9. rész - Kegyetlen érzések

LARA SZEMSZÖGE:

Reggel felkelve azt láttam, hogy Tamás az ágy szélén ül, arcát a kezébe temette. Mintha nyomná valami a lelkét. Talán megbánta ami történt? Remélem nem erről van szó.
- Jó reggelt!
- Szia! Remélem nem keltettelek fel?
- Nem dehogy ne aggódj. Minden rendben van? - kérdeztem egy kicsit félve.
- Igen, minden oké. - hát ez egy kicsit se volt meggyőző.
- Elkezdek készülődni. Úgy is nemsoká' indulunk.
- Jólvan. Addig rendelek valami kaját. - felállt és kiment a szobából.
Hát ez a reggel se kezdődött valami fényesen. Biztos vagyok abban, hogy történt valami! Tuti megbánta az estét csak nem meri megmondani. Tudtam, hogy ez lesz, ezért nem akartam belebonyolódni semmibe, mert tudtam a vége úgy is ez lesz majd. Már kezdem én is bánni, hogy engedtem a kísértésnek. De én tehetek róla, csak is én! Én voltam a bolond! Őt nem lehet hibáztatni, hiszen ha egy pasinak szó szerint felkínálkozik egy lány egyik se mondana nemet, lehet még egy buzi sem! Magamnak kerestem a bajt, most ideje meginnom a levét!
Felöltöztem, összecsomagoltam és már útra készen mentem le a kanapéhoz. Megettem amit rendelt, addig ő is összeszedte a holmiját. Majd indultunk is. Nem szóltunk egymáshoz az úton, szinte semmit.
Hmm...hogy egy ember mennyit tud változni hirtelen. Mikor beértünk a városhatárhoz akkor méltóztatott hozzám szólni.
- Lara. Ugye tudod, hogy a történteket nem mondhatod el senkinek?
- Igen tudom. Nem vagyok hülye! Nem állt szándékomban posztolni a facebookra, nyugi.
- Jólvan ne haragudj, csak mondtam. Nem akarom, hogy miattam kirúgjanak az iskolából.
- Légyszi ezt ne! Legalább ne csinálj úgy, mintha fontos lenne neked mi van velem!
- Hogy mondhatsz ilyet!? Persze, hogy érdekel mi van veled! Miből gondolod, hogy nem?
- Hát nem éppen úgy viselkedsz mint akit szétvet a boldogság. De ha ennyire megbántad azt, hogy lefeküdtünk akkor minek mentél bele!?
- Jajj Lara, dehogy bántam meg, nem erről van szó...
- Akkor miről?
- Ez bonyolult.
- Azért próbáld meg elmagyarázni hátha képes vagyok felfogni.
- Csak annyi, hogy rossz az időzítés! Nem arról van szó, hogy megbántam volna vagy ne jönnél be! Mert nagyon is bejössz és fontos vagy nekem, de ennek nem kellett volna megtörténnie. De az én hibám, nem tudtam neked ellenállni!
- Szuper... Most lelkiismeret furdalást akarsz nekem okozni?
- Dehogy is! Nem, csak elmondtam ami nyomaszt. Hisz erre voltál kíváncsi nem?
- De... Mindegy inkább hagyjuk. Megértettem! Neked nem jó most, nem akarsz tőlem semmit. Én is mondtam, hogy még nem vagyok túl Krisztiánon, így kell egy kis idő mindkettőnknek.
- Igen, az nem ártana. De remélem azért nem haragszol rám annyira?
- Nem. Csak csalódtam én is, ahogy te is bennem amiatt. Szóval 1-1. - feleltem teljes komorsággal és iróniával.
- Ne haragudj!
- Hagyjuk.
Elhallgattunk. Nem volt már mit mondani, mindent megtudtam amit akartam, és gondolom ő sem akarta még tetézni a helyzetet. Egyszerre voltam rettentő mérges és szomorú is. Legszívesebben sírva ütöttem volna, se uralkodtam magamon, hiszen nem vagyok már buta tini lány, méltósággal kell kezelnem a csalódásaim, nem borulhatok ki!
A kapunk előtt megállt én kiszálltam és kivettem a csomagjaim.
- Akkor...itt véget ér a mi kis vakációnk... - próbált jópofizni és rendesnek látszani, de nem tudtam nevetni a tréfáján.
- Jah... Viszlát a suliban tanár úr! - ennyit tudtam mondani.
