7. rész - Az álom

A hangos ébresztőm zajára riadtam fel és úgy zuhantam le az ágyról, mint egy darab fa. Körülnéztem, sehol senki. Akkor ezt csak álmodtam? Huhh... De jó! Azért némileg megkönnyebbültem. Igaz a szivem még mindig úgy ver, mint egy gyors vonat. Levegőt kifújva tápászkodtam fel a földről. Kicsit rendbe szedtem magam, aztán lementem a konyhába.
- Jó reggelt álomszuszék! - fogadott kedvesen az én drága bátyuskám.
- Jó reggelt neked is! Csináltál valami kaját? - ásítottam bele mondatomba.
- Igen csináltam. Tessék! - elém rakott egy nagy tányér sonkás rántottát - Jó nyúzott vagy. Nem aludtál az éjjel? - nézett rám, arcomat fürkészte.
- De, de aludtam. Csak egy meglepően furát álmodtam és kicsit lefárasztott.
- Na és mi volt az? Biztos nagyon érdekes lehetett ha ennyire megviselt!?
- Hát... Inkább élethű volt, mint sem érdekes.
- Miről van szó gyerekek? - jött be jó kedvűen Adam is.
- Semmi, csak próbálom rávenni Lorit, hogy mondja el mit álmodott, ami így felzaklatta.
- Uh, álmok! - dörzsölte össze a tenyerét - Azokra mindig kíváncsi vagyok. Én is hallhatom?
- Bocs fiúk, de ez nem olyan érdekes álom, mint amire ti számítotok. Úgy, hogy inkább el is tűnök. Sziasztok! - kislisszoltam onnan.
Kimentem a kertbe és tettem egy jó nagy sétát. Közben végig azon agyaltam, hogy miért álmodtam én ilyet!? Mért pont vele és miért pont most? Lehet a vallomása miatt? Nem tudom. Apropó vallomás! Válaszolnom is kéne rá valamit, de nagyon gyorsan. Még azt fogja hinni, hogy utálom vagy semmibe veszem, holott ez nem igaz! De még is mit mondjak? Hm... jó kérdés. El kéne döntenem mert már csak két napig leszünk itt, aztán megyünk haza. Újra kezdődik minden. A suli, a munka, a sok tanulás. Időm se lesz ilyesmin gondolkodni. Na jó! Összeszedem a gondolataim és megpróbálom egy épkézláb mondatba megfogalmazni. Közben hallgattam zenét, az mindig segít nekem. Odavagyok a zenéért! Sok szomorú dolgon segített már át, meg csak úgy simán hallgatni is felemelő érzés. Főleg ha a zenének van mondanivalója. Én pedig csak az ilyen dalokat szeretem!
Sokáig kint ültem. Arra lettem figyelmes, hogy kezd lemenni a nap és már egyre hűvösebb van. Így bementem a házba. Felmentem a szobámba és felhívtam videóhívásban a barátnőmet. Hisz már rég dumáltunk, gondoltam itt az ideje. S talán tanácsot is tudok tőle kérni.
- Szia Tori! Mi újság? - integettem a kamerába.
- Áhh szia Lori! De jó látni téged! Jó minden köszi. Hát veled? De hol vagy amúgy? Ez nem a szobád! Vagy másikba költöztél?
- Jah nem dehogy. Ez egy nyaralónak az egyik szobája.
- Azta! - lepődött meg, vicces volt - Te elmentél nyaralni? Szupiii! - húzta el a végét, ami kissé nyávogósra sikeredett.
- Nem egyedül jöttem. James is itt van meg egy jó barátja.
- Na és jó pasi? - nézett nem is tudom, olyan furán.
- Tori! - szóltam rá erélyesen.
- Jó, bocsi. Na és mesélj milyen ott? Szép hely?
- Áhh nagyon! El sem tudod képzelni mennyire! Hatalmas ház, gyönyörű vidék egy óriási tó. Minden klassz!
- Azta!!!! De jó ezt hallani. Legközelebb engem is vigyetek jó?
