8. rész

Mindenkit hidegzuhanyként ért Raven árulása, de legjobban mégis csak a professzort viselte meg. Napokig ki sem jött a szobájából. Maya néhány nap alatt túl tette magát a dolgokon, bár Logen sokban segítette. Ellenben Charles eközben senkivel sem beszélt, senki sem mehetett a szobájába. Kezdtek érte nagyon aggódni!
- Még mindig nem enged be senkit? -kérdezte Logen a folyosón álló lánytól.
- Nem, senkit. Logen már nagyon aggódom! Ki tudja mi lehet vele? És ha valami hülyeséget csinált!? Mégis csak a szerelmét vesztette el! -mondta aggódó hangon.
- Nem olyannak ismerem Charlest, aki felvágná az ereit mert érte egy csalódás. Sokkal nehezebb dolgokon is átment már!
- Lehet, de ez más! Nem tudom mit tegyek, annyira nyomasztó ez!
- Hát...próbálj meg bemenni hozzá én addig ránézek a srácokra, nehogy túl tolják a készülődést. Tudod a tüzijáték és Mark? Huh... Na szia!
- Szia! Sok sikert!
Mély levegőt vett és elindult a szoba felé, ám az ajtóban megtorpant. Vajon beengedi őt vagy nem? Ha igen akkor mit mondjon? Talán mégsem olyan jó ötlet ez! Elindult visszafelé de valami visszahúzta, valami nem hagyta elmenni, így odament és bekopogott az ajtón. De semmi. Kopogott ismét.
- Menj el! -jött egy igen csak komornak hangzó válasz a túloldalról.
- A-A addig nem megyek amíg nem beszéltünk! És tudod jól, hogy megteszem! Úgyhogy nyisd ki Charles!
Állt ott egy pár percig de aztán végül csak kinyílt az az ajtó. Bement a lány és leült az ágyra.
- Minek jöttél Maya?
- Szerinted? Megnézni jól vagy-e! Napok óta nem láttalak, már aggódtam érted!
- Nem kell értem aggódni, jól vagyok. Nyugi nem fogsz felvágott csuklóval, vérben fagyva megtalálni!
- Ilyennel még csak ne is viccelj! -szólt rá mérgesen- Charles, aggódunk érted! Az egész iskola, Logen, Jane, Hank és a diákok is és én is! -a végét már halkan mondta, de épp még hallhatóan.
- Mondtam már, hogy jól vagyok! Nem kell értem aggódni! Most pedig kérlek menj el! -tessékelte ki a lányt.
- Menjek el? -dühös lett, csak gyűltek és gyűltek benne a szavak amiket már alig bírt visszatartani.
- Igen! Egyedül szeretnék lenni!
- Na és azzal mit érsz? -állt meg az ajtónál- Szerinted attól jobb lesz, hogy napokig bezárkózol ide, étel és ital nélkül? Attól jobb, hogy mindenkit kizársz és elzavarsz!? Ezzel tudod mit érsz el? Hogy elmarsz mindenkit magadtól akinek egy kicsit is számítasz!
- Nem érdekel! -már kiabált ő is- Ha nem értik meg, akkor nem a barátaim!
- De igen is megértik, csak nem értenek veled egyet! Igen, Raven átvert, elárult és elhagyott végleg! Na és?
- Na és!!?? Hogy mondhatod, hogy na és!?
- Könnyedén! Charles, szerinted számítottál valamit Raven-nek valaha is!? Legalább is az utóbbi időkben! Szerinted ha tényleg olyan fontos lennél neki, mint ő neked, ezt megtette volna veled!? Nyisd már ki a szemed könyörgöm! Egy olyan nőért teszed tönkre magad, aki azt sem érdemli meg, hogy emlékezz rá! Nemhogy azt, hogy kifordulj önmagadból!
- Te ezt nem érted!
