9. rész Befejező

Másnap ahogy felkeltek, fel is hívta John-t. Aki bár végig hallgatta a lányt, de azon nyomban ki is nevette, a számára idióta ötletért. Neki sem kellett több. Azonnal felhívta a csapatot és élesítette az utolsó fázist.
C:- Szia Paul! Életbe lép a harmadik fázis! Szállíthatod a fegyvereket!
P:- Rendben. Vedd elintézettnek! - bontotta is a vonalat és tárcsázta a másik számot.
C:- Kevin, szólj az embereknek, hogy álljanak készenlétben. Nem sokára úton lesznek a vendégek. A fegyvert is mindjárt kapjátok.
K:- Rendben, értettem. Akkor nem sikerült a rábeszélés mi?
C:- Nem. Szólj kérlek Mike-nak is, hogy ő is értesüljön a dologról. Én is elindulok.
K:- Rendben főnök, értettem! - azzal le is tette a telefont.
D:- Tényleg jönni akarsz Clara?
C:- Igen David, ezt már megbeszéltük. Nyugi tudok vigyázni magamra! - tette a vállára a kezét - Elvégre a legjobb családban nőttem fel - kacsintott.
D:- Oké, úgy látom nekem itt már szavam nincs. De akkor ígérd meg, hogy velem maradsz! Így legalább megvédhetlek.
C:- Jó ha ennyire fontos akkor veled maradok! Ha bírod a tempót! - nevetve rákacsintott majd elment.
Összeszedte a szükséges kellékeket, majd egy titkos garázshoz ment. Ahol egy vadi új autó állt. Metál fekete, tükrözően fényes, csillogóan új kerekek és persze a legfontosabb, golyóálló fényezés!
A férfi is utánna ment, amint meglátta a járművet még a szava is elállt, ami vele sosem történt még meg.
C:- Mi az? Csak nem bejön? - kérdezte mosolyogva.
D:- Húh, nem semmi kocsi!
C:- Kössz! Az első kocsi amit apámtól kaptam. Kedvencem, audi! Na szállj be! - így is tett.
Elindultak az irodház felé. Útközben a kiképzett emberek csatlakoztak hozzájuk, persze tisztess távolból. Odaérve gyorsan kiszálltak és behatoltak az épületbe.
De a lánynak feltűnt valami. Valami nem stimmelt! Megállította az embereket.
D:- Mi a baj? - kérdezte halkan.
C:- Nem tudom. Olyan fura ez.
D:- De mi?
C:- Hát, hogy ilyen könnyen bejutottunk! Nem furcsa neked, hogy egy ekkora épületet csupán négy ember őrzi? Valami itt bűzlik!
D:- Igazad van.
Intett két embernek, hogy menjenek el körülnézni. Közben felhívta telefonon a többieket, hogy hogy haladnak.
C:- Na Kevin mi a helyzet?
K:- Semmi főnök! Sehol senki. Várjuk az embereket, de nem jön egy árva lélek sem.
C:- Várj felhívom Paul-t!
K:- Felesleges! Most beszéltünk. Náluk is ugyanez a helyzet.
C:- Úr isten! - ekkor esett le neki - Azonnal gyertek az irodházhoz! Ez csapda!
Ekkor hirtelen egy óriási robbanás rázta meg az épületet. David ellökte onnan Clara-t így nem sérültek meg. De jó néhány emberük meghalt a robbanásban és a rájuk hulló törmelékektől.
D:- Clara ez csapda volt! Most mit tegyünk?
C:- John megsejthette, hogy mire készülünk, így mindenkit elküldött innen. Belesétáltunk a csapdájába.
D:- És most mi legyen?
C:- Itt kell lennie John-nak. Keressük meg!
D:- Miből gondolod, hogy itt van?
C:- Onnan, hogy minden maffia főnök ezt csinálja! Szeretik végig nézni, ahogy ez ellenségük elesik. Biztos ő is itt van!
D:- De ha itt van és felrobbantja az épületet, akkor meghal ő is! Ennek mi értelme?
C:- Nem fog meghalni. Legalább is saját keze által biztos nem. Tuti van egy menekülő útja!
D:- Hogy találjuk meg?
C:- Megnézzük merre nincsen aláaknázva a hely és hol nincsenek csapdák. Arra lesz ő is!
D:- Rendben. Menjünk! De csak utánnam! - hátra húzta a lànyt, hogy majd ő megy előre.
