8. rész - Vágyaink

Másnap boldogan mentem a suliba. Sam meg is jegyezte, hogy milyen jó a kedvem. Kérdezte, hogy miért de letudtam annyival, hogy majd elmondom.
A többiek már vártak minket a szokásos helyünkön. Beszélgettünk egy jót, aztán mentünk órára. Az igazgató bejött az ofira, hogy lássa hogyan viselkedünk a tanár úrral, hogy haladunk és miket veszünk most. Szerintem jó benyomást tettünk rá, mert elégedetten ment ki a teremből, még kezet is fogott James-el. Mivel két óránk volt vele egymás után, így nem volt kötelező kimenni a teremből. De mint bármely más iskolában, itt is az úr a csengő volt. Amint megszólalt mindenki rohant ki, mintha égne az épület. Én maradtam csak és Sam. De ő is készült le az udvarra.
- Mi van te nem jössz Maya?
- Nem. Beszélnem kell a tanár úrral! Mondd meg a többieknek, hogy ne harizzanak. Kövi szünetben ütközünk.
- Okés. Szió!
- Szia!
Amint bezárta az ajtót, felálltam és előre mentem az első padhoz. Neki dőltem és vártam. James hátra dőlt a székében. Nem tudom, hogy azért-e mert totál odavagyok érte, de iszonyat szexi volt ahogy ezt csinálta. Főleg mert testhez álló pulcsi volt rajta. November van, ilyenkor már kell a meleg ruha, de neki ez is jól áll. De mégis ő nem az a „kinyalom magam" felé ember. Szerencsére! Aztán ő is felállt és előre jött az asztalához, nekidőlt mint én. Karba tette a kezét és várt. Kb 20 centi távolság volt köztünk.
- Na mi az? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem akarsz közelebb jönni?
- Öm... Nem is tudom. Olyan messze van! - nevettem.
- Igen? - előre nyúlt és magához húzott - Így is messze van?
- Nem. Így pont jó!
Átöleltem, ő is. Adott puszit, amiből persze csók lett. Újra ránktört az a hevesség, mint minap a kocsiban. Felültetett az asztalra és úgy csókolt. Istenem annyira beindultam tőle, hogy magamra se ismertem. Szó szerint megijedtem magamtól bazdki! Hogy hogy ilyen vagyok? Nem értem. Nem szerethetem ennyire! Basszus!
Most ő volt az aki hamarabb magához tért. Persze láttam rajta, hogy kínlódik. Biztos ő is beindult mint én. Nem mertem, de valami késztetett, hogy lenézzek a nadrágjára. Persze csak hunyorítva néztem, de így is láttam, hogy eléggé dudorodik neki. Istenem annyira kínos! Tuti elvörösödtem!
- Szerintem jobb lesz, ha most abba hagyjuk ezt! Mégis csak az iskolában vagyunk! - hátrált tőlem.
- Igen, szerintem is. Megyek inkább leülök. Nehogy valaki bejöjjön.
- Rendben, jó ötlet. - ő is visszament a székéhez.
- Begerjedtél mi? - nem hiszem el, hogy megkérdeztem, de annyira kikívánkozott belőlem.
- Huh... Az nem kifejezés. Mit művelsz velem te lány!? - kérdezte felháborodva.
- Én? Semmit.
- Ja persze. Semmit semmit. Nem is tudok felállni egész órán miattad! - ült le.
Befogtam a fülem, nem is akartam ezt hallani. Nem szeretek az ilyesmiről beszélni. Nem tudom miért, de ez van. Számomra az ilyen téma rohadtul kínos. Tudom, hogy ha úgy vesszük ez természetes dolog, de nálam ez nem beszéd téma.
Épp hogy leültem, jöttek is a többiek. Az óra gyorsan eltelt. Igaza volt, fel sem állt a székből, ülve magyarázott. Nagyon szégyeltem magam miatta. Mégis olyan vicces is volt egyben.
