9. rész

Felment a férfi szobájához és kopogtatott nála.
C:- Igen? Ki az? - benyitott.
S:- Én vagyok. Bejöhetek? Nem akarok zavarni.
C:- Gyere csak! Mi a baj?
S:- Szerinted csak akkor jön ide az ember ha baj van? Csak úgy simán nem is lehet ugye? - kérdezte nevetve.
C:- Nem dehogy. Csak azt hittem baj van, hogy ilyen későn itt vagy!
S:- De ha zavarok mért nem ezt mondod? Akkor el is megyek.
C:- Sky! - megfogta a kezét és visszahúzta - Nem mondtam ilyet, nem is mondanék! Kérlek ne csináld ezt!
S:- Jó bocsi. Csak olyan furán mondtad, mintha zavarna, hogy itt vagyok.
C:- Egyáltalán nem. Örülök ha itt vagy! - mosolygott kedvesen.
S:- Öm... Amiért itt vagyok! - lépett egyet hátra - Hoztam neked egy meglepetést! Szerintem nagyon fogsz neki örülni.
C:- Tényleg? Mért mi az?
S:- A helyes kérdés, inkább ki az! Gyere be! - kiáltott kintre és a lány előlépett.
Bement kb a szoba közepéig, ahol megállt. A levegő megfagyott a helyiségben. Senki nem szólt egy szót sem. Csak nézték egymást. Charles nem hitt a szemének, hogy tényleg őt látja itt. Kicsit közelebb ment hozzá.
C:- Tényleg te vagy az Raven? - kérdezte csodálkozva és reménykedve, hogy ez nem csak egy álom.
R:- Igen én. Megleptelek?
C:- Az nem kifejezés! De hogy? Mégis hogy kerülsz ide?
R:- Igazából ezt Skyler hozta össze. Megkeresett és megkért, hogy segítsek nektek ebben a harcban, összetűzésben, csatában vagy nem is tudom hogyan nevezitek!
C:- És csak úgy igent mondtál?
R:- Hát nem egészen. De Sky elég meggyőző és meglepően kitartó. - mosolygott a lányra.
C:- Igen, ez rávall. - nézett ő is rá.
S:- Na akkor én magatokra is hagylak titeket! Biztos sok dolgot kell átbeszélnetek. Majd beszélünk. Sziasztok! - elment.
Másnap az egyik óra közben Sky rosszul lett. Ájultan esett össze. Bevitték az orvosiba. Ott kapott egy immunerősítőt. Amint Charles megtudta, hogy mi történt rohant a lányhoz.
C:- Skyler! Mi történt veled? Jól vagy? - kérdezte aggódva.
S:- Jól vagyok, semmi baj. Csak kicsit kimerültem ennyi. Az orvos szerint pihennem kell.
C:- Biztos csak erről van szó?
S:- Persze! Semmi gond, nyugi! Ne aggódj! - mosolygott, bár csak álcaként.
C:- Rendben, ennek örülök. Akkor holnap ne gyere a gyakorlatra! Pihend ki magad rendesen!
S:- Biztos ez? Semmi bajom. Simán tudok menni!
C:- Arról szó sem lehet! A szobádban fogsz pihenni! És ez parancs!
S:- Igen is értettem! - tisztelgett, mint a katonák.
C:- Most mennem kell. De majd még benézek. Szia!
S:- Szia!
Megvárta amíg lefolyik az infúzió, aztán azonnal elment. De nem a szobájába. Mivel kellemes volt az idő, gondolta megy és megnézi a kis kertjét a tetőn. Sokáig elvolt a kis növényeivel, virágaival. Locsolgatta, gondozgatta őket. Egy kis idő elteltével hatalmas csattanás rázta fel a tetőtért. Odament megnézni, hogy mi az. Logen volt. Egy hatalmas lökéssel kicsapta az ajtót. Látszott rajta, hogy ideges. Hevesen vette a levegőt, szinte zihált, erei kidagadtak, szemei szikrákat szórtak.
S:- Jesszus Logen, minden rendben!? - nézett végig rajta.
L:- Nem! Semmi sincs rendben! Kurvára nincs rendbe semmi!
S:- Mi a baj?
L:- Ezt mikor akartad elárulni? - elővett egy sárga mappát és a földre dobta.
S:- Mi ez?
L:- Nézd meg!
Leguggolt és beleolvasott a mappában lévő papírokba. Amikor rájött, hogy mi az fal fehér lett. Szemei kikerekedtek, hevesen dobogni kezdett a szíve. Nagyon meglepődött, hogy az orvosi leletei Logen-nél vannak.
S:- Hogy került ez hozzád?
L:- Itt most nem ez a fontos! Hanem, hogy te ezt az egészet eltitkoltad! Miért!? - kérdezte idegesen, kiabálva.
S:- Miért mondtam volna el? Mit változtatott volna?
L:- Nagyon is sokat!
