Másnap ahogy megbeszéltem SoHee-val suli után rögtön a kávézóba mentem. Soyang-ot megkértem, hogy menjen el Yona-ért és hozza ide. A kedves arcú lány nagy mosollyal fogadott amikor beléptem az ajtón. Rögtön leültetett a pulthoz és meghagyta, hogy várjak itt amíg a főnök ideér. Közben az érkező vendégeket szolgálta ki. Kb tíz perccel később a várvavárt személy meg is érkezett.
- Csakhogy ideértél! -ment oda SoHee leteremtve bátyát.
- Jólvan nyugi, dolgom volt! De már itt vagyok szóval... -csapott tenyerébe.
- Róla lenne szó! -lépett mellém- Ő az a lány akiről meséltem. Szeretne itt dolgozni és nekem is jól jönne egy kis segítség!
- Nagyon örvendek, Bang Nara vagyok! -hajolok meg.
- Han BoGum én is örülök. Szóval szívesen dolgoznál itt? -ült le a mellettem lévő székre.
- Igen, ha lehet?
- Na és van bármiféle tapasztalatod? Hol dolgoztál eddig?
- Nos eddig a BigHit entertainment-nél voltam segéd. De inkább papír munkákat csináltam és kávét vittem a fontos embereknek. -elkerekedtek szemei.
- Hogy hogy itt keresel munkát mikor a BH cég az egyik legsikeresebb vállalat az országban?
- Hát azt most hosszú lenne elmagyarázni, a lényeg, hogy már nem kellek oda és igazság szerint nem is mennék vissza szívesen.
- De ugye semmi rosszat vagy illegálisat nem tettél?
- Jaj nem dehogy! Szó sincs róla! Ez más miatt van, teljesen más ügy!
- Rendben. Figyelj, mondok valamit! Mivel még tanulsz, SoHee említette, mit szólnál egy részmunkaidős álláshoz? Persze először csak próbaidőre vennélek fel, hogy meglássam hogy teljesítesz! Aztán ha beválsz akkor kapsz egy végleges szerződést, így jó lesz?
- Óh hát persze! Ez nagyszerű, köszönöm szépen! -hajoltam meg.
- Nara, Nara! -hallom meg nevem és az ajtó felé pillantva meglátom Yona-t aki épp szaladt felém- Nara!
- Szia Yona! Milyen volt az ovi?
- Nagyon jó! Sütizünk megint?
- Nem most nem ezért vagyunk itt. -arcáról eltűnt a mosoly és elég gonoszan nézett rám.
- Ki ez a kis tündér? -csípte meg arcát.
- Ő a kishugom Yona! Köszönj szépen!
- Szia! -integetett.
- De cuki vagy! Gyere válassz egy sütit! -szólni akartam, hogy nem kéne de BoGum leintett- Amelyiket szeretnéd az a tied!
- Tényleg?
- Igen.
- Akkor azt kérem, azt a pirosat!
- Már is adom! -kivette a hűtőből a sütit és odaadta a már ugrándozó hugicámnak- Tessék édesem!
- Mit mondunk?
- Köszönöm! -meghajolt ahogy azt szokás.
- Köszi a sütit és a lehetőséget is, de most mennünk kell. -vettem karomba az éppen falatozó lányt.
- Nagyon szívesen! Hétvégén gyere be SoHee-hez a beosztásodért aztán jövőhéten kezdhetsz!
- Rendben köszönöm szépen! Sziasztok!
Elköszöntünk és beszállva Soyang autójába elhajtottunk onnan. Boldog voltam amiért sikerült ezt a melót összehoznom, még ha csak részidős állás is. Megköszönve a fuvart Yona-t megfogva szálltunk ki a járműből. Megvártuk amíg elhajt barátnőm és átszaladtunk az úton. A hatalmas házba érve levettem a kabátunkat és a fogasra akasztottam. Belépve a nappaliba Sihyuk éppen a laptopján dolgozott. Gyorsan köszöntünk neki majd el is akartam sietni, nehogy zavarjuk a munkában.
- Nara! -szólt utánnam, hangja mély volt, tekintélyt parancsoló.
- Igen uram? -mentem vissza, Yona-t elküldtem onnan.
- Ma nem jelentél meg a cégnél. -mondta szemrehányóan.
- Nem.
- És megtudhatnám miért? -először nézett fel gépéről mióta hazaértünk.
- Hát... Azt hittem, hogy ki vagyok rúgva. -vallottam be őszintén.
- És ezt miből hitted?
- Hát én csak... tegnap...
- Attól mert itt bűntetésben vagy az nem azt jelenti, hogy a cégnél is! Ott nem tettél semmi rosszat. Tudod jól, hogy nem szeretem a céges dolgokat összekeverni a magánélettel!?
- Igen uram, tudom... -hajtottam le fejem.
- Nem szeretném többet meghallani, hogy nem mész be! Értetted?
- Igen. De uram, öm... -nézett rám egy olyan „bökd már ki végre" nézéssel- Nagy baj lenne ha csak hétvégente járnék be? Tudja nem mindig jut időm a tanulásra és nem szeretnék szégyent hozni a fejére a romló jegyeim miatt! -hazudtam, de muszáj volt nem akartam elveszíteni frissen szerzett az állásom!
