Miután a New Orleans-i nyomozása zsákutcába futott szomorúan utazott vissza Washingtonba, barátaival. Gyötörte a lelkiismeret, mert hiába tette meg azt a nagy utat, nem jutott előbbre semmivel. Idegesen nézte át újra és újra a vallomásokat, bizonyítékokat, tanúk vallomásait de úgy érezte valami felett elsiklik, valami van amit nem vesz észre. Erős koncentrálásából a kicsapódó ajtó térítette vissza, amin két haverja száguldott be.
- Ugye megmondtam! -fordult a fekete hajú srác Taehez.
- Még mindig itt vagy? -huppantak le a sarokban megbúvó kanapéra- Haver már fél 11 van, ne légy már ennyire FBI-os! Gyere menjünk bulizni!
- Most nincs kedvem srácok. Át kell még néznem ezeket. -emelte fel enyhén a számtalan mappa tömeget.
- Na ebből elég! -pattant fel a fekete hajú az asztalra- Ezt azonnal befejezed és elmegyünk egyet bulizni! Leisszuk magunkat és felszedünk néhány csajt és addig kefélünk amíg már ki nem engedtük az összes gőzt!
- Jaj Hobi kérlek, ezt ne! -túrt bele hajába- Semmi kedvem ehhez...
- Ne nyafogj már Kookie! -pöccintette állon a szőkés hajú barátját- Gyere jó lesz!
- Addig nem hagytok békén amíg bele nem megyek ugye? -nemlegesen rázták fejüket- Pfúh, jó de csak egy italra! -kötötte ki.
- Jólvan csak menjünk már! Szomjan halok!
- Te mindig szomjazol Hobi. -jegyezte meg cinikusan amin mind csak nevettek- A többiek?
- Jönnek ők is. Még Jin meg Nam beszélnek valamit a főnökkel de Jimin és Yoongi a kocsiba várnak.
- Szuper. Legalább együtt lesz a banda. Remélem Nam nem akar megint karaokezni, azt tuti nem bírnám ki!
Jóízűen nevetve Jeong Guk megjegyzésén elhagyták a központ épületét és bepattanva autójukba egy kissé távoli szórakozóhelyre mentek el.
Néhány nappal később mikor mind nagyban dolgoztak a központban, egy kezdő a cégnél hevesen rohanva tartott Jeong Guk irodája felé. Kopogás nélkül rontott be az irodájába.
- Mr. Jeon, Mr. Jeon! -állt meg, kapkodva levegő után.
- Mivan mi a baj?
- Mr. Turman üzeni, hogy azonnal menjen fel hozzá! Sűrgős!
- Rendben, megyek.
Kíváncsian állt fel gépétől és sietős léptekkel hagyta magamögött a lépcső fokokat. Két emelettel feljebbi szintre ment ahol főnöke irodája is volt. Bekopogva ajtaján egy bejöhet után sietve nyitott be a helységbe.
- Hívatott uram?
- Áh Jeon, jöjjön csak! Fontos híreim vannak!
- Igen? Mi lenne az?
- A New Orleans-i kollégák jeleztek, hogy találtak néhány hullát annál a cégnél ahol legutóbb járt.
- Tényleg?
- Igen. És ez még nem minden! A cég vezérigazgatóját holtan találták az otthonában.
- Megölték?
- Mindenbizonnyal. Az ottani rendőrkapitány arról tájékoztatott, hogy kaptak egy ismeretlen hívást egy lánytól miszerint meghalt az apja és említett valami olyasmit, hogy eltűnt a huga.
- Ez annak a férfinak a lánya lesz ugye? Marc Smith!
- Valószínűleg. A lányt ájultan találták meg a házukhoz közeli erdős részen, autójával egy fának hajtott. Jelenleg kórházban van, felügyelet alatt. Azonnal szedje össze a csapatát és induljanak még ma! Maga vezeti a nyomozást, ha bármi kell hívjon!
- Tényleg? Nagyon szépen köszönöm uram! El sem hiszi mennyit jelent ez nekem.
- Tehetséges nyomozó Jeon, akárcsak az apja. Itt az ideje, hogy bebizonyítsa rászolgált a bizalmamra!
- Igen uram, nem okozok csalódást! Azonnal indulok.
Tisztelegve elhagyta a helyet és egy percet sem vesztegetve szedte össze csapatát, melyet barátaival alkottak és elneveztek Bulletproof-nak, mivel ők egy összeszedett csapat, igaz barátok és ha együtt vannak legyőzhetetlenek. Egy órán belül a reptéren voltak, várva járatukra amelyik pár perc múlva indul el.
