak melyben kacsák úszkálnak. Mi baj történhetne ebben a békés, tisztességes ember lakta városkában?
...
Az éjszaka csendjét lábak dobogása veri fel, mely egy sebesen száguldó testhez tartozik. Egy szórakozóhelytől nem messze, egy sötétnek ható félreeső kis utcában egy lány szalad az életéért. Cipőjének erőteljes koppanása visszhangzik a hatalmas betonépületek falairól. Vissza-visszapillantgatva felméri a helyzetét, vajon követik-e még. Lábai már fájnak, levegőt alig kap, tüdejét égette az oxigénhiány. Egy erőteljes lökéstől mely oldalról érte a földön kötött ki. Támadói hamar körbevették és fölényesen mosolyogva állták a lány gyilkos pillantásait.
- Állj fel tündérke! -ripakodott rá az egyik mire megragadta karját és egy erőteljes rántással felcibálta a földről.
- Eressz el! -szűrte fogai közt, igyekezte kirántani karját az erős szorításból, de a férfi sokkal erősebb volt nála.
- Nanana, úgy látom karmol a kis cicuska! -haverjai gúnyos nevetése felrázta a sötét utca csendjét.
- Mit akartok tőlem? -kiáltott rájuk.
- Óh tudod te azt nagyon jól kiscsillag! Van nálad valami aminek nagyon nem kéne a tulajdonodban lennie! Azonnal add ide! -erőteljes hangja félelmet keltő volt.
- Nincs nálam. -felelte halkan.
- Ugyanmár ne gyere nekünk ezzel. -szólt közbe a másik, tetoválásokkal teli fickó- Könnyítsd meg a saját dolgod is és add át! Vagy vigyünk el egy eldugott helyre és kényszerítsük ki belőled? Ezt te sem akarhatod?
- De ha egyszer nincs nálam a pendrive! Hogy adjam oda, ha? -kiabált, titkon abban reménykedett, hogy valaki meghallja ordítozásukat.
- C.C.C. -ciccegett fel az első- Az baj, az nagyon nagy baj! Sajnos nem engedhetünk el, láttad az arcunkat, tudod mit akarunk szóval... -dörzsölgette jelképesen enyhén hosszú szakállát- Kár érted, igen csak cuki kislány vagy te! -simított rá arcára.
Mire a lány elrántotta fejét, még a hideg is kirázta a férfi érintésétől. A szakállas aprót bólintott társai felé majd ketten közre fogták a lányt és elkezdték elhurcolni a szemközti utcán.
- Segítség!!! -ordította torkaszakadtából.
- Kiabálj csak cica, úgyse hall senki! -nevetett gúnyosan az egyik támadója.
Elráncigatták az utca végén parkoló fehér furgonig, aminek kettőt koppintva oldalára bentről kinyitották az ajtaját. Belökték a lányt és az ott helyetfoglaló néhány személy segített a ficánkoló „vendég" leszorításában. Megvárták míg az összes tag beszáll és intve a sofőrnek útnak indultak.
- Hova visztek? -kérdezte kétségbeesetten.
- Egy biztonságos helyre ahonnan nem szökhetsz meg! -világosította fel az egyik, valószínűleg ő lehetett a főnök mert mindenki az ő parancsait leste.
- Az apám nem fogja ezt hagyni! Meg fog keresni és akkor nektek annyi!
- Juj, nahát odanézzetek apuci pici lánya bekeményített! -gúnyolódott rajta az egyikük, mire mind elnevették magukat.
- Apád nem fog ugrálni elhiheted, van az a helyzet amikor már ő sem tud segíteni! Nem kellett volna beleütnöd az orrod olyasmibe ami nem a te dolgod!
- Azonnal engedjetek el, hallod!? Eresszetek el! Ezt még nagyon megbánjátok!
- Tömjétek be a száját! Elég volt a hisztijéből.
