Hangos dudaszó!!!
Ez rázza fel az egész tábort ezúttal már ötödjére, hajnali nyolc órakkor. Borzasztó! Még mindig megijedek tőle, hiába hallottam mát többször is. Bár az első alkalomkor annyira frászt kaptam, hogy a földön kötöttem ki majd beszaladtam a fürdőbe. Úgy kellett a lányoknak kiimádkozniuk onnan. Mindannyian álmosan, nyűgösködve kapkodjuk magunkra a nem csak saját cuccainkat, hogy időben odaérjünk az eligazításra. Minden reggelünk így kezdődik. Legkésőbb negyed, ismétlem negyed kilencre ott lennünk az ebédlőben, hogy megtudjuk az aznapi programot és a részleteit, mert ha nem, lemaradunk róla és az egész napot a kunyhóban kell töltenünk. Ugye mekkora baromság? Mikor berontottunk a nagy ajtón szerencsére 8:14-et mutatott az óra, így nem késtünk le semmiről. A lefoglalt kis padunkba ültünk be, ahonnan jól rálátni mindenre, többekközt a tanárokra. A tábor vezető is itt van, mivel elvileg ma valami túra nap lesz ha jól emlékszem. Mikor megkondult a nagy gong (amit megjegyzek fogalmam sincs kinek a pihent agyából pattant ki az ötlet, hogy pont ide tegyék) mindenki elhallgatott és az emelvényre sétáló emberekre szegeződött a figyelmünk.
- Jóreggelt táborozók! Látom sikerült mindenkinek felkelni? Ez nagyszerű! -csapta össze tenyerét.
Hát hogyne sikerülne felkelni mikor a hangszórókból az az idegesítő dudaszó zajong minden reggel? Arra még szegény halottak is felriadnak sírjukból!
- Hamarosan megkapjátok a reggeliket de előtte szeretném ismertetni a mai és a hétvégi programot! Ma egy különleges játékos feladatot találtunk ki nektek az oktatóitokkal, amin szerintem mindannyian részt fogtok venni ha megtudjátok mit nyer az aki teljesíti a feladatot! De nem is szaporítom tovább a szót, szeretném nektek bemutatni Brian Mayt aki a segédem lesz ebben és nektek is. Mivel sok éves táborozónk és nem utolsó sorban az unokaöcsém úgy ismeri ezt a helyet akár a tenyerét, szóval nyugodtan bízhattok benne! Brian! -utat engedett a fiúnak.
Fellépett mellé egy szőkés-barna hajú srác, aki kissé kínosan érezte magát nagybátyja felvezetésétől. Első nézésre nem tűnt rossz arcnak, kifejezetten kedves tekintete volt. Jó időhöz hűen szürke színű térdnadrágot viselt egy terep mintás pólóval. Nem mondom jól állt neki, plusz kiemelte zöldes szemeit. Pont olyan jól tudta hogyan kell öltözködnie, hogy ne legyen slampos de egyben buzis sem, mint Adam. Amint eszembe jutott a neve a tekintetem rögtön megkereste őt a tömegben és mikor láttam, hogy pont felém néz elfordítottam a fejem. Nem tudom miért de mióta itt vagyunk és ilyesmi történik, olyan gyorsan fordulok el vagy nézek másfele mintha csak villám csapott volna belém.
- Köszi Steve a kedves bemutatást! -a fiú hangja térített vissza a valóságba- Nos én is üdvözlök mindenkit és jó látni, hogy ilyen sokan eljöttetek! A mai feladat kincskeresés lesz. Tudom bután és dedósan hangzik, és talán az is de kell egy kis komolytalanság ebben a komor megszokott életben! A segédeimmel elrejtettünk az erdő különböző pontjain színes tárgyakat. A feladat minél többet megtalálni és visszahozni ide pontosan 13:00-ra! Aki egy után érkezik az automatikus kiesik a játékból.
- És mit kap aki nyer? -hallatszódott Zoe türelmetlenkedő hangja.
Bár ezúttal egyet kellett értenem vele, már engem is rohadtul érdekel mi lehet az az óriási dolog ami megéri ezt a felesleges fáradtságot!
- Igen ez lett volna a következő, köszi. -intette le a lányt, ami nálam már nyerő pontot ér- Nos mivel már mindenki nagyon kíváncsi elárulom, hogy a nyeremény a győztes csapatnak nem más, mint egy szabad hétvége Torontoban! Bejárhatjátok a várost a felügyelőkkel és egy idegenvezetővel.