A nap további része gyorsan telt. Haza felé Sam nyaggatott, hogy átjön hozzám és elbeszélget velem. Belementem mert addig úgy se hagyna békén. Haza érve csak egy hellót nyomtam el. Anya Justin-nal a nappaliban tanult, David meg a konyhában csinált valamit. Igazság szerint nem érdekelt, sőt leszartam mit csinál. Felmentünk a szobámba és ledobtuk a cuccainkat. Zenélgettünk egy kicsit, megcsináltuk a házit majd leültünk az ablakba. Szeretek ott ülni, hallgatni a zenét és az ablakon kitekintve nézni a tájat, az elhaladó embereket és állatokat. Sok ihletet kapok ettől mindig.
- Na mizu? Elmondod mi lelt téged? - esett nekem.
- Semmi. Mi lelt volna?
- Olyan fura vagy! Történt valami a hétvégén?
- Nem.
- Akkor... Netalán pénteken? Csak nem bepasiztál a bárban?
- Sam! - legyintettem le, hogy hagyja már a témát.
- Szóval akkor igen! Ki az? Ismerem?
- Kicsodát?
- Akivel összejöttél pénteken.
- Nem jöttem össze senkivel pénteken.
- Jaj hagyad már magad! Most komolyan titkolózol előttem? Azt hittem barátok vagyunk! - remek, ezzel megzsarolni nem szép dolog.
- Azok is vagyunk! Csak ha egyszer nem jöttem össze senkivel! Nem hazudhatom, hogy igen! Amúgy is te voltál az aki otthagyott James-el a bárba! - hupsz a nevén mondtam ki, basszus!
- James? Ki az a James? Várjunk csak! - elgondolkodott - Az ofinkat te James-nek hívod!? - lepődött meg.
- Hát... igen. Megengedte, hogy tegezzem. De csak sulin kívül!
- Oh rendes tőle. Na és mi volt miután haza mentem? Azon kívül, hogy haza vitt.
- Semmi különös. Ittam még egy kicsit, amikor leléptél. Aztán rosszul lettem, ő megvárt. Elmentünk egy benzinkút mellett vettem még piát és kiütöttem magam. Aztán teljes képszakadás. Másnap meg haza jöttem. Ennyi.
- Várjunk csak! Haza jöttél!? De azt mondtad, hogy haza vitt téged!
- Igen. De nem azt mondtam, hogy hozzánk haza.
- A lakására vitt!? - lepődött meg.
- Igen. Mert még a bár előtt nyavajogtam neki, hogy úgy nem akarok haza jönni.
- Azt a rohadt! Még jó, hogy nem használta ki a helyzetet.
- Áh dehogy! Ő sosem tenne olyat! James nem olyan!
- Hű de véded! Csak nem bejön neked a tanár bácsi!? - kérdezte kötekesés képpen.
Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki az igazat. Igaz már több, mint 3 éve a barátnőm és tud rólam mindent. A múltamat is, és nem ítél el vagy néz le. De ez, lehet már neki is sok lenne! De bízom benne, remélem nem csalódok!
- De! Annyira bejön hogy hú... - mondtam irónikusan.
- Szerintem van valami a háttérben. Nekem elmondhatod, ugye tudod?
- Igen tudom. De nincs mit elmondanom! Még nem történt semmi olyan.
- De valami akkor történt ugye?
- Hát... jah...
- Aha gondoltam. Na és mi?
- Csak egy kicsit dumálgattunk, kissé összemelegedtünk. Ennyi.
- Na és meddig jutottatok? Csőröztetek? - nevetett.
- Jah. - kicsit elpirosodtam.
- Nemár! Komoly? - bólintottam - Az komoly! De ugye tudod, hogy ez bűncselekmény?
- Persze, hogy tudom! De nem is akartuk világgá kürtölni. Majd felvállaljuk ha végeztem a suliba. Ha még akkor együtt leszünk. Remélem igen!
- Oh akkor már együtt is vagytok? Az igen! Nem semmi vagy barátnőm! Mindegy azért gratulálok, örülök, hogy boldog vagy végre! Csak legyél nagyon óvatos!
