8. rész - Vétkezz velem

Másnap kicsit még ültem a szobámban, hogy összeszedjem a gondolataim. De muszáj volt erőt venni magamon és odaállni elé. Így meg is kerestem. A szobájában nem volt így átfésültem az egész hotelt, se sehol sem volt. Így kint kezdtem el kutatni. A tónál rá is leltem.
- Jól eltűntél!
- Bocsi csak kicsit ki kellett szellőztetni a fejem. De te mit keresel itt?
- Szerinted? Téged! Beszélnünk kell!
- A tegnapiról gondolom?
- Igen. - ültem le mellé.
- Figyelj, az én hibám volt nem kellett volna olyan hirtelen letámadni téged. Bocsánat!
- Igaz váratlanul ért, de nem haragszom nem emiatt akartam róla dumálni.
- Akkor? - nézett kérdőn.
- Hát... Huh, szerintem nem lenne jó ötlet ilyesmibe belekezdeni. Több szempontból sem!
- Ja, sejtettem, hogy ez lesz a másik téma.
- Tudom te nem akarod ezt meghallgatni, biztos sokszor hallottad már és a könyöködön jön ki, de nekem akkor is el kell ezt mondanom!
- Nem igazán tudom miket gondolsz te rólam, de nem mondták ezt nekem „olyan sokan" ahogy te azt gondolod! - hangsúlyozta ki a két szót - Csak egy ember mondta nekem ezt eddig, rajtad kívül.
- Jó bocsánat, nem tudtam. Ne haragudj! - kicsit szomorú lettem, tisztára olyan volt, mintha kioktatott volna.
- Hé, semmi baj kérlek ne légy szomorú nem úgy gondoltam. - tette rá a kezét a kezemre, ez így olyan klisés volt, tisztára mint egy filmben.
- Nos, arról van szó, hogy nem szeretnék ebbe beleugrani, főleg nem ilyen hirtelen. Hiszen tulajdonképpen azt sem tudom miért csókoltál meg? Vagy, hogy komolyan gondolod-e vagy csak jó játék volt!?
- Szerinted én olyan ember vagyok aki játszik másokkal, olyan aki kihasználja az alkalmakat?
- Nem tudom. Nem ismerlek igazából eléggé. Jó a felszínes dolgokat tudom, néhány dolgot a gyerekkorodból de az úgy nem sok minden, érted? Nem tudom pl hogyan viszonyulsz egy fiatalabb lányhoz, milyen vagy a kapcsolatokban stb.
- Ezt megtudhattad volna csak kérdezni kell.
- Figyelj, az ember bármit mondhat. Én a tettei alapján hiszek vagy nem a másiknak.
- Mondjuk ez egy jó dolog! Büszke lehetsz erre.
- Az vagyok. Na visszatérve a dologra, ugye nem haragszol ha most nem kezdek bele egy új dologba? Tudod még Kriszen is túl kell lépnem, ami nem 1-2 nap.
- Nem haragszom, megértelek. Ha azt mondod várjak akkor várni fogok. - ez meglepett.
- Képes lennél várni rám? - nem tudom mért, de elmosolyodtam.
- Persze.
- De miért? Hisz különb lányokat megkaphatnál, hiszen nézz csak magadra bakker, iszonyat jó pasi vagy! Jól nézel ki, kedves vagy, okos, intelligens, minden lány álma. Szebbnél szebb lányokat kaphatnál mért pont én kellek? Mért én? - nem bírtam tovább, kitört belőlem.
- Lara, kedves tőled amiket rám mondtál, de te viszont roppantul lebecsülöd önmagad! Miből gondolod, hogy te nem lennél jó hozzám? Mivel lenne más lány különb, mint te? Talán a tíz kiló vakolattól vagy, hogy olyan ruhákban járnak amit máshol tiltanak? Vagy, hogy pasiról pasira ugranak?
- Hát nem... De vannak normális lányok is! Akik normál módon sminkelnek, csinosan járnak, okosak és hűségesek és gyönyörűek.
- És mért érzed azt, hogy te nem vagy az?
- Néztél te már rám? Ember hogy nézek ki!? Először is kicsike vagyok 165 centi, egy élő hobbit. Másodszor pedig nem vagyok igazán toppon sehol sem. - utaltam ezzel a nyaktól lentebbi tájakra.
