8. rész

Másnap Charles elmondta mindenkinek, hogy mi a helyzet. Szinte mindannyian meglepődtek, volt aki meg is ijedt. Azt is szavazásra bocsájtotta, hogy ki szeretne részt venni ebben az egészben. Mert aki nem akar, fél vagy túl veszélyesnek tartja az nyugodtan kimaradhat belőle, elmehet. Egységesen emelte fel mindenki a kezét, hogy benne vannak. A 14 alattiakat elvitték egy titkos bunkerbe ahol nem találhatnak rájuk. Meg azokat is akiknek nincs képessége, de ott lakott náluk. Közéjük tartozott Lily, Sky huga is. Akivel azóta a bizonyos incidens óta nem beszélnek egymással. Bár a lánynak hiányzik a huga, hogy mindig hosszú órákig beszélgetnek, bolondoznak vagy csak filmeznek. De túlságosan fájt neki amit a fejéhez vágott és ahogyan viselkedett. Nem akart újra veszekedni, ezért inkább nem is kereste a lányt. De a huga sem törte magát, hogy felkeresse őt. Így maradt köztük a „haragszom rád" dolog. Remélte, hogy ez nem fog már sokáig tartani.
Közben a többiekkel pedig elkezdték a kiképzést. A tanárok között felosztották a feladatokat. Valaki a közvetlen támadást, valaki a védekezést, más pedig a csoport munkát tanította.
Skyler közben elment a dokihoz, mert hívatta. Biztos rájött mi lehet azokban a kémcsövekben. Sietett, minél hamarabb odaérjen.
S:- Jónapot! Itt vagyok! Jöttem ahogy csak tudtam. Mi a helyzet?
Dr:- Sikerült izolálnom a folyadékot, amit tegnap kaptam.
S:- Na és mi az?
Dr:- Egy igen erős idegrendszeri stimuláló szer.
S:- És mire való?
Dr:- Ez egy olyan szer, amitől az ember elveszti a döntési képességét. Lebénítja a cselekvésért felelős idegsejteket. Vagy is aki ezt megkapja egy élő bábu lesz belőle.
S:- Oh Istenem! Akkor ezért... Xavier professzor tud már róla?
Dr:- Igen. Az igazgató úr volt az első, akinek szóltam.
S:- Akkor engem miért hivatott?
Dr:- Mert közben elemeztem az ön mintáját is.
S:- Ohh, értem... Na és, milyen lett? Hogy halad az állapotom? Nagyon vészes?
Dr:- Tudott erről? - bólintott a lány - Tisztában van mindennel?
S:- Igen.
Dr:- Ó, akkor ez sok mindent megmagyaráz! A leletek! - ment oda a fiókhoz és előszedte a papírokat - Lássuk! Aha, igen. Szóval eléggé aggasztóak az eredmények. Mikor csináltak önnél ilyen vizsgálatot?
S:- Öm asszem 3-4 éve.
Dr:- Azóta nem tett semmit azért, hogy jobban legyen?
S:- Nem! Tudom jól, hogy mitől lehetnék jobban. De én azt nem szeretném!
Dr:- Pedig azóta rengeteget romlott az állapota. Csak a teljes géncsere segíthetne!
S:- Igen, tudom. De nálam az nem opció! Ha máshogy ezt nem lehet meggyógyítani, akkor hagyjuk is!
Dr:- Utána nézek milyen egyéb megoldás létezik erre. De nem ígérek semmit!
S:- Köszönöm, de szerintem ez felesleges lesz. De ahogy gondolja. De ha kérhetem erről ne szóljon senkinek, főleg ne Charles-nak! Megteszi ezt nekem?
Dr:- Persze! Amúgy sem mondhatnék semmit. Köt az orvosi titok tartás. Lehet mutáns vagyok, de még orvos!
S:- Köszönöm szépen! Viszlát!
Meg sem várta, hogy elköszön-e vagy nem. Ez a hír kissé váratlanul érte. Azt tudta jól, hogy nincs minden rendben vele. De, hogy ennyire súlyos az állapota... Megrendítette! De elhatározta, hogy nem fogja befolyásolni abban, hogy segítsen legyőzni Michelt és a zombi mutánsokat! Amíg teheti kiáll és harcol az igazságért és a barátaiért!
Felment az igazgatóiba, egyeztetni a következő lépésekkel kapcsolatban. Kopogott.
C:- Igen, tessék! - benyitott.
S:- Szia! Nem zavarok?
C:- Nem. Gyere csak! Baj van?
S:- Nem dehogy. Vagy is remélem, hogy nincs! Csak jöttem megtudni, hogy mi a terv, hogyan tovább!?
C:- Hát egyenlőre a kiképzésre koncentrálunk. Közben megpróbáljuk kitalálni, hogy hol akarnak majd támadni és mikor.
S:- Hát Mich-et elnézve nem sok időnk lehet. Amennyi harag van benne, hamarosan le fog csapni. Csak jó lenne tudni hol!
C:- Figyeljük őket, vannak kémeink. Reménykedjünk benne, hogy minél hamarabb kapunk valamilyen infót!
