James szemszöge:
(a hétvégén)
Hajnalban értem haza miután pofátlan módon megcsókoltam Mayat. Nem így akartam, nem így terveztem mégis így sült el... Kidühöngtem magam az erdei faházamnál, csak azután mentem haza a közös lakba. A falkám néhány tagja ott volt és meredten bámultak mikor izzadtságtól vizesen léptem be az ajtón.
- Hol voltál? -rontott nekem kérdésével Lory.
- Dolgom volt.
Mordultam rá. Nem szerettem ha számonkérnek! Plusz joga sincs hozzá, ugyanis én volnék az Alfa! Igen, mi Farkasok vagyunk! Mindannyian egy ősi dinasztia leszármazottai vagyunk, afféle indián sarjak. Bár nem vagyunk rézbőrűek, feketék és nem vagyunk tele hindus tetoválásokkal. Bár a kötelező tetkó mindenkinek megvan, de csupán az csak egy szem semmi más, bár nekem több is van. Az én családom az egyik legrégebbi szellembirtokló törzs leszármazottja. Így nem volt kérdés ki legyen az alfa! Bár mikor úgymond összekovácsolódtunk volt kisebb nagyobb harcom Noahval, mivel ő is igényt tartott a posztra családja révén. De mivel erősebb vagyok nála, behódolt nekem. Bár nem szeretném ha kilépne a csapatomból, hiszen remek farkas és jó harcos, kár lenne ha elhagyna minket. Pedig egy ideje fontolgatja. Bár mikor megtörtént nálam a Kiválasztás, maradt. Akkor telepedtünk itt le és azóta óvjuk Mayat és a családját. Hogy mitől? Nos, az idegen falkáktól! Plusz ha ez nem lenne elég, ott vannak a vérfarkasok! Akik tiszta farkas által megharapott emberek. Akik a harapás miatt vadak, eszelősek, veszélyesek és gyilkosok lesznek! Aki nem születik farkasnak és úgy harapja meg egy, annak a szervezete felett átveszi a hatalmat az erősebb, állati gén így elnyomva benne az embert és az emberek által gyakorolt elveket. Nincs irgalom, könyörület, béke. Csak eszeveszett gyilkolás a vér áhítata miatt. Igen, számunkra is fontos a vér de csupán hetente egyszer kell innunk, azt is egymásból vagy más állatból! Embert soha nem harapunk, nehogy ez legyen a vége! Pedig nincs is csábítóbb az emberi vérnél! Lételemünk közé tartozik a hús is, persze általában úgy esszük, mint a legtöbb ember, sütve, főve, párolva körettel stb. De ha átváltozva vadászunk nyersen is megesszük az elejtett vadat.
Maya is született farkas, de ő erről nem tud. Bár nem értem miért!? Hiszen az anyja is az, tudom érezni rajta. Ez afféle farkasos dolog, érezzük a másikat. Nem értem miért titkolja előtte ezt az anyukája!? Bár ezt előbb-utóbb meg kell mondania hiszen eléri a kort és teliholdkor át fog változni! Erre azért csak fel kéne készítenie nem? Még gimibe járt mikor megtörtént nálam a Kiválasztás, de nem közeledhettem felé hiszen még kiskorú volt és nem is támadhattam le, hogy nézett volna már az ki!? Távolról figyeltem és védtem őt, a barátaimmal együtt. Ezért is mentem arra az egyetemre tanítani ahol ő van, hogy végre sorsunk beteljesüljön. Pedig nem vagyok igazi tanár. De már nem bírtam várni! A belsőmben élő vad, zabolázhatatlan állat már nagyon a Párjával akart lenni! Bár félek, hogy a tegnapi után ezt elrontottam! Nem akartam letámadni, de nem tudtam magamon uralkodni, muszáj volt megcsókolnom! Plusz ha megtudja, hogy még a nevemet illentően is hazudtam... Biztos soha többé nem akar majd látni!
Önmarcangolásomból a hazaérkező Noah térített vissza. Már messziről éreztem szagát. Ami ezúttal kicsit másabb volt, mint szokott. Megszokott enyhe vanília-menta illata ezúttal erőteljesebb volt, mintha farkasa boldog lenne. Belépett a házba és lepacsizott a többiekkel, majd hozzám lépett. Bár mostanában kissé fagyos köztünk a hangulat, mivel úgy vettem észre, hogy a rábízott feladatot kissé nagyobb örömmel végzi, mint kéne. Igaz én bíztam meg azzal, hogy ügyeljen Mayara, de nem tetszik az a tudat, hogy miket vált ki a lányból az ő közelsége. Ha vele van, sokkal erőteljesebb az illata, mint általában és ez zavar! Rohadtul!
- Mikor jöttél? - hangja kimért volt, kissé rideg.
- Nemrég. Te? Hol voltál?
- Vadászni. -mosolyodott el.
