Mikor majdnem elaludtam volna, kopogás riasztott fel félálomból. Azt hittem csak beképzeltem ezért visszafeküdtem, de újra hallottam a kopogást, így már biztos, hogy nem álmodtam.
- Gyere be! - kiáltottam ki.
Kinyílt az ajtó és Aspartam lépett be, halkan visszacsukta majd leült mellém az ágyra. Nem értettem miért van itt.
- Jól vagy? - láttam rajta, hogy nagyon komolyan kérdi.
- Igen. Mért ne lennék? Nem értem most ezt honnan vetted!?
- Hát csak olyan szomorúnak tűntél mikor Aron elment. Gondoltam megérdeklődöm hogy vagy.
- Megvagyok. Te kihallgattál minket ugye?
- Nem. Csak néhány mondatot hallottam, éppen ennivalóért mentem volna a konyhába, akkor láttam meg, hogy itt van. Gondoltam nem zavarok.
- Tudod nem szép dolog kihallgatni és kilesni a másikat. Ha enni akartál nyugodtan lemehettél volna a konyhába. Senki sem nyírna ki érte.
- Rendben. Bocsánat, csak nem akartam útban lenni. - lehajtotta fejét.
- Jó nyugi, nem haragszok.
- Kérdeznék amúgy valamit. Igazság szerint emiatt jöttem ide, nem hagy nyugodni a kíváncsiságom.
- Hajrá, kérdezz!
- Mi az amit csináltatok?
- Mármint micsoda? Konkrétabban!
- Tudod (?) amit a szátokkal csináltatok!
- Jah... - ekkor esett le - hogy te a csókról beszélsz! Aron megcsókolt engem. Miért? Te nem tudod mi az?
- Nem.
- Na ne! Ez most komoly!? - leesett az állam - Nemár! A ti népetek sosem csókolózik?
- Nem. Mi ilyesmit nem csinálunk. Tudod te mennyi baktérium van az emberi szájban?
- Na és azt te tudod, hogy a kezeden milliószor több!? Bakker ezt nem hiszem el! Akkor ti hogyan fejezitek ki a másik iránt az érzelmeiteket?
- A miket?
- Tudod? Azt, hogy kedveled, szereted a másikat. Hogy mennyire fontos a számodra...ilyesmi.
- Nálunk nincs olyasmi, hogy érzelmek.
- Hogy érted azt, hogy nincs!? Hisz minden élőlény érez! Ez a legalapvetőbb dolog a világon!
- Nálunk nem! A mi fajunkban ezt a gént, ami az érzésekért felelős, elvonják a gyerekektől amikor betöltik a hat éves kort. Azután kapnak minden hónapban egy újabb ellenanyagot, hogy ne alakuljon ki az érzelem. Felnőtt korban pedig negyed évente, fél évente kapnak egyet-egyet. De ez egyén függő.
- Hű... - hirtelen nem is tudtam mit reagáljak erre - Na és ez mért jó? Hogy lehet egyáltalán érzelmek nélkül élni?
- Egész könnyen. Meglepődnél mennyire egyszerű. Nincsenek háborúk, gyilkolás, átverés. Semmi!
- De nem csak negatív érzések vannak! Ott a kedvesség, empátia, szeretet. Ezek a legfontosabbak! Ha ilyen nincs akkor honnan tudod, hogy az akivel élsz, akivel családot alapítasz, hogy ő lesz az akivel le tudnád élni az életed? Ahhoz szeretned kell, hogy tudd ő-e az igazi vagy sem!
- Nekünk erre nincs szükség!
- Akkor hogyan választotok párt? Találomra? Ráböksz egy lányra, hogy „ egye fene jó lesz ő nekem" vagy hogyan?
- Nem, dehogy. Nekünk iskolában kiválasztják a szüleink a számunkra megfelelő párt és vele éljük le az életünket.
- De te honnan tudod, hogy ő az aki kell neked? Akire számíthatsz, aki melletted lesz bármit hozzon az élet.
- Mert ha megvan a párunk, akkor a lányokat kioktatják arra hogyan kell háztartást vezetni és gyereket nevelni, a fiúkat pedig a munkára, hogy el tudják tartani a családjukat.
- Hát ez borzasztó! Ne haragudj, de én sosem tudnék így élni. Ez egyszerűen szörnyű!
