8. rész

A délutáni hírekben már hallható volt, hogy lekapcsoltak két drog bandát, amelyek valószínűleg összefüggésben lehettek egymással, és egy illegálisan működő bárt.
Clara örült a hírnek. Mivel tudta, hogy működik a terve. Fel is hívta az embereket, hogy szervezzen egy gyors megbeszélést. Kb egy órán belül oda is ért mindenki.
C:- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttetek! Szeretnék mindenkit megdícsérni és elismerni! Lehet apám idejében nem így volt, de én megbecsülöm azokat az embereket akik jól és megbízhatóan dolgoznak. A hűség már csak bónusz.
P:- Köszönjük Clara! Tényleg apád soha nem ismerte el a munkánkat, de mégis ugyanúgy elvégeztük és végre hajtottuk a parancsokat. Félre ne érts! Nem szemrehányásként értem, csak tényleg nem rossz ha valaki el is ismeri amit csinálunk.
K:- Ez így van! Jó főnök vagy! Már most. - dícsérte meg.
C:- Kössz Kevin, kedves vagy. De nem csak ezért hívtalak ma ide titeket! Elérkezett a második fejezet a tervünkben! Szedjetek össze annyi embert amennyit csak tudtok, de persze a főbb ügyeket vigyék továbbra is!
M:- Mi a terv? Lehet én lemaradtam volna?
C:- Nem Mike, nem maradtál le! Senki sem tudja még. Csak nem mondhatom a saját tervemnek, mivel egy csapat, egy család vagyunk!
P:- Igaza van! Mike kérlek! - nézett rá szúrósan.
M:- Jó bocsi!
C:- Figyeljetek! A második fázisnál én kezdek. Felhívom Leon testvérét. Gondolom ő viszi tovább az ügyletet!? Beszélek vele és megpróbálom ezt békésen, háború nélkül lezárni. Ha nem megy, akkor jön a harmadik fázis, azaz a teljes megsemmisítés.
K:- És az mit takar? - kérdezte kíváncsian.
C:- Hát ha nem sikerül John-nal megegyezni, akkor megtámadjuk a főhadiszállásukat. Több embert elcsalunk a kijelölt helyekre, ahol az embereink már várni fogják őket. - mutogatta a térképen a helyeket - Így könnyebb lesz az egész bandát kiiktatni.
P:- Jó terv! Tényleg látni, hogy Diego lánya vagy! - ezen csak elmosolyodott a lány.
M:- Igen, ez egyértelmű! Akkor megyek összeszedek pár embert és elküldöm az egyik raktárhoz!
C:- Rendben. Menj csak és köszönöm!
K:- Én a többi embert a másik két helyre vezénylem.
C:- Oké! Kérlek siessetek!
P:- Én intézem a fegyvereket mindenkinek!
D:- Én? Én mit fogok csinálni? - lépett be végszóra.
C:- Oh Da... Szia! Te csinálod most is a legfontosabbat, képzed az embereinket! Ők fognak velem jönni a leszámolásra.
P:- Mi? Te is részt akarsz venni ezen? - kérdezte nagyon meglepve.
C:- Persze! Muszáj! Ők ölték meg az apámat, ők raboltattak el! Nem hagyhatom szó nélkül!
P:- De hát azért vagyunk mi, hogy bosszút álljunk!
D:- Igaza van Paul-nak, neked nem kell ezen részt venned!
C:- Hogyne kéne! Hiszen ez leginkább az én bosszúm! Nem hagyhatom, hogy míg az embereim életük árán harcolnak, én addig itthon elbújva ücsörgök! Sosem tudnék tükörbe nézni!
P:- Ez érthető. Lehet lány vagy, de mélységesen tisztellek! - emelte kalapját a lány előtt, mint a filmekben, aztán elment.
Clara pakolászott, eltette a terveket. Aztán készített magának egy teát és kiment a szokásos helyére a teraszon.
D:- Ugye nem gondoltad komolyan amit bent mondtál!? - rontott neki dühösen.
