9. rész - A jó hír

Másnap a suli egész jól ment. Sajnos szakadt az eső egész nap. Így nem nagyon tudtunk kint lenni a szünetben. Még jó, hogy vittem esernyőt. Éreztem én, hogy szükség lesz rá! Kaptunk irodalomból csoportos feladatot, amit háziként kell megoldani. Persze nekem Tori volt a társam, nem is lehetne más! Megbeszéltük suliban, hogy ma átjön hozzám és minél hamarabb megoldjuk, hogy ne kelljen vele annyit bajlódni. Boldogan igent mondtam. Csak amikor már mentünk haza felé, akkor jutott eszembe, hogy mi lesz ha összefutnak Adam-el? Hiszen ott lakik ő is. Nincs kizárva a találkozás lehetősége. Eléggé le fogok égni ha ez kiderül. Majd megoldom valahogy! Haza érve felmentünk a szobámba és neki álltunk a leckének. Annyira belemerültünk, hogy észre se vettük mennyire elszaladt az idő. Már 5 óra is elmúlt. Kb ilyenkor szokott Ad hazaérni. Alig, hogy ezt elgondoltam magamban hallottam lentről a kiabálást.
- Hahó megjöttem! - kiáltott Adam.
- Ki volt ez? - érdeklődött barátnőm.
- Biztos csak a bátyám. Megnézem. Addig maradj itt! Hozok valami nasit is. - próbáltam lerázni.
- Oké. Üdvözlöm Jamest.
- Átadom! - kiáltottam vissza már a lépcsőről.
Gyorsan lerohantam egyenesen a konyhába. Ad ott állt épp egy pohár narancslét ivott. Amint meglátott elindult felém, de én visszalöktem.
- Mi bajod Lori? - nézett értetlenül.
- Semmi, csak itt van Tori. Nem akarom, hogy meglásson.
- Minek van itt?
- Egy házit csinálunk meg. Csoportos feladat. Amúgy meg mért ne jöhetne át egy barátom hozzám? Végtére is itt lakom!
- Akkor szeretném kicsit megismerni a „barinődet". Hiszen én is itt lakom és a barátnőm vagy. Szeretném tudni kik a barátaid. - indult el felfelé, azt hitte, hogy ha ezt teszi majd megijedek és könyörögni fogok neki, hát tévedett, belementem a játékba, lássuk ki a jobb!
- Okés. Legyen. Tori! - kiabáltam fel.
- Igen?
- Gyere már le légyszi!
- Megyek!
- Mit csinálsz? - förmedt rám a drága pasikám.
- Te mondtad, hogy meg akarod ismerni. Hát tessék, itt az alkalom! - tettem karba a kezem.
- Én csak vicceltem! Nem akarok lebukni Lori! Még ez korai lenne!
- Így jártál. Már jön is! - hallottam lépteit a nappali felől.
- Tartsd fel kérlek! Addig kisurranok!
- Hát nem is tudom... - húztam az agyát.
- Lorelei! - szólt rám.
- Jólvan menj csak. - kinevettem.
- Na mi van Lori?
- Semmi csak, nem tudom melyik nasit szereted. Gyere nézz szét és válassz valamit!
Amíg ő a szekrényben kutakodott, addig Adam körbement és kislisszolt a hátsó ajtón.
Aztán visszafelmentünk és elvoltunk egész estig. Amikor Tori felhívta az apját, aki eljött érte. James későn jött haza, olyan 11 körül. Egy fontos vacsora vendége volt és addig nem akart eljönni, amíg ő be nem fejezte az evést.
Gyorsan teltek a napok! Már Halloween közeledett. Mindenki be volt zsongva ettől az ünneptől. A gyerekek beöltöznek valami rémnek, szuperhősnek vagy hercegnőnek és mennek csokit gyűjteni. Érdekes. Bár igazság szerint nem is erről szól a Halloween de mindegy. Az iskola is be volt zsongva mert péntek volt és akkor tartották meg az ünnepi bulit. De igazából szombaton lesz, csak mivel hétvégén nincs suli, így ma tartjuk meg. Logikus... Csak délig van tanítás, hogy mindenkinek legyen ideje elkészülni és visszajönni az 5-kor kezdődő bulira. Hát nekem nem nagyon volt ehhez kedvem. Azért beöltözni egy idióta maskarába, hogy fagyoskodva visszamenj az iskolába, hogy zenét hallgass és valami „misztikus" italt igyál. Hát.... Nem igazán kecsegtető dolog. De a barátaim miatt belementem. Felöltöztem, de csak simán normális ruhába. Én egy normális embernek öltöztem, jó lesz ez. Adam vitt be! Igaz nem akartam de két sarokkal a suli előtt kitett. Úgy mentünk külön-külön. Bent már vártak a többiek. Csodálkoztak, hogy nincs rajtam jelmez. De mondtam, hogy ez az, mivel én egy egyszerű normális embernek öltöztem.