Így indultak el, a maroknyi emberrel az oldalukon. Elértek egy folyosóig, ahol piros lámpák világítottak. Az egyik lehullt faldarabot eldobták, kíváncsiak voltak, hogy történik-e valami. De pár koppanással később síri csend volt, így elindultak. Mikor már a felénél jártak, hirtelen a semmiből tőrök suhantak el előttük. A falból kicsi lyukak bújtak elő és azokból lőtték ki a késeket. Pár ember meghalt, de sietve elfutottak a folyosó végéig. Ahonnan további két folyosóra lehetett menni. Jobbra s balra.
Nem tudták hirtelen merre is mehetnének.
D:- Most merre Clara?
C:- Nem tudom. - nézett mindkét irányba - Szét kell válnunk!
D:- Azt nem! Megígérted, hogy velem maradsz!
C:- David, kérlek! Akkor még nem tudtam, hogy ez fog történni! Te is tudod, hogy ezt kell tennünk! Én jobbra megyek, te meg menj balra! Ha megtalálod John-t öld meg! Én is így teszek.
D:- De...
C:- Semmi de! Nincs most idő vacilálni! Bízz bennem, hogy megtudom védeni magam!
D:- Bízom benned, csak féltelek.
C:- Ne félts! - megcsókolta - Tudod (?) kemény lány vagyok! - mosolygott.
D:- Rendben, de tartsuk a kapcsolatot! - odaadta neki a rádiót.
C:- Persze. Akkor induljunk!
Megölelték egymást, majd elindultak. Mindkét folyosót halvány sárga lámpák világították meg. Lassan haladtak, mégis sietve. Elértek egy nagy kék ajtóhoz. A lány odament, nagy levegőt vett majd benyitott. Körülnézett a két vele tartó emberrel, de sehol senki. Feletébb gyanús! Felhívta David-et a rádión.
C:- Halló, vétel! Hallassz engem? - emelte a készüléket a szájához.
D:- Igen hallak! Mi újság? Megtaláltátok?
C:- Nem! Egy üres szobába jutottunk. Sehol senki. Nem fura ez? Veletek mi újság?
D:- De igen az. Mi épp egy uszoda szerűségben vagyunk, de itt sincs senki. Tovább megyünk. Ha lesz valami hívlak! Vége!
C:- Okés, csak óvatosan! Vége!
Tovább kutattak, majd hirtelen a villany felkapcsolódott. Megfordultak, hát John állt ott pár emberrel. Hirtelen lövöldözni kezdtek. John embereiből haltak meg és Clara emberei is kipurcantak. Egyedül ő maradt életben. Elbújt egy afféle raktár féleség ajtaja mögé.
J:- Gyere elő Clara! Innen úgy sincs hová menned!
C:- De neked sincs John!
J:- Csak kettőnk közül te vagy az aki többet veszthet! Nem én.
C:- Ugyan már, én mit veszthetnék? Apám bizniszét? Nem érdekel!
J:- Óh hát én nem arról beszéltem! Hanem egy sokkal fontosabb dologról, mint az üzlet.
C:- Micsoda?
J:- Hát a drága szerelmed! - ekkor esett le a lánynak, hog mire is érti, azonnal elfogta a félelem.
C:- Ugyan már John! Nincs nekem olyanom! - próbálta terelni.
J:- Jah... hogy nincs! Értem. Akkor a bérgyilkos haverodat nyugodtan kinyírhatom ugye? Szuper! Hozzátok! - kinézett és látta, hogy közben telefonon is beszél.
Pár perccel később bevitték a szobába David-et, akit megkötöztek. Leültette a szemben lévő székre és pisztolyt szegezett a fejéhez.
J:- Nos akkor ugye nem gond ha meghúzom a ravaszt? - mikor majdnem elsütötte a fegyverét, akkor kiáltott a lány.
C:- Ne!!! Kérlek ne! - jött elő rejtekéből.
D:- Ne Clara! Menj vissza!
J:- Milyen okos döntés. Úgy látszik mégis csak fontos neked ez a férfi! - megbökte a fejét a pisztollyal.
C:- Mit akarsz John?
J:- Azt hogy megfizess Leon haláláért és persze a biznisz sem utolsó szempont. Add át nekem!
C:- Először is, nem én tehetek arról, hogy az unokatesód meghalt! Magának kereste a bajt! Akinek bosszút kéne állnia az én vagyok! Megöltétek apámat és engem is megölettetek volna! Akinek itt joga van a bosszúhoz, az én vagyok!
