Eltelt pár nap mióta beszéltem Noahval. Bár megfogadtam, hogy beszélek Jamesel, de azt nem, hogy azonnal! Had főjjön még a levében egy kicsit. Szünetben Sam és Kia arról beszéltek, hogy valami végzős fiú mennyire helyes és milyen jól focizik. Engem az ilyesmi sosem kötött le, így nem is nagyon figyeltem. Mivel itt a szünetek húsz percesek voltak, akadt idő arra, hogy egy kicsit facebookozzak. Felléptem és meglepetten láttam, hogy Harry írt. Ő meg mit akarhat? Megnyitottam a beszélgetés és kb kismillió üzi jött tőle.
Nov. 11. 08:12
*Szia! Tudom fura, hogy írok de már nem bírom ezt a haragszom rádot! Légyszi írj vissza!*
Nov. 11. 09:27
*Maya kérlek! Találkozzunk ma! Szeretnék elnézést kérni személyesen is! Hiányzol! Nem akarom elveszíteni a legjobb barátom!*
Nov. 11. 12:03
*Kérlek! Felőlem járhatsz Noahval vagy bárki mással, már nem zavar! Légyszi ne haragudj amiért kiakadtam! Légyszi légyszííí írj vissza!*
Nov. 11. 13:10 (én)
*Csakhogy észhez tértél! Ideje volt! Gyere a sulimhoz fél háromra és beülünk valahova! Ne késs!*
Miután visszaírtam Harrynek kissé nyugodtság költözött a lelkembe, talán véget vethetünk ennek a gyerekes marhaságnak! Elég volt két hét nélküle és máris magányos voltam! Hiszen ő a legjobb barátaim közé tartozik és rossz volt ahogy nem volt mellettem! Hiába fiú, ugyanúgy szeretem akár Samet! Ha ő nem szólna hozzám, hasonlóképp hiányozna és magányos lennék nélküle. A két lány kérdőn nézett rám, az arcomon elterülő mosoly miatt.
- Na mi ez a jó kedv? -csapott lábamra Kia.
- ÁÚ! -úgy tettem, mintha tényleg fájna- Amúgy semmi csak végre úgy látszik sikerül kibékülnünk Harryvel.
- Akkor vele írkáltál? -kérdezte Sam.
- Aha. Mért szerinted kivel?
- Sosem lehet tudni! -elővette tipikus Sames mosolyát- Azt hittem már Noah aki ennyire felvidított. -meglepett, hogy őt hozta fel.
- Mért pont Noah? -néztem kérdőn.
- Hát csak úgy. -vont vállat- Nekem úgy tűnt, hogy eléggé bejön neked!
- Akkor valamit rosszul láttál!
- Csajok nem megyünk be? Hideg van! -nyavajgott Kia.
Szerintem nem volt olyan hideg, mint amilyennek ő beállította de mivel Sam is vele értett egyet követtem őket az épületbe. Becsengetés után közölte az igazgató helyettes, hogy valami megbeszélés miatt az utolsó óra csak félig lesz megtartva. Mondanom se kell mennyire örült mindenki. Én is! Sosem volt a szívem csücske a történelem és ez az egyetemen se változott meg! Plusz itt mégnehezebb, mint a gimiben!
A teremben ülve azon gondolkoztam, hogy írjak-e Harrynek, hogy jöjjön hamarabb vagy inkább keressem meg Jamest és a maradék időben beszéljek vele? Addig agyaltam rajta míg végül kicsengettek s arra a döntésre jutottam, hogy az utóbbit választom. Így sietősen tanárom keresésére indultam, még mielőtt elkezdődik az a megbeszélés. Szerencsémre nem kellett sokáig kutatnom, mert a tizes teremben volt a másod évesekkel. Enyhén nyitva volt az ajtó így bekukkantottam van-e bent valaki és mikor láttam, hogy csak ő, bekopogtam. Meg se nézte ki zaklatja az ajtót csupán egy igen tesséket hangoztatott el. Kinyitottam a fehér elválasztót és bementem. Ő még mindig az asztalra helyezett papírok fölött görnyedt. Szánalmas dolog olyat állítani, hogy még így is jól néz ki?