- Én pedig úgy nem tudnék ahogyan a ti fajotok él. Az a sok gyűlölet, gonoszság, ármány, átverés amit a társatok iránt elkövettek valami gyötrelmes.
- Elismerem ilyen is van, nem is kevés! De nem csak fekete és fehér van! Láss a dolgok mögé!
- Ezt hogy érted?
- Hát például aki gyűlöli a másikat azt okkal teszi. Nem lehet valakit a semmiért gyűlölni. Igaz az is, hogy nagyon sokat kihasználják és átverik a másikat, ezt soha nem is tagadnám. De ez azért valahol jó is.
- Miért lenne ez jó?
- Mert így az ember tanul a hibáiból és legközelebb óvatosabb lesz. Nem hagyja magát átverni, kihasználni. Nem enged a szavaknak, csábításnak. Tudod csalódni kell az életben, hogy okos és edzett legyen az ember! Nem lehet minden napfény és varázslat, néha meg kell járni a sötét oldalt is!
- Hát nem tudom... Számomra ezek az érzések eléggé bonyolultak.
- Persze, hogy azok! Azért hívják érzelmeknek! Ha nem lenn bonyolult nem így hívnák! Épp az a dolga, hogy minél nehezebb és bonyolultabb legyen így okul az ember! Hidd el mindennek megvan a maga szerepe és jelentősége.
- Elhiszem. Te erről biztosan többet tudsz, mint én. Te érzel, én nem.
- Kipróbálhatnád, hidd el meglepődnél a végén!
- Inkább nem, nem akarom elárulni a népem.
- Te tudod! De ugye azt tudod, hogy ti is éreztek?
- Dehogy is, hiszen most mondtam el!
- Pedig de! Ugyan is ha nem így lenne akkor nem védenétek olyan elszántan a természetet és a bolygókat. Ha nem lenne fontos számotokra akkor magasról leszarnátok, hogy mi lesz 1-1 bolygó sorsa. Ha nem szeretnétek akkor nem tudnátok, hogy mi a helyes és mi nem! Akkor honnan tudnád, hogy pl amit mi teszünk az rossz? Szerintem gondolkodj el ezen! Most pedig ha nem baj aludnék!? - mutattam az ajtóra, hogy ideje mennie.
Szerencsére vette a lapot és kiment. Én pedig végre aludhattam. A következő nap elég nyugisan telt, semmi izgalom nem volt benne. Sajnos Aron sem keresett, pedig jó lett volna tisztázni a dolgokat.
Hétfő van, újra suli. Semmi kedvem nem volt most hozzá, de ami muszáj az muszáj. Épp a szekrényemnél pakoltam mikor valaki a hátamra ugrott és a fülembe ordított.
- Beca! Szia!
- Szia Molly! Légyszi szállj le rólam, nem bírlak el! - leugrott.
- Mért vagy olyan morci? Még mindig a múltkori miatt?
- Mért mi volt a múltkor?
- Tudod? Greg olyan izé volt.
- Ja...hogy ő!? Dehogy már rég elfelejtettem!
- Akkor mi a baj? Talán Carter-el van baj?
- Milyen Carter?
- Tudod az a helyes srác aki jött érted a kávézóba!? Vagy nem Carter-nek hívják?
- Jah de, dehogynem.
- Vele van a baj ugye?
- Igen vagy is nem. Ez bonyolult és hosszú sztori. Amit nem most fogok elmondani! Menjünk órára, gyere! - húztam magammal.
Szerencsémre hanyagolta a témát így nem kellett egész nap a kínos kérdései elől menekülnöm. Így jó hangulatban telt a napunk. Most kettesben ültünk be a kávézóba, ahol folyton arról beszélt mit akar venni Greg-nek Valentin napra. Hallgattam egy ideig, aztán inkább valamilyen ürüggyel leléptem. Nem vagyok az a barátnőt otthagyós fajta, de nem bírom azt hallgatni, hogy mit akar ajándékozni a nagy „szerelmének" miközben ő meg magasról leszarja Molly-t. Meg kéne neki mondanom az igazat, de nem akarom megbántani. Örülök neki, hogy ő a barátnőm és nem azért lóg velem, mert az apám az aki, hanem önmagamért.
Haza érve ismét egy cetli fogadott, rajta azzal az üzenettel, hogy „pár óra múlva jövünk, kaja a hűtőben vagy rendelj amit szeretnél, puszilunk anya és apa". Szuper! Ismét egy magányos este! Mikor lesz már ennek vége? Örülnék neki ha most nem apát választanák meg elnöknek, feltéve ha megéljük a választásokat!
