9. rész

- Mit tudok én? -tette a tudatlant.
- Ugyan már ne játszd meg magad! -elrángatta őt onnan, hogy ne hallják miről beszélnek, egy régi gyárépületbe vitte- Tudom jól, hogy ott voltál a követségen, tudom azt is, hogy tisztában vagy azzal, hogy én vagyok az áruló!
- Na és!? Gondolom akkor azzal is tisztában vagy, hogy elmondom Downs ügynöknek és meg foglak állítani!
- Ugyan ugyan... Mind tudjuk, hogy nem teszed meg! -tette karba a kezét.
- Na és miből gondolod ezt?
- Hát abból, hogyha be akartál volna árulni most megtetted volna egy, kettő ha megteszed a kis tanárocskádat súlyos baleset fogja érni!
Mérges lett, kezei ökölbe szorultak legszívesebben lelőtte volna Danielt, de nem tehette és ez volt számára a legdühítőbb.
- Mit akartok vele csinálni? Tudom jól, hogy fenyegetitek valamivel! -elő akarta venni pisztolyát, de a srác gyorsabb volt és elvette tőle.
- Nanana drágám, csak nem akarsz lelőni!? -előjött pár embere a sötétből és hozzákötözté a lányt egy székhez.
- Tudod jobb nyomozó vagy, mint hittem. Igazad van, van némi fenyegetés a háttérben. Bár az igazat megvallva nem kellett sokat győzködni, sőt a fenyegetés sem kellett volna, csak tudod milyenek a bűnözők? Szeretik eltúlozni! -nevetett gonoszan.
- Miért csinálod ezt? Azt hittem a jó oldalon állsz!
- Én mindig is a hasznos oldalon álltam! Tudod sokáig felnéztem a bácsikámra, az apámra sőt mindenkire ennél a tetves cégnél! De tudod mi jutott nekem!? A papír munka és a telefonálgatás! Még a titkárnők is hasznosabb munkát végeztek, mint én! -kiabált- Így úgy döntöttem, hogy annak dolgozom aki megbecsül, plusz a fizetés sem rossz.
- Inkább bűnöző lettél csak mert aktákat kellett felvinni a gépbe? Szánalmas!
- Én? Szánalmas? Inkább ők a szánalmasak! Kitűnően vizsgáztam, első lettem a rendőr suliban az FBI képzésben én lettem a legjobb és mit kaptam? Semmit! Se az apámtól se a nagybátyámtól! Hallgathattam az újoncok beszólásait, hogy semmibe vesznek pedig a nagy főnök a bácsikám!
- És kisfiú módjára inkább besértődtél és átálltál a rossz fiúkhoz!? Inkább ez a szánalmas Daniel! Na hagyjuk ezt... -el akart menni de a srác elé állt.
- Nanana, azt hitted elengedlek azután, hogy rájöttél ki vagyok? Nane, azt nem!
- Mit akarsz tenni? Lelősz?
- Ha szükség lesz rá akkor igen! De tudod mit? Van egy jobb ötletem!
- Mi?
- Hát mivel már olyan közel vagyunk a célunkhoz és semmi kedvem egy buta kis rendőrkével foglalkozni, mi lenne ha minden úgy folytatódna tovább, mint eddig?
- Ezt mégis hogy gondoltad!? Hogy hagylak téged továbbra is bűnözni és segíteni abban, hogy betörjetek a Nasa-hoz!?
- Pontosan! Nahát mégsem vagy olyan ostoba!
- Eszem ágában sincs segíteni! Mért tenném?
- Mert, egy nem szeretnélek megölni, hiszen egy barátot nem szívesen lövök le!
- Nem vagyunk barátok, nekem egy aljas bűnöző nem a barátom!
- Na sebaj! A másik érvem szerintem meg fog győzni!
- Ne reménykedj!
- Csupán optimista vagyok. Bízom abban, hogy jó az ítélő képességed és nem szeretnéd hullaként látni a cuki kis barátnődet -mutatott egy képet róla a telefonján- vagy a helyes kis tanárocskád. Hogy is hívják, James? Igen... - gonosz mosoly ült ki arcára.
- Ne merd őket bántani Daniel! Ha megteszed én esküszöm megöllek!
- Ez csak rajtad múlik drágám! Ha tartod a szád nem esik semmi bajuk, sőt a drága pasid még egy rakás pénzt is kap a munkájáért, amiből bárhová elvihet téged. Feltéve ha megmondod neki ki vagy!
- Ő nem a pasim és nem segítene nektek ha nem fenyegetitek meg! Mivel zsaroljátok!?
- Csak a szokásos, megöljük őt és a szeretteit. Ennyi. Tudod egyeseket ez nagyon megrémít.
- Rettenetes alak vagy!
- Óhwn köszönöm! -játszotta a meghatódottat.
- Nem dícséret volt!
- Tudom de én annak vettem! Nos, akkor mi legyen? Játszod tovább a tudatlant vagy szóljak az embereimnek, hogy öljék meg Amanda-t és a kis tanárod?
Nem szólt semmit, erősen örlődött azon mit tegyen, a gondolatok csak úgy cikáztak a fejében. Daniel intett és az emberek elindultak.
- Várj! -kiáltott rá.
Megálljt mutatott és mindenki visszament a helyére.
- Igen?
- Jó, legyen. Győztél... Csináld tovább a kis üzelmeidet, nem fogok szólni senkinek... -mondta ki nehezen.
