A fekete felhők melyek eszeveszett vihart sodortak magukután, úgy tűnt nem akarnak mozdulni a város felől. A feltörő villámok alig egytized másodpercre éles fénnyel világították meg a délutáni égboltot s a mennydörgés óriási robajjal száguldott végig a birtokon, néha megremegtetve az ablakok üvegeit. NaRa fáradtan ült le az ablakba s nézte a sűrűn záporozó esőcseppeket, ahogy függönyként torzítják el a gyönyörű erdőt. Végtagja rettentően fájtak, ahogy arca is. A mai napon nem Jaet kapta edző társául hanem egy Chang nevű fiút aki kicsit sem kímélve őt vagy nézve azt, hogy nem egy férfival harcol, kegyetlenül nekiesett. Szája felrepedt, szeme alatt kékes-lilás foltok éktelenkedtek és bordái is sajogtak a rájukmért tömérdek ütésektől. Próbált beszélni Rejaval, hogy legalább egy lánnyal gyakorolhasson de a nő lerázta annyival, hogy éles helyzetben sem válogathatja meg ellenfeleit, így bármikor kaphat egy férfit vetélytársául.
A már megszokott kattanás után az ajtó lassan nyílt ki. Azt hitte Jimin az a késői ebédjével, ám mikor megfordult álla a padlón koppant vendége láttán. Megdörzsölte szemeit, nem csak kápráznak-e vagy az egésznapos veréstől esetleg már halucinálna is. Taehyung lassú léptekkel közelítette meg a lányt, aki még mindig nem hitte el, hogy ő van ott. Lassan két hete lesz már annak, hogy ott van de a nagyfőnök még sosem ment be hozzá. Tekintete azonnal a férfi kezén állapodott meg, ami tenyerétől kezdve egészen csuklójáig be volt kötve. Vajon mi történhetett?
Taehyung a lány előtt megállva az álla alá nyúlt és felemelte fejét, hogy jobban rálásson arcára. Egy ciccegő hang után a fürdőszobába ment majd egy kisebb fehér dobozzal kezében tért vissza. NaRa rendesen el kezdett félni tőle, hogy vajon most mit akar vele csinálni. Esetleg ki akarja szedni az egyik belsőszervét, hogy aztán jó pénzért eladhassa a fekete piacon? Nem is pislogott úgy nézte végig ahogy a teljesen nyugodtnak tűnő férfi az ágyához sétál majd helyetfoglal rajta.
- Gyere ide!
Rideg, parancsoló és visszautasítást nem tűrő hangjára megijedt és visszaküldve szívét torkából a mellkasába odasétált Taehyunghoz. Aki megragadva karját lehúzta az ágyra és a dobozt felnyitva kivett belőle néhány orvosi segédeszközt. Újra a lány álla alá nyúlt és ott tartva kezét nem engedte neki, hogy forgassa fejét. A kötszer mi a férfi kezén volt enyhén csiklandozta a lány torkát, de nem mert még mozdulni sem. Egy nagyobb darab vattapamacsot egy sárgaszínű folyadékkal itatott át majd a lány sebeit kezdte lekezelni vele. A maró, égető anyagra NaRa felszisszent és elkapta fejét. Meglepő módon Tae nem kiabált vele nem ragadta meg torkát, hogy nyakát szorongatva egyesen tartsa fejét. Megvárta amíg NaRa megszokja a kellemetlen érzést, majd újra nekikezdett a kezelésnek. Közben a lány szíve majd kiugrott a helyéről a teljesen szokatlan viselkedésétől. Retteget attól, hogy bármelyik pillanatban előránt egy pisztolyt a hátamögül és szemrebbenés nélkül nyírja ki, ott helyben. Még pislogni sem mert. Nagyokat lélegezve próbált nem szívrohamot kapni. A kezelés után Taehyung visszarakta az elsősegély ládát a helyére majd visszament a szobába. NaRa egy pillanatra sem mozdult az ágyról, félt ha csak az ablakig is menne el azzal kivívná a főnök labilis haragját.
