Telt az idő és a napok sorrendben követték egymást. Mr. Rodgers is bejelentette a kis nyári táborunkat, aminek persze mindenki rohadtul örült. Mikor Kayla és Chloe megtudták, hogy mindvégig tudtam róla jól leoltogattak és halálra szivattak a tanár úrral. Azóta nem telik el nap, hogy ne húznának vele bárhogyan is. Hát már megbántam, hogy elmondtam nekik miért nem lepődtem meg mikor a diri bejelentette a nagy hírt.
Csupán egy hét volt hátra az utazásig, addig be kellett szereznünk mindent ami szükséges lehet. Egyik szombat délután mikor anyával a boltokat jártuk -mert ugye nem mehetek „használt" cuccokkal egy olyan helyre ahol még nem voltam és velem egykorú emberek lesznek- a sok sétálás után beültünk egy sütire. A plázán belül volt egy kis cukrászda ahová mindig betérünk ha erre járunk. Épp a kért sütimet falatoztam mikor a kint sétálgató emberek közt feltűnt egy igencsak ismerős alak.
- Mit nézel annyira kicsim? -anya hirtelen felszólaló hangjától megijedtem.
- Semmit. Mikor megyünk már haza? Fáj a lábam. -nyavajogtam, sosem szerettem ezt a ruhák utáni bóklászást.
- Még veszünk neked cipőt aztán mehetünk.
- Minek cipő? Az mért nem jó ami rajtam van?
- Ugyanmár az a használt vacak? Lassan leszakad a lábadról Michaela. Nem is értem eddig mért nem dobtad ki?
- Miért dobnám? Ez még tök rendben van.
Amíg a félig szakadt-kopott cipőmről beszélgettünk a korábban látott ismerős emberke besétált az üzletbe. Reménykedtem benne, hogy nem lát meg, semmi kedvem nem volt őt bemutatni anyának. Hiszen őt ismerve úgyis valamivel sikerülne szépen lejáratnia előtte és azután nekem kéne a szemeibe nézni órákon nem az anyámnak. De sajnos ma sem hallgatták meg néma imámat az égiek mert Mr. Taylor szinte azonnal kiszúrt és a megkapott süti után egyenesen felém tartott. Mi lesz ebből?
- Áh Michaela, micsoda véletlen, szia! -köszönt hatalmas mosollyal arcán.
- Jó napot! -feleltem halkan.
- Ön bizonyára Michaela nővére? Nagyon örvendek! -nyújtotta kezét.
Hogy a nővérem? Hm... meg kell hagyni nyalni azt tud. Anyát azonnal elvarázsolta a férfi kedvessége.
- Én is de én Michaela anyukája vagyok. Rose Morgan. -kezet fogtak.
- Nagyon örvendek Mrs. Morgan!
- Ő kicsoda kicsim? -nézett rám.
- Ő? Nos hát ő a... -mielőtt válaszolhattam volna Mr. Taylor közbevágott.
- Én a lánya biológia tanára vagyok, Adam Taylor.
- Valóban? Nem egy kiköpött tanár alkat.
- Pedig az vagyok. -kuncogott.
- Ha magára néz valaki azt gondolná színész vagy valami fotómodell.
Mondtam én! Hiába azért anyával hasonló az ízlésünk, volt kire ütnöm. De ilyen nyíltan kimondani... Még én is zavarba jöttem, nem beszélve szegény tanáromról.
- Oh, hát köszönöm a kedvességét Mrs. Morgan. Nem is zavarok tovább, csak gondoltam köszönök Michaelanak.
- Ugyan nem zavar, kérem csatlakozzon hozzánk!
- Anya! -szóltam rá.
- Ha nem zavarok? Akkor rendben.