Megfogtam a bőröndöm és büszkén, emelt fővel mentem be a házba. Bár egy kicsit sem voltam az. Szerencsére még senki sem volt itthon. Anya biztos elment Emmáért a táborba ahova a szünetben ment el. Bár amúgy is úgy volt, hogy holnap jövök haza, de jobb így.
Felmentem a szobámba, kipakoltam és vettem egy jó forró fürdőt. Csak feküdtem a kádban, jól esett ahogy a meleg víz körbe ölel és a finom illatú tusfürdőm elfelejtettette velem az illatát, egy időre. Halkan, csendben a zenéim hatására kisírtam magam. Ilyenkor mindig szomorú zenét hallgatok, mert egy tanulmány szerint, ha az ember rossz kedvében szomorú zenét hallgat az felvidítja. Igaz is, sok kutatás alátámasztja. Nálam is használt, már tíz perc után nem sírtam és a keserűségem is kezdett alább hagyni. Mondhatni megnyugodtam.
Megszárítkoztam és leültem megnézni az email-jeimet és a facebook értesítéseket. Már lassan egy hete nem is voltam fent. A barátaim biztos azt hiszik meghaltam. Tudják, hogy facebook függő vagyok, tudom beteges de ez van. Csoda is, hogy ez alatt a hét alatt nem is volt eszemben, hogy fellépjek.
Rengeteg üzim volt, értesítő, jelölések. Mikor letudtam mindet és vissza is írtam mindenkinek, leléptem. Megint eszembe jutottak a dolgok és muszáj volt megint a zenéhez fordulnom. Hiába a zene az életem igen csak fontos része, ha nem a legfontosabb! Keresgettem a telómon melyik lenne a legjobb most, meg is találtam.
Nathan Pelupessy - I should have known című dala a megfelelő! Szeretem ezt a dalt olyan sokat mondó! Mikor azt énekli, hogy My soul away akkor úgy érzem, hogy most rólam beszél. Mivel a lelkem igen csak messze van innen. De össze kell szednem magam! Holnap suli és nem engedhetem meg magamnak, hogy most ne legyek a toppon! Muszáj a tanulásra koncentrálnom, szeretnék levizsgázni és egy igazi divatcéghez bekerülni, vagy egy reklám ügynökséghez mint grafikus! Most nem fér bele az életembe egy szerelmi nyavajgás és padlóra kerülés!
Este anyáék is haza értek, örültek mikor megláttak csaptunk is egy csajos estét. Legalább elterelte a figyelmem.
Másnap újra indultam suliba. Ideje visszarázódni a mindennapokra! Nagy volt az összeborulás az első 1-2 szünetben hiszen néhányan egy hétig nem látták egymást, igazi tragédia! Ch.. Ment a hatalmas megbeszélés ki hol volt, ki mit csinált és ehhez hasonló idiótaságok! Persze engem is megtaláltak ezekkel a kérdésekkel de letudtam azzal, hogy otthon ültem.
A napom egész tűrhetően telt addig, amíg el nem jött az utolsó óra, a matek. Semmi kedvem nem volt látni Tamást és úgy tenni, mintha csak „egy tanár lenne". De kénytelen voltam. Bementünk szünetről és azonnal el is kezdte az oktatást. Nem zavartatta magát. Hm... Neki ilyen könnyű túllendülni a történteken? Milyen jó neki! Talán igazam volt és semmit sem jelentett neki! Biztos nem először csavarta el valakinek a fejét, le merem fogadni profi ebben! De nem adom meg neki azt az örömöt, hogy egy pillanatig is szomorúnak lásson! Azt már nem!
Már csak azért is én jelentkeztem a legtöbbet az órán, én oldottam meg a feladatokat. Mikor kicsengettek meglepő módon megkönnyebbülve álltam fel a helyemről. Diadal ittas mosollyal hagytam el a termet. Kívülről biztos úgy tűnt, hogy „mi van ez a lány ennyire szereti a matekot ne már". De leszartam nem érdekelt más véleménye! Most eléggé büszke voltam magamra!
- Lara! Várj már állj meg egy kicsit! - hallottam meg egy hangot a hátam mögül, megfordultam - Szia! Köszi, hogy megvártál!
- Szia Márk! Bocsi nem hallottam, hogy szólsz. Mi történ, baj van?
- Jaj dehogy, csak láttam milyen jó vagy matekból és arra szeretnélek megkérni, hogy ha nem okoz gondot korrepetálnál engem? Tudod én nem nagyon értek hozzá és ha nem vizsgázom le legalább egy négyessel apám kirúg a gatyámból. Szóval érted? Na segítesz? - darálta le a szavakat úgy, hogy én is alig bírtam felfogni mit akar.