- Van egy feladatom számodra! -bár nem szívesen adtam neki ilyen parancsot, de lássa nem vagyok szörnyeteg és békülni akarok- Menj és nézd meg hogy van Maya! Tudni akarom jól van-e!
De ő vállat rántva huppant le a konyhában a bárszékre hasonlító ülőalkalmatosságra.
- Jól van.
- Honnan veszed? -förmedtem rá.
- Mert láttam idejövet. Tök jól van. -hangja elég flegma volt, sosem szerettem mikor ezt a hangnemet használta, és ennek belsőm is hangot adott.
Nem akartam újabb veszekedést szítani, így inkább kirohantam és átváltozva már rohantam is Maya házáékhoz. Késő volt már, talán éjfélt is elütötte az óra, de ő még fent volt. Hallottam laptopja halk zúgását és éreztem a kibocsájtott hullámokat. Miért van még fent ilyenkor? Szaga alapján nincs olyan jól ahogy azt Noah állította. Szomorúságot éreztem finom orgona-kakaó kombóján. Tudtam miattam van. Biztosra veszem rosszul érzi magát amiért letámadtam. Hiszen mégis csak számára a tanára vagyok és én megcsókoltam... Biztos azt hiszi ágyba akarom vinni, mint a legtöbb tanár a diákját. Ezt helyre kell hoznom! Nem engedhetem, hogy eltávolodjon tőlem, ő a Párom! Ha egyszer megtörténik a kiválasztás nem lesz mégegy!
Hétfő reggel izgatottan készülődtem az egyetemre, elhatároztam ma beszélek Mayaval! Megpróbálom finoman rávezetni a témára, hátha nem fog az első pillanatnál elmeháborodottnak hinni! Hiszen egy „átlag ember" számára igen csak hihetetlennek tűnik a mi kis igazságunk! Biztos voltam abban, hogy el fog küldeni a fenébe! De meg kell tennem!
Leparkolva, a nekünk tanárok számára kialakított parkolóban, siettem fel a 12-es terembe. Maya már ott ült az első padban, Kiaraval, aki szintén a falkám tagja. Azért van itt, hogy vigyázzon rá. Igyekeztem az órámra koncentrálni és normálisan leadni az anyagot, de folyton az járt a fejemben, hogy mit is hogyan fogok neki mondani. De egyik számomra ésszerű magyarázat sem tűnt számára igaznak. Így fogalmam se volt hogy is kezdjek neki. Alig vártam, hogy megszólaljon végre az óra végét jelző csengő, hogy bent marasztalhassam és beszélhessek vele, de mikor az felcsendül Maya már sehol sem volt. Jó gyors már most is! Meg akartam keresni szünetben de Mrs. Woods elmondta, hogy levitette az orvosiba mert nagyon rosszul volt. Azonnal szaladtam az említett helyre de Maya már nem volt ott. Hazaküldték. Nem tudtam uralkodni belső vadságomon, így leordítottam a nővért, hogy hogy lehet ekkora balfasz amiért egy beteg lányt képes egyedül elengedni! Sírva fakadt én pedig, hogy ne bántsam kirohantam onnan. Azonnal a keresésére indultam, az óráim se érdekeltek!
Nehezen bukkantam rá de hála kiváló szaglásomnak a házuktól nem messze lévő tisztáson bukkantam nyomára. Megláttam őt a távolban és visszaváltoztam emberré. Nem akaram, hogy először így lásson meg. Rohanni kezdtem mikor láttam, hogy bizonytalanul lépked. Alig voltam tőle két méternyire mikor összeesett. Térdre rogyva estem mellé és azonnal karjaimba vettem.
- Maya itt vagyok! Hallasz? Ne add fel, tarts ki! Segítek rajtad!
Pontosan tudtam mi baja, így egy hirtelen ötlettől vezérelve elvittem őt az erdei faházamba. Lefektettem az ágyra és megharapva csuklómat engedtem véremet a szájába. Vészesen közeledett a nap, hogy átváltozzon így egyre több vérre lesz majd szüksége! Nem is értem az anyját miért nem mondja el neki!? Hiszen így, ha nem kap vért óriási fájdalmai lesznek és van esély rá, hogy talán túl sem éli! Mit akar? Hogy ne változzon át? Ekkor esett le, hogy talán igen. Oké van esély erre, de az nagyon csekélyke! Nagyobb az esély arra, hogy belehal! Hiszen ő veleszületett farkas! Aminek egyszer elő kell jönnie! Netalán meg akarja ölni a benne lévő állatot? Képes lenne kockára tenni a lánya életét csak azért, hogy ne változzon át? Elképesztő! De ezt nem hagyhatom! Ő a Párom, a farkasom Kiválasztotta őt! Nem engedhetem, hogy baja legyen! Ha az anyja nem, majd én bevezetem őt a mi kis világunkba!
