8. rész - A csók

Reggel telefonom édes hangja ébresztett. Amint kinyíltak szemeim a tegnap este történéseinek képei ugrottak be. A fürdőbe botorkáltam és lassan elkészültem. Megfogtam Tae telefonját és lehúzva a töltőről a kabátom zsebébe csúsztattam, majd siettem a buszhoz. Folyton csak azon agyaltam, hogy mi lett volna ha... He meg is jegyezte milyen szótlan vagyok ma reggel. De csak letudtam egy hosszú volt az este szöveggel. Az iskolához érkezve megálltam a kapuban, hogy szemmel megkeressem Taehyung-ot. De nem láttam sehol csak Jimint és Yoon Gi-t, így nem volt mit tenni odamentem hozzájuk.
- Sziasztok fiúk! -köszöntem kedvesen- Nem láttátok Taehyung-ot?
- Hú asszem most ment be, szerintem wc-re sietett. -vakarta fejét Yoon Gi.
- Én is láttam bemenni, ott megtalálod! -helyeselte barátja érvelését Jimin.
- Kössz srácok!
Gyorsra vettem lépteimet és a folyosókon kezdtem keresni Tae-t. De egyre reménytelenebb volt a helyzet, sehol sem találtam. Majd a legutolsó folyosó végén megálltam és neki támaszkodtam háttal a falnak. Mellettem épp a raktár ajtaja állt, észre vettem, hogy résnyire nyitva van. Gondoltam bezárom nehogy valaki be akarjon menni, ám mikor csuktam volna be hangokat hallottam a sötétségből. Minden bátorságom összeszedve beléptem és a kapcsoló után kutakodtam, néhány perc szerencsétlenkedés után megleltem. Felpöccintettem és a sötét terem hirtelen világosba borult.
- Van idebent valaki? -kiáltottam el magam.
- Niinncss! -hallottam meg a kiáltozást, ismerős volt a kicsit mélyebb hang.
- Aha akkor a polcok válaszoltak ugye? Tae te vagy az? -reménykedtem, hogy ő bújkál idebent és nem egy baltás gyilkos.
- Ja, én... -jött a rövid válasz.
Én pedig a hang irányába kezdtem el sétálni. Kerülgettem a polcokat, külön féle dobozokat és más holmikat majd végül megtaláltam őt a terem legvégében egy régi széken üldögélve.
- Hát te mit csinálsz itt? -értem oda hozzá.
- Ülök.
- Azt látom. De mért itt és miért vagy egyedül?
- Mert nem akarok beszélni senkivel... -tette karba a kezét és hátat fordított nekem- Ez rád is vonatkozik! -bökte oda elég mogorván.
- Tényleg? Ez most komoly? Még te vagy vérig sértődve!? Akkor én mit mondjak? Egyszer csak hirtelen meg akartál csókolni majd se szó se beszéd otthagytál engem a könyvtárban! Mehettem haza egyedül a sötétben! Nehogy már te legyél megsértődve! Amúgy is csak a telódat akartam visszaadni, mert még ezt is otthagytad annyira elrohantál. Tessék!
Ledobtam az asztalra ami mellettünk pihent majd sarkon fordulva igyekeztem minél hamarabb elhagyni a helyiséget. Mikor majdnem az ajtónál jártam egy kezet éreztem meg a karomon és egy erős rántással visszahúzott, nekilökve a mögöttem lévő hatalmas polcnak. Tae egyik keze mellettem pihent a polc egyik fokán a másikkal még mindig a kezemet fogta. Végig néztem rajta és feltűnt, hogy az eddig barna haja most feketén hullik az arcába. Kicsit hosszabb volt, mint általában de jól állt neki. Lejátszódott megint ugyanaz bennem, mint minap. A szívem újra a torkomban dobogott de most nem aggódtam mi lesz ha...csak vártam mi sül ki ebből. Szemeibe nézve láttam egyfajta csillogást, mintha egy gyerek éppen most kapná meg élete legfinomabb édességét. Száját széttátotta, mintha mondani akarna valamit de nem szólalt meg. Majd egyszer csak hirtelen az ajka az enyémre tapadt.