S:- Ugye akkor te is tudsz arról, hogy mi volt az a kék valami? Dr. Strange azt mondta szólt neked!
C:- Igen, elmondott mindent.
S:- Eltudod ezt hinni? Szó szerint zombikat csinált azokból a szegény emberekből! Hihetetlen!
C:- Még most sem jutok szóhoz. Annyira felháborító!
S:- De el nem tudom képzelni honnan szerzett ilyen mérget! Ő csinálta vagy vette valakitől? Jó lenne tudni.
C:- Igen, ez ügyben is nyomozunk. De most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk az ellenszert!
S:- Jah ez a legsűrgetőbb. Megnézem hátha tudok segíteni Dr. Strange-nek.
C:- Ez jó ötlet. Minden segítség jól jön most! Köszönöm Sky, hogy ennyire segítőkész vagy!
S:- Ugyan, nem kell semmit köszönnöd! Ez természetes! Hiszen a barátaimról, társaimról van szó. Én sem szeretném ha bárki ártatlanul meghalna!
C:- Kívánom, hogy járjatok sikerrel!
S:- Köszi! Megyek is, minden perc számít! - kirohat.
Lement az orvosiba és elmondta a doktornak, hogy segíteni fog neki megtalálni az ellenanyagot.
Így teltek el a napok. A képzési órák után azonnal a laborba ment. Ahol estig, volt mikor késő éjjelig dolgoztak. Csak aludni járt a szobájába. De megesett amikor a laborban aludt el.
Közel jártak, hogy meglegyen az ellenszer de még hiányzott valami az összetételből. Még mindig erős volt a kék izolációs szer.
S:- Hé, várjunk csak! Ez ugye egyfajta drog lenne nem?
Dr:- Igen, mondhatni annak. Miért?
S:- Akkor megvan! Mit használnak drogok ellen? - egymásra néztek, majd mikor leesett mindkettejüknek a dolog, az orvos rohant az utolsó összetevőért.
A majdnem kész ellenanyaghoz hozzáadta a rózsaszín színű titkos összetevőt. Majd ráfecskendezte a méregre. De nem történt semmi. Pedig azt hitték, hogy áttörést értek el. Hogy végre megvan amit hosszú napok óta keresnek. De nem! Elszomorodtak mindketten.
Majd pár perccel később hatni kezdett az ellenszer. A kék folyadék átlátszó lett. Azaz teljesen megszűnt a bénító hatása. Megörültek. Még össze is ölelkeztek örömükben. Azonnal feltelefonáltak Charles-nak, aki azonnal rohant a laborba.
C:- Igaz ez? - rontott be az ajtón.
Dr:- Igen professzor. Sikerült!
S:- Sikerült Charles, megvan! - örömében a nyakába ugrott, a férfi ahelyett, hogy ellökte volna, megpördült a lánnyal.
C:- Annyira örülök! Hálás vagyok a gyors megoldásért! Köszönöm! - mondta mindkettejüknek.
Dr:- Köszönjük! De az igazi érdem Skyler-é, ő találta ki az utolsó összetevőt. Ő jött rá a megoldásra!
S:- Ez közös munka volt!
C:- Nagyon hálás vagyok! Hatalmas segítség ez! Most már csak használható formában kell előállítani, hogy megszűntessük a mutáns áldozatokon. Van ötlet?
Dr:- Hát mivel folyékony formában kell, hogy megkapják az egyetlen megoldás, ha beinjekciózzuk nekik.
C:- És ha dezodor formájában lenne és simán csak rájuk fújnánk?
Dr:- Az sajnos rossz megoldás lenne! Ugyanis a levegő páratartalma hamar elszívná a nedvességet és eltűnik belőle a hatóanyag. Mindenféleképpen folyékony állapotban kell megkapniuk!
S:- És az úgy is lehet, ha leöntjük őket?
Dr:- Már mintha vízzel öntenénk le valakit? - bólintott - Öm... igen, az is hatásos lehet!
C:- De nem mehetünk oda mindenkihez és öntsük nyakon!
S:- Én nem is erre gondoltam! Doktor úr, tud olyan anyagot csinálni ami feloldódik vízben? Abba belekéne tenni az ellenszert. A többit én elintézem!
Dr:- Mégis hogyan gondolod ezt?
C:- Erre én is kíváncsi lennék.
S:- Egyszerű! A szert egy felhőben elrejtem és mikor közel vagyunk hozzájuk, egy hatalmas zivatar kíséretében megkapják. Így folyékony a halmazállapota és folyamatosan kapni fogják! Biztos a siker!
Dr:- Nem rossz ötlet. Még működhet is! Neki állok csinálni a kis cellékat, amibe beleadagolom a szert.
S:- Segítsek?
Dr:- Nem köszönöm, ezt már megoldom. Inkább pihenj! Szükséged lesz az erődre!
S:- Rendben. Jó munkát!
C:- Viszlát!