- Jó persze mindenképp. - nevettünk - Egyébként mi újság otthon? Mindjárt itt a suli!
- Jah ne is mondd... - húzta le a száját - De legalább annyi jó lesz benne, hogy újra talizhatunk!
- Persze én is nagyon várom.
- Te, amúgy minden oké? Olyan nyúzottnak tűnsz! Aludtál te egyáltalán?
- Igen. Csak volt egy furcsa álmom és kicsit megviselt. De ma kipihenem magam.
- Elmeséled?
- Nem akarlak untatni.
- Ugyan már! Na gyerünk, vágj bele!
- Oké. Te akartad. Igazából semmi érdekes nem volt benne, csak olyan valósághű volt, mint hogy mi most itt beszélünk. Nem tudtam, hogy álmodom. Reggel az ébresztőm keltett, még szerencse, hogy elfelejtettem kikapcsolni.
- De mi volt olyan érdekes, hogy így megijedtél?
- Azt nem mondanám, hogy megijedtem. Csak furcsa volt.
- Jó, de mondd már!
- Hát voltam a szobában és néztem a csillagokat. Egyszer csak kinyílt az ajtó és egy alak lépett be.
- Kitalálom. Ki akart nyírni!
- Nem dehogy! Nem, hanem odajött hozzám. Akkor ismertem fel, hogy Adam az. - hupsz kimondtam a nevét, ajajj.
- Ki az az Adam?
- Csak egy pasi.
- Ühümm... Azért álmodsz róla! - mosolygott sejtelmesen - Na mesélj csak mi volt!
- Szóval leült mellém. Nem volt rajta póló, így eltakartam a szemem. Ő elvette és hát... elkezdte simogatni az arcom, a hajam és megkérdezte, hogy szeretném-e ha megcsókolna.
- És mit mondtál? - olyan izgatott lett.
- Hát, igent mondtam. - válaszoltam félve - Aztán mielőtt megtörtént volna felriadtam.
- Huh. Hát ez nem semmi. Nem csoda, hogy ennyire ki vagy. De akkor mért nem mondod el neki, hogy tetszik neked?
- Hogy mi? - most ezen meglepődtem - Nem mondtam, hogy tetszik nekem!
- Nem. De ha nem tetszene, nem álmodnál vele. Ez tény! - belegondoltam abba amit mondott és talán volt benne igazság.
- Mindegy. Most megyek majd beszélünk. Szia! Puszi! - bontottam a hívást.
Hát, nem erre a beszélgetésre számítottam. Mondjuk azt sem tudom mit vártam igazából.
De be kellett látnom, igaza van. Ha nem éreznék semmit akkor nem álmodnék vele, főleg nem ilyet! Ezt meg kell beszélnünk!
Ránéztem az órára, fél 9. Vajon fent van még? Vagy már alszik? Talán várjak holnapig?
Nem! Ezt nem lehet! Mindig csak elodázni, meg kifogásokat keresni! Nem! Most megyek és beszélek vele! Remélem azért nem küld el a francba! Odasettenkedtem a szobájához majd halkan bekopogtam.
- Gyere csak! - szólt ki, én bementem de megálltam az ajtóban.
- Nem zavarlak? Ha igen el is mehetek! - megfordultam és el akartam menni, gyáva nyúl!
- Lori! Ne csináld ezt! - jött oda - Gyere és mondd el miért jöttél! - elvezetett az ágyáig, majd leültetett rá.
- Csak gondoltam beszélhetnénk.
- A tegnapiról van szó ugye? Figyelj, ha megbántottalak ne haragudj nem... - befogtam az száját, mint ő nekem a múltkor.
- Nem bántottál meg, ne aggódj! Csak gondoltam ideje nekem is válaszolnom erre.
- És örülni fogok annak amit mondani fogsz?
- Nem biztos. De meglátjuk.
- Rendben, mondd akkor!