Eközben a New Orleansban
Sípoló éles hang járja körbe a fertőtlenítő szagú kórtermet ahol Aliyah fekszik. Nehezen de sikerül kinyitnia szemeit, melyek előtt azonnal azok szörnyűséges képek jelennek meg, mikor holtan találta édesapját. A kint ácsorgó rendőrtiszt észre véve, hogy a lány felkelt azonnal sietett egy orvosért és szólni főnökének. Hamar visszatért oldalán két férfival, egyikük fehér köpenyt viselt míg másikuk tipikus kék egyenruhájában, felfegyverkezve lépett be szobályába.
- Jó napot Miss Smith! Hogy érzi magát? -lépett közelebb az orvos és azonnal vizsgálni kezdte.
- Tűrhetően. Mért vagyok kórházban?
- Nem emlékszik? -nemlegesen rázta fejét- Balesete volt. Nekiütközött egy fánat. Egy arra járó autós értesítette a mentős kollégákat.
- Baleset? -igyekezett visszaemlékezni, de teljesen kiestek emlékei- Maga miért van itt? -mutatott a rendőrre.
- Szeretnék néhány kérdést feltenni önnek. Doktor úr ha lehet? -próbálta rávenni, hogy elhagyja a szobát.
- Rendben, de csak röviden a kisasszonynak pihennie kell!
- Nem tartom fel sokáig. -megvárta amíg távozik majd leült a lánnyal szemben- Mondja csak mit tud az édesapja által vezetett cég ügyeiről?
- Hát nem sokat. Miért?
- Úgy tudom ön végezte a cég számára a filmes részleg könyvelését?
- Igen én. De ennek mi köze van bármihez? Az apám halott... -beszélt magaelé, felidézve újra azokat a rémképeket.
- Emlékszik, hogy voltak-e az édesapjának ellenségei, rossz akarói, bárki aki árthatott neki?
- Nem, nem igazán. Nem nagyon ismertem apám üzletfeleit. De akit igen azokról nem feltételezném, hogy ártanának neki.
- Esetleg van sejtése arról, hogy végzett-e az apja valamilyen cégen kívüli tevékenységet?
- Mire gondol?
- Bármire. Cégen kívüli szerződés kötés, fel nem tüntetett ügyfeli kör, esetleg el nem könyvelt bevétel?
- Maga most sikkasztással vádolja az apámat!? -kérdezte tettetett felháborodással.
- Én nem célzok semmire Miss Smith, csupán válaszokat keresek az apja meggyilkolására.
- Megölték?
- Igen. Minden bizonyíték erre utal. De hisz ön ezt jól tudja! Hiszen maga volt aki tárcsázta a 911-et, hogy megölték az apját nem?
- Nem tudom. Nem emlékszem semmire. -hazudott.
- Na és mi van a hívásban említett kishugával? Ő hol van?
Tudta semmiféleképp nem mondhatja el az igazat, hiszen azzal veszélybe sodorná Sofi életét és ezt nem kockáztathatja! Így kénytelen lesz hazudni a rendőrúrnak és maga végére járni az ügynek.
- Sofi? Ő a... a nagyinál van. Még a szünet előtt elvitte a nagyi magához és megbeszéltük, hogy én is utánnuk megyek.
- Megkaphatnám az elérhetőségét?
- Minek?
- Csak szeretném ellenőrizni, hogy a kislány tényleg ott van-e!
- Azt hiszi hazudok?
- Én ilyet nem mondtam. Csupán szeretek végére járni a dolgoknak.
- Jólvan. Tessék -írta le a számot egy cetlire- itt van. De csak este hívja, nappal nem tartja bekapcsolva a telefonját.
- Miért?
- Nem tudom. Ez egyfajta hóbort nála.
- Rendben. Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt hölgyem! Hamarosan találkozunk!
- Ezt meg hogy érti? -kérdezte értetlenül.
- Ja nem mondtam volna? Elnézést, foglalkozási ártalom. -csapott homlokára- Amint kiengedik a kórházból bevisszük az őrsre és tanúvédelem alá helyezzük!
- Hogy micsoda!? Miért? Minek?
- Mert erős a feltételezésünk, hogy akik az édesapját megölték azok magát is meg akarják ölni.
- Micsoda? Miért akarnának?
- Mert az apja gyanúsított volt egy Morino maffia nyomozási ügyben.
- Mivan? Ez valami vicc ugye? -nevetett fel kínosan- Mi köze lenne az apámnak az alvilághoz? Ez abszurd!