Aprót bólintva főnöküknek fogtak egy ragasztószalagot és alaposan bekötötték a lány száját. Kis idő után leparkolt a fehér jármű és kituszkolták belőle a szabadulni akaró vendégüket. Egy régi raktárépület hátsóbejáratánál voltak, ahol két fegyveres őr figyelte az ajtót. Egy gyors kézfogás után beengedték őket és meg sem álltak egy egészen elegánsan berendezett szobáig, ahol egy kb ötvenes éveiben járó, kissé borostás, jól öltözött férfi várta őket. Kényelmesen ülve vörös bársonyba öltöztetett székében, egyik kezében egy pohár ital, a másikban pedig egy pisztoly pihent. Biccentve fegyverének csövével jelezte, hogy ültessék le a lányt a vele szemben elhelyezkedő székbe. Belenyomták őt a kényelmetlen, vas szerkezetű, rácsos hátú székbe.
- Ő lenne az? -nézett a szakállasra- Ő az a lány aki meghackelte a rendszerünket? -tudakolta félig gúnyosan, félig lenyűgözött hangnemben.
- Igen uram, ő az. -biccentett aprót fejével.
- Lenyűgöző! Egyszerűen lenyűgöző. -tapsolt, majd odasétált a lányhoz- Mondd csak szépségem hol vannak a bizonyítékok? -simított rá arcára, mire elrántotta a fejét- Hmm. Kéreti magát, ez tetszik! Vegyétek le!
Utalva ezzel a beszédét gátoló ragasztószalagra. Az egyik kissé vézna alkatú, fekete hajú férfi leszedte róla és visszalépett korábbi helyére, hogy utat adjon főnökének.
- Beszélj! -kiáltott rá.
- Nincs nálam.
- Nem azt kérdeztem, hogy nálad van-e, hanem hogy hol van!? -csapott mérgesen az asztalra.
- Azt hiszi elmondom? -nevetett- Nem árulok el semmit! Amint megtudja hova rejtettem a pendriveot, abban a pillanatban fejbe lő!
- Óh, nocsak! Nem csak szép még okos is. Ez tetszik!
Mosolygott rá embereire és fölényes stílusban sétált vissza a trónhoz hasonlító székéhez. Leült rá, zakójának belső zsebéből előhúzott egy sötétbarna szivart, aminek oldalán végighúzta orrát, mélyet szippantva illatából. Előkerült egy öngyújtó is, amin egy kövekkel kirakott kígyó tekergett. Meggyújtotta erősen aromás illatú szivarát, minek füstjét egy o alakban fújta ki.
- Rendben, játszhatjuk ezt is. Ha így akarod! -elővette telefonját és pár pötyögés után füléhez emelte- Vigyétek!
A gyors egyszavas parancsa után bontotta a hívást és fekete telefonját az asztalra helyezte.
- Ha jól tudom van egy hugod nemde? -kérdezte a lánytól, kinek szemei hatalmasra tágultak- Sofi ugye? Igen. Hát nem aranyos? -újra kezébe vette készülékét és mutatott egy képet a kislányról- Igazi kis tündér!
- Ha bántani meri esküszöm, hogy...
- Mit? Csak nem megölsz? -felnevetett mire mindenki egy emberként csatlakozott hozzá.
- Hagyja őt békén! Neki ehhez semmi köze! Ne bántsa, hiszen ő csak egy gyerek! -hangja könyörgő volt, kétségbeesett.
- Az, hogy életben marad-e csak is rajtad áll! -mutatott rá- Elárulod hol vannak a dokumentumok vagy sem? Ragaszkodsz az igazságodhoz vagy inkább megmented a hugodat?
- Rendben! -kiáltott- Elmondom. -hajtotta le fejét, tudta vesztett- Egy széfben van az irodában. De csak az én hangomra nyílik ki!
Előrehajolva az asztalra könyökölt és erősen elgondolkozott vajon igazat mond-e a lány!? Nem tudta, hogy csak blöfföl vagy tényleg az igazat állítja.
- Rendben. Az embereim elvisznek oda. -intett nekik, mire csak egy fejrántás volt a válasz- De ha átversz engem vagy bármivel próbálkozol legközelebb a drága kis Sofi hullájával fogod szemben találni magad!