- Remek döntés! Bízom benne, hogy be is tartod a szavaid!
- Soha nem szegtem meg őket. Tudnád ha ismernél...
- Igen tudom. Eloldozni őt!
Adta ki a parancsot és két férfi kikötözte. Azonnal elrohant onnan, hogy megvédje barátait. Először a koliba ment, hogy figyelmeztesse Amanda-t. Megkérte, hogy menjen el a szüleihez és ne is jöjjön vissza amíg ő nem szól. A lány nem értette a dolgot, sem azt a nagy kapkodást. De addig-addig győzködte amíg belement és elutazott a szüleihez. Felhívta régi főnökét a sulinak a vezetékes telefonjáról, hogy segítsen neki.
- Haló ezredes úr!? Itt Jang nyomozó! Bajban vagyok segítenie kell!
- Jesszus HaNa, mondja mi a baj?
- Itt nem lehet, találkoznunk kell! Tudja régen hol volt a gyűjtőpontunk?
- Persze!
- Remek akkor menjen oda ma este, várni fogom! És uram, senkinek egy szót se!
- Rendben, ott találkozunk!
Addig elment Mr. Wans lakására, hogy megnézze minden rendben van-e vele és Daniel nem-e szegte meg a szavát. Idegesen kopogott az ajtón, amit meglepetten nyitott ki a férfi.
- Nora, hát te? Mi történt, mért vagy ennyire zaklatott?
- Nincs baja? Minden rendben van!? -kérdezgette aggódva.
- Persze, semmi gond. Mért kérded?
- Csak úgy... Figyeljen, lehet ez furcsán fog hangzani de ha bárhová elmegy kérem hívjon fel előtte vagy küldjön egy üzenetet!
- Mi? Minek? Ha megint a múltkori miatt...
- Nem! Ez most komoly! Hogy miért azt nem mondhatom el, de kérem bízzon meg bennem! Kérem!
- Jó, jólvan Nora ha ez ennyire fontos neked megteszem.
- Nagyon köszönöm! Higyje el nagyon fontos! Most el kell mennem valahová, ha bármi történik hívjon rendben?
- Elmondanád mi folyik itt!?
- Még nem lehet. Talán majd ha ezt a találkozót letudtam. Csak maradjon itt, zárkózzon be és senkinek ne nyisson ajtót! Most megyek.
Sietett a titkos találkozóra, persze párszor tett néhány kerülőt, ha valaki követné akkor le tudja rázni. Sejtése beigazolódott, egy fekete autóval követte őt valaki. Néhány kanyar után, egy irányú út után lerázta követőjét. Majd sietett a megbeszélt helyre. Az ezredes már ott várta.
- Uram! Jajj de jó, hogy itt van! Nem követte senki?
- Nem, szerintem senki! Mi folyik itt HaNa?
- Nagy bajban vagyok! Kiderült, hogy áruló van az FBI-nál és az nem más mint Robert unokaöccse, Daniel. Tudja (?) akivel az akadémiára jártam!
- Tényleg?
- Igen.
- Oh az gáz. -bár idős volt a főnöke de ha szorult volt a helyzet néha használt „fiatalos" szlengeket- És tudja, hogy leleplezte?
- Igen. Daniel tisztában azzal, hogy tudok mindent és meg is fenyegetett! Azt mondta, ha bárkinek szólok róla, akkor megöl engem, Amanda-t és és James-t is.
- Kik ezek?
- Óh tényleg, maga ezt nem is tudja. Amanda a szobatársam a suliban, tök kedves és aranyos lány, eléggé összebarátkoztunk. James pedig az egyik tanárom, akit szintén zsarolnak valamivel vagy valakivel, aki így segít nekik feltörni a Nasa rendszerét. Nem tudom pontosan mit akarnak, de szerintem a fegyvereket, vagy megtudni hol vannak rakéták telepítve.
- Ez nagyon nem jó hír! Mi a terve?
- Fogalmam sincs! Muszáj lesz valahogy megállítani őket, de ha rájönnek, hogy mégis csak szervezkedem akkor kinyírnak és nem csak engem! Plusz nehéz lenne hullaként bármit is tenni.
- Na és Robert-nek szólt már erről?
- Nem. Nem tudtam, mikor el akartam mondani belépett a terembe Daniel és összeborultak a főnökkel, így nem tudom bízhatok-e benne! Lehet ő is benne van, ha így van akkor nem segítek azzal ha mindent elmondok. Nem tudom mit tegyek... -járkált fel-alá kétségbe esetten.
- Először is nyugodjon le! Azzal semmit nem old meg ha bepánikol! Másodszor pedig, majd én beszélek az FBI főnökével, ismerem őt régi cimborám. Meggyőződöm arról, hogy Downs spicli-e vagy sem. Ha az majd Steven-el lépünk valamit.
- Megtenné főnök? Köszönöm! Addig én mit csináljak?
- Menjen vissza az iskolába és tegye a megszokott dolgát! Itt ez a telefon, jelentkezem amint megtudtam valami biztosat! -adta át a készüléket.
- Rendben. Így teszek, várom a hívását! És ezredes, köszönök mindent!
A férfi csak bólintott majd gyorsan távozva hagyták el a helyet. A lány visszament az iskolába összeszedte a holmiját és elment a tanárjához. Tudta, hogy úgy is lecsapnak rá és meg kell védenie. Bár magára maradt, de nem volt tehetetlen, kapott kiképzést, remek lövő és jó nyomozó! Bízott magában és a képességeiben.