- Naja hogy is érthetném!? Hisz én csak egy idióta kislány vagyok! Lehet nem volt még komoly kapcsolatom, de tudom, hogy aki szereti a másikat nem tenne vele ilyet soha! Ha Raven szeretne téged esze ágában sem lenne átverni bármit is mondjon neki Eric! De tudod mi a büdös nagy helyzet? Már rég nem érdekled! Csak te ezt kénytelen vagy elfogadni! De hiába...találsz ki egy képzelt választ ami ezt megcáfolja, attól még az nem lesz igaz! Ez olyan, mint amikor kiskorodban rájössz, hogy nincs húsvéti nyuszi vagy mikulás. Fáj, mert fáj kár is tagadni, de megemészted. Hát ezzel is ez a helyzet. Nem szeret? Nagy ügy! Fogadd el, emészd meg és könnyebb lesz! De előbb be kell vallanod magadnak az igazat és nem egy képzelt valósággal áltatni magad! Sok sikert hozzá!
Miután leordította a fejét, hangosan becsapta az ajtót és elment. Fogalma sincs miért de sírva fakadt. Talán a helyzet miatt, vagy mert Charles olyan kilátástalan helyzetben van, vagy csupán azért mert eltört nála a mécses és nem bírta magában tartani a dolgokat. De biztos volt abban, ha nem mondja ki csak bántaná. Talán nem kellett volna ezt mindent ilyen hirtelen, így rázúdítania.
Este kopogtattak a lány ajtaján. Damien volt az, jött a lányért, hogy elkísérje a szilveszteri bulira. Ahol már némileg többen voltak, pár diák visszatért. Bár nem igazán volt kedve semmilyen bulihoz. Csak egy miatt ment el, mert megígérte és ő az ígéretét soha meg nem szegi! A nagyteremben mindenki jól érezte magát, ittak, táncoltak, nevettek. Csak ő volt olyan szomorú. Leült a sarokban lévő padra egy pohár pezsgővel a kezében. Damien persze nem volt vele, pár lánnyal táncolt a parkett közepén. Kissé irigyelte a fiú jókedvét. Nem sokkal később érezte, hogy a pad megsüllyed, oldalra nézett és látta, hogy a kedves barátja ült le mellé.
- Na sikerült beszélni Charles-al?
- Hát...fogjuk rá. Inkább csak én beszéltem, azaz kiabáltam vele.
- Min vesztetek össze ennyire?
- Ahjj... Annyira tele volt már a hócipőm Raven-nel és a hülyeségeivel, plusz miatta ennyire zizi, hát épp akkor szakadt el a cérna mikor beszéltünk. Kb mindent a fejére ordítottam.
- Na és, bánod?
- Hát...öm... Nem, asszem nem. Vagyis abból a szemszögből igen, hogy lehettem volna kedvesebb is, de jól esett végre kimondani amit gondolok. Nagy kő esett le a szívemről. Gonosz ember vagyok, igaz Logen?
- Nem. Kicsit sem. Makacs? Igen. Céltudatos? Igen. Kissé harsány? Igen. De gonosz nem!
- Kössz Logen, sokat jelent. -ölelték át egymást.
Hirtelen mindenki elhallgatott, még a zene is leállt. Az egész „sereg" aki a teremben volt az ajtó felé fordult. Maya-t érdekelte vajon mi folyik ott, ezért felállt a padról, és amikor meglátta mit is néznek annyira, rögtön mosoly húzódott az arcára.
- Úgy látom hatásos voltál! -paskolta meg a lány hátát.
Aki rámosolygott majd elindult az ajtó irányába. A diákok, mintha Maya valami királynő lenne, úgy váltak ketté, hogy elérhessen a férfihoz. Mikor odaért megállt előtte.
- Hát te? Hogy hogy itt?
- Miután megkaptam az alapos fejmosásom, kicsit elgondolkodtam és rá kellett jönnöm, hogy igazad volt, mindenben. Nem tehetem magam tönkre egy olyan ember miatt, aki... Akinek nem számítok. Köszönöm Maya!
