A bulira készülve elhívta magukhoz Becca-t is, hogy együtt induljanak. Lázasan öltözködtek, viccelődtek és csipkelődtek egymással a viselt ruháik miatt.
- Te Lana, jó ez a naci, tökre kiemeli a nagy segged! -nevetett, már-már nyerítve akár a lovak.
- Kösszhh... -sóhajtott- Nagyon rendes vagy! Mert neked aztán kicsi a feneked mi? Azért nem fértél be az ajtón. -vágott vissza.
- Hát figyelj -állt a tükör elé- legalább van mit fogni a pasiknak. -csapott említett testrészére.
- A logikád kifogástalan. -állt mellé és együtt nevettek- Na gyere induljunk, mert nem érünk oda!
- Na és a fegyverek?
- Ccsshhh! -kapott a szájához és jó erősen eltakarta.
- Ümmm! Megfolytasz! -rázta le kezét- Mi van már?
- Bocsi csak anya teljesen kiakadt a játékok miatt és megtiltotta, hogy magammal vigyem.
- Mi!? Ez komoly? -nem tudta eldönteni, hogy barátnője most viccel vagy komolyan beszél- Nemár!
- De. Szó szerint leordította miatta a fejem. Nem tudom miért... Csak néztem, hogy „most mi van"?
- Azta... Nem semmi anyukád van. Na és most akkor hogy legyen? Itthon hagyjuk őket?
- Hát... Valahogy próbáljuk meg kicsempészni és meglátjuk mi lesz.
- Okés, induljunk!
Ruháik alá eldugták a játékokat és el is indultak. Szerencséjükre anyja csak épphogy kinézett a konyhából úgy köszönt el tőlük, így gond nélkül kivitték a kellékeket. Becca autója az utca végén állt, hogy Lana anyja ne lássa mivel is mennek az iskolába. Beszálltak és hamar odaértek a bulira, szerencsére nem késtek el. Amint leparkoltak a suli udvaron még elvégezték magukon az utolsó simításokat. Felragasztották a hamis tetoválásokat, felvettek szegecses ujjatlan bőrkesztyűt és ezt mind megspékelve egy napszemüveg is került rájuk. A kicsempészet pisztolyokat a nadráguk övébe tették és teljes felszerelésben szálltak ki a kocsiból. Páran akik kint álltak végig néztek rajtuk és hüvelyk ujjuk felfelé ívelt, így a lányok betudták ezt egy elismerésnek. Ahogy besétáltak az épületbe, akár egy filmben, megvilágította őket egy fehér reflektor és minden szem rájuk szegeződött. Kissé megszeppentek, hogy mi ez az egész de nem akartak rögtön az első pillanatban lefagyni, így nagy levegőt véve sétáltak végig a folyosókon. Kezdték egyre jobban megszokni, hogy mindenki őket nézi, mire a nagy terembe értek már egyáltalán nem zavartatták magukat. Tényleg mintha igazi rossz lányok lennének, úgy mentek el az italos pultig.
- Te elhiszed ezt!? -ugrott Lana nyakába.
- Nem nagyon tudom igazából mi is történt. -felelte mosolyogva, zavarát leplezve.
- Hogy néztek már basszus! Mintha soha nem láttak volna két tuti csajt feketében.
Nem mondott semmit csak fejét ingatva nevetett. Hát igen, Becca önbizalom téren alaposan el van látva. Ő nem fél kimondani amit gondol és nincs úgy vele, mint a lányok legtöbbje, hogy csúnyának tartja magát és totál bezárkózik ha valaki megdícséri. Ő büszke magára és kinézetére, bár nem is nagyon lenne mit szégyelnie. Lana szerint is egy igazán gyönyörű lány és igen csak harsány, szókimondó stílusa csak fokozza a hatást. Magát mellette csak egy szürke kisegérnek érzi, de nem bánja, hogy a lányra szegeződik minden tekintet, addig is őt békén hagyják.
- Nahát csajok, ti aztán jól néztek ki!
Ment oda a suli egyik „szép fiúja" aki a foci csapat kapitánya, így eléggé el van szállva magától.
- Kössz Owen... -bökte oda félvállról Becca.
- Hé Becca Mrs. Lewis beszélni akar veled!
- Tényleg? Mit akar?
- Honnan tudjam? A földszinten vár.
- Oké. Mindjárt jövök Lana! -mondta barátnőjének és elviharzott, aggódva azon mit akarhat a tanárnő.
Ahogy Becca elhagyta a termet Lana kezdte kissé kínosan érezni magát a láthatóan nyomulós fiú miatt. Titkon azt kívánta bárcsak elmenne vagy jönne egy idióta haverja és elrángatná onnan. De sajnos nem így lett... Igen csak nagy érdeklődést mutatott a lány iránt.
- Mondd csak szivi, nem lenne kedved kijönni velem a hátsó kertbe? -súgta Lana-nak.
- Hát rohadtul nem lenne! -felelte mérgesen.
- Ugyan már, ne kéresd magad!
- Szállj már le rólam! -ellökte, de a fiú nem tágított.
- Gyere na, csak pár perc!
- Te nem tudod mi az a nem!? Hagyj békén! -próbált menekülni de nekiütközött a falnak.
A srác erősen neki passzírozta a hideg, sárga színű falnak és lefogta kezeit. A lány teljesen bepánikolt, még sosem történt ilyen vele, nem tudta mit tegyen. Ha most elkiáltsa magát mindenki csak őket figyelné és a végén rosszat gondolnának, másnap pedig már el is indulna a pletykák egész áradata. De ha viszont csendben hagyja, hogy történjen az amit a fiú szeretne akkor óriási fájdalmat okozna magának és kiszolgáltatná magát az erőszakos srácnak. Próbált kiszabadulni a szorításból, de nem engedte.