Hát már semmibe sincs beleszólásom!? Elképesztő! Újra leültünk, ezúttal hármasban. Anya és a tanárom hamar megtalálták a közös hangot, még össze is tegeződtek. Úgy beszélgettek ott, mintha legalább már egy évtizede ismernék egymást. Én csak csendben hallgattam ahogy kibeszélnek engem, a tanulmányaim és anya igen csak frappáns kis történeteit rólam. Hál' Isten Mr. Taylor leszűrte rólam mennyire kényelmetlen ez számomra így elterelte a témát. Magáról kezdett el mesélni, hol élt eddig, miket csinált, hol tanult stb. Nem tudom miért de mindvégig az az érzés kerített hatalmába, hogy bár anyára néz mégis a mondandóit nekem szánja. Fogalmam sincs honnan jött ez az érzés, de szinte magabiztosan állíthatom, hogy ez így volt. Mikor drága anyukám végre kiment a mosdóba fellélegezhettem, hogy nem jön egy újabb kínos kis sztori arról miket műveltem az iskolában.
- Nagyon rendes anyukád van.
- Igen csak néha rettentő sokat tud beszélni, sokszor igen csak kellemetlen témákról.
- Szerintem aranyos kis történetek voltak. Bár nehéz elhinni, hogy ilyeneket tettél. -nevetett.
- Sajnos mind megtörtént és mennyi van még amiről hál' Istennek anya nem tud! Akkor aztán megnézhetném magam! -legyintettem, mire mindkettőnkből kitört a nevetés- De azért köszönöm, hogy elterelte a témát, megmentett!
- Ugyan semmiség. Láttam mennyire kínosan érzed magad. De ha már ennyire belevetettük magunkat mit szólnál hozzá ha tegeződnénk? Természetesen iskolán kívül!
Meglepett hirtelen jött ötlete. Hogy én tegezzem egy tanáromat? Ilyen se volt még. Meg tudnám egyáltalán tenni? Olyan fura lenne.
- Biztos ez? Nem lenne kissé bizarr a dolog?
- Miért? Hiszen nincs köztünk olyan nagy korkülönbség és ha már anyukádat tegezem te mért ne tegezhetnél engem!?
- Hát... végülis... Bár ehhez még hozzá kell szoknom.
- Bízom benne, hogy sikerülni fog.
- De azt tudnia vagyis tudnod kell, ha én tegezek valakit azzal általában úgy beszélek, mint a barátaimmal vagy épp ellenségeimmel. Tegező viszonyban nem vagyok valami illedelmes.
- El kell viselni ha már felajánlottam nemde? -nevetett- Ha az iskolában tudod moderálni magad akkor felőlem idekint azt vágsz a fejemhez amit csak akarsz.
- Biztos ez? Jól meggondoltad? -húztam féloldalas mosolyra számat.
- Hát remélem.
- Rendben. Ja egyébként jól tudsz nyalni. -rámnézett egy utánnozhatatlan tekintettel amin rögtön nevetnem kellett- Mármint amit anyámnak mondtál! Ő mint nővérem? Ugyan kérlek!
- Most miért? Nem is néz ki öregnek.
- De akkor is, mint nővérem?
- Hát valamivel be kell vágódnom nem?
- Oh! Na és miért akarsz te anyámnál bevágódni? -könyököltem az asztalra.
Mielőtt válaszolhatott volna anya pont akkor jött vissza a mosdóból így a kérdésem megválaszolatlan maradt. Ő is ilyenkor tud visszajönni! Remek időzítés...
- Most már mennünk kell, örvendek a találkozásnak Adam!
- Szintúgy Rose! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek! Sziasztok!
- Szia! -köszöntünk vissza kórusban, amit nem igazán kellett volna.
- Szia? -nézett rám anya kerek szemekkel.
- Aha.
- Ti meg mióta vagytok ilyen jóban?
- Azóta mióta tudja, hogy 9-ben elszöktem egy bulira és ruha nélkül táncoltam az asztalon és végül a detoxban kötöttem ki. -feleltem szemrehányóan.
- Ne haragudj Mia, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni!
- Ja te sosem akarsz mégis sikerül. Na menjünk mert már fáj a lábam!
Sajnos még átjártunk néhány boltot amíg anya kinézett nekem két pár cipőt azzal, hogy „az márpedig kell neked, ne mondj semmit"! Este volt mire hazaértünk. Vacsinál persze elújságolta kivel futottunk össze a plázában és milyen jól elbeszélgettek a tanárommal. Ja azt bezzeg nem említi, hogy a kis sztorijaival mennyire kínos helyzetbe hozott.
- Akkor jó napotok volt lányok! -mosolygott Chad a villája mögül.
