Ébresztőm hangos zajára keltem fel. Gyorsan rendbe szedtem magam és indultam is a stúdióba. Legtöbben már ott voltak és a díszletet csinálták. Yongdal bácsi már alig várta, hogy köszönthessen. Nagy mosoly kíséretében ölelt magához, viszonozva gesztusát karoltam át én is. Bemutatott a stábnak, azoknak akik még nem ismertek, majd neki álltunk a munkának. A vezetőproducer elmagyarázta mi hogy lesz, mikor hova kell álljak és milyen szemszögekből filmezzek. Mikor mindent letisztáztunk a nagy szupersztárok is megérkeztek. Meglepte őket, hogy itt látnak, szerintem még össze is súgtak a hátammögött. Kook intett nekem ahogy V és Jimin is. Nem akartam bunkónak tűnni így visszaintettem, majd a kamera mögé álltam. Ők gyorsan átöltöztek és egy villám egyeztetés után beálltak a díszletbe. Elkezdtük a forgatást. Az új számuk címe Fake Love lett. Hm, milyen találó. A lejátszóból felcsendült a már korábban felvett dal és a fiúk elkezdték a táncot. Egész jól telt a forgatás. Szerencsémre egyszer sem hibáztam, bár nagyon koncentráltam is, hogy ne vétsek hibát, hiszen nem akartam sem Sihyuk sem a fiúk előtt leégni! Bár volt egy rész amikor majdnem kiesett a kamera a kezemből... Kicsit váratlanul ért mikor Jungkook elkezdte fölhúzgálni az ingjét. Legalább ebbe beavathattak volna! Jó hogy nem vetkőznek már le! Bár szerintem az Army lányok roppanttul örültek volna neki. De hamar összeszedtem magam és újra képbe kerültem. Igyekeztem profinak mutatni magam. Kb a harmadik felvétel után már meg se kottyant a kis mutogatós jelenet. Bár egy kicsit elcsodálkoztam... Egész jól néztek ki Kook kockái! Jesszusom mit beszélek már! Elmentek otthonról nekem, tuti! De azt meg kell hagyni, hogy sokat dolgozott megjelenésén.
Olyan fél 12 felé megszólalt az ebédidőt jelző csengő és mindenki elment szünetet tartani. A fiúk is áltöltöztek és rohantak a másik helyiségbe, ahol már terített asztal várta őket. Hát... a pénzes zsákokért mindent nem? Engem persze otthagytak, hogy pakoljak össze és csináljam vissza a díszletet amit a fiúk levertek, hogy tökéletes legyen a további felvételekre. Sajnos sokan azt hiszik, hogy egy videoklipphez elég egyszer felvenni a táncot, pedig ez nem igaz! Főleg ha a klippben más helyszínek is vannak, mint pl ennél. Egyes jeleneteknél le kell állni, hogy egy másik stúdióba átmenjünk, hogy ott vegyük fel a másik részt, aztán vissza, szóval ez nagyon bonyolult és összetett munka! Ja és persze, hogy én leszek az aki ezt az egészet összerakja majd szétszedi. Hát ki más? De nem panaszkodom, hiszen jó kis pénzt fizetnek érte. És a nagy összegekért meg is kell ám dolgozni!
A nagy pakolás közben észre sem vettem, hogy bejött valaki. A hátamhoz érve durván megijesztett, amitől azonnal a padlón kötöttem ki. Felnéztem a röhögő fiúra, aki annyira nevetett, hogy szinte folytak a könnyei.
- Nagyon vicces vagy Jungkook! -jegyeztem meg szarkasztikusan.
- Nem akartalak megijeszteni! Nem tudtam, hogy ennyire belemerültél. -segített felállni, de nem hagyta abba a nevetést.
- Nagyon örülök, hogy így elszórakozol rajtam... -jegyeztem meg cinikusan- Amúgy mit keresel itt? Nem kéne ebédelned? -folytattam a pakolást.
- Én is ezt akartam megkérdezni. Azt hittem jössz velünk enni, mit csinálsz itt?
- Nem látod? Összepakolom amit ti szétbarmoltatok.
- Bocsi! -sütötte le szemeit, hangja mintha őszinte lett volna, hm ez új- Ha tudtam volna, hogy ez a te dolgod akkor nem lököm be Tae-t!