- Az leszek nyugi! - öleltük meg egymást - Na gyere! Megmutatom, hogy milyen dalon dolgozom. Szerintem még az évvégi nyavajára is jó lehet.
- Halljuk!
Felálltam és eljátszottam neki a készülgető dalomat. Aztán baromkodtunk, persze egész este James-el húzott. De nem is számítottam másra. Néztünk filmet, nasiztunk. Majd fürdés után aludni mentünk, hajnali 2-kor. Reggel iszonyat fáradtan ébredtünk fel. Úgy mentünk suliba, mint a zombik. A többiek meg is jegyezték, hogy milyen „mesésen" nézünk ki. Persze viccet csináltunk az egészből. Aztán mentünk órákra. De mintha ott se lennék. Azt se tudtam miről van szó. James a szünetben dobott egy sms-t, hogy órák után menjek a hátsó parkolóba, ott vár rám.
Alig vártam, hogy végezzek! Szerencsére repült az idő. Kicsengettek. Még egy kicsit szöszmötöltem, hogy mindenki elmenjen. Kint szétnéztem, hogy nincs-e ott valaki, de tiszta volt a levegő. Így odamentem. Beszálltunk és elindultunk. Hozzá mentünk. Egy közös vacsit tervezett! Milyen romantikus, pedig nem vagyok oda az ilyenekért. De ez mégis vonz.
Legalább láthatom a házát rendesen, nem csak részegen és totál másnaposan.
Beparkolt garázsba, én megvártam az ajtó előtt. Hamar visszatért. Bementünk, ő ledobta a cuccait. A konyhában elkezdtünk főzni. Tudom furcsa, hogy egy magam fajta lány tud és szeret főzni, de én imádok. Nem minden a net és bulik körül forog, legalább is nekem nem. Rakott tésztát csináltunk és cézár salátát. Ő csinálta a salit. Közben bohóckodtunk. Hol vizet locsolt rám, hol csikizett vagy lökdösött. Fura volt, hogy tud ilyen is lenni. Pedig már 30 éves, mégis tud még gyerekes lenni. Ez annyira jó! Nem olyan véresen komoly, mint a felnőttek 98%-a. Őt komolyan nekem szánta az élet! Bár igaz én nem hiszek a sorsban, de ez nem lehet véletlen.
Estére készen is lettünk. A tv elé ültünk le enni. Egy horrort néztünk a Démonok közöttet. Bírom az ilyen filmeket nagyon! Az életem a horror film! De abból is az efféle misztikus horror. Ha pedig igaz történetet dolgoz fel mégjobb.
- Nagyon finom lett a tészta! Kiváló szakács vagy. Jól zenél, okos, főzni is tud! Van amihez nem értesz? - kérdezte tettetett felháborodottsággal.
- Ömm - úgy tettem, mint aki nagyon elgondolkozik - Nem nincs! - nevettem.
- Amúgy köszi! Kis korom óta főzök! Muszáj volt hamar megtanulni, főleg mert az öcsémnek muszáj volt ennem adni.
- Ha nem vagyok indiszkrét, mesélsz nekem a múltadról? Érdekelne nagyon. Szeretnék rólad többet tudni. Mindent, főleg ezt a David-es ügyet. Szeretném tudni miért utálod ennyire!? - letettem a kaját, sejtettem hogy elő fog ezzel állni, de azt nem, hogy ilyen hamar, de ha egyszer már együtt vagyunk, mért ne mondjam el nem?
- Hát ez egy nagyon hosszú sztori.
- Nem baj ráérek.
- Hát jó.. Szóval apám kis koromban lelépett. Anyám sokáig volt depressziós és rengeteget ivott. Elküldték elvonóra, addig a nagyinál voltunk Justin-nal az öcsémmel. 10 voltam mikor a nagyi meghalt és visszakerültünk anyához. Többet nem is ivott. Jól elvoltunk, éltük az életünket. Újra egy család lettünk. Aztán két évre rá anyám elkezdett ezzel a David-el találkozgatni. Ez így ment két évig. Aztán 14 voltam mikor anya haza állított vele, hogy ő az új pasija, fogadjuk el. Na nem mintha lett volna bármi beleszólásunk. - elhallgattam egy kicsit, mert visszajöttek az emlékek.