Elmentek elmondani a jóhírt a többieknek is. Nagyon örültek neki. Végre valami jó hírt kaptak. Meg is ünnepelték. Az este folyamán kaptak egy másik hírt is. Charles egyik kéme jelentette, hogy Michel és serege mozgolódni kezdett. Így nem sok idejük maradt hátra. Szerencsére jól felkészítették a diákokat, így nem lesznek tehetetlenek ha netalán csatára kerülne sor. De Charles bízik abban, hogy ezt az egész háborúsdit eltudják kerülni. Ő sosem szerette az ilyen erőszakos, felesleges harcot. Sosem vezet semmi jóra!
Olyan tíz óra felé befejezték az ünnepléssel egybe kötött megbeszélést. Mindenki visszavonult pihenni. Sky még ott maradt, segített elpakolni, amit más nem.
C:- Kössz, hogy segítesz! Szétpakolnak, de hogy visszatennék a holmikat a helyükre... az már fáradtságos lenne! - jegyezte meg viccesen de szemrehányóan.
S:- Ugyan nincs mit! De ne hibáztasd őket! Túl izgatottak lettek. Megértem.
C:- Persze, én is. Csak... Kellemetlen, hogy ezt neked kell csinálnod.
S:- Óh hagyjuk már! Semmiség! Amúgy kérdezhetek valamit? - csukta be az italos szekrény ajtaját.
C:- Persze, nyugodtan.
S:- Szerinted nem kéne szólnunk Raven-nek? Vele esélyesebb lenne, hogy nyerünk.
C:- Ugyan! Ő ebben úgy se venne részt! Meg különben sem tudni hol van. Eltűnt szemelől.
S:- De ha tudnád, hogy hol van, idehívnád?
C:- Hm... - leült, erősen elgondolkozott - Nem tudom. De ez nem is érdekes. Még ha tudnám is hol van, úgy sem állna velem szóba.
S:- Értem. Kár.
C:- De honnan vetted ezt?
S:- Passz. Eszembe jutott, hogy ha ő is segítene hasznos lenne a ereje a csapatunkhoz. Simán közéjük tudna férkőzni.
C:- Ezt felejtsd el! De győzni fogunk így is, hidd el! - tette vállára a kezét.
S:- És ha nem?
C:- Én bízom benne, hogy igen. Hiszen szuper a csapatunk. Felkészültek vagyunk és van egy szuper titkos fegyverünk.
S:- Tényleg? Mi az? - kérdezte kíváncsian.
C:- Hát te! - meglepődött, hirtelen fel sem fogta mi hangzott el imént.
S:- Hogy én?
C:- Igen, te! Hiszen okos vagy, ügyes vagy, te jöttél rá a megoldásra az ellenszerrel kapcsolatban is, hogy miként adjuk be nekik. Te találtad meg őket és még sorolhatnám. Mi ez ha nem titkos fegyver?
Annyira meglepték a szavai, az ahogyan mondta, hogy szóhoz sem tudott jutni. Csak mosolygott csendesen és a cipőjét nézte. Szíve hevesen dobogott és mintha melegséget érzett volna a hallottak miatt.
C:- Ennyire megrendítettelek azzal amit mondtam? - nézett a lányra.
S:- Jah kb. Csak annyira váratlanul ért ez engem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet mondasz nekem.
C:- Már mért ne mondanék?
S:- Passz. Nem tudom. Csak nem számítottam rá. Ennyi. De köszönöm, hogy így gondolod. Sokat jelent hidd el!
C:- Te pedig elhiheted, hogy ok nélkül sosem mondanék ilyesmit senkinek!
S:- Igen, tudom. Ismerlek már. - mosolygott.
C:- Én könnyen kiismerhető vagyok. Viszont te... Kész rejtély vagy! Szinte alig tudok valamit rólad, mégis olyan, mintha ezer éve ismernélek.
S:- Addig örülj, amíg nem tudsz semmit! - nevetett, bár ez inkább olyan erőltetett nevetés volt.
C:- Miért annyira szörnyű? - kérdezte mosolyogva.
S:- Kinek mi a szörnyű. De az biztos, hogy nem mindennapi. - indult el kifelé.
C:- Mikor meséled el?
S:- Egyszer... - lépet ki az ajtón - Talán... - mondta már a csukott ajtónak.
Mosollyal az arcán ment vissza a szobájába. Lezuhanyzott majd aludni ment.
A következő napokban egy titkos küldetéssel foglalkozott. Nagyon kutatott valakit! Ahhoz képest, hogy Charles szerint eltűnt, hamar megtalálta a lányt. Egy kávézóban érte utol, ahol egyenesen odament hozzà. Elmondott mindent. Hogy ki ő, miért keresi és megkérte, hogy segítsen neki. Igaz győzködni kellett, elég sokáig, de végül belement. Sky szerint leginkább Charles miatt egyezett bele. De mindegy is, a lényeg, hogy segít. Így még biztosabb, hogy győzelmet aratnak.
Visszaérve az iskolához Skyler elrejtette a szobájában a lányt, nehogy valaki rájöjjön, hogy ott van. Meglepetésnek szánja a férfinak. Megbeszélték, hogy ha szól neki akkor jöjjön elő. Remélte, hogy mindketten örülni fognak a viszontlátásnak!