- Jajj Lara! Szerinted mi jó abban ha egy nőnek akkora mű mellei vannak, mint egy görögdinnye!? Tudod te azt, hogy milyen undorítóan néz az ki!? - mondta ezt undorral a hangjában.
- Jó én nem is az olyan hatalmasra gondoltam, hanem a normális, formás alkatra.
- Figyelj, amíg te nem vagy képes elfogadni és szeretni magad, addig nem fogod észre venni, hogy másnak talán te vagy a tökéletes és egyedül fogsz maradni egész életedben.
- Hát az nem olyan rossz. Majd lesz 50 macskám... - úgy tettem mintha simogatnám a bajszom, ami nincs is.
- Lara! - rámszólt amitől csak elnevettem magam.
- Bocsi csak vicceltem. Akkor megbeszéltünk mindent?
- Szerintem igen.
- Rendben. Akkor visszamegyek, eléggé hideg van. - felálltam.
- Jó, menj csak.
- Te nem jössz?
- Nem még maradok egy kicsit.
Nem válaszoltam csak elindultam, közbe felhívtam anyáékat mizu van otthon. Kicsit elhúzódott a beszélgetés ezért csak ebédre értem vissza a hotelbe. Ahol a portás fogadott a szobámnál azzal a hírrel, hogy ki kell költöznöm a szobából, mert valami nem tudom milyen helyi sztárocska megszáll náluk és kell a lakosztály ahol épp tartózkodom. Szuper.... Akkor most hol lakjak!?
- Sajnálom hölgyem, hogy ilyen kellemetlenséget okoztunk önnek! Sérelemdíjként nem kell kifizetnie az itt megszállt éjszakákat.
- Az szuper de hova menjek most? Talán aludjak az utcán?
- Mi folyik itt? - jelent meg a hátamnál Tamás.
- Óh semmi csak kipateroltak a szobámból.
- Mi, miért?
- Mert valami idióta celebnek kell a lakosztály. Most pedig gyakorlatilag hajléktalan lettem. Mondjuk ez vicces, messze is vagyok hajléktalan is, egy igazi távcsöves... - nevettem ugyan, de inkább kínomban.
- Ugyan ne mondj ilyeneket! Nálam meghúzhatod magad! Van hely, majd alszom a kanapén. Úgy is sokat leszünk még ott az intézetben, szinte csak aludni jövünk ide.
- Biztos? Nem lenne kicsit fura, tudod a dolog miatt?
- Mért lenne? Hiszen mindent megbeszéltünk. Vagy úgy érzed nem vagy képes betartani amit mondtál!? - ezt olyan fura hanggal mondta és még a szemöldökét is felhúzta, hogy milyen jól áll neki, uhh le kell állnom!
- Már mért ne tudnám!? Nem vagy te olyan nagyszám, hogy kísértésbe esnék. - nem hiszem el, hogy ezt mondtam, de elhiszi ezt bárki? még én se.
- Óh tényleg? Nem rég arról áradoztál milyen jó pasi vagyok!
- Először is nem áradoztam csak elmondtam a tényeket! Másodszor pedig ha elhatározok valamit, akkor azt véghez is viszem!
- Akkor semmi akadálya, hogy nálam lakj! Tessék fáradj be! - nyitotta ki az ajtót.
Bementem leültem a kanapéra, csak úgy próbaként. Tök kényelmes volt! Ez a szoba még klasszabb is, mint ami az enyém volt. Bekapcsoltam a tv-t, remélve megy benne valami jó film. Szerencsére adta az egyik kedvencemet a Végső állomás 3-at. Imádom a filmet meg persze az összes valamire való horrort! Mást nem is nagyon nézek. Addig Tamás a cuccaimat betette a szobájába mert csak ott volt ilyen bőrönd tároló akármi. Keresett párnát, takarót magának és „kiköltözött" a kanapéra. Együtt néztük a filmet. Bár láttam rajta, hogy neki ez nem tetszik. Biztos utálja a horror filmet.
- Te mit szeretsz ezekben?
- Itt az a kérdés mit nem lehet szeretni benne? Imádom a horror filmeket! Főleg aminek valóság alapja is van! Mondjuk ennek nincs, legalább is nem tudok róla, de attól még király!