- Nem hazudok! Eszem ágában sincs kockáztatni a hugom életét.
Csak bólintott mire az emberei újra közrefogták őt és kihurcolták a furgonig. A városba visszavezető út gyorsan eltelt és azon kapta magát, hogy a hatalmas irodaház előtt áll, minek az apja a tulajdonosa. Négy férfival az oldalán ment be az üvegajtón, ahol az éjjeli portás furcsa szemekkel vizslatta a késői látogatókat.
- Áh Miss Smith, jó estét! -állt fel székéből- Ilyenkor itt?
- Igen. Üdvözlöm Mr. Rodrigez. A munka sajnos nem válogat. -erőltetett magára egy műmosolyt.
- Megértem. Na és ők -biccentett kísérői felé- kicsodák? -az egyik aki szorosan mögötte állt egy pisztolyt tartott a hátához és erősebben hozzászorította, nehogy az igazat merje mondani.
- A színészek az új filmbe. Tudja az a maffiás?
- Áh igen, mintha az édesapja említett volna ilyesmit. De mit keresnek itt ilyenkor?
- Meg kell mutatnom nekik a kellékeket és a jelmezeket, hogy ha netalán nem lenne jó akkor időben kész legyünk az újakkal a forgatásra.
- Rendben. Jó munkát Miss Smith.
- Köszönöm, önnek is!
Elköszönve a portástól beszálltak a liftbe és meg sem álltak a legfelső emeletig, ahol a vezérigazgató irodája volt. A lány kiszedte táskájából a kódkártyát, amit végighúzott a panelen így kinyílt a tágas iroda ajtaja. Belökték rajta és sűrgették, hogy minél hamarabb adja át a bizonyítékokat. Leemelt a falról egy igen csak drága Davinchi képet, ami mögött egy szürke széf lapult. Hozzáérintette tenyerét mire egy hologram jelent meg előttük.
- Kérem a jelszót Miss Smith. -szólalt meg robotias hangon.
- Pillangó. -egy kisebb csilingelő hang után kinyílt a széf ajtaja- Tessék, nyitva van. Örülnek?
Hátrébb lökték a lányt és egymást lökdösve kezdték el feltúrni a széf rejtett tartalmát, de akárhogy kutattak az a bizonyos dolog nem akart előkerülni. Teljesen figyelmen kívül hagyva a lányt kutattak egyre idegesebben, aki kihasználva az alkalmat elvette az egyiküktől a pisztolyt. A férfi azonnal megfordult az érintésre, mire kapott egy golyót a mellkasába. Társai egyként kapták elő pisztolyukat és elkezdtek lőni a lányra, de ő hátrabukfencezve a kanapé mögé bújt. Lőttek egymásra, a tárak kezdtek kifogyni. Két férfit sikeresen kiiktatott de még kettő életben volt és már nem maradt töltény a tárban. Ekkor eszébe jutott, hogy apja tart a fiókjában egy aprócska kis pisztolyt, így eldobva az üres fegyvert az asztalhoz lopakodott, igyekezve kitérni a lövések elől. Kikapta a fiókból és felállva rejtekéből lőni kezdett. Az egyiküket sikeresen lelőtte, de a másikat sehol sem látta. Míg szeme sarkából észrevette, hogy a szekrény mögül előlép egyenesen rászegezve pisztolyát. Egyszerre adták le lövésüket, mire mindketten a padlón kötöttek ki. Pár perccel később a lány óriási fájdalmakkal de nehezen lábraállt. Kivette az egyik halott férfi övét és erősen vérző karja köré tekerve meghúzta azt, hogy elállítsa a vérzést. Nem várt egy pillanatig sem azonnal nyakába vette lábait és teljes erejéből rohanni kezdett.
- Mr. Rodrigez! -kiáltozott már a halban- Azonnal adja ide az apám autójának kulcsait!
- Jézusom Miss Smith mi történt önnel? -kérdezte aggódva.