J:- És ez mit akar jelenti? Hogy megölsz? - nevetett gúnyosan - Nézz körbe! Mi sokan vagyunk, te pedig egyedül!
C:- Ki mondta, hogy egyedül vagyok? - mosolygott sejtelmesen.
Ekkor hátrálni kezdett. Elbújt az ajtó mögé. Paul, Kevin és Mike egyszerre rontottak be az emberekkel az épületbe. Azonnal a hátsó szobába igyekeztek, ahol ők is voltak. Útközben lelőttek mindenkit aki az útjukba állt. Ahogy tűzharc kerekedett a szobában, Clara kiszabadította David-et. Keresni kezdék John-t, de sehol sem látták a szobában.
A lány fogott egy pisztolyt és a keresésére indult, ott hagyva mindenkit. Nem hagyhatta, hogy elmenjen, többé nem!
Egészen a tetőig követte, ahol utol érte őt.
C:- John állj meg! Innen nincs tovább! - lépett ki a lépcsőházból.
A férfi megállt és lassan, felemelt kézzel visszafordult.
J:- De hogy? Honnan tudtad?
C:- Ugyan már Jonh! - legyintette le - Azt hitted, hogy egy naiv kislány vagyok aki apuci pici lánya? Ugyan! Kiváló képzést kaptam! Pontosan tudtam, hogy mikor mit fogsz tenni! - közbe lassan lépdelt felé - Az aknák, a falba rejtett kések, a embereid.
J:- De honnan?
C:- Azt hitted, hogy a kémeid akiket küldtél tényleg a te kémeid voltak? - nevetett gúnyosan - Minden amit mondtak az a terv rész volt. Ők igazából nekem dolgoztak mindvégig!
J:- Hm... Tényleg jó vagy! Sosem gondoltam volna, hogy ilyen precíz tervet eszelsz ki! Hogy a saját embereimet játszod ki ellenem. Alábecsültelek!
C:- Hiba volt! Egy igazi maffiagirl-t sose becsülj alá!
Rászegezte a pisztolyt majd lelőtte. Ekkor érkezett meg David is. Odarohant a lányhoz.
D:- Clara! Minden rendben? - ölelte meg.
C:- Persze. Minden oké! Veled? Hogy vagy? - nézte a sérüléseit.
D:- Kutya bajom! Ne is törődj velem! Gyere menjünk innen! Vége van.
C:- Menjünk!
Árkarolták egymást majd elindultak lefelé. David, mintha súgta volna neki valaki, hátra nézett! De jól tette, mert John épp le akarta lőni a lányt. Eléugrott így őt kapta el a golyó. A lány lelőtte John-t, az egész tárat beleeresztette. Lekiabált a többieknek, akik azonnal jöttek is.
Kórházba vitték David-et. Ahol azonnal a műtőbe tolták. Hosszú órákig bent voltak a műtőben. Se egy nővér, sem ápoló nem jött ki, hogy megmondják mi a helyzet. Közben a lányt is elvitték megvizsgálni, mert látták, hogy ő is vérzik itt-ott.
Az egész vizsgálat során csak David-re tudott gondolni, hogy vajon túl éli-e a műtétet! Nagyon aggódott. Közben jöttek mentek nála az orvosok. Sok féle orvos megvizsgálta, neurológus, belgyógyász, még nőgyógyász is. Elküldték CT-re, mivel inkább a feje vérzett, az volt kissé bedagadva. Aztán röntgen, majd ultrahang. Közben kérdezgették, hogy mi történt velük. De csak annyit mondot, hogy ők is ott voltak a lövöldözésnél. Amit már a híradók javában játszottak.
Mire végeztek a vizsgálatokkal a műtét is véget ért. Azonnal odarohant az orvoshoz.
C:- Doktor úr, doktor úr! Kérem, mi a helyzet? Túléli? - kérdezte aggódva.
Dr.:- Az a helyzet kisasszony, hogy az úr rengetek vért veszített. A golyó a tüdejébe fúródott, áthatolva két bordán is. Sikerült ugyan a golyót kioperálni onnan, de az állapota így is válságos. Most egy ideig altatásban tartjuk, hogy könnyebb legyen elviselnie a fájdalmat. Lélegeztetőgépre kötjük és meglátjuk mi lesz.
C:- Értem. Köszönöm doktor úr.
Dr.:- Nincs mit. Sajnálom, hogy nem közölhettem jobb híreket.