- Szép jó napot!
Köszöntem halkan, nem akartam, hogy más is meghallja ahogy itt beszélünk. Miután realizálta hangomat elkapta tekintetét a papírokról és rámhelyezte azt. Kissé elképedt -már ha lehet így fogalmazni- amikor meglátott.
- Hát te?
- Csak beszélni akartam. De ha nem alkalmas akkor megyek... -elindultam kifelé de sebesen utánnam eredt és karomnál fogva visszahúzott.
- Ne, nem kell menned! Csak furcsa, hogy itt látlak. -elengedett majd lezseren asztalának támaszkodott, uh anyám!- Mit szeretnél?
- Beszélni a múltkoriról! -jelentettem ki.
- Igen arról már én is akartam! Figyelj, nagyon sajnálom ahogy akkor fogalmaztam! Hidd el nem úgy értettem a dolgot!
- Ne! Ne itt! Bárki hallhat minket. A megbeszélés után írj egy üzenetet mikor végeztél. És találkozzunk a laknál ahova elvittél! -adtam ki az utasításokat, ha békülni akar kénytelen lesz azt tenni amit mondok!
- Mért pont ott?
- Mert csak azt a helyet ismerem és mert tetszik az a faház! -mosolyodtam el aprón.
- Rendben. De hogy írjak neked? Nem tudom a számod!
- Uhh... -gondolatban jól homlokon csaptam magam, hogy lehet valaki ennyire hígagyú?- Van olyan, hogy facebook vagy messenger! Légy kreatív! -paskoltam meg vállát.
Aztán lazán kisétáltam a teremből. Tudom nem kéne de rohadtul büszke voltam magamra amiért ennyire higgadt és rideg tudtam maradni annak ellenére, hogy illata már akkor megbabonázott mikor még csak a résnyire nyitott ajtón kukkoltam. Nem adhatom annak jelét, hogy egy „nehari" után képes lennék megbocsájtani! Ha tényleg annyira azt szeretné, hogy járjak vele akkor küzdjön értem!
Kiérve az egyetemről Harryt pillantottam meg a kapunál, ahol rám várt. Odasétáltam majd megszokott baráti titkos kézfogásunk után elindultunk haza. Nem messze parkolt le, így nem sokat kellett gyalogolnom. Az úton nem nagyon beszéltünk csupán megkérdezte milyen napom volt. A házunk elé érve leparkolt és kiszállva indultunk el a kis színes térkövekből kialakított úton a házunkig. Egy pillanatra félre fordítottam fejem, bár nem is értem miért. Az erdőt kémleltem hátha ott van az én Vadászom, de sehol sem volt. Bár mért is jönne el? Hiszen ő egy vadállat, nem lepzselhet folyton itt!
- Megjöttem! -kiáltottam el magam miután kinyitottam az ajtót- Azaz jöttünk! -javítottam ki magam.
- A konyhában! -hallottam meg anya kellemes hangját.
Letettük kabátjainkat és a táskát majd az említett helyiség felé vettük az irányt. Anya épp a vacsorát készítette, aminek roppant kellemes illata volt, csupán a sülő hús illatától megkordult gyomrom. De erősen lehetett érezni anya simogatóan finom parfümjének illatát, ami orgona és a frissen vágott fű kombóját tükrözte! Eskü megkérdem hol szerzik be ezeket az illatszereket! Én mindig csak olyat tudok választani ami egy idő után totál pálinka szagú lesz! Pedig nem is olcsót veszek!
- Szia Maya és Harry! Örülök, hogy újra itt vagy! -úgy köszönt neki, hogy meg sem fordult, honnan tudta, hogy Harryt hoztam magammal?