Meglepődtem! Bár azért számítottam rá. Kezeivel átkarolta a derekam és hátul összekulcsolva ujjait húzott magához. Először nem akartam viszonozni csókját, de olyan jól csinálta, hogy muszáj volt. Átkaroltam őt a nyakánál ezzel tudatva vele, hogy nem bánom amit tesz. Szerintem még örült is neki, mert éreztem ahogy elmosolyodik. Csináltuk ezt egy darabig majd mikor elváltunk egymástól zihált mintha csak egy maratoni távot futott volna le. De a szorításból nem engedett, ugyanúgy átkarolt.
- Ne haragudj rám, nem akartam olyan bunkó lenni és tegnap sem akartalak otthagyni csak... Igazából elmagyarázni sem tudom mi ütött belém. -rázta fejét.
- Nem haragszom rád. Sőt! Csak kicsit rosszul esett ahogy bántál velem.
- Ígérem több ilyen nem lesz!
- Azt remélem is! -mondtam fenyegetően közben mosolyogtam- És most? Mi lesz? Vagy ez csak egy ilyen fellángolás volt? -utaltam az imént történtekre.
- Nem, dehogy. Tudom kicsit gyors voltam neked, de már egy ideje meg akartam ezt tenni.
- Miért? Mért pont én?
- Nem tudom... Hidd el ha tudnám nem lennék így összezavarodva! -elengedett s pár lépésre tőlem megállva túrt bele hajába, istenem de jól áll ez neki!
- Gondolom ezt tartsuk titokba ugye?
- Megtennéd? De csak egy ideig! Megígérem!
- Persze, egy szót sem szólok!
- Köszönöm!
Csak aprón bólintottam majd adott egy puszit a homlokomra és csendben távozott a raktárból. Ismét otthagyva engem de ezúttal túlvagyunk a csókon. Amit már nem is bánok annyira, sőt örülök hogy megtörtént. Lehet ha nem tettük volna meg azon siránkoznék, hogy de mért nem... Most viszont azon agyalhatok, hogy mi lesz ezekután. Nem tudom mire számítsak Tae-vel kapcsolatban hiszen mégis csak a banda tagja és róluk köztudott, hogy falják a lányokat. Nem akarok csalódni!
Lassan kinyitottam az ajtót és mikor meggyőződtem, hogy tiszta a levegő kimentem. Siettem az első órámra és igyekeztem a tananyagra figyelni, ami igen csak nehéz feladat volt mivel közvetlen előttem ott ült korábbi csók partnerem. Próbáltam nem rá koncentrálni és nem rá figyelni de nehezebb volt, mint hittem.
Majd csengetéskor én voltam az első aki elhagyta a termet. Azonnal a barátaimhoz mentem, náluk mindig nyugalmat találok. Azon vitatkoztunk, hogy el kéne menni moziba de nem jutottunk közös nevezőre a nézendő film kapcsán. Ana és ShinHe egy romantikus filmet akartak megnézni én viszont inkább valami misztikusat ezért nem tudtuk mi lenne a jó megoldás.
- Megvan! -kiáltott fel Ana- Most jött ki az új vámpíros film az a...tudjátok melyik? Az az új! -gondolkozott a címén de nem jutott eszébe.
- Igaz én is láttam nemrég a plakátját! -helyeselte ShinHe.
- Na az pont jó, misztikus is és romantika is van benne! Na? -nézett rám.
- Hát jó... -adtam be a derekam- Akkor nézzük meg azt. De ha elkezdtek nekem áradozni, hogy „milyen jó, szívdöglesztő pasi" az a vámpír azonnal hazamegyek! -fenyegetőztem.
- Jó, értettük... -biggyesztette le ajkát He.
- Ezt vállalom! -mosolygott Ana- Majd magamban ájulok el! -ezen mind egy jót nevettünk.