S:- Jah, persze. Az elejétől csak sajnáltatok volna! Folyton óvtatok volna mindentől és semmit sem csinálhattam volna!
L:- Az mért baj, ha valaki óvni akar?
S:- Az nem baj! De ha valaki szánalomból teszi, annál nincs megalázóbb dolog! Tudod milyen ha valaki folyton sajnál és szánakozva néz rád!? Nem. Honnan is tudnád! - kiabált már ő is.
L:- De Sky... Én nem...
S:- Te sosem tennéd ezt. Blablabla! Sokszor hallottam már ezt! Tudod elegem van már a sok sajnáló tekintetekből! Az, ami igazán beteggé tesz! Nem a betegségem.
L:- Elmondhattad volna...
S:- Minek? Úgy sem változtat semmin. Meg fogok halni! Ez elkerülhetetlen!
L:- De én ezt nem fogom hagyni!
S:- Nem tehetsz ellene semmit! Ezért is nem akartam, hogy megtudd! Ezek után, már csak ezen fognak járni a gondolataid. Amit el akartam kerülni. Megóvni a csalódástól, az aggódástól.
L:- Miért mégis hogy képzelted ezt? Majd a koporsódnál megtudom, hogy mi volt ez az egész vagy mi?
S:- Nem. Elmentem volna innen. Nem előttetek akartam volna meghalni.
L:- És most hogy tervezed? Most is elmész?
S:- Ha túlélem a csatát, akkor igen. Ha nem, akkor úgy intézem, mintha ott sérülnék meg. Hiszen olyankor bármi megeshet.
L:- Nem teheted ezt! Se velem, se a barátaiddal! Ott a hugod is!
S:- Megérti majd! Ő tud mindent. Már rég megbeszéltük, hogy mi fog történni. Szóval ha nincs más...? - elindult.
L:- Na és Charles? - megtorpant - Neki nem mondod el?
S:- Nem. Jobb ha nem tudja. Így tiszta fejjel tud majd harcolni, ha sor kerül rá.
L:- Legalább vele őszinte lehetnél! Megérdemli, hogy tudja!
S:- Sajnálom. Nem tehetem. Szüksége van rá mindenkinek! Nem terelheti el semmi sem a figyelmét! - leindult a tetőről.
L:- Vagy félsz attól, hogy fájdalmat okozol neki!
S:- Mért félnék? - fordult vissza.
L:- Mert szereted!
S:- Hogy mi? - lepődött meg azon amit mondott - Hogy találhatsz ki ilyen butaságot?
L:- Ugyan Skyler! Legalább ne nézz hülyének kérlek! A vak is látja, hogy bele vagy zúgva!
S:- Nem vagyok! De mindegy is, ez most egyáltalán nem számít! Hiszen úgy is én már hamarosan nem leszek. Charles-nak pedig itt van Raven, aki mellette lesz, szereti majd.
L:- Akkor ezért! Most esik le! Ezért kerested őt annyira!? Hogy majd legyen valaki Charles mellett!
S:- Pontosan! De most megyek, pihenek egy kicsit. Kérlek ne szólj erről senkinek! Főleg ne Charles-nak! Megígéred nekem? - hosszú percekig nem szólt semmit, csak nézték egymást.
L:- Tehetek mást?
S:- Kössz Logen! Igaz barát vagy! - rámosolygott majd el is tűnt.
Alig hogy beért a szobája ajtaján a sírás úgy tört ki rajta, mint a záporeső. A sok fájdalom, stressz és düh egyszerre jött ki rajta. Nem bírta tovább tartani magát! Zokogva borult az ágyra.

EKÖZBEN AZ IRODÁBAN:

C:- Annyira örülök, hogy tényleg itt vagy! Merre jártál?
R:- Sok felé. Szerte a nagy világban. London, Párizs, Amszterdam, Honkong és még rengeteg helyen.
C:- Hát igen. Mindig is utazgatni akartál a világ körül.
R:- Te ezekre még emlékszel?
C:- Persze! Mindenre emlékszem! Minden egyes kalandunkra. Arra is amikor elhagytál! - jegyezte meg sértődötten, de belül fájón.
R:- Charles! Tudtad jól, hogy akkor mit éreztem irántad! Sosem mondtad vagy adtad bármi csekélyke jelét is annak, hogy te bármi is viszonoznál!
C:- Igen, tudom. Én rontottam el! Csak annyira természetesnek vettem, hogy mellettem vagy... Akkor jöttem rá, hogy mit vesztettem, amikor elmentél. Ráadásul Eric-el.
R:- Ő legalább viszonozta amit mutattam felé! Vagy legalább is jól játszotta! Tudod milyen jól esett, hogy végre valaki emberszámba vesz!? Hogy valaki nőként tekint rám!? Amit te sosem tettél!
C:- Úgy sajnálom Raven!
R:- Én már nem haragszom! Rég túltettem magam rajta, rajtad, a múlton! Úgy látszik neked ez nem sikerült!