A buli jó hangulatban telt. Kb a felénél elkezdett csörögni a telefonom. Kimentem, hogy halljak is valamit. Azt hittem James az, de nem ő volt.
- Halihó Lorelei! Mizujs!? - kiabáltak egyszerre bele a fiúk, vagy is a BTS, majd megsüketültem.
- Sziasztok fiúk! De jó, hogy hívtatok. Annyira örülök! - persze mi koreaiul beszéltünk.
- Mit csinálsz? - kérdezte Kim Seok Jin, de mindenki csak Jin-nek szólítja.
- Épp egy halloween-i bulin vagyok. Ti mit csináltok?
- Utazunk. Holnap ott leszünk New York-ban! Remélem talizunk!? - kérdezte kedvesen Jeon Jeong, de csak Jungkook.
- Jajj alig várom, hogy újra lássalak titeket! Mikor értek ide?
- Kb délelőtt 10-11 körül. - válaszolta Park Ji Min, de csak Jimin, és nem ő nem testvérem.
- De jó alig várom! Most leteszem. Köszike, hogy felhívtatok! Jó utat és pihenjétek ki magatokat! Sziasztok! - köszöntem el hangosan, hogy mindenki hallja.
- Szió! - mondták kórusba.
Hm, milyen aranyosak, hogy felhívtak! Nem hiába imádom őket! Őket hármukat ismerem jobban. Persze mindenkit ismerek, de ők állnak a legközelebb hozzám. Főleg, hogy az egyikőjük játszott egy sorozatban, a Hwarang-ban. Ott voltam számos forgatáson.
De mindegy is, visszasiettem a többiekhez.
- Na mi van, hiányolt a bátyuskád? - kérdezte viccelve Mark.
- Nem. Nem ő hívott.
- Akkor? - érdeklődött Hannah.
- Csak a srácok. Jimin meg a többiek.
- Most te arról a bandáról beszélsz akit Katlin is magyarázott? - tette kezét a vállamra Tori.
- Igen. A BTS. Miért?
- Azt mondtad, hogy nem ismered őket!
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem ismerem őket! Csak ha már be is viszek hozzájuk valakit, akkor az csak is a barátaim közül lesz!
- Óhm... Milyen aranyos! - simogatta meg az arcom, amin csak nevetni tudtunk.
- Na és mikor jönnek? - szólalt meg Zac.
- Holnap érnek ide délelőtt. De majd csak este lesz a koncert. De ezt már mindenki tudja, hisz fent van neten, ki van plakátolva. Mindenhol ezt reklámozzák! Eljöttök?
- Naná! Én szeretem őket! - karolt át Emma.
- Én is jövök! - csatlakozott Hannah is.
- Jóhogy! Nem hagyom egyedül a barátnőmet! - ölelt meg Tori is.
- Fiúk? - néztem rájuk.
- Én nem tudom, nem vagyok oda az ilyen nyálas fiú bandákért! - tiltakozott Mark.
- Zac?
- Hát.... nem tudom.... Majd meglátom. Ha megyek akkor ott találkozunk.
- Rendben. Akkor ott talizunk. Bocsi de én elindulok haza! Mára ebből ennyi épp elég volt! Ne haragudjatok!
- Ugyan már! Ne butáskodj! Elkísérjelek? - kérdezte barátnőm.
- Nem kell köszi. Értem jön James. Fel is hívom. Sziasztok! - köszöntem el.
Kimentem és felhívtam drága bátyámat. Aki kb 15 percen belül ide is ért. Haza érve elmentem fürödni, aztán bebújtam az ágyba és kicsit neteztem. Beszélgettem még a fiúkkal, de leginkább Jungkook-al. Ő áll a legközelebb hozzám. De csak mint barát, semmi több! A beszélgetés után elköszöntünk, majd aludni mentem. Vártam, hogy holnap legyen. Olyan jó lesz újra találkozni velük. Nagyon rég nem láttam őket! Remélem ugyan olyan jó az összhang köztünk, mint régen! Legalább csak ez az egy legyen meg a régi életemből! Legalább csak ez!