- Mindegy. Gyorsan megcsinálom és folytathatjuk a forgatást!
- Várj, mindjárt jövök!
- Hova...?
Nem tudtam befejezni mondatom mert elszaladt. Istenem ez a srác! Néha nem tudom hova tenni. Csak megingattam fejem majd folytattam a korábban félbehagyott munkámat. Pár perccel később a fiú visszatért egy jól megrakott tálcával a kezéven. Ingatózva botladozott el a „színpadig" ahol én álltam.
- Várj segítek, még leejted az egészet! -elvettem tőle pár dolgot és letettük őket az asztalra- Ezt meg minek hoztad ide?
- Szerinted? -nézett egy olyan „nem igaz, hogy nem tudod?" tekintettel- Neked! Egyél te is, hiszen neked is kell az energia nem csak nekünk.
- Öm...
Hirtelen nem is tudtam mit mondjak. Most először esett meg velem, hogy nem tudtam szóhoz jutni Kook közelében. És nem azért mert olyat mondtam volna, hogy magam is megbánom, mint korábban annyiszor, hanem tényleg nem tudtam mit is szólhatnék ehhez. Szinte már kedves volt velem. Miért?
- Kössz, de nekem ezt be kell...
- Ne, majd én! -szakított félbe- Megcsinálom, te addig egyél!
- De az az én...!
- Mondom egyél!
Leintett majd a díszlethez ment és összepakolta a maradék kiegészítőket. Én csak kerek szemekkel bámultam amit csinál. Most tényleg kedves volt velem? Ezt nem hiszem el! De miért? Szememmel a hozott ételeket néztem és gyomrom jelezte tetszését, így elvettem egy szendvicset és falatozni kezdtem. Eddig fel sem tűnt mennyire éhes vagyok. Plusz ha már a nagy művész úr fáradozott azzal, hogy idehozza nem bánthatom meg, hogy nem eszem belőle. Hiszen itt nagyon komolyan veszik az emberek a tiszteletet és a kedvességet! Ezt már gyerekkorunk óta belénk nevelik. Bár akad aki fittyet hányva ezekre semmibe veszi a másikat, ismerek is ilyen személy/eket de szerencsére ez a lakosság nagyon minimális százaléka.
- Kész is vagyok! -ült le mellém, így visszatérítve engem gondolataimból- Örülök, hogy hallgattál rám és eszel! Ízlik? -nézett félig megevett sütimre.
- Igen, finom. Kössz Jeong Guk!
- Hmm Jeong Guk... -mosolyodott el és egy pillanatra lehunyta szemeit- De rég hívtak már így!
- Tényleg?
- Igen. Mindenki csak Jungkook-nak vagy Kook-nak hív, ami persze nem baj hisz szeretem ezeket is, csak ez mégis más...
- Akkor majd én hívlak Jeong Guk-nak!
- Annak örülnék köszi! -egy pillanatra találkozott tekintetünk, majd zavartan felpattant- Na, öm megyek, szólok a többieknek, hogy folytassuk a munkát.
- Oké. -álltam fel én is.
Sietve hagyta el a stúdiót én pedig azon kaptam magam, hogy csak mosolygok. Mi van veled Nara? Hiszen ez csak egy kis beszélgetés volt, semmi jelentősége! Szedd már össze magad!
A fiúk hamar visszatértek és átöltözés után folytattuk a forgatást. Olyan 5-6 óra felé végezve mindenki hazaindult. Meglepő módon a srácok itt maradtak velem és segítettek elpakolni. De hogy miért? Fogalmam sincs. Persze pakolás közben beszélgetésbe elegyedtünk és váltottam néhány szót a számomra ismeretlen tagokkal is. Elsőre nem is tűntek olyan vészesnek... Jin, aki a legidősebb meglepően kedves volt. Jól el tudtam vele beszélgetni, asszem ő volt az első akivel szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. Persze azért nem lettünk haverok! A többiek sem voltak vészesek, de ők inkább egymással baromkodtak. Csipkelődtek egymással és Hoseok megkergette Yoongi-t egy díszlet darabbal. Jót nevettem rajtuk, mintha gyerekek lennének. A kis játékukat leszámítva, hamar rendet raktunk és mind elindultunk haza. A parkolóban elköszöntem Jin-től aki NamJoon-t és Yoongi-t vitte haza. Bár elmondásuk szerint egy hatalmas házban laknak együtt az idejük nagyrészében, de van mindenkinek, személyszerint saját háza is. Bár azt tudom, hogy valami sorozatot is forgatnak velük egy akkora házban, hogy egy hét is kevés lenne körbejárni, de azt nem tudtam, hogy kamerák nélkül is ott laknak. Azt hittem csak a sorozat miatt. Na de nem mintha különösebben érdekelne. Gondolataimból Taehyung mély hangja hozott vissza.