- Igen. De az elég hihetetlen, hogy az a pasas tényleg egy igazi tanár.
- Mire mondod ezt anya? -nézett rá Hailey.
- Hát az a pasi olyan, mint aki most lépett ki egy modellkatalógusból. Nem csodálkoznék ha minden diáklány oda lenne érte.
- Na de anya! -szóltam rá.
- Ennyire jó pasi? -Chad hangja mintha féltékenységről árulkodna.
- Hát legyen elég annyi, hogy ha húsz évvel fiatalabb lennék azonnal rávetettem volna magam.
- Jézus Isten anya! Fúj!
- Most mivan Mia? Csak az igazat mondtam. Ne mondd már, hogy neked nem tetszik!?
- Képzeld, hogy nem! Ő a tanárom!
- Igen, tudjuk. De attól mert a kapcsolat tövényellenes még a szemed használata nem az!
- Najó nem hallgatom ezt tovább! Jóéjt!
Felpattantam és meg sem álltam szobámig. Jézusom! Anya néha annyira... Esküszöm őrültebb, mint mi a lányokkal! Nem elég ők mostmár anya is szivatni fog vele ezekután? Hogy juthat ilyesmi az eszébe!? Méghogy én nézzem meg nyugodtan a tanáromat? Pfúj! Oké abban igaza van nem egy tipikus oktatós alkat, de akkor is! Ez annyira bizarr! Igaz van egy stílusa, jól öltözködik, mindig pontosan eltalálja mit vegyen fel ami jól áll neki, divatos, laza de nem buzis mint a legtöbb vele egykorú vagy fiatalabb pasi. Fiatalosan néz is ki ez tény. Szépek a szemei, amolyan „el lehet bennük veszni" kategóriába tartozik és fekete haja is igazán kiemeli fehér bőrét, de akkor is, mégis csak a tanáromról van szó! Hogy gondolhatja azt anya, hogy egy pillanatig is tudnék rá úgy gondolni, mint egy számomra megközelíthető férfira? Ez annyira abszurd! Még ha nem is lenne a tanárom kétlem, hogy szóba jöhetnék nála valaha is! Hiszen csak rá kell nézni! Mit akarna egy olyan pasi, mint ő egy olyan lánytól, mint én? Max távolságot. De ennyi, hagyjuk is, többet nem gondolok rá se erre a buta teóriára.
Végre eljött az utazás ideje, indulunk Canadaba! Még sosem jártam ott -bár máshol se nagyon- nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet az a hely ahová épp tartunk. Chloe mellettem foglalt helyet a buszon, míg Kayla egyel előttünk az egyes ülésbe tette le popsiját. Ő nem igazán szeret buszon utazni, mindig rosszul van egy hosszabb utazás alatt. Szerencsére ma nem hagyta otthon a gyógyszerét, nem úgy mint a legutóbb, mikor szinte az egész buszt összerókázta. Pedig csak a szomszédos államba mentünk át egy sport eseményre. Amíg a kis tejcsoki bőrű a telefonjával volt elfoglalva addig Chloeval a kinti tájat tanulmányoztuk és csináltunk néhány képet is. Felhívtuk Clo nagymamáját chaten, hogy tájékoztassuk merre járunk, hiszen ő is Canadaban él, Torontotól nem messze. Így megígértük neki, hogy ha lesz időnk és engedélyt kapunk meglátogatjuk őt.
- Aki alszik keljen fel, aki pedig fent van kezdjen el készülődni, hamarosan odaérünk!
Felügyelő tanárunk hangja mindenkit felriasztott még azt is aki nem aludt. Összeszedtük a szétszórt holmikat és bedobáltuk a táskáinkba. A bőröndök a busz csomagtartójában voltak elzárva, azokat csak leszállás után vesszük ki. Kb mindenki az ablakokon bámult kifelé, én is. Gyönyörű volt a táj, mindenhol zöldellő fák, itt-ott 1-1 színes virág is helyet kapott és egy nagyobb folyó felett haladtunk át egy igen csak masszív fahídon. Majd olyan negyed kettő felé megérkeztünk abba az erdei táborba ami a szórólapon is szerepelt. A sofőr megállította a járművet és szép libasorban követve egymást szálltunk le. A tanárok kiszedték a csomagokat és mindenki elvette a maga bőröndjét. Miután elhajtott a busz mindenki egy tömegként állt össze és vártuk, hogy valaki elmondja végre hol fogunk aludni, mi hogy lesz ki merre stb. Végül Carter edző szólalt fel legelőször.
