Egy újabb hét telt el Taehyung birtokán. Minden egyes nap keményen gyakoroltak és ezúttal nem csak NaRa, a fiúk is. Készültek a hétvégi akcióra ahol el akarják fogni az összes árulót. YoonGi szerint, akinek a dolga az volt, hogy hírt vigyen a „titkos” szállítmányról, bejött a terv, így nagy valószínűséggel a Seventeen emberei is ott lesznek az átvételkor. NamJoon és Hoseok az olajraktárnál voltak szinte egész héten, hogy alaposan kiismerjék a helyet és felállítsák a védőállásokat. Közben Jimin elintézte, hogy a megadott címre érkezzen egy rendszám nélküli kamion, ami majd az árut szállítja. Jin összeszedte a legmegbízhatóbb embereket a csapatból, YoonGi pedig a fegyverekért volt felelős. Szinte minden készen állt a másnapi bevetésre, csupán egy dolog kellett, a precíz odafigyelés!
NaRa éppen Agustal edzett, gyakorolta a lövést, mikor V-t látta meg közeledi a kiképzőpálya felé. A srác ügyet sem vetve mellélépő főnökéről, ugyanúgy lövöldözött a fabábukra.
- Nem kínoztad már meg eléggé azt a szegény bábut? -tette kezét vállára.
- Jól esett kinyírni. Mi járatban? -fordult felé.
- Csak meg akartam nézni minden fegyver rendben van-e a holnapi akcióhoz.
- Mért ne lenne? -kérdezte unottan- Bevittem őket a garázsba, a kocsiknál vannak.
- Rendben. De ugye a gránátokat nem tetted el?
- Dehogynem! Tudod jól, hogy sehová sem megyek a kicsikéim nélkül.
- Menthetetlen vagy YoonGi. -fogta fejét.
- Tae, ugye ez a szerencsétlenség nem jön velünk? -bökött a lány felé, kinek igazán viszketett már a tenyere a fiú bunkósága miatt.
- De igen! -jelentette ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
NaRa ledöbbent. Most jól értette amit hallani vélt? Tényleg magukkal akarják vinni?
- Elnézést. -szólt közbe- Én is megyek? -pislogott kerek szemekkel.
- Persze. Ahhoz, hogy igazán bekerülj a csapatba részt kell venned igazi akciókban is. És mi nem ha ez a legalkalmasabb dolog erre? Úgyhogy készülj fel!
- De...
Hiába akart előhozakodni számtalan meggyőző érvvel azzal kapcsolatban miért is nem lenne jó ötlet elvinni őt oda magukkal, Taehyung azt sem várta meg, hogy egyáltalán felfogja mit mondott neki, szó nélkül lelépett. NaRa nagyokat pislogva követte Agustot a következő részhez, ami az akadálypálya volt. Egészen estig ott voltak és gyakorolták a gyors menekülést ha esetleg arra kerülne sor. A nap már rég a fák alatt járt mikor beléptek a házba. A konyhába érve meglepve látta, hogy a hely üres. Fura, hiszen legalább egy valaki mindig tartózkodik ott, mivel ott van a hűtő tele kajával. Gondolta kiszolgálja magát ha már eljött idáig és a hatalmas két ajtós hűtőszekrényhez sétálva kinyitotta annak ajtaját és kutakodni kezdett valami könnyű de laktatós étel után. Pont mikor vette volna ki a kiszemelt kaját, valaki egy poharat erősebben tett le a pultra, ami hangos csattanással ijesztette halálra szegény lányt. Kiejtve mindent kezéből úgy fordult meg, hogy még a fejét is bevágta a hűtő egyik polcába.
- Mit csinálsz?
Taehyung mérges hangja úgy söpört át a lányon, mintha halálos bűnt követett volna el azzal, hogy enni akart. Próbálta a legkisebbre összeszorítani magát és úgy válaszolt.
- Én csak egy kis ételt kerestem. -motyogta halkan.
- Hol van YoonGi?
- Nem tudom. Azt mondta elege van belőlem és itthagyott.
- Szép! -csapta össze kezét- Legalább azért nekem szólhatna ha csak úgy itthagy téged a házban. -köpi dühösen szavait.