- Nem kell aggódnod, meghagytam Rejanak, hogy csak is lánnyal edzhetsz.
- Miért? -bökte ki óvatlanul, mire rögtön szájára csapta kezét.
- Mert nem akarom, hogy idő előtt kinyírjanak. -indult meg az ajtó felé- Ja és Jin vár a konyhában!
Sebes léptekkel hagyta el a szobát, elköszönésre se méltatva a bent ülőt. NaRa tátott szájjal nézte az ajtót amit valószínűleg nem zártak be ugyanis nem hallotta a már megszokott kattanó hangot. Hosszú percekig ült az ágyon és próbált magyarázatot keresni Taehyung teljesen bizarr viselkedésére, de akárhogy igyekezett egyetlen épeszű válasz sem fogalmazódott meg benne. Kis tétovázás után az ajtóhoz sétált és a kilincsre emelve kezét lassan lenyomta azt. Meglepve látta, hogy tényleg nyitva van. Kitárva a fémtorlaszt körülnézett a folyosón és csak azután lépett ki a szobából miután megbizonyosodott róla, hogy nem áll ott valaki csőretöltött fegyverrel. Nehogy ez csak egy amolyan csapda féle legyen és simán oldalról beléeresszenek egy golyót. Óriási kérdőjelekkel fejében sétált le a lépcsőn és minapi emlékei alapján próbált eltalálni a konyháig.
Jin a pult mellett állt kezében egy korona mintás bögrével. Amint meglátta a lányt mosolyogva hívta beljebb. Vonakodva ugyan de leült a márványpulthoz és kérdőn a kávéját kortyolgató férfira tekintett. Muszáj rákérdeznie a dologra.
- Jin, miért is vagyok itt pontosan?
- Mert kész van a kaja és enned kell. Hallottam hogy eléggé elkalapáltak ma odalent.
- Igen. -simított rá sajgó arcára- De akkor sem értem. Tegnap még...
- Az tegnap volt. -vágott szavába- Szereted a tteokbokkit?
- Igen.
- Szuper, mert ma az a menü.
- Az jó. De nem lenne jobb ha mégiscsak odafent ennék? Nem akarok újabb vitát köztetek.
- Nem lesz vita ne aggódj. Megígérem! Ülj le az asztalhoz, szólok a fiúknak.
Bólintva a szakácsnak helyetfoglalt az egyik székben majd várta, hogy a többiek is megérkezzenek. Hamarosan egyenként kezdtek el beszálingózni az étkezőbe és mindannyian ugyanúgy reagáltak mikor meglátták NaRat, ledöbbentek. Jimin és Hoseok kedvesen üdvözölték őt míg NamJoon csak biccentett YoonGi pedig „Ez meg mit keres itt?” szöveggel ült közéjük. Mikor Jin szedett mindenkinek az ételből legnagyobb meglepetésükre Taehyung is csatlakozott a késői ebédre. A „fő” helyre ült le ami csakis kizárólag a főnöknek van fenntartva. Az asztalnál ülők mind tátott szájjal nézték a férfit ahogy szótlanul enni kezd. Kínos csend honolt a helységben, senki sem mert kezdeményezni. Végül a főnök szólalt meg.
- Amint végeztetek beszédem van veletek! -mind csak bólogattak.
A finomra sikerült étel hamar elfogyott, hiába repetázott mindenki szándékosan. Alig egy órán belül semmi sem maradt terítéken, így sajnos nem volt már mivel húzni az időt. Jin, mintha tisztában lenne mindennel, halálos nyugalommal pakolta be a piszkos edényeket a mosogatóba, majd visszament korábban elfoglalt székéhez. NaRa tudta, hogy szakmai dolgokról lesz szó ezért távozni készült a helyszínről, nem akart útban lenni a nagy megbeszéléskor. Felállt és elindult szobája felé de mikor senki sem követte, hogy bezárja oda, megtorpant.