Hálát adtam az égnek, hogy a lányok elterelték a gondolataim. A nap további része elég nyugodtan telt. 
A napok követték egymást és azt vettem észre, hogy már December eleje van. Sajnos tél, azaz még hidegebb! Brrr... Mióta Tae megcsókolt a raktárban nem nagyon beszéltünk, inkább csak akkor szólt hozzám ha Jungkook is ott volt. Kicsit bántott a dolog, főleg, hogy ennyit kell gondolkodni a semmin. Most vagy akar tőlem valamit vagy nem! Ezt nem olyan nehéz eldönteni, de ő tudja. Nem akarom sürgetni.
Délután hazaérve az üres lakás fogadott és egy papírfecni a konyhapulton. Elolvastam és rájöttem, hogy egyedül töltöm majd az estét mert anyáék dolgozni mentek.
Sajnos mióta apa vállakozása csődbe ment azóta elég sokat dolgozik, sokszor dupla műszakokat vállalva. Ezért is kellett ide költöznünk, itt kapott munkát. De ez így sem volt elég, a házat és a tanulmányaimat is fizetni kell ezért anya is munkát vállalt a közeli kórházban nővérként, amúgy is ez a szakmája. Korábban is dolgozott benne de amikor terhes lett velem otthagyta és a nevelésemnek szánta az életét. Most, hogy már felnőttem bátran vállal munkát hiszen tudja, hogy el tudom látni magam és itthon hagyhat bármikor. Nem ez az első mikor mindketten dolgoznak.
Letettem a cuccaim a szobámba és fogva a pénzt elmentem a közeli boltba. Vettem magamnak ennivalót csirkés levest és egy csomag chipset rágcsaként. Majd fizetés után hazamentem. Jó volt a ház melegében lenni, kint már nagyon hideg van. Nem szeretem a hideget! De nem volt mit tenni, hiszen tél van. Nekem pedig téliszonyom! Viccet félretéve tényleg nem bírom a hideget.
Házifeladat után felnyitva laptopom azonnal a közösségi oldalamra léptem fel. Videóhívásra „kényszerítve" ShinHe-t.
- Hali! Mizu van Li? -integetett a kamerába.
- Nem sok, egyedül vagyok a szüleim dolgoznak.
- Az klassz! Akkor csináljunk egy jó kis vad bulit! -emelte magasba a kezét, mint aki zenére táncol.
- Megőrültél!!?? A szüleim azonnal kinyírnának!
- Nyugi csak vicceltem! Apám mekkora arcot vágtál! -röhögött teljes erejéből.
- Nagyon vicces vagy He! -mondtam szarkaztikusan.
- Tudom. -törölt ki egy könnycseppet a szeméből- Na átmenjek? -váltott nyugodtabb hangnemre.
- Hát... Gyere de semmi buli!
- Oké oké! Nem sokára ott vagyok!
Bontotta is a hívást. Én egy kicsit rendet raktam, mégsem fogadhatom rumlis házzal. Kb fél óra múlva csengettek az ajtón. Szaladtam kinyitni és He olyan erővel ugrott rám, hogy majdnem összeestünk. Majd belépve lerúgta barna csizmáját és a rajta lévő piros kabátot az ajtó melletti akasztóra helyezte.
- Na gyors voltam? -ugrándozott a konyhában.
- Igen, meglepően. Hogy értél ide ilyen hamar?
- Elhoztak. -válaszolt nemes egyszerűséggel.
- Kicsoda?
- A pasim.
- Miii!? -lepődtem meg, de nagyon- Neked olyan is van!? Kicsoda? Ismerem?
- Persze! Mindenki ismeri!
- Ne csigázz már, mondd meg ki az! -toporzékoltam türelmetlenül.
- Jimin.
Leesett az állam, hallottam is ahogy padlót ér. Na erre aztán nem számítottam. ShinHe és Jimin? De hogy? Nem értettem semmit! Azt sem tudtam, hogy bejön neki.
