8. rész

Crystal szíve teljesen összetört, nagyon bántották még a bulin történtek. Úgy érezte biztos még azóta is rajta nevet a fél iskola. Nagyon mérges volt Nick-re amiért ezt tette vele, ahogy megalázta az egész suli előtt. A férfi is nagyon haragudott rá, de ő azért mert engedetlen volt és hazudott neki, pedig világosan meg mondta, hogy nem léphet fel. Crystal és Nick nem szóltak egymáshoz, napokig rettenetes feszültség volt köztük. Szinte csak egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy újra veszekedésbe torkoljanak a dolgok. A lány a szobájában kuksolt, még enni sem nagyon ment ki, ha igen akkor is csak akkor mikor Nick nem volt a láthatáron, vagy elment valahová. Egyszer azonban mikor Nick hazajött valahonnan, meg pillantotta a királykisasszonyt, aki a férfit meg látva azonnal visszaigyekezett a szobájába. Ekkor Nick megszólította.
- Lám-lám! Hogy hogy kijöttél a szobádból? -vette le a kabátját és a cipőjét.
- Nyugi nem terveztem sokáig kint maradni! -igyekezett volna vissza a szobájába, de nem volt elég gyors és Nick megragadt a karját.
- Na ebből most már elég legyen! -felelte a férfi egyenesen a szemébe nézve. -Nem csinálhatod ezt örökké eddig tűrtem de ebből elég! Felesleges ez a hiszti, meg mondtam világosan hogy nem léphetsz fel, hogy kerülnöd kell a feltűnést! Nem hallgattál rám? Hát ez lett a vége!
- Hmm ez vicces... -mosolygott gúnyosan- Miért amit velem tettél az nem volt feltűnő!? Az, hogy megaláztál az egész iskola előtt, a barátaim előtt, a tanáraim előtt mindenki előtt!? -kicsordult a lány szeméből az eddig tartogatott könnye, nyitott volna be a szobájába, de a Nick az ajtó elé állt.
- Még mindig gyerekesen viselkedsz! Pedig tudtommal felnőtt lettél vagy nem?
- Szerintem abban nincs semmi gyerekes, ha rosszul esik az, ha a legrégebbi és legjobb barátom így megaláz, ráadásul egy akkora tömeg előtt! Biztos mindenki rólunk beszél? Hogy mehetnék így vissza a suliba!? Én leszek a nevetség tárgya... -könnyezett tovább.
- Crystal figyelj, azok akik csak arra képesek, hogy a rosszat lássák benned és keresik az alkalmat, hogy emiatt rosszul érezd magad, az ilyen emberek nem érdemlik meg a figyelmed! Nem kell törődnöd velük! Hidd el az jobban fáj nekik ha semmibe veszed őket!
- Mért mondod ezt nekem? Mért lettél hirtelen kedves? -kérdezte lebiggyeztett ajkakkal.
- Csak nem akarom, hogy örökké ez menjen köztünk! Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy egy ilyen semmiség miatt elveszítselek! Tudom nem úgy kellett volna reagálnom! De annyira megijedtem amikor láttalak az interneten. Nem akarom, hogy Tristan vagy valamelyik csatlósa rádtaláljon.
- Nyugi nem fognak. Szerintem eszükben sincs az, hogy itt vagyunk a Földön!
- Akkor jók vagyunk?
- Hát még mindig haragszom!
- Akkor kiengesztellek! Mit szólsz hercegnő, ha elvinnélek valahová!?
- Még pedig hova? -kérdezte kíváncsian.
- Elmegyünk az ünnepekre bevásárolni a plázába. Jól fogod ott érezni magad hidd el, és legalább kiszellőzteted a fejed!
- Hát... Felőlem. -mondta egyhangúan.
Kezébe nyomott egy kis listát amit már korábban meg írt és megmondta a lánynak, hogy öltözzön van öt perce elkészülni mielőtt indulnak. A lány nem mondott semmit, bár nem sok kedve volt hozzá. Azért még mindig ott volt benne a tüske, az orrát lógatta nem volt kedve az egészhez. Ekkor hirtelen váratlan üzenet jött a telefonjára még pedig a barátnőjétől Mary-től aki megkérdezte tőle hogy van. Lenne e kedve ma találkozni vele. Először nemet akart írni, de eszébe jutott, hogy épp elmenni készül otthonról ami kapóra jött neki, mert legalább találkozhat majd vele. A nem messze lévő bevásárlóközpontot beszélték meg találkozási pontnak. Gyalog tették meg odáig az utat. Felhős volt az ég, tiszta fehér, némi szürkés árnyalattal. Az egész olyan sejtelmes volt, olyan varázs szerű. De még is csak a világ egyik legnagyobb városában voltak, mindenhol reklám felirtok villogtak, fényfüzérek mindehol, mikulásnak öltözött pasasok, na meg a sok ember akik mind igyekeztek valahová. Mikor odaértek a lány elcsodálkozott az óriási épületen. De ebből a szelíd ájuldozásból Nick zökkentette ki.