- Csók Mrs. Long! Én is örülök, hogy itt vagyok! És annak is, hogy újra láthatom magát! -a kis nyalis!
- Mondtam már, hogy ne magázz engem! Nem vagyok olyan öreg! -fordult meg és fakanálával kezében fenyegetőzött.
- Jójó bocsánat! Amúgy sosem gondolnám vagyis gondolnálak öregnek! 25-nek nézel ki!
- Óh köszi, de azért ennyire ne nyalj! Én nem bújok ágyba veled!
Utalva ezzel rám, amitől roppant kínosan éreztem magam. Szerintem még el is pirultam. Anya néha olyan könnyen cikis helyzetbe tud hozni, hogy esküszöm kész őstehetség ebben!
- Jaj anya...!
- Mi az? Csak az igazat mondtam! -tárta szét kezeit.
- Légyszi! Inkább mi most felmegyünk a szobámba. -húztam magammal a fiút.
- Oké de ha lehet próbáljátok a minimum alá szorítani a sikongatásokat! -ordította vissza.
Remek! Még egy újabb frappáns köpés anyámtól. Csak ingattam a fejem! Bár Harry már hozzászokott ehhez ahogy én is de néha olyanokat mond, hogy még engem is meglep!
- Nehari anya miatt! -mondtam már a szobámba érve.
- Ugyan, no para! Jófej! -nevetett.
- Ja csak közbe meg idegbajt kapok lassan! Na de hagyjuk is. Inkább kezdjünk bele abba amiért most itt vagyunk! -ültem le az ágyra s vártam a bocsánatkérések hadát.
- Igaz. Szóval először is köszönöm, hogy visszaírtál és azt is, hogy beleegyeztél a beszélgetésbe! Hülye voltam!
- Ch ez nem újdonság.
- Hidd el nem akartam olyan gyerekes lenni, de annyira váratlanul ért mikor közölted, hogy kezded megkedvelni Noaht. Ismét úrrá lett rajtam az, mint amikor Markal voltál. -vallotta be félénken.
- Megint szerelmes vagy belém? Jaj Harry...
- Nem! Vagyis nem is voltam! Csupán olyan jól éreztem magam veled és ezt nem az extrák miatt mondom! Tudod jól mennyire fontos vagy nekem, ahogy a barátságunk is!? Kissé féltékeny lettem mikor ez a Noah feltűnt a képben!
- De miért? Hiszen a legjobb barátom vagy! Ezt a szerepet senkisem töltheti be, csak te és Sam! Most akkor Sam is legyen féltékeny Kiarara amiért vele is barátkozom!?
- Nem, persze hogy nem! De ti mások vagytok, ők lányok! Én viszont fiú vagyok!
- Ja, hogy innen fúj a szél! -csaptam lábamra- Az a francos hiearchia! Nem kell rivalizálnod Noahval se senki mással!
- Tudom és már bánom amit tettem! De akkor rosszul érintett, hogy talán átveheti a helyem és ha netalán járni kezdtek akkor hanyagolni fogsz mert... mert ugye ő mégis csak a pasid!
- Nyugi! Ilyesmi szóba sem jöhet! Mégha ilyesmi meg is történne sosem hanyagolnálak se téged se mást! Alap ha úgy döntök, hogy kapcsolatot kezdek akkor már az elején kikötöm, hogy attól mert járok az illetővel még nem fogom minden pillanatomat vele tölteni! Hiszen vannak barátaim és nem vagyok hajlandó kevesebbet találkozni velük csak mert párom van!
Hm... Ezt a párom szót fura volt használni, azonnal James jutott róla eszembe.
- Értem. Hát sajnálom amiért seggfej voltam! Remélem egyszer meg tudsz bocsájtani...! -hajtotta le fejét.
- Én már meg is bocsájtottam!
- Tényleg? -ezt úgy kérdezte, mintha feloldozást kapott volna a legnagyobb bűne alól.
