Hétfő.... Pfúhh de utálom a hétfőket basszus! A legutálatosabb nap a héten! Amúgy sem kezdődött jól a napom, szóval mégjobban utálom! A kocsim lefulladt, fogalmam sincs mi baja... Vihetem a szervízbe, faja... De még szerencse, hogy van buszjárat a suli felé, mert ha nem lenne tuti az első óráról lemaradnék. Így is szűkösen értem csak be. Így is az osztálytársam Harry, azzal fogadott, hogy azonnal menjek az irodába mert régóta várnak rám. Klassz még ez is... Rohantam, nem akartam még ennél is nagyobb bajba kerülni. Az ajtóhoz érve kopogtam s miután bebocsátást kaptam bementem. Ott állt az igazgató, Jeremy és egy fiú akit még sosem láttam. Ekkor jutott eszembe, hogy nemrégiben megígértem a drága megvesztegető tanáromnak, hogy pesztrálom egy ideig ezt a srácot. Huh...egyre „jobb" ez a hétfő! De a rosszban annyi a jó, hogy mégsem bajba vagyok, már ez is valami.
- Na végre Miranda, azt hittük már nem is jöttél iskolába! -állt meg mellettem osztályfőnököm.
- De csak lefulladt a kocsim és busszal kellett jönnöm. Mi a baj, mért lettem hivatva? -na nem mintha nem tudnám.
- Miss Hills kérem jöjjön ide! -szólalt meg az igazgató úr mély, dörmögő hangján, úgy tettem ahogy kért.
- Igen Mr. Rock? -álltam meg előtte.
- Mr. Howard említette, hogy elvállaltad az új osztálytársad körbevezetését az iskolánkban!? -nem értettem miért kérdi, mikor alap tud róla...ja tényleg, az újonc előtt tenni kell a tudatlant, oké.
- Igen igazgató úr, Mr. Howard megkért én pedig igent mondtam.
- Ennek roppanttul örülök! Akkor bemutatnám neked a személyt akiről szó van, -fordított felé, mintha magamtól képtelen lennék mozogni...- ő itt Adam Crowell!
- Szia! Miranda Hills vagyok! -üdvözöltem, bár egyetlen porcikám se kívánta most ezt.
- Nos, akkor menjetek fel a terembe Mr. Howard hamarosan utánatok megy, csak megbeszélünk pár dolgot! A szünetben pedig Miranda akkor vezesd körbe az új diákunkat és tegyél meg mindent annak érdekében, hogy minél hamarabb beilleszkedjen!
- Rendben Mr. Rock mindent megteszek. Viszlát!
Már inkább nem mondtam semmit csak minél gyorsabban elhagyhassam a helyszínt! Méghogy tegyek meg mindent, hogy beilleszkedjen...! Moziba esetleg ne vigyem? Basszus! Már bánom, hogy ebbe belementem!
Táskámat vállamra dobva indultam el az emelet felé. A srác szorosan a nyomomban volt, tisztára mintha valami zsaru lenne vagy testőr.
- Sokan vannak az osztályban? -szólalt meg az emeletre érve.
- Nem, huszan vagyunk veled együtt huszonegy.
- Oh az jó, nem vészes.
- Mért ti hanyan voltatok?
- Negyvenketten.
- Uh bazdki az jó sok! Mik voltatok ti, katonák? -nevettem.
- Nem csak kevés volt a tanár és két osztályt összevontak. Csak ritkán voltunk külön.
- Értem. Ez lesz a mi kis termünk! -értünk oda- Kb mindig itt vagyunk, kivéve tesi, kémia és szakórákon. Azokat majd megmutatom. -ültem le a szokásos helyemre, a terem végében.
- Én hová ülhetek? Mármint melyik hely szabad?
- Sok van. Pl ott elől. -bicentettem fejemmel és bíztam abba, hogy jó messze ül tőlem.
- Mmm... Nem szeretek elöl ülni! Itt hátul minden szék foglalt?
- Nem. -uhhh- Ez is szabad. -mutattam a mellettem álló helyre.
- Kössz akkor ide le is telepszem. Remélem nem foglak zavarni?
- Ha csendben leszel akkor nem.
- Nyugi, nem vagyok az a nagy dumcsizós fajta, órán szeretek a tanárra figyelni! Apropó! Mielőtt elkezdődik a nap esetleg tudnom kéne a hiearchiai csoportokról? -na ez meglepett... hogy ő miket nem tud!
- Hát kb minden olyan itt is mint bármely suliban. Van két srác akik itt az „istenek" minden kiscsaj odavan értük és ezt kicsit sem leplezik! Ők afféle banda féleség tagjai. Tavaly szinte az egész csűrhe itt volt, de szerencsére elballagtak már csak két idióta maradt itt! De már csak pár hónapot kell kibírni velük valahogy, csak sikerül... De majd megismered őket nem akarom lelőni a poént!
- Értem. Sajnos tudom milyenek lehetnek, az én sulimban is voltak ilyen nagymenő arcok. Csak le kell törni a szarvukat és békénhagynak.
- Én már próbáltam, de túl nagyképűek ahhoz, hogy visszavegyenek magukból.
- Segítsek?
- Kössz de inkább ne! Igyekszem a létminimumnál is alacsonyabb szinten kommunikálni velük!
- Megértelek. De ha segítség kell szólj!