- Ne velem törődjön, azonnal adja azokat a rohadt kulcsokat! -kiabált rá, mire a riadt férfi pár perc szöszmötölés után átadta a kért tárgyat- Ja és hívja ki a zsarukat. Van fent pár hulla! Minden elmagyarázok de most rohannom kell!
A garázsba szaladva, feloldva a vadonatúj tűzpiros Audi zárját bepattant a kocsiba és padlógázzal hajtott el munkahelyéről. Meg sem állt otthonukig, nem érdekelte hány piroson megy át, az sem ha netalán balesetet okozott valahol, csakis az lebegett szemei előtt, hogy meg kell mentenie kishugát aki otthon ülve azt sem sejti milyen veszély vár rá. Az óriási ház előtt leparkolva igyekezett be az óriási vaskapun. De amint meglátta, hogy a bejárati ajtó tárva-nyitva szíve heves tempóban kezdett verni. Lassan sétált be a nappaliba ahol elszörnyülködve látta, hogy a bébiszitter holtan, vérben ázva fekszik a padlón. Azonnal huga keresésére indult.
- Sofi! -kiáltozott- Hallasz? Én vagyok az Lia! Gyere elő nincs semmi baj!
Nem jött válasz sehonnan, egy apró szösszenet sem. Benyitott mindenhová, benézett minden helyre de a lánynak hűlt helye volt. A sírás erősen könyörgött annak, hogy túlnőhessen rajta és nem sok hiányzott, hogy engedjen akaratának. Már csupán egyetlen szoba volt amit nem nézett, az pedig az apja dolgozója. Óvatosan ráhelyezte kezét a kilincsre és lelkiekben felkészült a legrosszabbakra. Nagy levegőtt vett majd benyitott. A félhomály miatt szinte nem látott semmit, de amint felkapcsolta a villanyt sikítása betöltötte a ház vészjósló csendjét.
- A-apa. -dadogta- Jézusom, apa! -odarohant az asztalán fekvő, halott férfihoz.
Rángatta, élesztgette, könyörgött hogy térjen magához de semmi sem történt. Az erős rázástól a férfi élettelen teste úgy esett a padlóra, mint az őszi falevél. A lány sírástól görcsösen próbálta elővenni a titkos telefont, amit apja mindig elővigyázatosan elrejtett a fiókja egy titkos rekeszébe. Amint sikerült kiszednie azonnal tárcsázta a rendőrséget. Tudta ő már ide kevés, édes kevés egyedül.
~ Haló! Itt a 911 miben segíthetek?
~ Meg-megölték. -nyögte sírástól érthetetlen hangon.
~ Megismételné kérem?
~ Az apám... Megölték... Én annyira sajnálom...! Én csak jót akartam én csak az igazságot akartam megmutatni...! -ecsetelte teljesen kikelve önmagából.
~ Nyugodjon meg hölgyem! Mondja el pontosan hol van és mit tett? Kollégáink már elindultak önhöz.
~ Én nem tettem semmit! Meg akartam menteni a hugom... Jesszusom Sofi! Elvitték... -eldobta a telefont és a lány keresésére indult.
~ Haló? Itt van még? Hölgyem a vonalban van?
A lány kinek egykor oly nyugodt élete volt, most fenekestül megváltozott egy olyan dolog miatt amit nem is ő követett el. Igyekezett jól cselekedni, elhitette magával, hogy amit tesz az helyes és tessék, erre ezt történik! Az apját megölték, őt üldözik és a huga kit a világon mindennél jobban szeretett, eltűnt! Talán már nem is él... és minden az ő hibája! Mert jól akart cselekedni, mert segíteni akart apján, igyekezett kihúzni őt a csávából, nehogy egy olyan helyen végezze ahol nagyon nem szeretne lenni! De minden próbálkozása kudarcba fulladt, bármit tett csak rosszabb lett a helyzet! Vajon megtalálja a hugát? Életben lesz vagy már rég halott?
Az asztalon heverő papírokat eltette táskájába és elvette a pendriveot amit úgy kerestek, majd útnak eredt. Tudta bármi az ár de meg kell találnia a hugát, aki él és vár rá! Csakis ezt kell hinnie!