- Szóval, amit tegnap mondtál nekem, be kell valljam nagyon meglepett. De egyben jól is esett. Nem tudom miért, de mintha megkönnyebbült volna a szívem. Az az igazság, hogy hasonló képpet érzek én is. Ha megdícsérsz rögtön zavarba jövök és olyan piros leszek, mint egy paprika. Mikor veled vagyok úgy érzem, hogy önmagam lehetek, és ez nagy szó azok után amiken átmentem. Lehet a szüleim nem örülnének ennek a dolognak, sőt biztos is! De jól érzem magam veled és ez boldogsággal tölt el. Nagyjából ennyi.
Annyira izgultam, mint amikor először ültem autóba a baleset után. A lábaim elzsibbadtak, a gyomrom görcsben volt és levert a víz. Sosem éreztem még ilyet, ijesztő volt!
Vártam, hogy mondjon valamit, vagy reagáljon, bármit! De semmi. Csak ült ott és meredten nézett előre. Biztos lesokkolhattam, mint ő engem tegnap.
- Látom kicsit felzaklattalak. Majd beszélünk máskor. - indultam kifelé, de visszahúzott.
- Ne! Nem menj Lori! Bocsi, csak ez annyira meglepett. Nem gondoltam volna, hogy viszonzod az érelmeimet. Azt hittem megijedtél tőlem.
- Hogy én? Áh dehogy! Inkább magamtól ilyedtem meg. Hogy ha úgy vesszük ilyen rövid idő alatt, ilyen gyorsan megkedveljek valakit, hát... Kicsit frusztráló. Főleg mert a tanárom vagy, és tudtam, hogy nem lehet köztünk semmi. Ahogy te is mondtad.
- Igen, tudom jól, hogy ezt mondtam. De kizárt, hogy be tudnám tartani! Egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha nem kedvelnélek! Plusz szeretném ha lenne köztünk valami. Valami komoly! Persze csak ha te is akarod!? - jól estek szavai.
- Hát... Jó, én is szeretném. De hogy lehetne bármi köztünk? Nem tudnánk sehol nyugodtan találkozni. Mert attól félnénk, hogy mikor bukunk le. És nem biztos, hogy én ezt végig bírnám csinálni.
- Igen kicsit rizikós és kockázatos. De a jó dolgokért meg kell szenvedni. Nem olyan sokat kéne várni. Hamarosan leérettségizel, azután felvállalhatjuk a kapcsolatunkat.
- Az hosszú idő Adam. Addig bármi történhet. Mi van ha találsz mást?
- Nem hinném, hogy ez megtörténhet. Hűséges és türelmes típus vagyok. De ha nem szeretnéd akkor azt mondd!
- Nem mondtam, hogy nem akarnám. Csak olyan sokat várni!
- Akkor mit szólsz ehhez? Nem lesz köztünk semmi az évvégéig. Levizsgázol aztán összejövünk. Így legalább nem kell azon aggódni, hogy lebukunk.
- Jó, legyen így. De ha addig lesz valakid?
- Nem lesz, emiatt ne aggódj! Na és ha pont neked lesz?
- Az kizárt! Nem vagyok az a nagy pasizós fajta. Meg különben is, kinek kellenék!? - mutattam végig magamon.
- Mért mondod ezt? Nagyon jó nő vagy! Minden pasi örülne, ha ilyen csaja lenne. - na tessék, megint elpirultam.
- Kössz Adam! Akkor megyek is. Kössz, hogy megbeszélhettük ezt!
- Lori! - fordultam vissza - Még szünet van! Nem használjuk ki? - mosolygott.
- Mire gondolsz?
- Hát... itt aludhatnál! - ó te jó ég!
- Öm... Azt nem tartom jó ötletnek.
- Miért? Nem a suliban vagyunk, sőt nem is New York-ban.
- Tudom. De akkor is!