- Egy ideje párhuzamosan nyomozunk az FBI-al karöltve a Morino hálózat ellen és ebben az apja is nyakig benne volt. A cégét pénzmosásra és külföldről elszökött illegálisan bevándorló embereket szerződtetett le, mint a cég ügyfelei, hogy tartózkodási engedélyt kapjanak. Ezek az emberek pedig mind a Diego Morino által vezetett maffia tagjai.
- Nem! Ez lehetetlen! Ez nem igaz!
- Sajnos igaz hölgyem, így kénytelen lesz együttműködni velünk és belemenni a tanúvédelembe. Meg kell védenünk önt, mint az utolsó Beauty and Famous cég örökösét.
- De nekem mi közöm ehhez? Én erről nem is tudtam!
- Az lehet. De mint az apja által megnevezett leendő cégtulajdonos az ön kezében van a cég 80%-a, azaz többség tulajdonosként a maga beleegyezése nélkül semmilyen pénz mozgás nem történhet a cégnél. Így célponttá vált a maffia céltábláján.
- Uhh bazdki... -csapott combjára- Ezek aztán szép esélyek.
- Most mennem kell. Elnézést amiért mindezt most magára zúdítottam, de úgy gondolom jobb ha tisztában van a valósággal és a lehetséges eshetőségekkel.
- Semmi baj, köszönöm, hogy elmondta.
- Most megyek, pihenjen. Amint kiengedik itt leszek önért és bevisszük az őrsre. Kollégáim vigyáznak magára, 24 órás védelmet kap. Nem kell aggódnia, nem fog baja esni.
Bólintott egy aprót, miszerint felfogta amit a rendőr mondott majd a férfi távozása után azonnal sírva fakadt. Gyötörte a bűntudat amiért apja miatta halt meg, csakis miatta! Ha nem olyan önfejű és nem kezd el nyomozgatni az apja ma is élne és huga is otthon várná szokásos mindennapi ölelésével.
- Sofi... Hol lehetsz most? Életben vagy még...? -beszélt bele a szoba ürességébe, hátha valaki válaszol neki, de csak a csend fogadta- Nem! Nem gondolkodhatok így! Sofi igen is él és rám vár! Meg kell őt találnom! Nem hagyhatom, hogy baja essen, őt nem veszíthetem el!
Elhatározva, hogy történjék bármi hugát akkor is megkeresi, megvárta amíg eljön a nap, hogy kiengedjék. Gondolta amikor kikísérik őt a kórházból meglép és megkeresi Sofit.
Két nap után kiengedték és az ígérete szerint Howard rendőr nyomozó érte is jött. Ám arra nem számított, hogy megbilincseli őt és lefogva karjait viszi ki az épületből. A férfi elmondása szerint ez csak azért kell, mert ha netalán figyeltetnék őt Diego emberei akkor azt higyjék, hogy gyanúsítottként viszik be a rendőrségre és nem azért, hogy elbújtassák valahol. Így szökési terve teljesen befuccsolt. Beültették a fehér-kék jármű hátsóülésére, amit egy rács választott el a vezető üléstől. Beérve a kapitányságra a kihallgatóba vitték, ahol egy teljesen másik nyomozó fogadta, akit magasabb körből küldtek oda. A kb 40-es évei elején járó férfi fehér inget viselt, sötétkék farmerral. Egyenes testtartása szigorról és fegyelemről árulkodott, tipikus zsarus kinézete volt. Intett a többieknek, hogy hagyják el a helyiséget, akik bár kérdőn néztek a férfira de amint megmutatta jelvényét kimentek.
- Maga kicsoda? -nézett rá érdeklődve.
- Carter nyomozó vagyok. De itt én teszek fel kérdéseket! -csapott mérgesen az asztalra- Mennyit tud az apja tevékenységeiről!? -nézett rá szigorúan.
- Már a kollégáinak is elmondtam, hogy semmit sem tudok arról, hogy apám kikkel üzletelt! Nem avatott be ilyesmikbe.
- Tudja mit gondolok? -tette fel lábait az asztalra- Maga hazudik! -húzta féloldalas mosolyra arcát.
- Gondoljon amit akar, ez az igazság!
- Kétlem! -hajolt közelebb a lányhoz, akit kicsit megrémített a férfi viselkedése- Szerintem pontosan tudja miket művelt az apja! Csak hallgat, hogy megvédje a kishuga életét.
A lány szemei kitágultak, ha nem árulta el volna magát akkor még a száját is eltátotta volna. Hiszen egy szót sem szólt Sofiról akkor az a pasi meg honnan tudja? Csak nem...?
- Igazam van ugye? -helyezkedett vissza székébe.
- Kicsoda maga? -nézett végig rajta.