- Értem. Sajnálom, hogy ez történt. Na és mi a helyzet David-el, miért utálod?
- Biztos hallani akarod?
- Igen! 100%!
- Rendben! Szóval odajárt hozzánk, de olyan volt mintha ott is lakott volna. Eleinte minden szép és jó volt. Főleg mert akkor éltem ugye a dac korszakom és örültem, hogy mindenki békén hagy. Azt csináltam amit akartam. Aztán elkezdett egyre furcsábban viselkedni velem.
- Hogy érted ezt?
- Hát, sokszor ült mellém, hozzám bújt, ölelgetett, volt mikor meg is simogatott. Aztán a 16. szülinapomon azt mondta, hogy az ajándékát később adja oda, mert annyira titkos, hogy senki nem tudhatja! Akkor azt gondoltam, hogy egy Ariana Grande koncert jegy. Mert akkor épp a városban koncertezett és nyaggattam anyát, hogy vegyen nekem jegyet, de mindig nemet mondott. Azt hittem, hogy ő titokban megvette.
- De gondolom nem így volt?
- Hát nem.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy fajtalankodott veled? - kérdezte idegesen.
- Hát ha a megerőszakolást annak lehet mondani, akkor de. Igen azt!
- Azt a kurva... Az a szemét köcsög! Hogy volt képe ilyet tenni!? Megyek és szétverem! - lecsapta a tányért és elindult tényleg, hogy megverje.
- James! Hagyd ezt abba! Megőrültél? Nem mehetsz oda! - húztam vissza.
- Már mért ne mehetnék? Megérdemli az a szemét!
- Igen meg. De nem így! Kérlek!
- És anyukád hogy képes ezek után vele maradni? Sőt hozzá menni?
- Na szerinted? Úgy, hogy nem tudja.
- Mért nem mondtad el neki? - ült le vissza.
- Hát... Nem tudom. Nem mertem. Meg olyan boldog volt mellette. Nem akartam, hogy újra az elvonón kössön ki.
- De Maya! Azt meg nem lehet, hogy hagyod bűntetlenül ezt az egészet!
- Már mindegy! Pár hónap és húzok fősulira! Addig kibírom már.
- Nem jól fogod ezt fel. Legalább a rendőrségre menj el.
- Minek? Már évek teltek el és különben sem tudom bizonyítani.
- Istenem Maya ezzel most kibaszottul felhergeltél! Már ne is haragudj, de rettentően buta vagy! Hogy ne szólj erről senkinek.... Istenem! - csapott a homlokára.
- Már mindegy. Elfelejtettem. De kérlek ne mondd el senkinek ezt az egészet. Nem tudja senki! Csak Sam, de ő nem mondja el.
- Én sem fogom közhírré tenni, nyugi. Csak annyira idegesít, hogy éveken át nem szóltál erről senkinek. Na és hogyan állt le? Vagy még mindig erőszakoskodik!?
- Nem! Dehogy! Leállítottam. Amikor 17 lettem végleg odaköltözött és elbeszélgettem vele. Kést fogtam a nyakához és megfenyegettem, hogy ha mégegyszer hozzámér kinyírom.
- És hányszor tette ezt veled?
- Oh.. Hát olyan 5-6-szor.
- Micsoda!? Maya!
- Tudom! De akkor annyira féltem és rémült voltam, hogy nem mertem lépni. Akkor kerültem bele ilyen bandákba is és kerültem a sulit. Meg is buktam 9-ben, azért is vagyok egy évvel idősebb a többiektől, kivéve Sam-et.
- Értem. Hát ez most iszonyatosan lesokkolt! Kicsit magamhoz kell, hogy térjek. Elmegyek zuhanyozni.
Felállt és szó szerint besprintelt a fürdőbe. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e elmondani neki. Amennyire felhergelte magát még képes lesz tényleg megverni vagy netalán megölni őt. Nem akarom, hogy miattam menjen börtönbe. Azt sosem viselném el! Remélem lehiggad és megérti az én álláspontomat is!