- Én köszönöm! Köszönöm, hogy visszakaptam vagyis kaptuk a régi Charles Xaviert! Ideje volt már, hogy visszatérjen.
Hosszan megölelték egymást, majd mindenki üdvözölte az igazgató urat. Örültek, hogy végre visszatért. Maya eközben felment a tetőre ami csak két emeletnyire volt a nagyteremtől, de onnan mégis csak jobban láthatja a tüzijátékot.
Fentről pont be lehetett látni, mert oldal volt a terem. Mosollyal az arcán nézte ahogy Charles ismét köztük van és nevet a barátaival. Bár abban nem volt biztos, hogy teljesen őszinte az a nevetés, de örült, hogy legalább megpróbálja túl tenni magát a történteken.
Eltelt egy kis idő és a hó is elkezdett hullani. A bentről kiszűrődő fények megvilágították a teret, némileg az udvart is, így látta a színekben pompázó hópelyheket, amik lassan a földre hullanak. Behúnyta a szemét és átadta magát a pillanatnak.
- Maya! -hallotta meg nevét egy igen csak ismerősen csengő hanggal.
- Szia Charles! Mit keresel itt?
- Én is épp ezt akartam kérdezni. Mért vagy itt a hidegben?
- Nincs is annyira hideg. Jó kicsit itt lenni! Olyan mintha a lehulló hóval egy darabka gond esne le rólam. -ránézett, de a férfi olyan furcsán nézett rá- Hülyeség mi?
- Nem! Dehogy, csak olyan furcsa ezt a te szádból hallani! Félre ne érts, jó csak fura.
- Tudom. Nem gyakran mondok ilyesmit. Nem szeretem a nyálas dumákat. -nevetett.
- Na ez az én Maya-m! Nem akarsz bejönni?
- Nem. Megvárom itt a tüzijátékot, jobban látni.
- Rendben. -leült mellé.
- Te mit csinálsz?
- Megvárom veled. Ha azt mondod innen jobban látni, akkor kiderítem igaz-e vagy nem.
Csak nevetve megrázta a fejét, majd csendben várták, hogy teljen az idő. Bár csak néhány perc volt éjfélig, mégis óráknak tűnt a lány számára. De vajon mért ilyen izgatott? Mért ver úgy a szíve? Nem tudta a válaszokat, de örült hogy a férfi újra itt van és vele van. Hallották ahogy visszaszámolnak a többiek, három, kettő, egy! Az utolsó számot már ő is mondta, bár halkan, szinte alig hallotta saját hangját. Majd megkezdődött a szebbnél szebb színeket játszó tüzijáték áradat. Felállt, hogy jobban élvezhesse.
- Ez gyönyörű!
- Igen, az. Maya! -megfordult a lány- Boldog Új Évet!
- Neked is Charles! Legyen sokkal boldogabb, mint ez! És remélem sikerül magad mögött hagyni a múltat!
- Ha mellettem leszel sikerül! 
Meglepték a szavai, nem gondolta volna, hogy valaha is ilyesmit fog neki mondani. Csak mosolygott, mint egy idióta tini lány.
- Veled leszek Charles, megígérem! -megölelték egymást.
- Azt remélem is!
Miután elengedték egymást a lány visszafordult és nézte tovább a csodás előadást. A szemében visszatükröződtek az égen villogó színek, úgy nézte azokat, mintha egy kis gyerek lenne. Majd hirtelen egy kéz átkarolta őt és elől a gyomra tájékán összekulcsolódtak. Hátra nézett és a férfi mosolyogva előrefordította a lány fejét aki ismét az eget nézte, közben a férfi a lány vállára hajtotta a fejét. Így várták meg, míg a tüzijáték hadak véget érjenek. Minden elsötétült, és csend lett úrrá a hófedte tájon. Csak ők álltak ott ketten, a tetőn, a hóesésben.