Csináltam magamnak egy kis gyümölcs salátát és letelepedtem a nappaliba a tv elé. Éppen a Démonok között 2 ment, imádom a horrort így természetesen azt néztem. De kb csak fél óráig mert ismét egy ismerős idegen ült le mellém a kanapéra. Először nem szólt semmit, némán nézte a filmet. Én sem szóltam, de a mély hallgatása annyira zavart, hogy nem tudtam koncentrálni a filmre.
- Szeretnél valamit?
- Csak nézem ezt a filmet. Mi is ez a film?
- Démonok között. De nem hinném, hogy a film miatt vagy itt. Szóval kivele, mit szeretnél!?
- Csak gondolkodtam azon amit mondtál. Átgondoltam ahogyan azt mondtad is.
- Na és? Mire jutottál?
- Arra, hogy talán igazad van. Igazad lehet abban, hogy ha nem éreznénk nem óvnánk a környezetet, hogy nem tudnánk mi is az ha megvédünk valamit. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban rájöttem egy igen csak szomorú dologra.
- Na és mi az?
- Az, hogy ha mi érzünk és ezt a vezetők tudják akkor átvernek minket. Akkor mi sem vagyunk különbek nálatok! Sőt rosszabbak! Mi emberek millióit sőt milliárdjait akarjuk kiirtani és rengeteg élőlényt már meg is öltünk. Ez borzasztó!
- És mit akarsz most csinálni?
- Azt hiszem megvárom amíg ideér az anyahajó és beszélek a kapitánnyal. Azután elmegyünk a vezetőkhöz, hogy magyarázzák meg mi ez az egész!
- Akkor ezek szerint nem fogtok minket bántani? Kiállsz értünk?
- Igen. Nem hagyom, hogy bármi baja legyen az embereknek!
- Istenem! Ez a világ legjobb híre! - nyakába ugrottam és szorosan átöleltem, nem érdekelt semmi, muszáj volt megtennem - El sem hiszed mennyire boldoggá tettél ezzel a hírrel! Muszáj apát felhívnom, ezt neki is tudnia kell!
Elrohantam a telefonomért és tárcsáztam az apám számát, de szokásos módon csak a hangposta kapcsolt be. De hagytam neki üzenetet, hogy amint ezt meghallgatta azonnal hívjon fel, mert óriási hírem van.
Visszamentem a nappaliba és leültem a helyemre.
- Végre egy jó hír! Ez volt a napom fénypontja.
- Miért, ennyire rossz napod volt?
- Hát...nem volt vészes de jobb is lehetett volna.
- Mi történt?
- Emlékszel Molly-ra ugye?
- Az a lány aki ott volt veled abban az épületben azzal a férfival?
- Igen, ő.
- Megbántott? Vagy már nem vagytok barátok?
- Dehogynem! Nem bántott meg, csak...tudod mindig arról a srácról beszél, aki ott volt velünk. Ő a pasija és annyira szereti, hogy nem lát a nagy rózsaszín ködtől. Ezt mondják amikor valaki nagyon szerelmes.
- Értem. Na és mit nem lát?
- Hát azt, hogy Greg kihasználja. Tudod ő az a fajta pasi aki egyszerre több vasat tart a tűzben vagy is egyszerre több barátnője van. Csak ők nem tudnak egymásról.
- Akkor a barátnőd mért van vele?
- Mert szerelmes. Sajnos. Tudod bedől a szép szavaknak amivel Greg ámítja és elhisz neki mindent.
- De úgy látom te nem hiszed el?
- Én? Ch...ugyan. Messziről kiszúrom a hazug, kétszínű embereket!
- Mért nem mondod el Molly-nak az észrevételed?
- Mert nem akarom megbántani. Túlságosan fontos nekem és nem akarom, hogy tőlem tudja meg milyen is a pasija valójában. Az olyan lenne, mintha kést szúrnék a szívébe, én ezt meg nem akarom. Közben meg azt sem bírom elnézni, ahogy Greg így kihasználja Molly-t. Fogalmam sincs mit csináljak! - arcomat kezeim közé temettem.
Ő közelebb ült hozzám és oldalról átkarolt, megsimította a kezem és halkan annyit mondott, hogy nyugodjak meg. Kicsit közelebb bújtam hozzá, bár nem értem miért. Biztosan jól esett az, ahogyan vígasztalni próbált.