- Nem jön valaki bezárni az ajtót? -pillantott a társaságra.
- Ülj vissza!
Taehyung parancsoló hangja ismét libabőröket okozott végtagjain s mintha áram rázta volna meg úgy ugrott vissza a székbe. De úgy tűnt nem csak őt lepte meg a kegyetlen főnök rettentő fura viselkedése, hanem társait is. Akik kerek szemekkel bámultak rá, kivéve Jint.
- Biztos az, hogy most maradnom kéne? -kérdezte meg félve.
- Igen, maradj csak. Amit mondani fogok mindenkire tartozik, rád is! -bökött felé, de csak egy bólintásra futotta tőle- Tudom most azt hiszitek megőrültem de szeretnék elnézést kérni tőletek!
Mindenki álla a padlót súrolta, még NaRa-é is. Sosem gondolta volna, hogy ezeket a szavakat hallani fogja a maffiában, főleg V szájából.
- Tudom mostanában ismét elvetettem a súlykot és újra csak a magamfeje után mentem, pedig megígértem, hogy nem engedek a csábításnak. És tudom mennyire nem voltam jó főnök mostanság. Elfelejtettem mit is jelent ez a szó. Kérlek ne haragudjatok rám hyungjaim! Nem tudok mentségeket felhozni és nem is akarok. Elvakított a maffiában való hatalmam és teljesen szédszed ez a rivális banda dolog. Elvesztettem önmagam.
Csend telepedett a szobára. Igazából senkisem hitte el, hogy a nagy és kegyetlen V éppen most kér tőlük elnézést és bocsánatért esedezik. Ez olyan abnormális dolog tőle, ő nem ilyen!
Néhány perces csönd után Jimin törte meg a frusztrált némaságot.
- Mind követünk el hibákat Tae, a fontos az, hogy elismerjük és tanuljunk belőle. -simított rá karjára.
- Jiminnek igaza van! Tae jó főnök vagy, nálad jobban kívánhatni se lehet. Csakhát néha... egészen megfeledkezel önmagadról. -helyeselt Hoseok is, mire mind bólogattak.
- Hát ezekután igyekszem odafigyelni a tetteimre. Nem akarom, hogy a maradék csapatom széthulljon! B.T.S. mindörökké? -tette kezét középre, majd a többiek összenéztek és ők is rátették kezeiket.
- B.T.S. örökké! -kiáltottak fel.
- Jólvan mostmár elég a nyáladzásból! -fintorgott YoonGi- Inkább azt mondd meg mivan azzal a bandával? Mi a faszom is a nevük?
- Seventeen. -adott választ Jin.
- Óh bazdki még a nevük is hót' buzis! -ingatta fejét halántékát fogva, mire mind felkuncogtak- Hagy nyírjam ki mindet! -fordult Tae felé.
- Nem ronthatunk csak új rájuk YoonGi. Kell egy terv! Bár kezdőnek számítanak, nem szabad lebecsülnünk a Tizenheteket.
- De akkor mit tegyünk?
- Kell egy terv! De legelőször azt kell kiderítenünk ki az aki köp közülünk!
NaRa akaratlanul is nyelt egyet. Azt hitte azért kellett ott maradnia, hogy ismét a fejéhez vághassák ő az áruló és megkínozzák, hogy hátha mond valamit. Félve pillantott a főnökre majd Jinre aki leintette, hogy ne aggódjon.
- Mit gondolsz ki lehet az? -fordult felé Hoseok.
- Fogalmam sincs és ez az ami már rohadtul bosszant! Meg kell találnunk az árulót és megállítani a Seventeent!
- Mi a terv főnök? -nézett rá Jimin.
- Nos, hogy megtudjuk ki szivárogtat a szállítmányokról, csapdát kell állítanunk!
- Van konkrét ötleted?
- Nekem? Jimin kérlek ne sértegess! Egy komplett akcióm van nem egy sima terv.
- Na és mi lenne az?