Csak bólintottam nem akartam vitatkozni, ha nem érti, hogy nincs szükségem segítségre akkor hiába mondom el százszor, akkor se fogja felfogni! Az osztály hiányzó része is megérkezett. Mikor beléptek a terembe eléggé meglepődtek, hogy a szokásostól eltérően nem egyedül ülök bent. Jó alaposan végignéztek a srácon, a lányoknak úgy tűnt, hogy bejön nekik. Mikor Matt és Tom jöttek be kicsit meglepetten de inkább olyan tekintettel néztek rá, mint amikor egy oroszlán falkához közelíteni akar egy idegen hím, mintha Adam fenyegetné az ő körüket. Szánalom...! Bár kicsit vicces volt ahogy meglepte őket a jelenléte, ha nem lett volna bent Jeremy el is nevetem magam.
Szünetben megmutattam minden szükséges helyet amit Adam-nek ismernie kell, hogy tájékozódjon. Én kb késznek éreztem a feladatom, de ő ezt nem így gondolta, még mindig a sarkamban volt. Kezdett egyre jobban idegesíteni! Skyler-el csak ebédszünetben találkoztunk, mert egésznap egy kiállításon volt az osztályával. Őt is meglepte az, hogy egy fiúval lát engem.
- Szia Medi! Hogy vagy? -ugrott a nyakamba, mintha legalábbis egy éve nem találkoztunk volna, tipikus Skyler viselkedés.
- Hali! Feltűnt, hogy csak délelőtt nem voltál itt?
- Jó na, tudom csak úgy hiányoztál! -ült le mellém- Ő ki? -utalt a mellettem helyet foglaló fiúra.
- Ő az új osztálytársam Adam. Adam ő Skyler! -mutattam be őket egymásnak.
- Szia nagyon örülök!
- Én is! -láttam mennyire elpirul, te jó isten ez a lány...!
Hamar összehaverkodtak, sok közös témát találtak. Na szuper...! Egy újabb „cuki fiú" akiről hallgathatom az ábrándozásait! De inkább ő, mint Tommy! Pfúj!
Miután vége lett az ebédidőnek és jól kibeszélgették magukat, mentünk órára. A nap végén teljesen lenullázódva indultam el haza. Semmi kedvem nem volt, mert tudtam gyalogolnom kell mivel nem volt buszom, csak 1,5 óra után lenne de addig hazaérek! A parkolón keresztül kell kimenni a suliból így láttam amikor az új srác a kocsijához sétált. Hát nem mondom öcsém az a kocsi...! Eszméletlen!!! Audi R8-as, metál fekete. Gyönyörű! Talán nyert a lottón? Egy ilyen kocsiért mélyen a zsebbe kell ám nyúlni. Mindenki megbámulta, nem csak én! Még Matthew és Tommy is lefagytak egy pillanatra. Az ő „szuper" kocsijuk mellette már nem is volt olyan szuper. Néhány csaj odament Adam-hez, hogy lefotózzák magukat a kocsival vagy épp vele. Nahát ezeknek aztán nincs önbecsülésük az már biztos! Tommy és Matt arckifejezése minden pénzt megért! Hoppá-hoppá vetélytárs akadt a láthatáron... Tudom nem szép dolog a kárörvendés, de én odavagyok érte! Miután kiörömködtem magam elindultam haza. Nem volt kedvem a hidegbe talpalni de muszáj voltam ha haza akarok jutni.
Pont mikor kiléptem a járdára a fekete Audi ami imént még bent parkolt most mellettem állt meg. Majd szívbajt kaptam! Jó halk ez a kocsi basszus! Lehúzta az ablakot és könyökölve felémfordult.
- Elvigyelek? -akik bent álltak mind minket néztek, de főleg engem, még a „nagymenők" is.
- Nem kell kössz, nem lakok olyan messze.
- Nem baj, eldoblak! Ne gyalogolj ilyen hidegbe. Gyere na szállj be!
Igazából mért is ne? Vállat vontam és megkerülve az autót beszálltam mellé. Ahogy hátrapillantottam fél szemmel láttam, ahogy összesúgnak a lányok, biztos meg tudnának ölni egy kanál vízbe. Ugye milyen szánalmas? Ja, szerintem is! De ami a legnagyobb örömet okozta az az, hogy Matthew olyan mérges arcot vágott amilyen még soha. Még a kocsijába is beleboxolt. Chh...
Az utcánkba érve megkértem, hogy álljon meg én pedig kiszállva gyorsan hazasiettem. Az apám már otthon volt mire beértem a házba. Rettentően meglepődtem amikor arra értem haza, hogy ő a konyhában éppen vacsorát főz. Na ilyen se történt még! Köszöntem neki és megkérdeztem segítsek-e de nemet mondott, elküldött leckét írni. Mikor kész lett kiabált, hogy vacsi én pedig lementem. Az asztal meg volt terítve, szép tányérok, kanál, villa minden. Hű-ha! Evés közben hiába faggattam mi az oka a hirtelen jött változásnak, nem adott egyértelmű választ, csak kertelt. Kérdeztem a munkáról is azzal kapcsolatban is csak annyit, mondott, hogy minden a legnagyobb rendben. Örültem neki, hiszen jó látni, hogy végre nem iszik és nincs mindennap más nő a házunkban, de ez a hirtelen 180 fokos fordulat... FURCSA!!! Bár azt mondhatnám, hogy feltétel nélkül tudok örülni ennek, de sajnos nem tehetem. Hiszen ez több, mint gyanús! Tudom történt valami és elég nagy dolog lehet ha letagadja! Valami van a háttérben és nekem ki kell derítenem mi az!
8. rész
2021-09-28
Hozzászólások (0)