Csak bólintott, majd elment. Haza ment az üres otthonába és várt. Várta, hogy David jobban legyen. Hogy értesítsék a kórházból, hogy magáhoztért. Mindennap imádkozott.
Bejárt hozzá, amikor nem az ügyeket intézte. Sok dolga volt, szerencsére. Így legalább eltudta terelni a gondolatait egy kis időre. John-ék után sok takarítani dolog volt. Átvette az ő megmaradt embereit, üzleteit. Aki pedig nem akart vele dolgozni, vagy hűséget fogadni, azzal minddel végzett.
Hamar elterjedt a híre, hogy Diego lánya milyen szigorú és könyörtelen, talán még az apjánál is jobban. Így sokan féltek tőle, nem is mertek ellent mondani neki. Örült, hogy legalább ezt sikerül neki a kezében tartania.
Néhány nap múlva értesítették, hogy felébresztik David-et, menjen be a kórházba. Azonnal indult is, mindent otthagyott.
Bent már az orvos fogadta.
Dr.:- Jónapot hölgyem! Mielőtt bemennénk, szeretnék önnel váltani néhány szót. - hívta félre.
C:- Persze doktor úr, mondja csak!
Dr.:- Nos, arra fel kell készülnie, hogy attól mert felébresztjük a barátját az altatásból, az még nem azt jelenti, hogy meg is gyógyul! Most fog kiderülni, hogy mennyire hatottak a gyógyszerek és egyáltalán képes lesz-e felépülni. - a lányt lesúlytotta a hír.
C:- Értem. - bár igazából nem értette, azt sem, hogy mért pont vele történik ilyesmi, de követte az orvost a kórterembe.
Megállt az ajtónál és nézte ahogy beadják az injekciót a férfinak. Néhány percig várni kellett, hogy hasson a szer. De kb 5-6 perc múlva elkezdett ébredezni. Oda is ment hozzá. Leült mellé. A férfi kábán szétnézett, először nem is tudta hol van, majd megpillantotta a lányt és rajta maradt a tekintete.
D:- Cla-clara! - mondta ki nevét szaggatottan, még nehezen bírt beszélni.
C:- Igen David, én vagyok! - mosolygott, közben kihullt néhány könnycsepp a szeméből.
D:- Mi-mi történt?
C:- Meglőttek. Néhány napja megműtöttek, most ébredtél fel.
D:- Mióta vagyok itt?
C:- Másfél hete. Annyira örülök, hogy felkeltél! - ölelte meg óvatosan.
D:- Én is. De annak jobban, hogy itt vagy.
Dr.:- Kisasszony kérem fáradjon ki a folyosór míg az urat megvizsgálom! - utasította az orvos.
C:- Rendben. Megyek. Szia! - puszilta meg.
Ki is ment. Sokkal később kijött az orvos is. De nem látszott igazán boldognak, sőt. Oda is ment hozzá.
C:- Baj van doktor úr? - kérdezte aggódva.
Dr.:- Sajnálom! De az úr nem fog meggyógyulni. - a hír lesúlyotta.
C:- Hogy érti ezt?
Dr.:- Most, hogy a barátja magáhoztért, alaposabban megtudtam vizsgálni. Kiderült, hogy a tüdejében folyadék van. Ami jobb esetben víz, de az ő helyzetét figyelembe véve, a vér sem kizárt. Mivel a golyó árhaladt a tüdején, kisebb rések keletkeztek rajta. Igaz a golyó által ejtett lyukat sikerült összevarrni, de a tüdőtérben keletkezett kicsi, mikroszkópiku sebeket nem lehet összevarrni. Így ezek szövetelhalás fognak vezetni.
C:- Nem lehetne leszívni a tüdejéből a folyadékot?
Dr.:- De igen. De nem sokat segítene. Ez olyan, mint másfajta tüdőbetegségek. Hiába csapoljuk le a folyadékot, az újra termelődik. Plusz tovább rontunk az állapotán, mivel tovább sértjük a sebeket amik a tüdőben helyezkednek el.
C:- Értem. Akkor ez azt jelenti, hogy meg fog halni? - kérdezte könnyes szemekkel.
Dr.:- Igen. Sajnálom hölgyem!
C:- Mennyi van még neki?
Dr.:- Hát jobb esetben egy hét. De ez függ a termelődő folyadéktól is és attól ahogy ő az elviseli.
C:- Egy hét? - könnyei akaratlanul is kicsordultak.
