Nara szemszöge:
Végre péntek van! Elhatároztam, hogy ma bemegyek a kávézóba és megbeszélem SoHee-vel a munkát, hogy ha tud akkor hétköznapra osszon be, ne hétvégére. Remélem belemegy! Ebédszünetben Yang és én épp azt beszéltük meg, hogy elkísér engem a kávézóba.
- De akkor előbb Yona-ért kell elmennünk, nem akarom megint otthagyni az oviban, elég volt egyszer!
- Áh ez alap csajszi! Előbb ovi aztán a cuki! -túl lelkes volt nekem, valami itt nem stimmel.
- Hűha! Eléggé fel vagy dobva! Csak nem oka van annak, hogy velem akarsz jönni? -néztem rá gyanúsan.
- Nem, mért lenne? -hangja kb két oktávot ugrott, innen tudtam, hogy hazudik.
- Aha hát persze... Na ne! Csak nem bejön neked BoGum?
- Jaj már Nara! -lökte meg vállam, szegénykém jó zavarba jött!
- Ejnye ejnye Kim Soyang! Na és mi lesz Taehyung-al? Nem ő életed szerelme? -tettem karba a kezem.
- Nara, nemár! Attól mert megnézek mást nem azt jelenti, hogy V-t kevésbé szeretném! Csupán szerintem BoGum egész helyes pasi. -arca fehéres színe azonnal árnyalatott váltott mikor kimondta e szavakat.
- Jólvan már csak húztalak. Majd ha ott lesz hagylak beszélgetni vele, okés?
- Köszi, igaz barát vagy! -ölelt át.
- Na gyere menjünk órára, a végén még beírnak hiányzónak!
Húztam magammal barátnőmet és felsiettünk a terembe. A nap végén összepakoltuk cuccainkat és indultunk le a parkolóban. Odaérve egy nagyobb tömeg fogadott minket. Gondolom kitaláljátok kik miatt? Hát persze, hogy a nagy Bangtan miatt. Jin eljött a többiekkel a fiúkért és így hattyúhalált okozva a lányoknak. Hát nem irónikus? Csak nevetni tudtam ezen a viselkedésen, mi mást csinálhatnék? Ahogy haladtunk Soyang autója felé, hirtelen, nem tudom miért, a fiúk felé pillantottam akik kiélvezve, hogy körülöttük forog minden, osztogatták aláírásaikat. Jungkook felém nézett és aprót biccentve ült be a hatalmas fekete autóba. Nem tudom miért de hirtelen zavarba jöttem és aprón intve pattantam be Yang mellé. Remélem nem látta ezt senki? Nem akarom, hogy idióta pletykák kelljenek útra!
A kávézóhoz érve, Yona-val az oldalamon léptünk be az ajtón. A kis csengő ismét figyelmeztette az eladókat, hogy bejött valaki. Nagyon tetszett ez a csillingelő hang, olyan aranyos volt. A pulthoz sétálva leültettem hugomat az egyik székbe és Soyang-ra bízva hátramentem, hogy megkeressem SoHee-t. Nem telt bele sok időbe és ráleltem a lányra, aki hatalmas mosollyal és egy öleléssel üdvözölt.
- Szia Nara! Hogy hogy itt? Csak holnapra vártalak. Gyere ülj le! -hívott be az irodába, ahol néha besegít a papírmunkában bátyjának.
- Köszi! Igen úgy volt, de épp azért jöttem mert... egy kis változás lenne ha nem gond? Tudom még el sem kezdtem a munkát és már variálok, de...
- Nyugi! -intett le- Mondd mi a gond? -mosolyát nem lehetett letörölni arcáról.
- Tudod az van, hogy a múltkor említettem nektek, hogy a BigHit-nél dolgoztam?
- Igen, és?
- Nos, az történt, hogy tegnap tudtam meg, hogy mégsem vagyok kirúgva. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem akarok ott dolgozni és ez igaz is, de a pénz nagyon jól jön így nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget! De ezt a munkát is szeretném megtartani... Így megoldottam, hogy a cégnél legyek hétvégén és a többi nap tudnék itt lenni. Szóval az lenne a kérdésem, hogy nem-e dolgozhatnék itt hétköznap a hétvégék helyett?
- Öm... -elgondolkodott- Hát figyelj megoldható, de... Nem lesz neked ez nagyon megterhelő? Tudod, suli, munka, tanulás aztán a hétvégét is átmelózod?
- Nem! Hidd el bírom, nem ez az első, hogy átmelózom a heteket.
- Rendben, én hiszek neked. Megcsinálom a beosztást és akkor hétfőn kezdhetsz. Majd átküldöm neked email-ben.
- Jaj SoHee nagyon köszönöm! -öleltem meg- Nagyon hálás vagyok neked!
- Szóra sem érdemes. De egyet ígérj meg! -emelte fel mutató ujját.
- Mit?
- Azt, hogy ha már nem bírod szuflával akkor szólni fogsz!?
- Persze, megígérem! -tettem szívemre a kezem- Köszönöm mégegyszer!
- Szívesen. Akkor hétfőn találkozunk. Szia!
- Szia!