- Nem tudtam, hogy az is baj ha enni akar az ember! Vagy azért aggódsz, hogy talán ellopok valamit? Megnyugodhatsz, innen aztán a világon semmisem kéne! Különben sem vagyok tolvaj! -vágta fejéhez dühösen.
Sosem volt az a lány aki sokáig tűri ha beszólnak neki vagy lenézik őt valamiért. De főleg azt utálta ha olyannal vádolták meg ami abszolút nem igaz rá! S ez, hogy már az is baj ha egyedül van a házban, igazán bökte csőrét. Mintha legalább is egy tolvaj lenne és védeni kéne tőle minden apró kis dolgot, még a hűtőben tárolt ételt is. Ígyis nehezére esett idáig is visszafognia magát, de megtette. Nehezen de sikerült neki. Bár YoonGi közelében igen csak hajszálon függött az a „tartom az álcám” dolog, de még akkor sem jött ki a sodrából úgy, mint amikor Taehyung sértegeti vagy vádolja meg olyasmivel ami egyáltalán nem igaz rá. Szíve szerint már az első nap lepofozta volna vagy bevetve minden harci tudományát addig ütötte volna amíg már az életéért nem könyörög, de apja és terve miatt visszafogta igazi énjét. De most, mikor tényleg csak enni akarna... most telt be a pohár! S valódi személyisége utattört, hiába akarta megfékezni, mire észbekapott már késő volt, kimondta az eddig nyelvére ragasztott szavakat. Taehyung vészjóslóan lassú léptekkel közeledett a lány felé, aki hiába akart hátrálni, a mögötte elterülő konyhabútor megakadályozta ebben. A férfi teljesen a szekrénynek préselte, kezeivel már a pult szélébe kapaszkodott. Szíve mellkasából a torkába vándorolt és úgy érezte az egész végtagjaiból kiszáll az erő. Tae magasan a lány fölé tornyosult, szemei szikrákat szórtak, kezeit pedig szorosan NaRa mellett a pulton támasztotta meg, közelebb hajolva hozzá. A túlzó közelségtől még kellemetlenebbül érezte magát de egy pillanatig sem tudta levenni szemét a férfiról. Úgy érezte ha most elnéz másfelé azzal megadná neki magát, amit egyáltalán nem akart! Félve ugyan de tartotta a szemkontaktust. Tae ördögi mosolyra húzta száját és megnyalva felsőajkát a lány homlokára pöccintett.
- Kissé túl szemtelen vagy nem gondolod? -emelte meg egyik szemöldökét.
- Bocsánat. Én csak... -dadogta- Szerintem már vagyok itt annyi ideje, hogy tudja mindenki nem vagyok se tolvaj se áruló.
- Valóban? -vigyorgott- Két hét alatt nem fogod elnyerni a bizalmamat kislány.
- Két és fél. -vágta rá rögtön.
- Ó hogy számontartja valaki! Miért számolod ennyire?
- Szeretek odafigyelni a részletekre.
Ekkor vitatkozó hangok törték meg beszélgetésüket és Jimin YoonGival veszekedve lépett be a helységbe.
- De nem! Jimin állj le vagy esküszöm lepofozlak!
- Nemár Agust tök vicces lenne ha... -elakadtak szavai amint meglátta a két ott tartózkodó személyt, akik késsé túl közel álltak egymáshoz- Megzavartunk valamit? -a kérdésre azonnal szétrebbentek, ám Taet nem hozta zavarba a dolog ahogy NaRat.
- Nem. Mit zavartál volna meg ugyan?
- Nem is tudom. Kissé félreérthető volt a helyzet. -köhintett kínosan.
- Jesszus! -kiáltott fel YoonGi- Azt hitte dugod a konyhapulton. Mondd ki ami a szíved nyomja kicsi Chimi! -megpaskolta barátja hátát majd kiment.
- Idióta vagy YoonGi! -kiáltott utánna- Nyugi Tae egyáltalán nem gondoltam ilyesmire. Tudod mennyire hülye? -kezdett bele magyarázkodásába.
- Hát azt nem is ajánlom! Sosem érnék hozzá! -fintorodott el- Azért odáig én sem süllyedek le. Na gyere ellenőrizzük minden rendben van-e a holnapi akcióhoz.