Dr.:- Igen. De lehet kevesebb. Ez tőle is függ. Szerintem menjen be hozzá, búcsúzzanak el egymástól.
Így is tett. Próbálta letörölgetni könnyeit, és felvenni egy vidámabb arcot, de nem nagyon sikerült. Leült mellé az ágyra. A férfi megfogta a kezét a lány zokogva az ágyra borult.
D:- Hé-héj! Csshh! Semmi baj! - nyugtatta a lányt.
C:- Már hogyne lenne baj! - kiabált rá - Meg fogsz halni!
D:- Tudom. De ha sírsz azzal nem fogok meggyógyulni! Kérlek hagyd abba! Úgy szeretnék rád emlékezni, mint az elején. Egy mosolygós, erős lányra!
C:- Istenem! Kérlek ezt ne! Ne búcsúzkodj tőlem! - kérlelte zokogva.
D:- Muszáj ezt tennünk Clara! Most látjuk egymást utoljára!
C:- Hogy érted ezt? Hogy hogy most? - nem értette a helyzetet.
D:- Úgy, hogy ha te innen ma haza mész, nem szeretném ha bejönnél hozzám többet! Nem akarom, hogy lásd a szenvedésem! Úgy emlékezz rám, mint amikor megismertél!
C:- Jah mikor betuszkoltál a kocsiba? - nevetett, bár inkább keserű volt ez a nevetés mintsem édes.
D:- Jah! - nevetett ő is, bár fájt neki ahogy levegőt vett, látszott rajta - Azért nem a legelején. Gondolj inkább arra, amikor együtt bújkáltunk, amikor átvetted átvette hatalmat és az első közös éjszakánkra. Én csak arra fogok gondolni! - fogta a kezét.
C:- David, nem akarom, hogy meghalj! Nem akarom, hogy itt hagyj, egyedül.
D:- Nem leszel egyedül. Mindig vigyázni fogok rád! Na gyere ide! - tárta szét karjait.
A lány felfeküdt mellé, de vigyázott, hogy meg ne üsse valahogyan is. Óvatosan odabújt mellé és így aludtak el együtt. A lány hátát simogatta így a zokogást abba hagyta, elaludt. Kivette a kabátjából a pisztolyt és eldugta a párna alá.
Reggel arra ébredtek fel, hogy egy fiatalnak tűnő orvos ébresztgeti őket.
Dr.:- Halihó! Jóreggelt!
C:- Ohm.. Reggelt? Már reggel van? - riad fel.
Dr.:- Igen kisasszony, reggel.
C:- Várjunk csak! Maga olyan ismerős nekem. - gondolkodik egy kicsit majd rájön - Tudom, maga vizsgál engem a múltkor nem?
Dr.:- De igen én. Jól emlékszik. Mit keres itt? Az ön állapotában otthon kéne lennie és pihenni!
C:- Igen, tudom. De muszáj volt itt maradnom. - mutatott rá.
Dr.:- Igen értem. Megvizsgálom a barátját és itt sem vagyok. - gyorsan megcsinálta a kötelezőt majd elment - Akkor magukra is hagyom a párt! - kiment.
A lány visszaült az ágyra, a férfi mellé.
D:- Hogy értette a doki, hogy a te állapotodban? - gondolkodott egy kicsit, ránézett a lefelé bámuló lányra, majd rájött - Te terhes vagy? - kérdezte meglepetten.
C:- Igen. - bólintott.
D:- És ezt mikor akartad elmondani!? - kérdezte felháborodva.
C:- Elakartam... Csak, ahogy mondta az orvos, hogy te... - ne tudta kimondani a szavakat - Nem bírtam.
D:- Hm.. - sóhajtott - Megértem. De viszont ez remek hír! Legalább egy részem mindig ott lesz veled! Akár így akár úgy! Minden rosszban van valami jó Clara!
C:- Ebben nincs semmi jó! Itt fogsz hagyni!
D:- Igen. De csak testben. Lélekben ott leszek mindig veled és ha ránézel a gyerekünkre legyen az akár lány, akár fiú, benne megtalálsz engem is!
C:- De én azt akarom, hogy együtt neveljük fel! Nem akarok együl maradni!
D:- Nem leszek örökké egyedül! Lehet eleinte nem, de majd idővel begyógyul a seb és képes leszel újra szeretni.
C:- Az kizárt! Soha nem tudnék senkit szeretni!
D:- Ilyet ne mondj! Én is azt hittem Sarah után. Erre tessék! Jöttél te az életembe.