Odajött hozzám egyre közelebb. Én hátráltam, de neki ütköztem a falnak. Elzáródott a menekülő utam. A falnak támasztotta az egyik kezét, a másikkal egy hajtincset túrt a fülem mögé. Hű-ha! Pont mint az álmomban! Istenem a lábaim! Mi lett velük? Elkezdtek zsibbadni és mintha ezernyi hangya mászkált volna benne. Levert a víz és kb 200-al vert a szívem. Ez még az álmomnál is rosszabb! Teljesen hozzám simult. Biztos érezte, hogy milyen gyorsan veszem a levegőt, mert kinevetett. Majd az egyik kezével végig simított a karomon, a másikkal az arcomat fogta meg, majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Ugyan úgy történt, mint álmomban. Éreztem a leheletét, a pillantásait, mindent. Csak itt megtörtént a csók. De milyen csók volt az istenem! Szó szerint a lelkem is beleremegett. Könnyedén felkapott, bár amilyen izmos egy kis 54 kilós lány neki meg se kottyan. A lábaimat átkulcsoltam a derekán, nehogy leessek. Ledobott az ágyra, fölém hajolt. A pólómat feljebb tolta és le akarta venni a nadrágom, de megállítottam.
- Adam ne! Várj! - elhúzódott.
- Mi a baj? Túl heves vagyok? Ne haragudj, csak nagyon nehéz neked ellenállni.
- Nem. Nem vagy az, csak tudod én még nem...
- Oh értem. Sajnálom! Nem tudtam. Azt hittem, hogy voltál már pasival. Mivel olyan gyönyörű lány vagy, minden ujjadra kapnál 1-1 pasit.
- Meglehet. De engem tisztességre neveltek a szüleim!
- Persze, ezt megértem és becsülendő dolog. Gratulálok tényleg! - mosolygott.
- Köszi.
- De azt ugye tudod, hogy nekem ezután még nehezebb lesz ellenállnom?
- Ja, sejtettem. De majd nyáron megkapsz. Feltéve ha jól viselkedsz! - kicsit kötekedtem vele.
- Lori, nemár! Ne kínozz!
- Te ajánlottad. Így fair a megegyezés. Na megyek, álmos vagyok. Szia! Jóéjt!
- Milyen kis boszorkány vagy te! - csak kinyújtottam a nyelvem, majd visszamentem a szobámba.
Hanyat vágtam magam az ágyra. Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere. El sem hiszem, hogy ez történt! Olyan, mintha egy koreai dráma sorozatba kerültem volna. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy filmsztár. A gyomromban a görcs elmúlt és egy jól eső érzés váltotta fel. Most először mosolyogva aludtam el.
Másnap felkelve boldogan mentem le a konyhába.
- Jó reggelt bátyus! - adtam neki egy puszit az arcára.
- De jó kedve van ma valakinek! Mi történt?
- Mért talán történnie kell valaminek ahhoz, hogy jó kedvem legyen? Nem kelhetek csak simán úgy, hogy szép az élet?
- Ja de persze. Bocs a feltételezésért! Reggelit?
- Jöhet!
Elém rakott egy nagy tányér palacsintát, sokat be is faltam. Ittam egy finom karamellás kávét is.
- Sziasztok! Mizújs? - jött le Adam is.
- Szia! Palacsintát?
- Kössz James de nem kérek. Inkább egy kávét dobj!
- Már is!
Egymással szembe ültünk. Néha ránéztem, nem tudtam megállni, hogy ne lessek oda. De valahányszor ránéztem ő engem nézett. Amin csak nevetni tudtam. Ha ezt így folytatjuk eláruljuk magunkat. Holott nincs is köztünk semmi.
- Na megyek. Lenézek a tóhoz. Úgy is utolsó napunk itt.
- Ö Lori! - odanéztem - Nézz ki az ablakon. Szakad az eső! Hova akarsz te esőbe menni?
- Óh nemár! - ettől eléggé elszomorodtam.
- Semmi baj skacok. Letelepszünk a tv elé és kifulladásig filmet nézünk. Mit szóltok?
- Én benne vagyok! Lori? - nézett rám a bátyám.
- Felőlem. Nekem mindegy.
- Szuper. Gyertek!
