Hamar eltelt az a pár nap péntekig. Mindenki be volt zsongva, az esti versenyek miatt. Bár HaNa-nak kicsit sem volt ínyére a dolog, de ha már belement muszáj elmennie. James óra után szólt, hogy maradjon ott mert beszélni akar vele. Megvárta míg minden diák kiment, majd odament hozzá.
-Beszélni akart velem?-
Igen. Tudod mi lesz ma este ugye?
- Mi? Újra magával kell aludnom? -kötekedett vele viccből, azóta ha csak tudja ezzel szivatja.
- Haha, nagyon vicces... -ironizált- Ma lesz az a suli buli.
- Igen, tudok róla. Na és?
- Ugye tudod mivel állsz szemben? Ha veszítesz Mei-el szemben akár bajod is eshet.
- De nem fogok veszíteni! Meg amúgy is tudok vigyázni magamra!
- Elhiszem, de akkor is légy óvatos!
- Az leszek, ne aggódjon! -nyugtatta meg, kedves mosollyal arcán.
Kiment és sietett a következő órájára. Az esti rendezvény miatta a tanárok engedménye az volt, hogy egy órakkor befejeződött a tanítás, hogy a résztvevők tudjanak gyakorolni.
Eljött hát az este. Mindenki izgult, jól érezték magukat. Persze minden Mei apja finanszírozott, így aztán volt a bulin minden ami szem-szájnak ingere. Eleinte csak a játék szerű „összecsapások" voltak és a vicces kihívások. Majd következett Mei és Nora csatája. Először persze, hogy a „hercegnő" következett. Mikor belekezdett a dalba HaNa kicsit meglepődött, hogy a múltkori kis kornyikálása után ilyen hangja van. De nem hátrált meg.
- Azta, egész jó. -mondta Amanda aggódó hanggal.
- Jah nem rossz. De ne félj, én sem vagyok botfülű. -mosolygott.
- Drukkolok neked!
Nagy tapsvihar kerekedett és a nagy éljenzések közepette jött le a lány a színpadról. Egy gyilkos összenézés után HaNa felment és átvette az ő helyét. Bólintott és a dj berakta azt a számot amit megbeszéltek. Mivel ő nem a tini korban van, igaz nem is öreg, mégis a régi dalokért rajong jobban nem a mai zajokért. Így Seline Dion - All by myself dalára esett a választása. Mindenki meglepődött, hogy ilyen nehéz dalt választott. Izgatottan várták, hogy a nehéz részhez érjen. Mikor ott tartott és elénekelte szinte ugyanúgy a dalt, mindenki csak tapsolni tudott és fütyültek neki. A szám végén óriási tapsvihar tört ki, sokkal nagyobb mint amit Mei kapott. Így eldőlt ki a nyertes. Mei a vereséget nem tűrve hisztirohamokban úszva hagyta el a termet. Kinevette őt mindenki, majd az est további része remekül telt. Megdícsérték a lányt és gratuláltak, hogy végre lett valaki aki szembe mer szállni az iskola királynőjével.
Hétfőn kereste a lányt a suliban de nem találta sehol. Na ennyit a nagy bosszúról. Matek után odament James-hez, hogy beszéljen vele.
- Jónapot! -köszönt vidáman.
- Szia Nora! Gratulálok! Hallom pénteken jól szerepeltél az esten.
- Igen, nem voltam rossz. -mondta kicsit önelégülten, de nem zavarta.
- Örülök. -mondta egyhangúan.
- Minden oké? Olyan szomorúnak látszik!
- Persze semmi baj!
- Oké... Ma hányra menjek?
- Ma nem kell jönnöd!
- Mi, miért? -lepődött meg.
- Csak mert...el kell utaznom, az anyám beteg és meglátogatom.
- Oh, értem. Hát jobbulást neki!
- Átadom. Szia Nora!
( Minapi események!
James vasárnap lévén a szokásos helyére ment, a galériába. Rendezte dolgait, egyeztetett az ügyfeleivel. Amikor hirtelen két fekete öltönyös férfi lépett be az ajtón.
- Üdvözlöm önöket! Segíthetek valamiben?
- Igen. A főnök küldött. Már nagyon várja azokat az adatokat.
- Világosan megmondtam neki is, hogy ez nem megy olyan gyorsan. Plusz vigyáznom kell, hogy a kormány meg ne tudja!
- Ez a főnököt nem érdekli! Már ma eredményeket akar! Azt üzeni, hogy holnap a megbeszélt időpontra legyen ott, egy percet sem késhet!
- Ott leszek, nem kell ellenőrizgetni. De ha percenként a nyakamra járnak akkor sem leszek gyorsabb!
- Óh tényleg? -lépett be egy harmadik férfi, napszemüvegben, azonnal felismerte ki az.
- Hogy hogy személyesen jött el?
- Mert az embereim szerint maga csak tököl egész nap! Gondoltam adok egy kis ihletet. Ha nem elég a sok pénz és a börtön mentes élet, akkor egy kis motiváció! -elővette a telefonját és mutatott neki egy képet, amint meglátta ki van rajta ideges lett- A reakciójából gondolom igen csak fontos az a lány magának. Habár ha egy kocsiból szállnak ki, biztos nem csak barátok! Nagyon klassz kis csaj, hmm... -jegyezte meg perverz hangnemben.