Karon ragadva barátját elhúzta onnan és hangosan becsapva az ajtót távoztak a házból. NaRa ismét magára maradt, ám ezúttal teljesen elment az étvágya. Nem azért mert V úgy letolta amiért magában találta a házában, hanem iménti kijelentésétől. Oké, hogy nem egy kifejezett álomnő és sosem akarna attól a bunkó férfitól semmit, mégis ez az utolsó kis leszólása nagyon sértette egóját. Mi az, hogy ő sosem süllyedne le odáig? Miért, ő mégis milyen mélyen van? Méghogy sosem érne hozzá! Dobbantva lábával dühösen trappolt fel szobájába, közben végig káromkodott.
- Hogy a jó édes...! Méghogy nem süllyedne le idáig. Be kell rosálni! Miért én milyen vagyok te rohadék!? -üvöltött a zárt ajtó felé- Inkább örülnöd kéne ha egy olyan lány akarna tőled valamit, mint én! Nem csak ribancok és pénzért mindenre képes kurvák ugrálnának körbe! Tudnád is milyen egy normális lány... Hülye idióta seggfej! Hogy akkor legyen áramszünet mikor a farkadat készülnek felszúrni!
Heves káromkodásában észre sem vette a vele szemben jövő alakot, akinek teljes erejéből nekiment. Mindketten a padlón kötöttek ki. NaRa szemei nagyra nyíltak mikor a mindig vidám Hoseokot pillantotta meg magaelőtt kiterülve.
- Jaj Hobi, ne haragudj nem láttalak. -kezdett bele heves bocsánat kérésébe.
- Azt vettem észre. -segített neki felállni- Na és mondd csak kit akartál annyira impotenssé tenni, hogy azt se vetted észre amikor köszöntem? Ki is az a seggfej?
A lány elfagyott. Hallott mindent? Biztos tudja, hogy Taehyungról beszélt és el fogja neki mondani mit mondott róla a hátamögött. Mit tegyen most? Hazudjon? Kár lenne, hiszen Hobi hallott mindent. Csak most kíváncsi bevallja-e az igazat. Szinte már izzadt a sarokba szorult helyzete miatt.
- Taehyung. -felelte halkan, szinte még ő sem hallotta saját hangját.
- Mit művelt már megint? -nevetett fel.
- Nem fontos. -legyintett.
- Valóban? Oh. -fogta meg állát- Ha egy semmiség miatt képes lennél valakit örök impotenciára ítélni nem is akarom tudni mit csinálnál azzal aki halálos bűnt követne el ellened. -röhögött fel, mire NaRanak is muszáj volt felkuncognia.
- Elmondod Taenek amit hallottál?
- Én? -mutatott magára színpadiasan- De hisz én nem is hallottam semmit. Mennem kell. Ajánlom, hogy pihend ki magad, holnap húzós napunk lesz. -mellőzte ki a lányt.
- Köszönöm Hobi. -mosolygott rá kedvesen.
A férfi viszonozva gesztusát lesietett a lépcsőn és kiment a házból. NaRa egy megkönnyebbült sóhajt eleresztve ment be fürdőszobájába ahol a zuhany alá állva igyekezte lehűteni sajgó végtagjait. Közben kizárva minden felesleges aggódásra adó okot a másnapi akción kezdett el agyalni. Vajon hogy fog elsülni? Sikerül majd elkapni azokat akiket kiszemeltek? Neki vajon milyen szerepet szánnak a dologban? Vagy netalán ez is valami teszt lesz és beledobják a mélyvízbe? Igaz tud harcolni és jó a lövészetben plusz remekül teljesített a gyakorlatokon, otthon Kínában, de a YaXinékkal folytatott edzések alatt tudta, hogy a barátai csak fejleszteni, képezni akarják nem pedig bántani. De a holnapi igazi lesz, minden élesben fog történni. Bármikor balul üthet ki valami és előfordulhat, hogy túl sem éli. Remélve a legjobbakat, hogy mint újonc és még nem a csapattagja, majd a háttérből figyelheti az eseményeket.
Csak nem küldik ki a csatatérre... Vagy igen?