Kirohant a nappaliba majd betett egy filmet. Valami akció film volt, nem nagyon kötött le. Inkább kimentem nasiért. Legalább addig is elfoglalom magam. Visszatérve láttam, hogy Ad ellopta a helyemet. Mivel én ültem középen. Megálltam és néztem őt, próbáltam szigorú lenni.
- Mi van? Ülj le! - nézett rám.
- A helyemen ülsz nem baj?
- Nincs ráírva a neved. Ülj ide! Ugyan az.
Mutatta a mellette lévő helyet. Mérgesen leültem. Elkezdtem enni. Volt minden ami egy film nézős naphoz kell. Csoki, chips, popcorn, kóla, cukorkák. Persze azért ők is lopkodtak tőlem. A film végére minden cukorkám elfogyott.
- Na most akkor én választok filmet!
- Mért te?
- Mert megettétek az összes édességemet! Ezekért fizeni is kell.
- Igaza van, Ad add oda a távirányítót! - szólt rá, ő pedig ideadta.
Kikerestem egy jó kis horror filmet, majd elindítottam.
- Ez mi lenne? - kérdezte James, ő utálja a horrorokat.
- Film, mint látod.
- De utálom az ilyet! - nyafogott.
- Pedig ez nem is az a kaszabolós horror, ez misztikus. Ez az Annabelle. Ebben semmi olyan nincs.
- Nem baj, én akkor se szeretem! Nézzétek csak, én addig alszom. Szóljatok ha vége! - eldőlt a kanapén.
- Jóéjt! - mondtam viccesen.
Elkezdtünk filmezni. Kb a felénél járhattunk, mikor Adam közelebb jött hozzám és átkarolt. Persze csak féloldalasan, mert szemben ültünk a tv-vel. Hm, kicsit sem feltűnő. Először nem is szóltam. Néztem tovább a filmet. Aztán pár perc múlva odahajolt és eljezdte puszilgatni a nyakam.
- Adam! Hagyd ezt abba! James észreveszi!
- Alszik. - újra puszilgatni kezdett.
Annyira jól esett és megbabonázott, hogy ismét hagytam magam. Odafordultam és azonnal lesmárolt, ahogy ő nevezi. Istenem milyen más ez így. Rettegek, hogy James felkel és meglát minket! De nem bírok leállni. Amennyire csak tudtunk közelebb ültünk egymáshoz.
- Áhwmm.. Vége van már? - ásított egy nagyot, mi azonnal szétrebbentünk.
- Már vége. Kelhetsz nyugodtan! - mutattam a képernyőre.
- Szerintem menjünk csomagolni, hiszen reggel indulunk vissza!
- Igaz. Csomagolni is kell. Akkor megyek is!
Annyira zavarban voltam, hogy inkább lerohantam pakolni. Estére végeztem is. Zuhanyzás után aludni mentem. Reggel korán ébresztettek fel. Gyorsan elkészültem és visszaindultunk. Ismét Ad mögé ültem fel. Legalább kihasználom ezt az utolsó alkalmat, hogy utoljára közel tudhatom magamhoz. Újra éreztem azt a kellemes de egyben férfias illatát. Hideg volt már, a szél erősen átsüvített a ruhámon, pedig jó vastagon öltöztem fel.
Délutánra haza is értünk. Gyorsan kipakoltam, összeszedtem a cuccaim ami kell suliba, majd fürödni mentem. Fura volt, hogy nem egy házban vagyok Adam-el. Nem tudok átosonni hozzá. Mondjuk már nem is lehet, hiszen megegyeztünk. Csak évvégén jövünk össze, ha már nem lesz semmilyen akadálya. Igaz ez borzasztó nehéz lesz!
Akkor még bele sem gondoltam, hogy talán így nehezebb lesz a várakozás ha nincs köztünk semmi. De csak lesz valahogy. Megpróbálok nem odafigyelni és nem gondolni rá. Úgy talán egyszerűbb lesz. Még írtam egy üzit Tori-nak, hogy alig várom, hogy másnap újra találkozzunk. Aztán lefeküdtem aludni. Reménykedtem, hogy sikerül leküzdeni minden akadályt!