Erre már mind egyszerre kezdtünk el örvendezni és tűkön ülve vártuk mikor mehetünk már színes bigyókat keresni az erdőbe csakhogy nyerhessünk!
- A csapatokat mi állítjuk össze természetesen a tanárok segítségével! Addig reggelizzetek meg és vegyetek fel kényelmes, túrázásra alkalmas felszerelést! Hangsúlyozom erdei kirándulás lesz, nyitott orrú szandált, papucsot ne vegyetek fel és kifejezetten nem ajánlanám a tűsarkú cipőt ha csak nem akartok összeszedni egy szép kis boka törést! -nevettünk- Na jóétvágyat a reggelihez és kilencre mindenki legyen a tűzrakó helynél!
Gyorsan elfogyasztottuk a kapott kajákat és mintha csak pénzt osztogatnának már kilenc előtt ott ácsorogtunk a tábor kellős közepén. Hát ez a módszer suliban se ártana, rögtön mindenki ötös dolgozatokat írna! Pár perccel a megbeszélt idő után érkeztek meg a felügyelők és a tanáraink. Szinte másodperc alatt hallgatott el mindenki. Eskü ezt fel kellett volna venni videóra! Ilyen se volt még.
- Remek, mindenki itt van! Na akkor nem is húzom az időt, elmondom a csapatokat. Mivel úgy alakult, hogy hat csapatnak kell lennie, előírás ne kérdezzétek miért, így a teljes létszám érdekében 1-1 csapatba beáll egy oktató is.
Páran elkezdtek hurrogni, húzták a szájukat és pár lány összesúgott. Hm, mire is számíthattunk... Brian -ha jól emlékszem- elkezdte sorolni a neveket és a csapatok nevét ki hova került. A végére féltem mikor már csak én nem hallottam a nevem és sajnos Zoe-ét sem. Remélem nem együtt leszünk! Mert akkor ez nem túra lesz hanem vadászat!
- Végül az utolsó a piros csapat, mondom a neveket! Molly Shims, Michaela Morgan -aha eddig jó- Kevin Costa, Zoe Niel -a francba- és mivel nincs több diák csatlakozik hozzájuk Adam Taylor! Kérlek titeket álljatok ide oldalra!
Tettük amit kért és egy csapatba verődtünk. Én persze inkább Molly mellé álltam, eszem ágába se volt Zoe közelébe kerülni! A rosszban annyi jó volt, hogy Adamet kaptuk magunk mellé nem Carter edzőt, őt ismerve tuti kihajtotta volna belőlünk a lelket is!
- Na most mindenki kap egy a csapatjához illő karszalagot amit semmilyen körülményekközt ne veszítsetek el! Akin ez nem lesz mikor visszatértek az szintén kiesik a játékból! Na, nem nehéz a feladat, minél több színes tárgyat megszerezni, akár az ellenféltől is! Igen, lehet rabolni persze normális körülményekközt! Kérlek titeket ne verekedjetek össze egy rózsaszín szarvason! Étel-ital van mindenkinél!?
- Igen! -kiáltottuk kórusban.
- Remek! Akkor egyre legyetek itt és sok szerencsét mindenkinek!
Elindultunk. Én bal oldalt mentem legszélen, jobbomon Mollyval és Kevinel. Zoe természetesen Adam nyakán lógott, lerítt róla mennyire örül annak, hogy egy csapatba osztottak minket. Suliban is elég nyomulós volt pedig ott tilos, itt meg miért is fogná vissza magát? Hiszen itt semmi sem tiltja ezt a dolgot. Iskolán kívül vagyunk, vége a tanévnek és ha ez mind nem elég még egy másik országban is vagyunk. De azért ez a nyáladzós rámenőssége elég undorító! Nem is tudom Adam miért örül ennek ennyire? Vagy neki az ilyen lányok jönnek be? Mit is beszélek!? Ki a francot érdekli milyen csajok jönnek be neki!? Hát engem biztos nem!