- Nos, hogy már mindenki rámfigyel elmondom mi lesz! -mély hangját csak úgy visszhangozta az erdő- Azok a faházak lesznek a szálláshelyeitek. -mutatott az említett építmények felé- Négyesével fogtok lakni, külön a lányok, külön a fiúk! -na erre már felhurrogtak páran, meg is lepődtem volna ha nem így lesz- Nana semmi szájhúzás! Nem szeretnénk ha egy hónap múlva a társaság fele terhesen menne haza!
Nevetnem kellett, de mondjuk azért volt benne igazság. De ha annyira akarják úgyis megoldják azt a tíz percet amíg összejön az a terhesség. Némelyiknek elég egy zöldebb bokor is.
- Annyi engedményt adunk nektek, hogy ti dönthetitek el kivel akartok lakni! -szólalt meg Adam is- Persze ha sok a vita akkor mi osztjuk be a párokat. Most kaptok tíz percet, hogy megvitassátok a lakhatást. Amint ez kész rendezkedjetek be aztán várunk mindenkit az ebédlőben egy eligazításra! Az a nagy épület lesz ott! -mutatott a főbázis helyére.
Miután engedélyt kaptunk a kipakolásra gyorsan el is foglaltuk az egyik faházat a csajokkal. Mi direkt nem választottunk plusz egy főt magunk mellé, majd akit senki nem akar ő lakhat nálunk. Úgyis lesz ilyen, hiszen minden baráti -vagy nem baráti- kör meg van osztályon belül is. Négy ágy volt a kis házikóban, kettő-kettő mindkét oldalon. Én azonnal az ablak mellőlit választottam, szeretek nyitott ablaknál aludni, hiszen akkor jön rám a friss levegő. Kayla huppant a mellettem fekvő ágyra, így lestoppolva azt. Csomagolás közben hallottuk ahogy kinyílik az ajtó és egy aprócska barna hajú lány áll a küszöbnél, lehajtott fejjel és lila bőröndjét szorongatta. Na megjött a kis „nem kellesz sehová" szobatársunk.
- Lakhatok itt? Már nincs sehol hely és nem kellek sehovásem. -olyan halkan beszélt, hogy nagyon kellett fülelnem, hogy értsem mit is mond.
- Persze gyere csak! -ment oda először Clo.
- Gyere legyél te a negyedik kitaszított! -ugrott az ágyra Kayla- Egyébként Kayla Rodrigez vagyok.
- Igen tudom. Ismerlek titeket.
- Igen? Honnan?
- Jaj már Kayla hiszen osztálytársak vagyunk te hülye! -csaptam vállon- Ne is figyelj rá bolond szegény. Te Molly vagy ugye?
- Igen. Én ülök a mellettetek lévő padban.
- Azta te még elfeledettebb vagy, mint mi.
- Fogd be! -szólt rá Chloe is.
- Hagyd semmi baj, igaza van. Remélem nem leszek az utatokban?
- Ugyan emiatt ne aggódj. Jól kifogunk jönni, főleg ha Zoe utáló vagy te is.
- Hát nem igazán kedvelem. -vont vállat, közben ő is kicsomagolt pár holmit.
- Akkor nincs akadálya, hogy a csapat tagja légy.
- Lányok elég az érzelgőségből! Induljunk különben elkésünk a megbeszélésről! -csaptam össze tenyerem.
- Hogy késhetnénk el olyanról amire nincs is lekötött időpont?
Nevetve Kayla vicces felháborodásán elindultunk az ebédlőnek hívott bázisra, ahol remélhetőleg minden fontos információt megtudunk ma a leendő tervekről, programokról és a legfontosabb, a szabadidőről! Remélem jut idő a szórakozásra is, nem csak buta dedós játékokon kell részt vennünk! Hiszen nem vagyunk már pisisek, hogy leveleket és füvet gyűjtsünk az erdőben. Hacsak nem elszívni akarja valaki. Akkor már inkább a levél gyűjtés!