- Igen! Tudod, hogy nem szeretek haragot tartani, nem vagyok már gyerek!
- Köszönöm Maya, sokat jelent!
- De szeretnék valamit kikötni!
- Mondd csak!
- Ezentúl szeretném ha többet nem feküdnénk le egymással!
- Mi! Miért? -nézett kitágult pupillákkal.
- Mert jobb lenne ha csak legjobb barátok lennénk, extrák nélkül! Könnyebb lenne mindkettőnknek! Nem kéne aggódnom egy újabb ilyen eset miatt és te is könnyebben vennéd ha a jövőben netalán bepasiznék!
Láttam mennyire rosszul érintette ez a döntésem, de ha továbbra is a barátom akar lenni akkor ezt kénytelen lesz elfogadni és betartani!
- Rendben, legyen ahogy szeretnéd! A lényeg, hogy ne menjen gallyra a kapcsolatunk! De ha majd eljutsz oda, hogy totál hiányod lesz és nem lesz ki jól megdöngessen ne fordulj hozzám! -öltötte ki nyelvét.
- Majd csak túlélem valahogy! Plusz a kezeim minek vannak!? -lengettem meg előtte tenyerem.
Amin csak egy jót nevettünk. Boldog voltam, hogy végre szent a béke köztünk és nincs ez az ovis örihari baromság! Miután kiröhögtük magunkat mindenféléről beszéltünk. Bár még jobbnak láttam ha a Jameses dolgot nem mondom el, hiszen tudtam rosszul kezelné. Olyan negyed öt körül pittyegett a telefonom miszerint messenger üzim jött. Láttam, hogy egy engedélykérés, azonnal tudtam ez csakis James lehet. Rámentem az elfogadásra és elolvastam mit írt.
*Szia Maya! Már itt vagyok a faházban. Jöhetsz ha akarsz! Vagy elmenjek eléd? Nem akarom, hogy eltévedj!*
Hm... Még eltévedjek... Minek néz engem? Navigálásra képtelen embernek? Tudom hol voltam a múltkor! Nincs túl messze tőlünk, simán odatalálok.
*Nem kell elém jönni, tudom hol van! Nem sokára ott vagyok!*
- Ne hari Harry de most el kell mennem! Megtennéd, hogy... -mutattam az ajtó felé, jelezve, hogy távozzon.
- Ja persze. Megyek. -kissé meghökkent mikor angolosan megkértem a lelépésre- Holnap talizunk?
- Nem tom'. Majd írok!
Lekísértem majd egy „nem sokára jövök" után becsuktam az ajtót. Elköszöntem tőle és megvártam amíg elhajt. Nem akartam, hogy lássa én az erdő felé megyek. Még amekkora Herculesnek képzeli magát utánnam jönne. Mikor már nem láttam kocsiját elindultam az ellenkező irányba. Kb húsz perc alatt a cuki kis faházhoz értem, ahol James már az ajtóban várt rám. Odaérve meg se vártam, hogy köszönjön kérés nélkül löktem félre és beinvitáltam magam a nappaliba. Tudnia kell, most én irányítok! Döbbenten nézett rám majd becsukva az ajtót követett engem.
- Kérsz valamit inni, enni?
- Nem kössz! Térjünk a lényegre!
- Rendben! Nos, mint azt az egyetemen is mondtam, rettentően sajnálom a múltkori viselkedésem! Nem úgy akartam fogalmazni és igazság szerint fogalmam sincs miért is mondtam azt amit!
- Hát ez elég furcsa... Pedig eléggé úgy tűntél, mint aki pontosan tisztában van azzal miket ejt ki a száján! -mondtam szemrehányóan.
- Igen tudtam... De tudod nem vagyok jó ebben a dologban... Mármint, hogy... -túrt bele hajába, ami eszméletlen jól állt neki!
- Miben? A csajozásban? -húztam fel egyik szemöldököm.