- Meglepődtél? -kérdezte miután felértünk a szobámba.
- Hát az nem kifejezés! De egyáltalán hogy történt ez? Nem értek semmit!
- Hát nem is tudom, olyan gyors volt minden. A hétvégén voltam vásárolni Myeongdong-ban és összefutottam Jimin-el és Suga-val. Majd elhívtak magukkal egy fellépésre amit az utcán csináltak tudod (?) a téren. Tök jók voltak amúgy! -jegyezte meg a mesélés közben- Aztán Jimin odajött és meghívott egy italra, persze szigorúan csak üdítőt ittam. Egész nap beszélgettünk, hülyültünk és csak úgy megtörtént.
- Mármint hogy...? -néztem rá aggódóan.
- Nem, dehogy! Nem az. Hanem csak megcsókolt és hazáig kísért. Aztán pár napra rá kérdezte meg akarok-e vele járni. Azonnal igent mondtam, hiszen amúgy is mindig tetszett nekem és most itt vagyunk. -fújta ki a levegőt a sztori végeztével.
Csak pislogtam nem igazán tudtam mit mondhatnék. Teljesen lesokkolt ez engem, hogy He és Jimin...!? Olyan fura! Persze örülök, hogy a barátnőm boldog és jár egy fiúval csak nem szeretném ha rossz vége lenne és csalódna. Bár mióta a három rappernek barátnője van nem láttam őket más lányokkal. Persze ha netalán egy aláírást vagy képet kérnek tőlük azt a kérést teljesítik.
- Hát nem semmi vagy az biztos! -szólaltam meg a sokkból magamhoz térve.
- Tudom! Kész meglepetés vagyok! -tárta szét karjait úgy nevetett.
- Hát az. -értettem egyet- Na és mért csak most mondod el ha hétvégén történt az egész?
- Nem akartam semmit elmondani amíg nem biztos. Jimin csak tegnap kérdezte meg, hogy járok-e vele.
- Értem. De ezt még emésztenem kell. -nevettem aprón.
- Csak nyugodtan, időnk mint a tenger. -nevetett- Na és te nem akarsz valamelyikőjükkel összejönni?
- Micsoda? -meghökkentem kérdésén.
- Jól hallottad! Nem olyanok, mint amilyenek régen voltak. Mióta „elfogadtak" minket tök normálisak és lehet velük kommunikálni.
- Igen tudom, de bennem akkor is ott van az ahogyan bántak velem. Nem tudok csak úgy túllépni ezen. Hiszen évekig csak bántottak.
- Yona és csatlósai voltak akik bántottak nem a Bangtan!
- Hát ezt azért nem mondanám! Azért ők is megragadták az alkalmat a cikizésemre ha épp úgy adótott. Persze Yona volt aki a legtöbb szenvedést okozta de nekik is akad egy két dolog a számlájukon. Plusz Yona Nam Joon barátnője és sosem szólt rá vagy állította volna le a folytonos zaklatását hanem szó nélkül tűrte, sőt szerintem volt amikor örült is neki! Pedig az unokatestvérem mégsem állt ki mellettem!
- Ez igaz. De például ez nem V vagy Jungkook hibája! Ők tudtommal sosem cikiztek csak ott álltak a többiekkel. És mivel RM a vezetőjük csak azt teszik amit ő mond.
- És hogy jön ide a két fiú?
- Hát úgy, hogy ők a banda cuki arcai és elég rendesek is, tuti valamelyik tetszik neked! Csak nem mered bevallani! -mosolygott huncutul és belenézett a szemembe.
- Jaj He már megint olyat látsz a dolgokba amit nem kéne! -toltam el magamtól a lányt.
- Hát te tudod. -vont vállat- Na mit nézzünk meg? -lépett a tv-hez.
- Nem tudom, válassz!
Majd betett egy elég nyálas romantikus filmet, ami számomra túl émejítő volt de nem szóltam, nem akartam elrontani a boldogságát. Olyan jó a legjobb barátnőmet szerelmesnek látni!