Keresgéltünk már egy ideje, találtunk is jónéhány tárgyat, de a lábam már kezdett leszakadni pedig sport cipőbe voltam. Muszáj volt leülnöm! Ha tovább mennek nélkülem az se érdekel, nekem pihennem kell! Meg is láttam egy vastag kidőlt fát annak a törzsére ültem le. Szinte hallottam ahogy szegény sajgó lábaim felsóhajtanak. Molly mellettem maradt, mivel amúgyis együtt mentünk, Kevin ügyet sem vetve ránk haladt tovább. Mikor beérte a két tök jól eldumálgató társunkat Adam akkor fordult legelőször hátra. Ahogy megindult visszafelé azt hittem jól leszid minket amiért lemaradunk vagy visszaküld a táborba, de legnagyobb meglepetésemre nem így lett. Ideérve leült mellém és elküldte Mollyt azzal a szöveggel, hogy beszélni akar velem. Szegény lány azt hitte most fejmosást kapok amiért helyet foglaltam, nem is akart egyedül hagyni, végül én engedtem útjára bíztatva azzal, hogy nem lesz baj. Adam meghagyta Kevinnek, hogy vigye tovább a csapatot amíg velem „elszámol". Most meg kellett volna ijednem? Mikor eltűntek a látóköreinkből a férfi közelebb csúszott hozzám és aprót rásimított combomra. Amitől nem kicsit jöttem zavarba! Mindenre számítottam csak erre nem!
- Fáj a lábad igaz?
- Kicsit. -nyögtem ki, ennyi telt tőlem.
- Mondanám, hogy menj vissza de elég messze vagyunk és nem akarom, hogy eltévedj.
- Ugyan, csak egy kicsit pihennem kell. -intettem le- De nem akarlak feltartani, miattam ne maradj le a többiektől.
- Nem fogok lemaradni. Kell egy kis szünet! Ez a Zoe annyit tud beszélni... -sóhajtott fel, amin csak nevettem.
- Ja ismerős... -értettem egyet- Mért nem rázod le ha ennyire zavar? -csak megrántotta vállát- Vagy ennyire tetszik ahogy körbezsong téged? -jegyeztem kissé nagyobb cinizmussal, mint kellett volna.
- Nocsak csak nem féltékenységet vélek felfedezni a hangodban?
Uhh basszus! Túlságosan nagy ellenszenvvel mondtam ezt ugye? Nem kellett volna. Én meg a drága cinizmusom...
- Én? Féltékeny? Ugyan kérlek! Nincs mire.
- Óh szóval nincs? -álltunk fel.
- Nincs bizony! Sosem voltam féltékeny Zoera még akkor se mikor barátok voltunk, sem másra. Nekem soha nem kéne olyan ami már másé! Ha valami kell azt megszerzem magamnak.
- Állj, várj! -állt meg.
- Mivan? -fordultam vissza.
- Két kérdés! -folytattuk sétánkat- Te és Zoe barátok voltatok?
- Igen, de az már rég volt.
- Mi történt?
- Ez hosszú sztori. -próbáltam terelni a témát.
- Hát figyelj még csak fél 12, van időnk. -nézett órájára- Szóval?
- Úgyse hagysz ugye? -rázta fejét- Szuper... Hát röviden annyi, hogy Zoenak tetszett egy fiú mikor 9-esek voltunk. Megkért hozzam össze őket. A srácnak viszont én kellettem „volna" és mikor lepattintottam összeállt Zoeval és mindenféle hazugsággal ellenem fordította. Azóta azt hiszi, hogy én tömtem tele Luis fejét a róla szóló hazugságaimmal. Szerinte azért nem sikerült korábban összejönniük mert én ellene hangoltam Luist. -meséltem el monoton hangon.
Nem tehetek róla, már nem tudok semmilyen érzelemmel beszélni róla. Nem utálom, nem kedvelem, megszűnt létezni számomra ennyi.
- Hát ez azért elég durva dolog volt a srác részéről! Viszont azért az rosszabb amit Zoe csinált!
- Ezt hogy érted?
- Hát állítólag barátok voltatok nem? -bólintottam- Mégis jobban hitt egy idegen fiúnak csak mert tetszett neki, mint a barátjának?
- Hát ez van. -rántottam vállat- Én is ezt vágtam a fejéhez mikor összevesztünk. De már nem érdekel, leszarom.
- Jól teszed! Az ilyen ember nem érdemli meg a figyelmed. -pár percig csendben sétáltunk tovább, aztán újra megszólalt- Jöhet a második kérdés?
- Milyen második? Már megvolt a kettő!
- Már miért lett volna?