- Elhintjük a bandában, hogy jön egy roppant értékes szállítmány. Egy félreeső helyre csaljuk őket aztán lecsapunk rájuk! -ütött rá az asztalra.
- És ha elkapunk pár embert azzal mit érünk el? Csak magunkra haragítjuk SeungCheolt. -gondolkodott el NamJoon.
- Lehet. De ezzel elérjük, hogy meggondolatlanul cselekedjen így felfedve rejtekhelyük kilétét. Plusz az elfogott emberekből kihúzhatunk ezt-azt a megfelelő eszközökkel. -húzta féloldalas, rémisztő mosolyra száját.
- Úh! Izgalom! -dörzsölte össze tenyereit YoonGi közben eszelősen vigyorgott- Tae kérlek bízd rám majd a foglyokat! Majd én kezelésbe veszem őket!
- Te biztos nem! -inti le.
- Miért? -kérdezi felháborodva.
- Mert előbb nyírnád ki őket minthogy mondhatnának bármit. Te kegyetlen vagy YoonGi. -erre mind felnevettek, az említett csak szemet forgatva hátradőlt.
- És milyen helyszínt gondoltál az akcióhoz? -könyökölt az asztalra Hoseok.
- Nem tudom. Egy a várostól félreeső hely kéne, amit minden irányból jól tudunk védeni. NamJoon van ötleted?
- A régi olajraktár? Azt nem használja senki, még mi sem.
- Klassz ötlet! -mutatott like jelet- Akkor YoonGi holnap hintsd el az infót az emberekközt. Meglátjuk eljut-e a Tizenhetekhez. Most menjetek és kezdjetek el felkészülni az akcióra!
Egy emberként álltak fel székeikből és indultak el kifelé, valahová, amiről NaRanak fogalma sem volt hova. Egyedül ő maradt ott és V, aki telefonján pötyögött valamit. Mikor végzett az üzenetírással a távozni készülő lányra emelte tekintetét.
- Hová hová? -tette fel lábait az asztalra.
- A szobámba. Már rég ott kéne lennem. Öm... -tördelte ujjait- Nem jössz fel és zársz be? Jimin elment és... -dadogta halkan.
- Nem! Nem foglak bezárni.
- De akkor nyitva marad az ajtó és...
- Az már nem lesz bezárva!
- Hah? -döbbent le, ki tudja hanyadjára a nap folyamán.
- Bebizonyítottad, hogy nem vagy kém. Így a csapattagja leszel. -felelte utasítóan.
- És ha nem akarok maffiatag lenni?
- Ez nem akarat kérdése! -pattant fel majd elindult kifelé- Vagy bandatag leszel vagy meghalsz. Te döntöd el!
Meg sem várta mit felel, otthagyta a lányt. NaRa lefagyott a hírtől és földbe gyökerezett a lába. Most akkor mit is kéne hinnie? Nem zárják be többé de nem is lehet szabad. Tényleg ahhoz, hogy életben maradjon csatlakoznia kell egy alvilági szervezethez? Taehyung megmondta vagy tag lesz vagy meghal. Elindult szobájába amit ezúttal nem követett kattanó hang ha becsukta az ajtót. Az ágyon ülve azt vette észre, hogy ajkai felfelé mozdultak, mosolyra késztetve izmait. Örülne talán? De hiszen szomorúnak és kétségbeesettnek kéne lennie! Ám mégsem tud. Igaz nem így tervezte de tudta ha meg akarja találni apja gyilkosát akkor bizony sötét körökben kell majd mozognia. És mi lenne a legalkalmasabb erre, mint maga a maffia? S talán mivel Taehyung is Kim így általa eljuthat ahhoz a Kim vezetéknevű férfihoz ki egykor megölte édesapját. Reménnyel teli szívvel dőlt el ágyán és bízva önmagában és bosszú iránti erős vágyában megfogta, hogy mindent megtesz azért, hogy elismerjék, megbízzanak benne és értékelhető tagja legyen a csapatnak!
Mindent a cél érdekében!