- De mi a jó benne?
- Hát az öldöklés, a fura halál esetek, maga a téma! De te ezt úgy se érted, az olyan sose érti aki nem szereti!
- Igazad van, nem értem.
Ezután el is hallgattunk én néztem a filmet ő meg lassan elaludt. Mikor vége lett egy kicsit se voltam álmos. Gondoltam hozatok valami kaját és megnézek egy másik filmet. Hamar hozták is a rendelésem és kerestem valami nézhető műsort a csatornákközt. Ami igen csak nagy kihívás volt. Aki néz tv-t tudja miről beszélek. Vagy ismétlés, vagy öt percenként reklám, borzasztó! De az egyiken megakadt a szemem, igaz vígjáték de inkább az, mint egy romantikus film! Fejbe is lőném magam ha meg kéne egyet néznem!
Éppen az Amerikai pitét adta, úgy is csak egy részt láttam belőle. Mert anya szerint túl sokat dugnak benne. Mit csináljak vele? Nem én forgattam a filmet, de ha egyszer vicces akkor meg kell nézni! Az meg mellékes hányszor csinálják benne. A 2. része ment, elég viccesnek bizonyult, gondoltam érdemes megnézni.
Kb 10 perce mehetett amikor annyira nevettem, hogy muszáj voltam visszafolytani nehogy Tomi felébredjen. De hiába volt minden, mert felkelt.
- Mit nevetsz annyira? - pislogott álmosan.
- Semmit csak filmet nézek!
- Hány óra van?
- Passz fél 11 - 11. Bocsi majd halkabban nevetek.
- Inkább feküdj le aludni, holnap mennünk kell Emilhez a laborba.
- Tudom de mit csináljak ha nem vagyok álmos!?
- Van egy technikám ami segíthet. Kipróbálnád? Szeretnék aludni!
- Felőlem!
- Akkor gyere!
Elindult a szobába és követtem. Intett, hogy feküdjek le, úgy is tettem. Kivette a fejem alól a párnát és a lábam alá tette. Egyet a bokám egyet a combom alá.
- Ennyi? Ettől nem leszek álmosabb!
- Türelem!
Letette a kezeimet a testem mellé és arra kért, hogy vegyek mély levegőket. Nem használt semmit, kicsit sem éreztem magam álmosnak.
- Ez nem megy! - nyafogtam.
- Mért vagy ennyire türelmetlen!? Várj egy kicsit és lazulj el!
- De nem tudok, olyan izgatott vagyok a holnapi nap miatt és még mindig idegesít, hogy kidobtak ma... Ahjj...
- Soha nem láttam még ilyen hiperaktív lányt! Borzasztó! - mondta szarkasztikusan.
- Ha-ha! De vicces vagy! Ha te olyan tökéletes vagy akkor mutasd meg hogy kell, nyugtass le! - vontam meg a vállam.
- Rendben!
Lefeküdt mellém, magának is megcsinálta ugyanúgy a párnákat ahogy nekem, és úgy csinált mindent ahogy nekem mondta. Olyan mintha elaludt volna. Ne már! Neki ez sikerül!? Hogy a.... Vagy csak tetteti! Fölé hajoltam, meghallgattam a szívverését de nyugodt volt és egyenletes, a levegőt lassan vette, hát tényleg alszik. Basszus.... Én meg még mindig itt ülök ébren, kicsit sem álmosan. Kimentem inkább tv-ni. Hajnal lehetett mikor győzött a fáradtság és elaludtam.
- Jó reggelt! - belekiabált a fülembe amitől úgy megijedtem, hogy azonnal padlót fogtam szó szerint.
- Azt a rohadt élet! Normális vagy!? - tápászkodtam fel.
- Csak nem megijedtél?
- Áhh dehogy... Csak úgy minőség ellenőrzésként fekszem a padlón.
- Na és milyen a fa?
- Szuper! Lakkozott, fényes és elég kemény.
- Na készülj el, indulnunk kell!
- Igen is értettem kapitány! - tisztelegtem mintha tényleg kapitány lenne.