Ültem már ott egy ideje, amikor kijött a fürdőből. Csak a törölköző volt a derekára tekerve. Istenem ez most totál meztelen előttem, csak a türcsi takar el mindent. Ha eddig nem is, most aztán totálisan zavarba jöttem.
- Elmehetek én is zuhanyozni?
- Persze. Menj csak!
- Köszi!
Berohantam, mint ő az előbb. Beálltam a meleg víz alá és hagytam, hogy átjárjon a víz melege. Megszárítkoztam és felvettem egy fürdőköpenyt, amit találtam. Elég rövidecske volt. Alig ért le a combomig. Kimentem és le akartam menni a nappaliba, de kiszólt a szobájából.
- Már feljöttem! Idegyere! - bementem, ő végig nézett rajtam - Hű... Azta Maya! Milyen szexi vagy!
- Tényleg? Szerintem kicsit túl rövid ez a szar!
- Nem! Pont jó. Gyere ide! Ne félj tőlem!
- Nem félek! - odamentem és leültem.
- Tudom, hogy csak tegnap jöttünk össze de már nem bírom tovább Maya! Légyszi ne kínozz engem! Maya ha továbbra is ellenállsz fel fogok robbanni! - jóég! ez annyira kínos, istenem.
- Én is vágyom màr rád. De nem akarom, hogy könnyű vérűnek nézz!
- Dehogy nézlek én annak! Honnan veszed ezt a sok baromságot!? De tudod mit? Nem kell együtt lennünk. Gyere csak feküdj le és aludjunk. Majd szólsz ha készen állsz!
- Komolyan?
- Igen. Ha emiatt aggódsz akkor majd szólsz! Na gyere! - paskolta meg maga mellett az ágyat, befeküdtem mellé.
- Kössz, hogy elmondhattam neked a múltamat és azt is, hogy nem ítélsz el miatta!
- Ugyan! Ez alap dolog. Sosem ítélnélek el!
- Szeretlek James! - bakker ezt most hangosan kimondtam?
- Én is téged Maya! - adott egy puszit pusz homlokomra.
Eldöntöttem! Nem várok tovább! Ha kurvának néz, hát tegye! Leszarom! Kívánom őt és ő is engem! Mondania se kellett volna, látom. Levettem a köpenyt magamról és hozzábújtam.
- Óh Istenem! Maya ezt ne! Nem fogok tudni bírni magammal!
- Nem is kell!
- Úgy érted, hogy...?
- Igen! Csak védekezzünk! Nem akarok gyereket!
- Ez alap! Várj egy pillanatot!
Elfordult és az éjjeli szekrénye fiókjából elővett egy óvszert. Hm.. Nem semmi pasi!
- Az igen. Fel vagy készülve. Biztos elég gyakran hoztál fel lányokat!
- Ki fogsz nevetni! De már hónapok óta nem voltam lánnyal!
- Komolyan? - na ezen meglepődtem.
- Igen. Tudom ciki, de ez van. Nem vagyok az nőcsábász fajta.
- Ki hinné! - jegyeztem meg kötekedésből.
- Nagyon vicces vagy! De elég a szóból! Gyere ide!
Magához rántott és csókolni kezdett. Simogatta a hátam, lábam, hasam, a melleim azokkal még játszott is, mint egy gyerek. Aztán gondoskodott a biztonságról. Igaza volt már rég nem volt senkivel, nagyon heves volt, szenvedélyes de egyben gyengéd is. Tényleg olyan volt, mitha a mennyországban lennék. Pedig mindig azt hittem, hogy ezzel a kifejezéssel csak túloznak az emberek, de nem. Ez tényleg így van! Végre megtapasztalhattam azt, hogy milyen olyan valakivel együtt lenni, akit szeretek és aki viszont szeret. Csodás érzés! De mégis a legjobb az volt, hogy a karjaiban aludthattam el és a karjai közt ébredtem fel! Nincs is ennél csodásabb érzés a világon!