C:- Mármint? - kérdezte teljes nyugodtsággal.
D:- Hát, hogy te is menni akarsz játszani a nagy maffia főnököt!
C:- Először is nem játszok semmit! Mivel én vagyok a főnök! Másodszor pedig, de, igen is komolyan mondtam! Nem fogok bújkálni, mint egy kis óvodás, míg más fejéhez pisztolyt szegeznek. Ez az én harcom, nem az övék! Csak az apám iránti hűségből tartanak velem.
D:- Ez nem igaz te is tudod! De ha így gondolod akkor szerinted én?
C:- Mi van veled?
D:- Hát ha ők az apád miatt tartanak veled, akkor én miért?
C:- Hát...öm... Igazából nem tudom. Miért vagy itt, miért harcolsz velem? Hisz neked ehhez semmi közöd!
D:- Van közöm hozzá, nem is kevés! De ha te nem tudod miért állok ki melletted, akkor nem is értem minek vagyok még itt!
Megfordult és idegesen berohant. A lány csak nézett! Nem tudta mit gondoljon. Most ez egy burkolt célzás akart volna lenni? Vagy csak tényleg azt várja el, hogy ő válaszolja meg a kérdést? Fogalma sem volt mit is gondoljon erről a helyzetről.
Mivel a megbeszélés elhúzódott, már nem hívta fel John-t, majd másnap. Addig is legalább őrlődik és mérgelődik a dolgokon.
Bement lezuhanyzott majd csinált vacsorát. Miután végzett gondolta tisztázza a dolgokat David-el, így felment, hogy beszéljenek. De hiába kopogott nem nyitott ajtót.
C:- Ez most komoly? Tényleg ezt játszuk? Nyisd ki David! - nagy nehezen kinyitotta.
D:- Mit akarsz?
C:- Beszélni. Szerinted mit?
D:- Miről?
C:- Na ugyan miről? Arról, hogy besértődtél és szeretném tudni, hogy miért!?
D:- Nem sértődtem be!
C:- Óh, akkor ezt minek neveznéd? Karizmatikus kivonulásnak? Ugyan! - legyintett.
D:- Clara kérlek, hagyjuk ezt! - be akarakarta zárni az ajtót, de odatette a lábát.
C:- Nem értem mért viselkedsz így! Hiszen te vagy az, aki mondta, hogy soha senkit nem akarsz Sarah után megszeretni! Most meg azt sugallod nekem, hogy azért vagy itt mert érzel irántam valamit! Vagy félre értettem valamit?
D:- Nem, nem értettél félre semmit.
C:- Ezt most nem értem... Kiakadtál mikor elárultam, hogy mit érzek irántad most meg ezzel jössz!?
D:- Először is nem akadtam ki, csak azért eléggé meglepett! Másodszor pedig egy szóval nem mondtam azt, hogy ne éreznék semmit irántad! Csak annyira győzködtél az ellenkezőjéről, hogy szóhoz sem hagytál jutni.
C:- Na akkor befogom mondd el! Már kíváncsi vagyok!
D:- Remélem tudsz róla, hogy mennyire őrült egy csaj vagy te!? - kérdezte nevetve, kötekedően.
C:- Én őrült? Még, hogy én...
Nem tudta befejezni a mondatát mert David nem hagyta. Odahúzta magához és megcsókolta a lányt. Aki először meglepődött a cselekedetétől, de aztán átkarolta ő is és visszacsókolt.
Úgy érezte végre valami jó is történik vele, annyi rossz dolog után. Az első közös éjszakájukat együtt töltötték el. Másnap egymás karjaiban ébredtek fel. David hamarabb kelt fel és csak nézte a nyugodtan alvó lányt. Titkon azt kívánta, hogy vele ne történjen semmi rossz! Mert mégegyszer nem bírná elviselné ha elveszítené azt, akit mindennél jobban szeret. Mivel nincs is fájdalmasabb annál, mint amikor olyas valakit veszít el az ember, akit szeret, aki fontos az életében és aki nélkül nem is tudná elképzelni az életét!