Mikor elégnek éreztem a vérivást elszorítottam csuklómat ami szinte azonnal behegedt. Letöröltem száját, nehogy frászt kapjon a piros folyadéktól ajkai szélén. Csendben néztem ahogy alszik. Remélem ez segített rajta!? Kérdésemre választ kaptam ugyanis nyitogatni kezdte szemeit. Mikor azok kipattantak hirtelen vakítóan ragyogni kezdtek, az egyik kéken a másik zölden. Bár nem tudom miért ilyenek a szemei! Sosem láttam még ilyet egy farkasnál sem! Nem tudtam ez mit jelenthet vagy egyáltalán jelent-e valamit? Lesz-e befolyással az átváltozására vagy nem? Remélem csak én reagálom túl!
Riadtan nézett körbe. Ismeretlen volt neki a hely, még sosem volt itt, ráadásul pont velem. Erős érzésem volt, hogy én vagyok az utolsó ember akit látni akar!
- Hol vagyok? -kérdezte, hangja komoly, követelőző volt.
- Nálam. Vagyis az erdei lakomban.
- Mit keresek itt!?
- Idehoztalak miután rádtaláltam. Jobban vagy már?
- Fogjuk rá... Miért hoztál ide miért nem haza vittél?
- Mert... Öm... Nem nézett volna szépen ki, ha egy ájult lányt a tanára visz haza! Gondoltam itt nyugodtan kipihenheted magad aztán hazamehetsz.
- Hol találtál rám?
- Nem messze, egy tisztáson.
- És mit kerestél ott? Hiszen még javában tartott a tanítás! -na bumm, ez egy beletalálós állítás.
- Igen. Én öm... Oh, jó, elmondom. -sóhajtottam- Mrs. Woods mondta, hogy rosszul voltál és aggódni kezdtem érted és utánnad jöttem. De utólag jól tettem, hisz most is ott feküdnél ájultan a fűben! -egy pillanatra elhallgatott, pedig láttam rajta legszívesebben leordítana.
- Aggódtál értem? -váltott lágyabb hangnemre.
- Igen!
- Miért?
- Mert... -egy pillanatra elakadtak a szavaim- Tudom a múltkori kissé hülyén jött ki, de hidd el nem csak játszottam veled! Fontos vagy nekem Maya, már régóta... -nyeltem egyet- Tudom, hogy megbántottalak amiért szó nélkül leléptem miután megcsókoltalak, de hidd el nem azért volt mert ne gondolnám komolyan! Csak... Nem így akartam a tudtodra adni, hogy a Párom vagy!
- Párod!? -nézett kerek szemekkel- És ezt csak így kijelented? -tette karba a kezét- Mivan ha én nem akarok a párod lenni?
- Sajnálom, de ez nem opció! Tudom mennyire hülyén hangzik, de te hozzám tartozol és velem kell lenned!
- Kell? Mi az, hogy kell? -emelte meg hangját- 1 Miből gondolod, hogy én bármit is akarok tőled? 2 Már ne is haragudj de ki a faszom vagy te, hogy kijelented nekem veled kell lennem!? Ki lennél már te!? Nem gondolod, hogy kicsit sokat képzelsz magadról?
Felpattant és elrohant. Utánna eredtem. Tudtam nem hagyhatom, hogy így elmenjen.
- Maya kérlek állj meg! -szóltam utánna az erdőben- Maya! Hallod!? Nem úgy értettem?
Megtorpant és hevesen visszavágtatott hozzám. Olyannyira heves volt, hogy egy pillanatra megijedtem tőle. Pedig nem vagyok az az ijedős! Nem félek semmitől!
- Nem? Akkor mégis hogy a búbánatos retekrákba értetted, hm!? -kiabált.
- Maya, kérlek ne beszélj így!
- Úgy beszélek ahogy akarok, nem te mondod meg!
- Kérlek ne haragudj, rosszul fogalmaztam! Úgy értettem, hogy nagyon szeretném ha a párom lennél és ezentúl vigyázhatnék rád!
- Tudok vigyázni magamra kössz! Chh el se hiszem! -járkált fel-alá.
Éreztem, hogy a benne szunnyadó farkas egyre dühösebb. Féltem, hogy a kelleténél előbb kitör, annyira ideges volt.
- Nem hiszem el! -csapott homlokára.
- Mit nem hiszel?
- Hogy mit? -lépett közel hozzám, leheletét éreztem bőrömön- Azt, hogy hogy a tetves rákhalálba tudtam én érzéseket táplálni irántad!? Elképesztő!
- Érzel irántam valamit? -ragadtam meg karját, talán még nincs minden veszve.
- Nem! És engedj el mert letépem a karod! -elengedtem- Hagyj engem békén és kúrogass más egyetemistákat, rólam meg tegyél le! -elindult de utánna akartam menni- Ha most követsz kihívom a zsarukat és feljelentelek zaklatásért!
Tudtam komolyan gondolja. Amilyen dühös plusz az illata is erről árulkodott. Haragszik rám! De a tudat, hogy táplál irántam érzelmeket... így nincs minden veszve! Tudom van esélyem helyrehozni és elérni, hogy elfoglalja a Párom helyét!