C:- Jah... jól meg is öltelek! Bár sose találkoztunk volna! Úgy legalább nyugodtan élnél.
D:- Clara! Soha többé ne mondj ilyet! - szólt rá mérgesen - Nem te öltél meg! Soha! Érted? Soha ne hibáztasd magad érte! Nem te tehetsz róla! És az, hogy találkoztunk, életem legjobb időszaka volt. Igaz bár kevés volt az idő amit együtt töltöttünk, de nem cserélném el semmiért!
C:- Ahogy én sem! Az, hogy az életem része lettél, a legjobb ami valaha történt velem! Csak annyira sajnálom, hogy ennyi jutott nekünk! - sírt.
D:- Azt én is. De egyet ígérj meg!
C:- Mit?
D:- Nyugi azt nem kérem, hogy soha ne sírj utánnam! Nyilván butaság lenne, úgy sem tartanád be! Azt kérem, hogy amilyen gyorsan csak tudod, tedd túl magad a halálomon és próbálj meg boldog lenni! Legalább a gyerekünk kedvéért! És soha, soha ne hibáztasd magad semmiért! Se azért ami volt és azért se ami lesz! Megígéred nekem?
C:- Megpróbálom betartani. De nem ígérem, hog azonnal sikerülni fog!
D:- Persze. Ezt nem is várnám el! Na gyere ide! - odahúzta a lányt.
Megcsókolta és még ott maradt egy darabig. Délután az orvosok megkérték, hogy menjen haza. Így is csak a helyzetre való tekintettel nem szóltak, hogy ott volt egész éjszaka.
D:- Menj haza Clara! Pihenj sokat és vigyázz nagyon magadra és a kis hercegnőmre! - mosolygott, de már nála is fájdalmas volt ez mosoly.
Még utoljára megcsókolták egymást. A lány könnyei hulltak, akár a téli hó. A férfi arcára is jutott belőle. Nehezen elengedte a kezét majd elindult haza.
Haza érve teljesen kimerült. Holott nem is csinált semmit. Beesett az ágyba és újra sírásban tört ki. Tudta, hogy most látta őt utoljára. Most érintette, csókolta, érezte illatát, beszélt vele utoljára. Szíve teljesen összetört. Úgy érezte örökre ilyen vígasztalhatatlan lesz! Nem bírta elviselni a hiányát, pedig még meg sem halt. Annyira el volt keseredve, hogy úgy döntött, öngyilkos lesz, utánna megy. A kabátjában kutatott a fegyvere után, de sehol sem találta. Ekkor jutott eszébe, hogy magával vitte a kórházba. David biztos kilopta mikor ő aludt. Mikor indulni akart hozzá a kórházba megcsörrent a telefonja. Az orvos volt az. Közölte vele, hogy David meghalt, öngyilkos lett, nem bírta elviselni a fájdalmat.
Abban a pillanatban a földre rogyott. A telefon nagy csattanással ért földet és millió apró darabra tört össze. Véget nem érő zokogásba kezdett.
Ez így ment napokig. Aztán az emberei elmentek hozzá és kirángatták az ágyból. Rávezették, hogy újra foglalkozzon a csapattal. Így lassan de biztosan kezdte összeszedni magát. Pár hónappal később újra a toppon volt. Bár még mindig fájt neki David halála és hiánya, nem is volt olyan nap amikor ne sírt volna érte. De próbálta betartani, amit ígért a férfinak. De az ad neki erőt, hogy az ő gyerekét hordja a szíve alatt. Várta már a napot, hogy megszülessen és újra láthassa David-et valamilyen formában.
Az üzletet ugyan úgy vitte, mint az elején. Kicsit sem befolyásolta a terhessége.
Hamar eltelt az utolsó két hónap. Vitték is a szülőszobára, ahol pillanatok alatt megszületett az ifjú trónörökös. Fiú lett.
Miután letisztították és megméregették odaadták neki. Amint a karjaiba fogta a kicsit, az abba hagyta a sírást és csak nézte őt, mintha megcsodálná. Kinyitotta a nagy kék szemeit, Clara azonnal tudta, hogy kiköpött mása David-nek. Ejtett néhány könycseppet is.
Pár nappal később karjában a kicsi Daniel-el távozott a kórházból. Vissza, a zűrzavaros, pörgős életébe, amit immáron megszépít kisfia, aki apja kiköpött mása lehetne!

VÉGE!