- Föld hívja Nara-t! -integetett szemeim előtt.
- Mivan?
- Azt kérdeztem, ha figyeltél volna, hogy elvigyünk-e? -nevetett.
- Nem kell köszi. Egyedül is haza tudok menni.
- Biztos ez? -lépett elő Jimin- Sötét van már! Nem jó ötlet egy fiatal lánynak egyedül sétálgatni az utcán.
- Kössz az aggódást, de nagy lány vagyok, meg tudom védeni magam! -paskoltam meg karját.
- Hagyjátok már srácok, ne erőltessétek! Ha nem akar akkor nem akar jönni. -szólt rájuk a kis maknae, ahogy ők hívják.
- Oké, akkor menjünk gyere Jimin! -fogta karját és berántotta a kocsiba.
- Bocs a srácokért, néha kissé... -túrt bele hajába, hm de jól állt ez neki, oké Nara fejezd ezt be!- De amúgy jófejek hidd el, ha megismered őket...
- Jeong Guk! Ne mentegesd őket! Nem mondtam, hogy haragszom rájuk, csupán nem akarom, hogy hazavigyetek. Ennyi.
- Rendben, megértem. ShinAh az oka ugye? -huh, ez a kérdés meglepett.
- Hagyjuk... -sóhajtottam- Jobb ha elindulok mert így sose érek haza. Majd hétfőn találkozunk. Szia Guk!
- Szia Nara! -villantott egy mosolyt majd bepattant a kocsiba.
Csak álltam ott és néztem ahogy elhajtanak a nagy fekete autóval. Sarkon fordulva én is elindultam. Nem tudom miért de csak mosolyogni tudtam. Nem is volt olyan szörnyű ez a nap, mint amilyenre számítottam. Bár az jobban meglepett, hogy ilyen simán el tudtam beszélgetni a Bangtan idősebb tagjaival is. Igaz nem sokkal idősebbek tőlem, de még Kook is egy évvel több szóval... Viszont kellemes érzéssel töltött el, hogy nem voltak velem lenézőek vagy bunkók. Mondjuk nem is igazán tudom miért hittem azt, hogy ilyenek lennének? Nem tudom... Biztos efféle védekezés mechanizmus ez nálam. Sajnos nekem a gazdagság, a siker és a hírnév egyenlő azzal, hogy az a személy bunkó, gátlástalan és mindenkinél magasabb rendűnek képzeli magát. Rossz tapasztalat... De rá kell jöjjek ez talán nem minden esetben így van. Lehet túl korán ítéltem? Túl elhamarkodott volt az ítéletem? Hiszen az első perctől mikor megtudtam, hogy Jeong Guk belépett a Bangtan-ba és sikeresek lettek, elítéltem őt és utáltam a viselkedését és azt amivé lett. De igazából mióta általánosban elváltak útjaink, nem is beszéltem vele. Fogalmam sincs ugyanolyan-e mint akkor vagy már sokat változott-e!? Hiszen akkor még csak gyerekek voltunk, ma már mind felnőttünk! Mindenki változik, ahogy ő is. Akkor tudtam ki ő, de ma már...fogalmam sincs róla! Talán meg kéne ismernem nem? Nem! Inkább nem! Ez rossz ötlet. Miért is kéne bármit tudnom róla? Hiszen attól mert ma beszéltünk és idézőjelben „megismertem" a barátait az nem azt jelenti, hogy mi barátok vagyunk! Lehet régen talán azok voltunk de ma már... A múlt már elmúlt és semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen. Semmi!