- Crystal, most el kell intéznem valamit! Magadra hagylak, kérlek szedd össze azokat amit a listára írtam és kerüld a feltűnést! Ha annyira akarsz vehetsz magadnak pár dolgot. A pénztárnál várj majd meg!
A lány helyeselve bólintott de nem szólt semmit, ezzel azt érzékeltetve hogy nem olyan szívesen van itt. Ami nem volt igaz hiszen találkozója volt. Kereste Mary-t de nem látta sehol. Miközben kutatta őt összeszedte azokat a dolgokat amiket Nick írt a listára. Barátnőjét hiába várta, leste mindenhol, nem jött. Később írt egy üzenetet, hogy nem tud menni mert a nagyszülei akkor értek oda hozzájuk és csak nem léphet le otthonról. Megértette, vissza is írt, hogy semmi baj és boldog karácsonyt kívánt.
A sorokközt keringve egy ismerős arccal találta szembe magát. Próbált eltűnni, kicsit sem volt kedve összefutni vele, főleg nem a történtek után. Úgy tűnt sikerült leráznia és megállt a zöldségeknél, hogy válogasson az almák között. Hirtelen egy bevásárló kocsi állt meg mellette és a gazdája ráköszönt.
- Szia Rose! Örülök, hogy látlak! Hogy vagy? -kérdezte kedvesen.
- Üdv Mr. Shims! Megvagyok köszönöm! Hát maga? -fordult meg.
- Remekül köszönöm kérdésed! Mondd csak a nagybátyádtól nagyon kikaptál a múltkoriért? -sejtette, hogy felhozza.
- Hát eléggé. Kiveszekedtük magunkat aztán napokig nem szóltunk egymáshoz. Most úgy ahogy megtört a jégy, de...még nem nagyon tudtam neki megbocsájtani.
- Megértelek. Elég durva volt ahogy ott neked esett. Leütöttem volna, de épp „szolgálatban" voltam, így mint tanár nem üthettem meg.
- Óh hát nem is kell... -mondatát egy elég idegesítő, érces hang szakította félbe.
- Figyelj drágám, nem lenne jobb pisztráng helyett lazacot venni? -tipegett oda egy vékony, kb közép magas nő olyan cipőben aminek a sarkával szinte ölni lehetne és haja...olyannyira túlzóan vörös, hogy az már szinte lángol.
- Nekem mindegy, amit szeretnél kicsim! Had mutassam be neked Rose-t, ő az egyik diákom és a kórusom vezető énekese! Rose ő a barátnőm, Monica!
- Üdv! -nyújtotta a kezét.
Bár kezet fogtak de ez volt inkább kínzás, mintsem kézfogás. Akkor műkarmai voltak a nőnek, hogy majdhogy csak felsértette Crystal kezét.
- Elnézést, de nekem mennem kell! Örülök, hogy találkoztunk! Kellemes ünnepeket Mr. Shims!
Elhadarta a szavakat és el is sietett onnan, még a választ sem várta meg. Semmi kedve nem volt egy ilyen nővel ennyire közel lenni. Az ő világában is vannal hasonló teremtmények, de ott hárpiáknak nevezik őket és a barlangok kincseit védik.
Odaállt a pénztárhoz ahogy azt megígérte Nick-nek, semmi szüksége nem volt mégegy kínos élményre. Jött is a férfi ahogy megígérte. Kifizették a kosár tartalmát és a megvásárolt holmikkal haza mentek.
Másnap ahogy minden család kb mindenhol a világon, neki láttak a karácsonyi menünek. Persze némi varázslatot bevetve. Amíg sültek a finom ételek feldíszítették a fát és alákerültek az ajándékok is. Csináltak képeket, videókat arról is ahogy főznek és a díszítésről is. Csak úgy emlékbe, nem posztolta sehová őket, csupán az élmény miatt. Mégis csak ez az első karácsonya. Azután megvacsoráztak és filmeket néztek. Már annyira nem haragudott, de az a tüske csak nem akart elmúlni. De a sértődöttségét félretolta az ünnep kedvéért, nem akarta elrontani a hangulatot. Így nyugodtan, kettesben töltötték az év utolsó napjait.
Szilveszterkor elmentek New York szívébe, a Times Square-re, ahol minden évben leeresztik a nagy gömböt és visszaszámolnak ahogy a percek, másodpercek telnek. Ami után egy óriási buli szokott lenni, híres fellépőkkel. Crystal el sem hitte, hogy itt lehet, hogy tényleg itt van, igaz Nickolas-al de nem bánta. Szuper volt a hangulat, mindenki bulizott, hangosan szólt a zene, a fellépők egymást követték. Végül elindult a visszaszámlálás és megnézték a tüzijátékot ami majd két órán át tartott. Azután kimerülten haza indultak. Végre annyi rossz dolog után jól érezte magát, kicsit elfelejtette a múltat és azt a szörnyűséget ami vele történt. Csak ő volt és a hideg new york-i éjszaka! Titkon azt kívánta, hogy ez az év legyen jobb, sokkal jobb mint az eddigi!