Majd elrohantam zuhanyozni. Felöltöztem és indultunk is. Tök jó napunk volt a laborban. Jó kis dolgokat csináltunk, kísérletek, feladatok és az elmaradhatatlan egyenletek. A nap végén el is búcsúztunk mert Emilnek el kellett utaznia Angliába valami tudós konferenciára. Kár kezdtem megkedvelni, ahhoz képest, hogy tudós és kb 40-45 éves nagyon jó fej és laza. Ritka kombó, főleg manapság.
Este értünk vissza a szobánkba rendeltünk kaját mert már éhen haltam. Közbe beszélgettünk a mai napról, hogy kinek mi volt benne a legjobb.
- Soha nem mulattam még ilyen jól! Ez az Emil nagyon nagy arc! Nem gondoltam volna.
- Az emberek okoznak néha meglepetéseket.
- Jah nem is keveset.
Azután jó belaktunk, legalább is én nagyon majd elmentem fürödni. Igen ám csak azután vettem észre, hogy bent hagytam a köntösöm miután végeztem a tisztálkodással. Mit tegyek most? Volt bent két törölköző! De az egyik kisebb volt mint a másik. De talán az övé nagyobb, mint az enyém, inkább azt tekerem magamra. Gondoltam gyorsan kifutok felkapom és visszafutok. Egyszerű terv! Igen ám de nem gondoltam arra, hogy Tamás az ajtó előtt fog állni. Egyenesen neki ütköztem, amitől ő is elesett és én is. Még jó, hogy a törcsit bomba biztosan magamra tekertem.
- Áú a hátam!
- Akkor én mit mondjak? Eltörted a karom! - persze nem tört el csak ironizált.
- Te meg a gerincem! - felállt és fel akart segíteni de meglátta, hogy mi van rajtam, pontosabban mi nincs rajtam és mint aki totál lefagyott állt egy helybe - Na még ma esetleg?
- Oh, bocsi. Add a kezed! - felsegített.
- Nem láttad a köntösöm?
Ha már egyszer így alakult akkor megpróbálok laza lenni és úgy tenni, mintha ez semmiség lenne. Legalább én jöjjek ki győztesen. Kutakodni kezdtem, mintha mi sem történt volna.
- Asszem a szekrénynél láttam. - nyögte ki végül, de olyan fura hangon.
- Áhh tényleg köszike!
Mit sem zavartatva magam lazán elmentem mellette be a fürdőbe. Magamra vettem a magamhoz vett rövid nadrágom és a pólómat. Még magamra vettem a köntöst. Szerettem mert jó puha és meleg. Vissza kimentem de már nem volt ott. Biztos zavarba jött, egyem meg! De annyira feldobott, hogy zavarba tudtam hozni, hogy gondoltam még játszok vele egy kicsit. A kanapén ülve találtam rá valami német nyelvű adó ment, szerintem nem is arra figyelt. Na akkor ideje bedobni magam!
- Mi ez a maszlag? - hajoltam át a kanapé felett és elvettem tőle a távirányítót - Nincs valami jó műsor?
Rátámaszkodtam a kanapéra és úgy néztem valami film után. De félszemmel azért őt figyeltem hogy reagál. Találtam is egyet gondoltam ez megfelelő lesz. Leoltottam a lámpát és csak a tv világított, lassan hatásos módon megkerültem a bútort és leültem, a hatás kedvéért keresztbe tettem a lábaim. Ez hatott mert távolabb ült tőlem és eléggé zavarba volt. Ez az! Győztem, juhú! Jó vagyok! Épp egy olyan filmet választottam amiben vannak 18 pluszos jelenetek, csak a hatás kedvéért. Hirtelen ásítanom kellett.
- Mért nem alszol? Olyan fáradtnak tűnsz! Legalább nekem sem kéne ezt a marhaságot nézni!
- Óh hát senki nem mondta, hogy nézd! Kapcsold el!
- Akkor add ide a távirányítót!
- Vedd el ha tudod! - rámosolyogtam olyan gonoszosan.
Felém kapott de elkaptam a kezem és a kanapé mögé futottam és diadal ittasan lengettem a feje fölött a kis tárgyacskát. De ő hirtelen feltérdelt az ülő részre és elkapta a kezem. Teljesen meglepett ez a tette és lefagytam. Az egyik kezével azt a kezemet fogta amiben az irányító volt a másikkal meg a derekamnál tartott, hogy ne essek hátra. Rám mosolygott és elkezdett közelíteni. Azt hittem megint megcsókol, de nem. Kikapta a kezemből a játékunk alapját és nevetve visszaült. Én meg csak álltam ott, vesztesen és lelombozva. Őszintén szólva tényleg azt hittem, hogy megcsókol, kicsit csalódott lettem amiért nem tette. Gondoltam most már megadom a kegyelemdöfést, de magamnak-e vagy neki, azt még nem tudom.