Kicsit megálltam, hogy átgondoljam ekkor lépett ki Tamás a teremből és felénk tartott.
- Persze segítek! Gyere ma este el hozzám olyan hét körül! - direkt hangosabban mondtam, hogy hallja ő is.
Nem tudom tényleg érdekli-e őt igazából mi van velem, de abban biztos voltam, hogy végig hallgatta amit beszéltünk, mert szándékosan megállt valamit firkálni a naplóba. Csak úgy „természetesen".
- Jólvan ma átmegyek. De nem baj ha hatra megyek mert 8-tól meccsem van a csapattal. Tudod én sulin kívül is focizok!?
- Oh tényleg. Akkor hatkor. Nagyon készülj mert nem foglak kímélni! - mondtam ezt már hangosabban mert elindultam lefelé.
- Rendi alig várom!
Intettünk egymásnak majd lementem. Pont ahogy kiléptem a kapun megláttam Lorát akinek azonnal a nyakába ugrottam. Nem is tudtam, hogy ma eljön elém.
- Te meg hogy kerülsz ide?
- Hát így kell fogadni a legjobb baridat!? - nevetett.
- Bocsi csak annyira meglepett, hogy eljöttél!
- Hogyne jöttem volna! Csak úgy eltűnsz egy hétre és azt se tudom merre vagy! Se sms, se hívás se face üzi, semmi életjel! Még nálatok is voltam de anyud azt mondta, hogy elutaztál. Hova?
- Ezt inkább ne itt. Gyere üljünk be valahova!
Elmentünk a szokásos helyünkre és a szokásos asztalunkhoz ültünk be. Már lassan 5 éve, hogy ez a mi kis „hadi bázisunk" ahol megannyi tervet eszeltünk ki különféle esetek megoldására. Párok összehozása, hazug pasik lebuktatása, tz-re való felkészülés, ez a hely sok mindennek volt tanúja és még soknak is lesz, legalább is remélem! Mikor a pincér kihozta a rendelt sütit és forrócsokit elkezdte a faggatásom.
- Na akkor kezdjél csak el nagyon gyorsan beszélni! Hol a francba is voltál te egy hétig!? Gyerünk kislány kivele!
- Jó jó nyomozó néni! De előbb ígérd meg, hogy senkinek se mondod el, amit itt hallani fogsz!
- Uhh ez izgisen hangzik. Ígérem csak mondd már!
- Jólvan mondom. Ausztriában voltam Bécstől nem messze egy hotelban.
- Minek voltál te ott egyedül?
- Nem mondtam, hogy egyedül voltam.
- Úúhh! Kivel? Remélem pasi! Mondd, hogy pasi és nem váltottál át langyiba!? Nem akarok félni tőled!
- Jajj már Lora! Persze, hogy pasival, istenem! Néha annyira perverz vagy!
- Bocsika de bármi megtörténhet! Zsuzsiról is kiderült, hogy lezbi!
- A pasi faló Zsuzsi? A 12 b-ből?
- Aha!
- Nemár! Honnan tudod?
- Onnan, hogy együtt él a nagybátyám lányával. Szóval valami szegről-végről családtag lett.
- Uhh basszus. Részvétem.
- Köszi, de ne terelj! Ki az a rejtélyes pasi akivel elmentél? Hogy hívják?
- Tamás. - mondtam ki egyszerűen, kertelés nélkül.
- Ennél több infót csajszi! Milyen Tamás? Több ezer Tamás él az országban!
- Varga Tamás.
- Nem ismerek ilyet. Nem is jár ilyen az osztályodba!
- Nem is mondtam, hogy az osztályba járna...
- Hozzánk se járt ilyen. - tényleg úgy tűnt, hogy nagyon gondolkodik - Várjunk csak egy pillanatra! Nem úgy hívják az új tanárodat? Tudod, akiről meséltél?
- De igen, pontosan úgy. - ekkor esett le neki.
- Na nemár! Úr isten Lara! - felkiáltott és felugrott az asztaltól.
- Lora! Cssshhh! Ülj már le, mindenki minket néz!
- Mondd csak minek mentetek oda? Randizni?
- Nem dehogy! Egy professzor haverjának mutatott be, mert szerinte én egy matek zseni vagyok és megkértek, hogy segítsek néhány feladatot megoldani. Ennyi.
- Ez igaz tényleg jó vagy matekból. Miattad tudtam levizsgázni, mert tanítottál! De tényleg csak emiatt vitt el!? Nem létezik!