C:- Eddig nem, nem igazán. De csak azért, mert nem tudtam tőled bocsánatot kérni, úgy mindenért! Hiszen eltűntél és hiába kerestelek... Sehol sem voltál. Nem tudtam elmondani mennyire sajnálok mindent!
R:- Muszáj volt eltűnnöm, nem akartam a régi sebeimet felszakítani! Aztán már úgy igazán kedvem se volt visszajönni. Hiszen itt van Eric is, te is...
C:- Akkor mért jöttél? Ne mondd, hogy kizárólag Skyler miatt!
R:- Pedig így van! Az a lány, annyira más! Persze jó értelemben. Olyan őszinteség volt a szemében, amit manapság már ritkán látni. És a meggyőző képessége is erőteljes, egyszerűen nem lehet nemet mondani neki! Ami vicces, mert engem igazán nehéz rábeszélni bármire is! - nevetett.
C:- Igen, ez régen sem volt másként. - mosolygott - Annak a lánynak valami hihetetlen kisugárzása van! Az biztos!
R:- Akkor ez az oka, hogy belezúgtál?
C:- Hogy mi van? Te miről beszélsz Raven? - kérdezte zavartan.
R:- Azt ne mondd, hogy nem szereted!?
C:- Nem. Egyáltalán nem! Nem is értem honnan szedted ezt?
R:- Onnan, hogy nem vagyok vak! De mindegy, hagyjuk. Ebbe nem szólok bele. Csak szerintem minél előbb mondd el neki, hogy nem szereted, mielőtt késő lesz! - csak mosolygott rá.
C:- Jaj Raven! Gyere ide! - tárta szét a karjait.
A lány pedig odement. Összeölelkeztek. Jó érzés volt neki újra átölelni a mostoha hugát, régi szerelmét vagy barátját. Igazából ő sem tudta hogyan tekintsen rá. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és egy ismerős alak lépett be rajta. Akinek a látványtól földbe gyökerezett a lába.
S:- Oh bocsánat! Nem akartam zavarni! - a sokkból felébredve azonnal kirohant onnan.
A férfi azonnal utána ment. A lépcsőházban érte utol.
C:- Várj! Sky! Állj meg kérlek! Ez nem az volt amire te gondolsz!
S:- Nem gondolok semmire! Meg különben sem kell magyarázkodnod! Ki vagyok én, hogy tudnom kéne mi történt!?
C:- Légyszíves ne beszélj így! Én csak megöleltem Ravent, mert...
S:- Ne! Nem kell megmagyarázni, tényleg! Nem rám tartozik! Megölelted mert hiányzott, kedvesett mondott, vagy mert szereted, a te dolgod!
C:- Skyler ne csináld ezt!
S:- Mit? Nem csinálok semmit! Ha nem haragszol, most mennék!? Megbeszéltük Logen-nel, hogy megnézünk egy filmet. Nem szeretném kihagyni, lehet ez lesz az utolsó! Szia! - elrohant.
Bár semmi nem volt igaz abból, amit mondott, de jobbnak látta ha valami hazugsággal menti ki magát. Ami igazából nem is volt teljesen, az mert meg volt beszélve a film nézős est, csak Logen-nek biztos nincs kedve azok után, ami történt. Így egyedül volt a szobában. Halkan zenét hallgatott és nézte a csillagokat az égen. Közben azon gondolkodott, hogy vajon miért reagált így egy ölelésre!? Az nem lehet, hogy ennyire rosszul érintette! Vagy mégis? De miért? Hiszen az csak egy ölelés! Nem jelent semmit. Akkor őt mért zavarja ennyire? Ez féltékenység lenne? Nem, ő nem lehet féltékeny! Hiszen akkor az azt jelentené, hogy Logen-nek igaza volt, és tényleg szereti Charlest. Gondolatban kinevette magát, hogy az nem lehet! Vagy mégis? Az sok mindent megmagyarázna, többekközt az iménti viselkedését.
A felismeréstől, hogy talán tényleg érez iránta valamit, rosszul érezte magát. Az nem lehet, hogy pont most, pont ilyen helyzetben szeret bele valakibe! Hiszen nem sokáig él már, akkor miért? Mért ilyen kegyetlen a sors vagy az élet, ami így bánik vele!? Mért pont most kell valakinek belelépnie az életébe!?
Eldöntötte, hogy nem mondja el neki! Hiszen akkor sokkal fájdalmasabb lenne az elválás, és azt sem tudhatja meg, hogy beteg! Meg ha nem is lenne az, nem mondhatná el, hiszen ott van neki Raven, akit gyerekkora óta szeret és akiért mindennap reménykedett, hogy visszatér hozzá! Nem ronthatja mindezt el, egy idióta szerelmi vallomással! Az igazán kegyetlen dolog lenne tőle! Így elhatározta, hogy ezt a titkot (is) magával viszi a sírba!