Hátulról átkaroltam a nyakát és próbáltam elvenni az irányítót de nem hagyta. Erősen megragadta a kezem és átperdített a háttámlán, egyenesen a karjaiba estem. Megfagyott köztünk a levegő, rendesen éreztem ahogy a szívem a torkomba dobog.
- Oké, a tiéd lehet! Győztél. - felültem.
- Fő a taktika! - mosolygott diadal ittasan.
Kicsit elkeseredtem azt hittem történik majd valami de nem. De miért is kesergek én ezen? Hiszen letisztáztam magamban és vele is, hogy nem akarok tőle semmit! De akkor mért érzek így!? Mert egy idióta barom vagyok, azért!
Nem tudom miért de talán az indulataim miatt a párnára csaptam. Ő hirtelen odahúzódott hozzám elkapta a kezem és a nyaka köré csavarta. Majd olyan hirtelen csókolt meg ahogy ideült. Az eszem ordította, hogy hagyjam abba, fejezzem be! De a szívem meg azt kiáltotta, hogy ne hagyjam abba, mutassam meg mennyire szeretem. Lehet, hogy ezzel csak magamat fogom kínozni, de nem hagytam abba! Istenem nem is tudtam volna! Annyira akarom, kívánom őt! Talán még soha senkit ennyire!
Óvatosan vette le rólam a gönceim és a földre dobta. Minden olyan tökéletes. Titkon azt kívántam bàr ő lett volna nekem az első! De ha nem is az első, de vele lesz életem legjobb éjszakája! Csak utánna lesz szar ha visszamegyünk! Hiszen otthon nem mutatkozhatunk nyilvánosan. Ki is rúgnák őt is meg engem is a suliból. Ezt pedig nem tehetem se vele se magammal!

TAMÁS SZEMSZÖGE:
(ugyan az az este)

Huh fárasztó volt ez a nap! Kár hogy holnap utazunk vissza. De mint minden jónak, ennek is véget kell valahol érnie. Már este fél tíz van. Hol van már ez a lány? Hogy lehet ilyen sokáig fürödni? Ezalatt én màr megjártam volna Bagdadot oda és vissza!
Jobb ha megnézem mit csinál. Remélem nincs rosszul vagy ilyesmi! Az ajtóhoz érve pont kopognék amikor hirtelen az kicsapódik. Lara pedig teljes erőből nekem jön. Ó a francba pont a karomra estem! Ennek biztos nyoma marad!
- Áú a hátam! - még ő nyavajog.
- Akkor én mit mondjak? Eltörted a karom! - háborodtam fel.
- Te meg a gerincem!
Felálltam gondoltam felsegítem. Ekkor vettem észre, hogy mi van rajta. Csak egy törölköző, pontosabban az enyém. Várjunk! Ő most fürdöt...azaz semmi sincs rajta. Ó Te Jó Ég!
- Na még ma esetleg? - nyújtotta a kezét.
- Óh bocsi. Add a kezed!
- Nem láttad a köntösöm?
Úgy keresgélt a szobában mintha mi sem történt volna. Istenem ahogy hajolgat, jesszus... Jólvan Tomi nyugodj le!
- Asszem a szekrénynél láttam. -hangom megcsuklott, franc!
- Áhh tényleg, köszike!
Fogta magát és csak úgy bement vissza! Én azonnal kimentem onnan. Megmostam az arcom hideg vízzel, próbáltam lenyugodni. De valljuk be ilyen látvány után ki tudna? Hallottam, hogy kijött gyorsan bekapcsoltam a tv-t. Nyugi haver, nyugi.
- Mi ez a maszlag? Nincs valami műsor?
Csak úgy kikapta a kezemből a távirányítót és keresett valamit a tv-n. Nem mertem ránézni mibe van, meg se mozdultam. Lekapcsolta a lámpát és elég hatásos módon leült mellém a kis köntösében. Plusz ha ez még nem lett volna elég feldobta a lábait. Óhh istenem... Muszáj voltam messzebb ülnöm tőle különben észre veszi, hogy a nadrágom egyre szűkebb rám.