- Hagyja őt békén!
- Na látom figyel rám, remek! Ha nem végez ma estére a lányt holtan találja a küszöbén!
- Hagyja őt békén, ne merje bántani! -neki akart támadni de az emberei lefogták.
- Az csak is magán múlik, ha megteszi amire kértem nem esik baja! De ha nem... A lány meghal! De...-nézett a képre- lehet még előtte eljátszadozom vele egy kicsit!
- Ne merjen hozzá nyúlni maga szemét! -rá akart támadni, de nem tudott.
- Akkor holnap este. Viszlát!
Mikor elmentek berontott az irodába és mindent a padlóra söpört. Idegességében még az ablakot is betörte. Nem hagyhatta, hogy a lánynak bántódása essen, azt nem! Így neki látott a kért dokumentumoknak és el vitte nekik, ahogy kérték.)
Csak bólintott és kiment a teremből. Tudta, hogy a férfi hazudik túl átlátszó a története és az arcára van írva minden. Vannak akik nem tudnak hazudni, még akkor se ha akarnának. Így ellógta az utolsó órát és követni kezdte.
De nem egy másik városba mentek hanem a követségre. Felhívta az FBI-t és kérte, hogy küldjenek erősítést mert az egyik célszemély nagy veszélyben lehet. Addig ő bement, hogy felderítse a terepet. Egy titkos szobáig követte őket, ahova pár elég gyanús ember ment be. Tudta, hogy nem törhet be oda csak úgy, hiszen akkor leleplezné magát és lehet megölnék Jamest is. Így kieszelt egy tervet. Bemászott a szellőzőbe és a belső terem közepéig kúszott el. Ahol rengeteg számítógép volt és mind valamilyen programot futtatott. A sarokban megpillantotta Jamest is, aki valamin dolgozott az egyik gépen. Ekkor nyílt az ajtó és egy számára ismerős férfi lépett a terembe, mikor meglátta ki ő nem akart hinni a szemének.
- Na hogy állunk? -ült le.
- Jól főnök, hamarosan kész vagyunk.
- Remek! Ez nagyon remek hír! Na és mi kis hacker-ünk?
- Mindjárt feltöri a Nasa rendszerét.
- Szuper, örülök neki! Ha sikerült azonnal értesítsetek!
- Igen főnök!
Kiment a teremből a lány pedig követni kezdte. Közben üzent az ügynökségre, hogy hívják vissza az embereket mert csak lebuktatnák a tervet, ő majd mindent megmagyaráz odabent. Ahogy követte az alanyát, egyenesen az FBI épületébe ment be, amin nagyon meglepődött. HaNa azonnal Downs ügynökhöz ment, hogy megmondja áruló van köztük.
- Uram itt vagyok! Elnézést az előbbiért, de jó okom volt arra, hogy lemondjam a rohamot.
- Kíváncsian hallgatom nyomozó! -mondta idegesen.
- Egy áruló van a cégnél!
- Hogy micsoda!? Egy áruló? Az FBI-nál? Ugyan kérem, ez viccnek is rossz!
- Ja mivel ez nem vicc! Halál komolyan beszélek! Nem gondolt még bele abba, hogy miért vannak a bűnözők mindig egy lépéssel előttünk? Mert súg nekik valaki!
- Na és ki lenne az?
- Egy régi barátom, vagyis azt hittem barátok vagyunk, de mindegy. A neve Da...
Hirtelen az ajtó kicsapódott és az lépett be rajta, akit most legszívesebben addig ütne amíg lélegzik, a kegyetlen áruló, a spicli aki a Chang családnak dolgozik. Aki mosolyogva ölelkezik a szigorú, karótnyelt Robert Downs-al. A lány nem értette a helyzetet. Miért ölelkeznek és nevetnek egymásra!?
- Oh, Jang nyomozó had mutassam be a jobb kezem és unoka öcsémet Daniel Evenst!
- Szia HaNa!
- Daniel!
- Ismerik egymást? -nézett kérdőn a férfi.
- Igen bácsikám, egy iskolába jártunk HaNa-val, barátok vagyunk. Igaz?
- I-igen. Nem is tudtam, hogy rokonok vagytok!
- Ja, mert nem szoktam ezzel kezdeni. Nem akarom, hogy csak azért lógjanak velem mert a bácsikám egy szuper ügynök!
- Ugyan már Daniel, eltúlzod!
- Apropó, te mért vagy itt HaNa?
- A nyomozó azt állítsa, hogy egy patkány van az ügynökségnél! -intett, hogy ne mondja el de nem vette a lapot.
- Tényleg? Na és ki az?
- Ömm... Nem tudom, sőt még nem is biztos előbb utánna járok a dolgoknak. Megyek is... Viszlát!
Gyorsan elhadarta amit akart aztán távozott is az épületből. De a kapuban Daniel utolérte.
- HaNa várj! -a lány megállt.
- Mi van? -kérdezte mérgesen.
- Tudom, hogy tudod! -meglepte, hogy így kimondta bár számított rá.