- Beca! - kopogtatta meg a hátam.
- Igen?
- Mi az a Valentin nap?
- Te ezt meg hol hallottad?
- Néztem ma a tv-ben a híreket és abban mondták, hogy valamilyen szabadtéri koncert lesz és ilyesmi rendezvények mert lázasan készülnek a Valentin napra.
- Hát az más néven a szerelmesek napja. Akkor ünneplik meg a párokat. Vagy is egymást. Bár én ezt egy baromságnak tartom.
- Miért?
- Mert szerintem hülyeség egy napot külön kiemelni és ajnározni, hogy az a szerelmesek napja. Ha két ember szereti egymást akkor az év minden egyes napján szeretni fogják a másikat nem csak az az egy nap. Ha pedig nem, akkor felesleges egy napig eljátszani hogy minden rendben és dúl a love, másnap pedig újra ölik egymást. Számomra az ilyen „ünnepek" olyan feleslegesek.
- Aha, értem. Megértettem. Na és az igaz, hogy ilyenkor megajándékozzák egymást?
- Igen, igaz.
- Na és milyen ajándékot adnak egymásnak?
- Hát az attól függ mit szeret a másik. Lehet az akár ruha, virág, csoki, valamilyen utazás, hétvégi pihenés, parfüm vagy bármi más. Amit szeret a párunk.
- Értem. Még egy utolsó kérdésem lehet?
- Persze!
- Milyen szeretni? Mit jelent az ha valaki szerelmes?
- Húh... Hát először is a szeretet és a szerelem két külön fogalom. Szeretni lehet a szüleinket, testvérünket. Szeretni lehet kaját a kedvencünket, ami annyit tesz, hogy folyton csak azt ennénk, ugyan így az itallal, zene, film stb. A szerelem erősebb érzés, mondhatni olyan mindent elsöprő. Szerelmesnek lenni jó, legalább is többségében. Van amikor csak egy oldalú vagy átvernek, persze ennek is van jó oldala, így tanul az ember a hibáiból.
- És honnan tudod, hogy szerelmes vagy?
- Hát ez jó kérdés... Asszem onnan ha folyton a másikra gondolsz, ő jár egész nap a fejedben. Fontos az hogyan érzi magát, ha szomorú akkor azon vagy, hogy felvidítsd. Ha szerelmes az ember akkor jobban szereti a másikat önmagánál, ha kell meghalna érte. Egyszer egy filmben hallottam azt, hogy akár a golyó elé vetné magát csak, hogy megmentse. De miért érdekel?
- Csak kíváncsi vagyok. Tudod nálunk nem jellemző az ilyesmi és érdekelt hogyan működik. Remélem nem baj?
- Nem, nem baj. Csak érdekes, hogy mi ilyesmiről beszélünk.
- Miért?
- Nem tudom. Csak kissé abszurd. De hagyjuk. Befejeztük mára a kérdez felelek játékot?
- Igen. - mosolygott - Hagylak nézd csak a tv-t. Jó szórakozást és jóéjt!
- Neked is, Carter. - nevettem.
Még megnéztem egy filmet aztán gyors fürdés után mentem is a jó meleg ágyamba. Másnap folyton az előző esti beszélgetésünk járt az eszemben. Annyira jó hír volt az, hogy kiáll értem, értünk. Nem fogunk meghalni! Remélem tényleg sikerül és nem lesz semmi gond! Mondjuk számomra eléggé lehangoló az, hogy náluk is van olyan, hogy vezetőség. Sajnos tudom milyen az ha egyes emberek felsőbb rendűnek képzelik magukat és mindenen és mindenkin uralkodni akarnak. Már arra is gondoltam, hogy Aspartam-ot és az egész népet átverik és a fele sem igaz abból amiért ők olyan kitartóan harcolnak. Nem tudom hogyan segíthetnék ebben! De úgy érzem valamit tennem kell! Ebéd közben Aron is felhívott, hogy ma eljönne ha megfelel nekem. Szinte azonnal igent mondtam. Legalább ketten jobban ki tudjuk találni mi legyen. Hogyan segíthenénk Aspartam-nak és népének. Csak kitalálunk valamit! Meg legalább tisztázzuk a múltkori dolgot is. Csak alakuljon jól!
8. rész
2020-09-07
Hozzászólások (0)