- Itt az a kérdés te mennyit tudsz? És meddig vagy hajlandó elmenni?
Mielőtt válaszolhatott volna a kihallgató ajtaja kivágódott és három ázsiai kinézetű férfi lépett be rajta. A legelső aki elsőként lépett be, fekete hajú volt, fehér bőrű és talpig feketébe volt öltözve. Társának szőkés-barna tincsei kissé összekuszálódva lógtak le majdnem szemeihez, hasonlóan az előzőhöz ugyanúgy feketében virított. Az utolsó férfinak teljesen fura módon tincsei rózsaszínben pompáztak és szintúgy fekete ruha fedte testét.
- Ne mondjon semmit -szólt a lánynak az első fiú- innen átvesszük az ügyet!
- Mi folyik itt? Kik maguk? -állt fel dühösen a férfi.
- Én Jeon Jeong Guk nyomozó vagyok az FBI-tól. Innentől az ügy a miénk, itt a parancs! A lány velünk jön! -jelentette ki határozottan, visszautasítást nem tűrve.
A kezébe nyomott egy fehér papírt amit széthajtogatás után elolvasott. Mivel ott virított rajta az elnöki pecsét így nem volt mit tennie, engedelmeskednie kellett a parancsnak. Dühtől fortyogva az asztalhoz csapta a papírt és elvágtatva az ázsiai mellett majdnem fellökve őt kivágtatott a szobából. Nem sokkal utánna a rendőr főnök is csatlakozott a kialakult kalamajkához.
- Kik maguk?
- Nyugodjon meg uram az FBI-tól vagyunk. Minap beszélt a felettesemmel Mr. Turmannel. Mindenbizonnyal ő tájékoztatta önt?
- Áh igen, persze.
- A lánynak most velünk kell jönnie! -jelentette ki neki is határozottan.
- Rendben, vigyék csak. De kérem mondja meg a főnökének, hogy ha kiderített valamit jelezze nekem.
Csak bólintott miszerint tudomásul vette, bár erős érzése volt atéren, hogy ezt az üzenetet nem adja át. A lány aki csak meglepve kapkodta ide-oda a fejét, sokkoltan állt a történtek után. Fel sem fogta mi is történt néhány perce. A fiatalnak kinéző férfi karon ragadta a és kihurcolta az őrsről. Az utcán egy fekete jól megtermett autó várta őket. Tipikus filmes FBI-os kocsi volt, nem tudta, hogy a valóságban is ilyet használnak. Félve szállt be a járműbe ahol további hat ázsiai férfi foglalt helyet, akik azonnal rákapták tekintetüket a lányra amint meglátták. Rémülten húzódott a legmesszebb tőlük, már amennyire lehet egy ilyen szűkös kocsiban. Rettegett mi lesz most vele, vajon hova viszik. Viaskodott magával, hogy rákérdezzen-e de végül győzött kíváncsisága.
- Hova visznek most? -hangja megremegett, tele volt félelemmel.
- Washingtonba. -szólalt meg a legidősebbnek tűnő fekete hajú férfi- Elvisszük a központba ahol majd mindent el kell mondania!
Nemlegesen rázta fejét. Nem akarta kockáztatni huga életét.
- Ne aggódjon mi megvédjük, nem hagyjuk, hogy azok az alakok bántsák. -mondta nyugtatásként a rózsaszín hajú.
- Nem lehet. Ha bármit mondok megölik a hugomat! -szakadt ki belőle, azonnal be is fogta száját.
- Ne aggódjon semmi baj nem lesz! Meg találjuk a hugát, nem fog baja esni.
- És ha igen? Ha megtudják, hogy köptem azok az alakok szemrebbenés nélkül nyírják ki Sofit! Nem érdekli őket, hogy még csak 8 éves!
- Bízzon bennünk, mi egy igazán jó csapat vagyunk, megtaláljuk! -tette kezét karjára bíztatóan a szőke hajú.
A lány nemlegesen rázva fejét sírta el magát. Nem akarta, főleg nem ennyi fiú előtt de már nem bírta tartani magát. A szőkés hajú és a rózsaszín tincses vígasztalta a lányt. Kiérve a reptérre aggódva várta mikor száll fel a Washingtonba tartó járat, amin ő is ott fog ülni. Hiába nem akar elmenni, hiába szeretné olyannyira megkeresni hugát, rajta kell lennie a gépen! A szökését gátolva hátra szorítva karjait bilincset tettek kezeire és közre fogták, nehogy valami meggondolatlant csináljon. Így kénytelen volt a hét fiúval tartani a teljesen ismeretlenbe.