Egy ideje tévéztünk amikor ásítgatni kezdtett.
- Mért nem alszol? Olyan fáradtnak tűnsz! Legalább nekem sem kéne ezt a marhaságot nézni! - reméltem végre elmegy aludni én meg segíthetek magamon.
- Óh hát senki nem mondta, hogy nézd! Kapcsold el!
- Akkor add ide a távirányítót!
- Vedd el ha tudod! - felelte gonoszul.
Elkezdtünk játszani vele. Nem akarta ideadni, mintha direkt szórakozna velem. Várjunk csak! Ezt direkt csinálja!? De miért? Hiszen azt mondta, hogy nem akar tőlem semmit! Vagy azt nem is mondta komolyan? Ez kezd egyre érdekesebb lenni.
Feltérdeltem a kanapéra és elvettem tőle az irányítót. Úgy látom ezzel eléggé megleptem. Egy pont nekem! Visszaültem és örültem, hogy most én tudtam őt zavarba hozni. De hamar visszatért bele a versenyszellem mert átkarolva próbálta kikapni a kezemből. Oké akkor fordítsuk komolyra a dolgokat! Megragadtam a karját és magamhoz rántottam. Egyenest a karjaimban landolt. Csak nézett ijedten azokkal a kék szemeivel. Eddig észre sem vettem milyen szépek a szemei.
- Oké, a tiéd lehet. Győztél! - felpattant az ölemből.
- Fő a taktika!
Fő a taktika!? Ez most komoly? Ennél idiótább dolgot nem is mondhattam volna! De ez az egész szitu annyira feltüzelt, hogy gondolkodni se tudok már és a nadrágom is egyre kellemetlenebb helyeken szorít.
De kár volt ennyire belelovalnom magam ebbe! Hiszen ő nem akar tőlem semmit. Mért is gondoltam azt, hogy szándékosan kötekszik velem?
A mérgelődésemből az hozott vissza, hogy mérgesen a párnára csapott. Nem értettem miért csinálta! Ideges, de miért? Mondjuk mikor azt hitte, hogy megint megcsókolom kicsit kinyitotta a száját és úgy nézett... Álljunk csak meg! Ő pontosan azt akarta, hogy tegyem meg! Istenem mekkora barom vagyok!
Megragadtam a kezét és odahuppantam mellé. A vállamra tettem a kezeit, ő átkarolt. Láttam, kíváncsian várja a lépéseket. Azonnal lecsaptam pirosló ajkaira. Talán most még jobb volt őt megcsókolni, mint legutóbb. Istenem csak most ne állítson meg mert tuti felrobbanok!
De szerencsére nem tette. Azt hiszem, bár nem vagyok 100%-ig biztos benne, de szerintem ő is vágyott rám. Jó volt vele lenni, minden percét élveztem! Bár rettentő bűntudatom van! Ha kiderül, hogy nekem őt be kellett szerveznem biztos azt fogja hinni, hogy mindezt csak érdekből tettem. Ezért nem akartam, hogy ez idáig fajuljon! De ki tud egy ilyen lánynak ellenállni!?
Nem aludtam semmit! Folyton az járt a fejemben, hogy biztos le fogok bukni és akkor majd mit mondjak neki, hogy el is higyje! Egyáltalán meg fog-e hallgatni? Tuti nem, én se hallgatnám meg magam. Hogy kéne alakítani a dolgokat, hogy el legyen végezve a munka és ne derüljön ki belőle semmi? Nem tudom lehetséges-e ez így valahogy....
Csak csendben ültem az ágyon és figyeltem, ahogy Lara alszik. Olyan békésen aludt, de még így is vonzó volt. Nem tudom, de valami rohadtul megragadott benne. Sosem éreztem ilyet... Nem tudtam mi lehet ez, de azt igen, hogy nagyon jó és ezt akarom érezni mindig!
Most azt kívántam, hogy legyen már vége ennek az egész akciónak! Mihamarabb le akarom tudni ezt az egészet, túl akarok lenni az esetleges veszekedéseken, haragon. Mert egy biztos, ez elkerülhetetlen!