- Mért szerinted mi másért vitt volna el?
- Szerinted egy ilyen jóképű tanár miért vinne el egy fiatal szexi lányt a világ másik felére? Biztos nem matekozni!
- Először is nem a világ másik fele volt, csak Ausztriában mentünk nem Ausztráliába! Másodszor nem vagyok szexi lány ne mondj annak!
- Jajj még mindig ez az önbizalom hiányos faszság! Nem unod még? Mert én nagyon! Hidd el csini vagy szép vagy és ami igen csak fontos, hogy okos is! Hidd el ha fiú lennék tuti megdugnálak!
- Jesszus Lora! Kezdek félni tőled! - ezen egy jót nevettünk, szeretem ezt a csajt, mindig felvidít.
- Azt hallod rohadtul jól teszed! Na és nem is történt semmi izgis dolog?
- Milyen izgis dologra gondolsz? Csókra?
- Hát pl. De kicsit izgisebbre. Mondjuk egy kis etyepetye, esetleg kölcsönös kielégítésre vagy csak te verted ki neki vagy esetleg ő nyalt fagyisra.
- Fújjj Lora! Istenem de undorító vagy! - fintorogtam.
- Most mért!? Hisz ezt csinálják az emberek. Főleg ha egymásra vannak gerjedve!
- Miből gondolod, hogy én rá vagyok gerjedve? - mondtam ezt ugyanúgy ahogy ő.
- Ugyan, bárki láthatja aki rádnéz. Fülig szerelmes vagy! Meg nekem amúgy se tudsz hazudni, ismerlek már, mint a rossz pénzt!
- Soha nem is hazudnék neked. Igen igazad van, bejön nekem. De mindegy mert ő nem akar tőlem semmit.
- Honnan veszed? Ha meg se próbálod akkor nem tudhatod.
- Ő mondta nem én találom ki elhiheted.
- Értem, szóval akkor ez szóba jött. De hogyan? Kitálaltál neki?
- Nem. Ő mondta, hogy most nem akar semmit és álljunk le ezzel meg rossz az időzítés és ilyen maszlagokat. De csak le akart rázni. De megfogadtam, hogy nem adom meg neki azt az örömöt, hogy szomorkodni lásson! Nem kerülök újra a padlóra!
- Mért kéne a padlóra kerülnöd? Mi történt köztetek?
- Hát...öm.. Mi... Szóval...
- Na ne! Behalok! Ti lefeküdtetek? - csak bólintottam nem mertem megszólalni, most tuti letol, hogy mért vagyok ilyen felelőtlen - Lara, ezt nem gondoltam volna! - na most jön a fejmosás - Én annyira...büszke vagyok rád!!!
- Mi!? - felpattant és megölelt, de úgy hogy levegőt se kaptam.
- Azt hitted lebaszlak mi? - mosolygott olyan nem is tudom kicsit kacéran.
- Jah kb. De egy biztos erre nem számítottam!
- Hát én se tőled! De a tancsiddal dugibugizni, hát csajszííí.... Büszkévé tettél, végre rossz hatással vagyok rád! - úgy tett mintha sírna és letörölt egy kamu könnycseppet.
- Olyan bolond vagy Lora, remélem tudod!?
- Ez kérlek alaptétel! Na és védekeztetek? Nem akarom, hogy a kari bulin már nagy pocakkal rázd a Jingle bells-re.
- Istenem Lora! Olyan izé vagy! Nyugi vettem be tabit, mindig van nálam!
- Tudod, hogy az nem 100%-osan biztos!
- Ahogy a gumi sem.
- Hát azért annak nagyobb a biztonsága! Vagy akkora volt a farka, hogy nem terveznek a méretében!?
- Na jó fejezzük be! Nem fogom ezt veled kitárgyalni!
- Mért akkor kivel? Nyugi nem csapom le a kezedről! Nem akarok ketté szakadni se megfulladni! - úgy nevetett, hogy már folytak a könnyei.
- Jó ég! Na én inkább megyek. - felálltam és kimentem onnan.
Kínomban már én is nevettem. Igaz nem akartam tényleg elmenni és otthagyni Lorát csak már nem bírtam bent maradni. Mindenki minket nézett, már égett a pofámról a bőr Lora úgymond szabad stílusa miatt. Szeretem őt tényleg a legjobb barátom a világon, de néha annyira kiakaszt! Főleg a rettentő csúnya szájával és perverzségével. Pedig nem mondhatni őt pasifalónak, hiszen eddig csak két kapcsolata volt. De a családjában mondhatni ez hagyomány, mármint a csúnya beszéd. Nem akarok rasszista lenni vagy bárkit is lenézni, de Lora roma származású és tudjuk róluk, hogy szeretnek csúnyán beszélni és ezt nem is rejtik el!