- Hát ja. Tudod lehet ez roppant nagyképűen fog hangzani, de általában bármit megkapok amit kiejtek a számon és nem igazán szoktam finomkodni.
- Hm míly meglepő! -ironizáltam- Tudod attól mert más csajok ész nélkül ugranak a karjaidba és annál is gyorsabban hajítsák el a bugyijukat, nem mindenki ilyen! Főleg nem én!
- Igen tudom! És hidd el egy percig sem gondolnám, hogy te ilyen vagy! Csak... -mellém ült, mivel eddig szemben a fotelben foglalt helyet.
- Csak?
- Nos... Ez egy kicsit furán hangozhat, de már nagyon régóta szeretném ha a Párom lennél! Folyton figyeltelek téged és mindig a megfelelő pillanatra vártam...
- Huh... Ez már kezd átmenni egy gyilkos krimibe! Nem vagy te valami perverz kukkoló aki fiatal lányokat erőszakol és gyilkol meg?
- Nem! -nevetett- Dehogy. Csupán mikor először megláttalak a bennem rejlő... erő nevezzük így, kiválasztott magának és nem tudok másra gondolni csak rád!
Nem is tudtam hirtelen mit mondjak erre! Lehet erre egyáltalán reagálni? Fura volt őt hallgatni, mintha ugyanazt mondta volna el ami bennem is megvan. Egy megmagyarázhatatlan erő vonz hozzá és fogalmam sincs miért vagy mi ez! Ez azért elég ijesztő!
- Remélem nem ijesztettelek meg annyira? -fürkészte arcom, biztos tükröződtek rajta az érzelmeim.
- Nem! Nem félek tőled, csak... Tudod furcsa, de ugyanezt érzem én is! Mióta megláttalak nem tudom mi és miért, de rettentően vonz hozzád! Mintha én egy mágnes lennék te meg a vas!
- Ez tényleg igaz!? -hangja lelkes lett, szeme pedig szó szerint csillogni kezdett.
- Igen. De csak mert ezt elmondtam, ne hidd azt, hogy minden megvan bocsájtva! -emeltem fel mutató ujjam- Gyűlölöm ha valaki tárgyként kezel és birtokolni akar! Nem egy trófea vagyok!
- Persze megértem és hidd el rettentően sajnálom, hogy elrontottam a kettőnk... Kapcsolatát? -ezt inkább kérdezte mintsem kijelentette volna.
- Figyelj, ha befejezed ezt a birtoklási faszságot, akkor talán kezdhetjük előről! Mondom talán! -arca felderült, széles mosoly jelent meg arcán.
- Megígérem! Többet szóba sem hozom! -tette szívére kezét- Szóval...akkor leszel a Párom?
- Öm... Talán kezdjük kicsiben! Ismerjük meg egymást, aztán talán lehet róla szó!
- Rendben ahogy szeretnéd! Mit szeretnél tudni?
- Mindent!
- Akkor kérdezz csak!
- Nem! Ma nem! Haza kell mennem. Találkozzunk hétvégén a Cuyahoga folyónál tízkor!
- Oké, ott leszek!
Felálltam és felvéve kabátom elindultam haza. James kikísért és az ajtóban búcsúzóul megölelt. Hajolt le hozzám, mindenbizonnyal meg akart csókolni de ezúttal nem engedtem. Elhajoltam és csak annyit, mondtam, hogy mindennek eljön az ideje. Kicsit húzta a száját de nem érdekelt! Nem hiheti azt, hogy nyeregben van, még elbízná magát. Hátatfordítva hazaindultam és reménykedtem abban, hogy jó döntés hoztam! Nem akarom, hogy újabb csalódás érjen miatta! Hiszen jóformán nem is ismerem és az, hogy ennyire hatással van rám és az érzéseimre az kicsit sem jó! Meg kell ismernem, minden piszkos kis titkára fényt kell derítenem, hogy bízhassak benne! Hiszen bizalom nélkül mit ér egy kapcsolat?