Boldogan léptem ki az irodából! El sem hiszem, hogy ez sikerült! Azt hittem, hogy emiatt a kérés miatt el sem kezdhetem a munkát, de szerencsémre SoHee nagyon rendes lány és nem tolt le a szívesség miatt. Remélem meg tudom neki ezt hálálni! Majd keményen dolgozom és bebizonyítom neki, hogy megéri engem alkalmazni és számíthat rám. Kiérve a lányok már vártam rám.
- Na gyertek menjünk!
- Már is? -állt fel Yang szomorkás arccal.
- Igen. A főnök ma nincs bent. Majd legközelebb. -kacsintottam.
Közre fogva a két lányt kisétáltunk az autóhoz és Soyang hazavitt minket. Megköszönve kedvességét mentünk be a házba. ShinAh a nappaliban ült, telefonját nyomkodta. Mikor meglátott minket szemforgatva hagyta el a helységet. Hm, tipikus köszöntése... ShinYeol a konyhában tevékenykedett, Yona azonnal odament hozzá és köszöntötte. Adott neki egy tál levest és leültette enni. Engem kihúzott a konyhából, hogy beszélhessen velem.
- Mondd csak Nara, mi volt ez a múltkori közted és ShinAh közt?
- Ezt hogy érted?
- Sihyuk mondta, hogy kénytelen volt megbűntetni téged amiért szemtelen voltál a lányunkkal.
- Ja -leesett miről is van szó- semmi komoly nem történt. ShinAh félreértett egy dolgot és túlreagálta, ennyi. -vontam vállat.
- Amiatt a Jungkook fiú miatt csinálta ezt? -ez meglepett, honnan tud róla?
- Mondjuk. De honnan...?
- Tudod Nara, a lányom egy ideje szerelmes abba a fiúba és képtelen elfogadni, hogy ez a nagy szerelem nem kölcsönös. -csak néztem, bár ez sejthető volt.
- Értem. De honnan tudja, hogy Jungkook nem szereti viszont?
- Csak tudom. Egy olyan fiúnak, mint ő nem olyan lány való, mint ShinAh. Tudom szégyenletes ahogy a lányomról beszélek, de néha teljesen elviselhetetlenül viselkedik! -néha?- Plusz a fiú anyukája régi barátom és ő mondta, hogy a fia gyakorlatilag fél ShinAh-tól.
- Tényleg?
- Igen. De kérlek ezt ne mondd neki vissza!
- Ugyan, lakat a számon! -úgy tettem, mint aki tényleg lelakatolja a száját.
- Sajnálom amiért a férjem így megbűntetett! Majd beszélek vele, hogy ne a pincében kelljen aludnod!
- Ne! Nem kell köszönöm! Mindegy hol alszom nem? A lényeg, hogy Yona a szobájában lehessen. Kérlek inkább őt védd ne engem, én tudok magamra vigyázni!
- Rendben. Megígérem, hogy mindent megteszek a kislányért!
- Köszönöm! -mosolyogtam hálásan.
- Nara! -hallottam meg Sihyuk hangját- Gyere azonnal az irodámba!
- Menj csak! -nézett rám pót anyám és karon simítva lökött aprót rajtam, hogy siessek.
Meglepett ez a beszélgetés! Jól esett ShinYeol kedvessége, bár ő amióta csak itt vagyok mindig kedvesen bánik velem, legalább is ha a férje nincs a közelben, mert amúgy semleges velem szemben. De jobb is így! Én sem nagyon erőltetem a vele való kommunikációt, nem akarom egy kicsit sem, hogy miattam kerüljön bajba. Viszont a tudat, hogy szavát adta arra miszerint vigyáz a hugomra, óriási megkönnyebbüléssel töltött el! Legalább egy valakire számíthatok ebben a házban. Az irodához érve kopogtam, majd egy gyere be gyorsan után beléptem.
- Hivatott uram?
- Igen, ülj le! -így is tettem- Van egy kis feladatom számodra!
- Igazán? Miről van szó?
- Az egyik kameraman-ünk lebetegedett és be kéne ugrani holnap a stúdióba az egyik forgatásra.
- Tényleg? És rám gondolt? -na ez nem kicsit lepett meg.
- Persze! Hiszen jól bánsz a kamerával, ezt már korábban bebizonyítottad. Nos akkor, számíthatok rád?
- Persze uram, nagyon szívesen beugrom! Hányra kell ott lennem?
- Hát 8-kor kezdődik a forgatás, de legyél ott hamarabb, hogy átbeszéljetek mindent a producerrel és a többi emberekkel!
- Rendben, akkor már hétre odamegyek. Azt megkérdezhetem, hogy kiről fogunk forgatni?
- Ki másról? Csak is a BTS bandáról. A srácok nagyon jók és napról napra sikeresebbek! Rengeteg bevételt hoznak a konyhára, nem hagyhatom, hogy a hírnevük alábbhagyjon! Így egy újabb dalt fognak kiadni.
- Értem. Akkor korán ott leszek! Köszönöm uram! -meghajoltam majd kimentem.
Levonultam a pincébe és egy hatalmas sóhaj közepette dőltem el a matracon. Mért pont ők? Oké, tényleg jók abban amit csinálnak. De mért nekem kell odamennem? Miért nem lehet egy lány banda vagy egy szóló énekes? A francba a nagy tehetségükkel! Na mindegy, majd csak túlélem valahogy. A lényeg, hogy a kitűzött cél lebegjen a szemem előtt és így minden akadályt képes leszek leküzdeni!