- Mivan megharagudtál? Figyi nem akartalak megbántani.
- Dehogy csak nem akartam ott maradni. Már mindenki minket nézett. Jobb így meg jól esik sétálni.
Elmeséltem neki, hogy mi történt, miket mondtunk egymásnak. Persze azt kihagytam, hogy milyen munkára kértek fel. Az most nem tartozik rá. Figyelmesen végig hallgatott, majd elcsendesettünk egy darabig. Mikor az utcánkba értünk akkor kérdezett újra tőlem.
- Na és akkor ennyi? Nem lesz köztetek semmi?
- Nem. Ezt világosan a tudtomra adta. Én meg nem fogok könyörögni senkinek!
- Szard le! Ha nem tudja értékelni mit vesztett akkor megse érdemel! Ne is foglalkozz az ilyenekkel! Húzzon az ilyen a picsába! Légy büszke magadra és mindig emelt fejjel járj! Ha pedig kell valaki akinek a vállán kisírhatod magad, hívj és jövök, akár éjszaka is!
- Köszi Lora, imádlak! - összeölelkeztünk - Majd még beszélünk. Jóéjt!
- Szió!
Bementem. Jó volt már a meleg házban lenni! Teljesen lefagyott a lábam! Levettem a kabátot és csizmámat.
- Szia Lara! De jó, hogy megjöttél! Egy fiú vár a nappaliban. Azt mondta te hívtad el tanulni. - uhh bazdki el is felejtettem!
- Áh tényleg. Márk megkért, hogy korrepetáljam matekból. Remélem nem gond?
- Nem, csak legközelebb szólj nekem is!
- Persze bocsi anya! Most megyek és gyorsan letudom a tanulást!
Bementem a nappaliba, ott ült a kanapénkon. Hogy felejthettem ezt el? Lora teljesen megkábított.
- Szia Márk! Ne haragudj, hogy késtem csak elhúzódott a találkozóm és kiment a fejemből...
- Semmi baj. Ha zavarok elmehetek? Majd bepótoljuk máskor!
- Ugyan dehogy! Gyere fel hisz megígértem, tanulnunk!
Felmentünk a szobámba és neki álltunk tanulni. Tényleg elég rosszul ment neki a matek, főleg a képletek értelmezése. Ehhez egy óra édes kevés ezért megbeszéltük, hogy máskor is eljön majd. Éppen indulni akart mikor a polcomon kiszúrta az egyik könyvemet.
- Ugye azok nem...? Ezek a Harry Potter összes kötetei?
- Igen. Legelső kiadás. Miért?
- Ne mondd el senkinek, de imádom az összes filmet! De könyvbe még nem olvastam! Kerestem mindenhol de csak 1-2 részt találtam, az úgy meg minek!?
- Vidd el ha gondolod! Csak vigyázz rá nagyon!
- Tényleg kölcsön adod? - teljesen belelkesedett, tisztára mint egy óvodás akinek csokit kínálnak.
- Persze! Csak ne essen baja!
- Nagyon vigyázok rá! Köszi szépen Lara! Nagyon jófej vagy! Amint kiolvastam hozom is azonnal!
- Ráér. Csak nyugodtan.
- Köszi szépen és a matek órákat is! Örök hálám!
- Majd meglátjuk miben törleszthetsz!
- Biztos megtaláljuk a megoldást! Jóéjt, holnap tali a suliban!
- Szia!
Elrohant én meg elmentem zuhanyozni. Rögtön utánna behuppantam az ágyra. Eszembe jutott ahogy ma elvoltunk Lorával, azonnal el is mosolyodtam. Örülök, hogy ilyen jó barátom van, akire bármikor számíthatok bármibe! Aztán beugrott Márk és a vicces rajongása a Harry Potter iránt. Fura ezt az oldalát látni. Hiszen ő egy menő srác aki focizik, és a suli egyik legjobbja. A lányok mind odavannak érte. Biztos csökkene az „értéke" ha megtudnák ezt róla! Én biztos nem mondom el, mert igazából nem is érdekel. Aki engem egyedül érdekelne, annak én nem kellek! Ilyen az én formám... Csak jobb lesz, legalább is remélem!