- Hagyj már békén!
- Csh, hallgass!
Éppen a lány nyakát vette célba, amikor egy erős rántással a fiú hátra esett és egy test takarta el a rémült lányt.
- Nem hallottad mit mondott!? Hagyd őt békén! Ezért nagy bajban vagy fiatal úr, az igazgatóiba azonnal! -kiáltott rá a férfi, szemében düh és lenézés sugárzott.
- De tanárúr én semmi rosszat nem tettem, ő is akarta! -magyarázkodott.
- Szerintem ha valaki azt mondja, hogy hagyj békén akkor annak a személynek egyáltalán nincs ínyére az adott helyzet! Szóval hagyd abba ezt az ócska magyarázkodást és irány az igazgatói!
Rákiabált és a fiú miután egy gyilkos pillantást vetett a férfira elindult, ki a teremből. Az ajtóban megállva még azért visszanézett a lányra egy olyan „még ennek nincs vége" nézéssel. Lana kifújta a levegőt és megkönnyebbülve dőlt neki a falnak, örült, hogy végre nem tapadt rá a fiú. Viszont belül égette őt a bűntudat, hogy arra nem volt képes, hogy megvédje önmagát! A szégyenérzet kegyetlen, maró érzése járta át, tudta elbukott.
- Jól vagy Lana? Minden rendben? -nézett a lányra aggódó tekintettel, végig nézte nincs-e rajta sérülés.
- Jól vagyok...nincs bajom. Köszönöm tanárúr, hogy megmentett! -lesütötte szemeit.
- Ugyan, semmiség. Owen miatt pedig ne aggódj, megkapja a bűntetését! -hangja mérges lett amint kimondta a fiú nevét.
Csak bólintott nem szólt semmit. Teljesen lesúlytotta az, hogy ennyire lefagyott egy béna fiú mégbénább nyomulásától.
- Biztos minden rendben? Nem úgy tűnsz mintha jól lennél...
- De jól vagyok, csak kicsit lesokkolt ez a dolog. Kár volt idejönnöm...
Felállt és elrohant. A férfi csak nézte a lány távolodó alakját és féltette, hogy valami rosszat csinál az Owen miatti megrázkódtatás miatt. Megkereste Becca-t aki ideges volt a fiú hazugsága miatt, mivel nem is kereste őt a tanárnő. A lépcsőn futottak össze.
- Áhh Becca! De jó, hogy megtaláltalak! -megörült a lány láttán.
- Baj van tanárúr?
- Mondhatni. Szeretnélek megkérni, hogy keresd meg Lana-t. Nemrég rohant el és félek valami rosszat csinálna!
- Mi, miért? Láttam elrohanni kérdeztem is mi van de nem válaszolt semmit. Mi történt? -kérdezte aggódva.
- Nem akarok semmit elárulni a hátamögött, legyen annyi elég, hogy Owen nem épp a legkedvesebb formáját hozta. Nekem be kell mennem az igazgatóhoz lerendezni ezt, addig te kérlek keresd meg őt!
- Rendben, ha kell egész este kutatom!
- Járj sikerrel!
Rebecca már rohant is, meg sem várta akar-e még mondani valamit a tanára. Kétségbeesetten kereste a lányt, de sehol sem találta. Kezdett pánikolni, egyik helyen sem volt ahová menni szoktak. Mást pedig nem ismer ahová esetleg még Lana eljárhat. Gondolta elmegy a szüleihez és megmondja nekik mi történt, még ha barátnője meg is haragszik a „beárulás" miatt, de legalább előkerülne épségben. Sietett a lakásukra.
Eközben Lana egy elhagyatott teleken sétált, messze nem volt senki, csupán egy ház egy nagy tó mögött. Nem olyan rég talált rá arra a helyre és akkor megy oda, ha egyedül szeretne lenni. Leült a ház tornácán lévő hintaszékbe és nézte a csillagoktól fényes sötét égboltot. Az idő hűvös volt, leheletét látta szállni a holdfényben. Kis idő múlva igen csak fázni kezdett és bement a lakatlak épületbe. Minden sötét volt, néha megbotlott egy egy bútorban. Az egyik fiókban talált egy elemlámpát és azzal világítva tovább fedezte fel a helyet. Mindent belepett a por, lehetett látni, hogy már régóta nem lakik ott senki. Régi fekete-fehér képek lógtak a falon, családi fotók a kihűlt kandallón és egy nagyon öreg zongora pihent a sarokban. Felment az emeletre és a szobákat végig járva letelepedett az egyikben. Az ágyon lévő matrac csupa por volt. A szekrényben kutatva talált egy lepedőt és leterítve az ágyra lefeküdt rá. Meglepő módon nem volt kellemetlen szaga sem a bútornak sem pedig a rózsa mintás lepedőnek. Régi parfüm és a szekrény fenyő polcainak mámoros illata járta át. A bulin történt dolgok jártak a fejében és egy könnycsepp gördült le az arcán. Tudta, hogy ami ott történt az soha többé nem ismétlődhet meg, nem hagyhatja, hogy ennyire megrémüljön és kiszolgáltatott legyen! De megfogadta, hogy lesz ami lesz megbosszulja az ellene elkövetett tettet!
8. rész
2021-08-28
Hozzászólások (0)