- Hát az egyik az volt, hogy én és Zoe tényleg barátok voltunk-e, a másik meg a mi történt volt.
- Jaj nemár! Az csak az első témakörhöz csatlakozó kérdés volt.
- Hát sajnálom de ez van. Az élet már csak ilyen. -öltöttem ki nyelvem, majd elszaladtam.
Ezt most miért is csináltam? Ja, jó lenne tudni! Ennél gyerekesebben már nem is viselkedhettem volna. Mi üthetett belém? Nem értem saját magam! De mielőtt még mélyebben belevethettem volna magam a dologba szerencsére beértük a többieket. Még egy kis baktatás után találtunk pár figurát és mikor delet ütött az óra visszaindultunk. A megbeszélt időre értünk a tűzrakóhoz és leadva a szatyrainkat a kunyhóinkba mentünk. Azonnal beugrottam az ágyba! Szinte a mennyországban éreztem magam, most éreztem csak igazán az egész napos gyaloglás eredményét. Chloe kíváncsiskodott milyen volt a kis kincskeresés plusz mesélt nekik milyen volt. Kayla a fürdőben áztatta magát, személy szerint nagyon vártam, hogy kijöjjön onnan!
- Sajnálom, hogy ti pont Zoet kaptátok.
- Áh nem volt olyan vészes. A délelőtt nagy részét a tanár úrral töltötte.
- Jah bevetette a tipikus ribanc viselkedését. -nevettünk Chloe felszólalásán.
- Igen. Bár... azután, hogy Mr. Taylor és Michaela eltűntek egy időre Zoe teljesen megőrült. Hisztizett, Kevint nyúzta mikor megyünk már vissza.
Nevettünk azon ahogy Molly próbálta utánozni Zoe hisztérikus viselkedését, de amikor eljutott Chloe tudatáig mi hagyta el a barna hajú csapattársam száját, mint akinek elvágták a hangszálát néma csendben meredt rám.
- Várj csak Molly, mit mondtál az előbb?
- Mikor? Sok mindent mondtam.
- Csak az a rész érdekel amiben Mia szerepel!
- Ja! Hát Michaelanak megfájdult a lába és leült pihenni. A tanár úr odajött és elküldött onnan, hogy beszéljenek. Lemaradtak tőlünk.
- Oh tényleg? -emelte meg hangszínét- Na necsi!? Mit csináltatok ti ketten az erdőben?
- Ki mit csinált az erdőben? -jött ki Kayla is a fürdőből.
Remek ez is ilyenkor tud végezni! Most aztán jól beszivatnak az biztos.
- Hát Mia és a tanár úr. -tájékoztatta barátnőm.
- Úhh... -huppant le mellé- Avassatok be engem is!
- Molly most mesélte, hogy a mi kis barinőnk és Mr. Taylor eltűntek az erdőben, tudod csak úgy kettecskén!?
- Ümm szaftos sztoríí...! Részleteket!
- Állj! -álltam fel- Álljatok le! Nincs semmilyen szaftos sztori és ne kezdjetek el kombinálni! Úgy volt ahogy Molly mesélte! Megfájdult a lábam és Ad... vagyis a tanár úr visszajött, hogy segítsen lépést tartani a többiekkel, közben beszéltünk pár szót, ennyi! Ne lássatok ebbe bele semmit!
- Ühüm, hát persze. Na itt a türcsi menj zuhanyozz le -dobott arcba- más is menne!
Csak ingattam a fejem és gyorsan beslisszoltam a fürdőbe. Semmi kedvem nem volt a további agyon szivatáshoz, kérdezősködéshez és mindenféle fikciók meghallgatásához. Mivan akkor ha beszélgettünk, mivan ha kicsit lemaradtunk a többiektől? Az még nem a világvége! Mégis... Én magam is roppanttul kínosan érzem magam ha csak visszagondolok rá, arról már nem is beszélve mikor ezzel szivatnak a lányok! Nem kéne ilyen hevesen reagálnom hiszen jóformán mégcsak barátok sem vagyunk Adamel, csupán tegezem mégis... akárhányszor szóba kerül rögtön elpirulok és összeszorul a gyomrom. Ma is mindvégig amíg vele voltam annyira izgultam, hogy jól mondok-e valamit, majd kiugrott a szívem a helyéről! De miért van ez? Miért reagálok így? Mi történik velem?