- Hát... Na jó, rendben! De akkor korán kezdesz és a szünetekben is dolgozni fogsz!
- Rendben, köszönöm szépen Mr. Bang! -hajoltam meg.
- Most menj, dolgozni szeretnék!
- Igen is.
Megkönnyebbülten léptem ki a nappaliból! El sem hiszem ami történt! Még megvan az állásom... Hm, ez furcsa! Bár annyiból, hát fogalmazzunk úgy, hogy tisztelem ezt az embert, hogy tényleg nem keveri össze a munkát és a magánéletet! Soha semmilyen körülmények között! Bár azt hittem ezúttal velem kivételt tesz, hiszen mégis csak a drága kis hercegnőjéről volt szó, de nem. Fura! Viszont örültem ennek, legalább lesz két bevételem is, hamarabb összejön a pénz egy saját házra. Csak sikerüljön!
Másnap elújságoltam a hírt Soyang-nak aki nem hitt a fülének, bár a helyében én is így reagáltam volna. A terem előtt álltunk ami még zárva volt, Miss Lee szeret az utolsó pillanatban érkezni. A folyosó végéről már hallottuk ahogy a fiúk jönnek fel, a sikoltozó lányok mindent elárultak. De most ez sem tudja elrontani a kedvem! Ha minden jól megy, néhány hónap és leléphetek a Bang rezidenciáról és végre saját életet élhetek Yona-val, a saját szabályaimmal! Miss Lee hamarabb ért oda mint a fiúk és kinyitotta az ajtót, de megkért minket, hogy még ne menjünk be mert valamit előkészít. Így kint ragadva folytattuk korábban abbahagyott beszélgetésünket. A végére egyszercsak a három fiú odaállt mellénk, mintha azt várnák, hogy folytassuk tovább a beszélgetést. Talán hallgatózni akarnak? Láttam Soyang-on mennyire zavarban van Tae miatt, hiszen ő állt mellette.
- Igen? -néztem rájuk- Akartok valamit?
- Nem csak gondoltuk köszönünk. Sziasztok! -integetett az arcomba Jimin.
- Hű... Ez aztán frappáns köszöntő így reggelre.
- Most mért vagy ilyen morci?
Nézett rám Tae egy olyan arccal, hogy le se tudom írni milyen volt. De egy biztos roppant vicces arckifejezést vágott.
- Jólvan már Tae, hagyjad! -intette le barátját Kook.
- Nem vagyok morci -utánoztam hanglejtését- csak nem tudom mi ez a nagy változás? Eddig szóba se álltatok velünk, pornéppel erre szinte mindennap köszöntök. Mi ez a nagyfordulat? Mit vártok tőlünk?
- Semmit csak kedvesek akarunk lenni, már az is baj? -húzta le ajkait Jimin.
- Inkább erre jobb ha nem válaszolok. -csak mosolyogtam kínomban, nem tudtam mit tenni- Én bemegyek Yang, jössz?
Csak bólintott és követve engem bementünk a terembe. A helyünkre ülve levettem dzsekimet, nem akartam, hogy rámmelegedjen hiszen ha kimegyek akkor megfázok az őszi időben. Nem hiányzik most egy kiadós megfázás, most nem! Kicsivel később a többiek is csatlakoztak hozzánk, majd Miss Lee ültetési rendet csinált, az osztályfőnökünk kérésére. Engem és Yang-ot két sorral előrébb ültetett, míg Kook és a mellette helyet foglaló JiWook, aki a suli foci csapatának a kapitánya, ültek mögénk. Óh Istenem...! Miért? Egész órán azt hallgattam ahogy a két fiú arról beszélget, aminek abszolút semmi köze a tananyaghoz! Nevetgéltek, húzták egymást, baromkodtak. Mikor már nem bírtam tovább, beszóltam nekik.
- Nem lehetne halkabban? Valaki tanulna is!
Jungkook szemszöge:
- Jólvan már Nara, be ne kapj! Majd halkabban leszünk, nyugi!
- Azt ajánlom is!
- Mért ha nem akkor mi lesz? -kérdeztem nevetve.
- Azt inkább ne akard tudni! Istenem minek kellett ez a hülye átülősdi...? -fordult előre.
De ezt azért még épp olyan hangosan mondta, hogy halljam én is, előrenyúltam és fekete hosszú pólóján keresztül megkopogtattam hátát, mire visszafordult.
- Mivan?
- Azért kellett, hogy lássam a szép hátadat. -mondtam viccből.
Csak nézett rám, igazából meg se tudom mondani milyen tekintettel, de ha lehetne szemmel ölni már biztos nem élnék.
- Jungkook kérlek tartsd meg magadnak az effajta megjegyzéseid vagy mondd a rajongóidnak, ne nekem! Inkább húzd azt a ronda sapkát a fejedre és hallgass el!
Áú, ez fájt! Méghogy ronda sapka!? Kikérem magamnak! Ezt a baseball sapkát még NamJoon adta a szülinapomra, az egyik kedvencem! Amúgyis odavagyok a sapkákért, de amiket a hozzám közelállóktól kapok, azokat mégjobban szeretem! Gondoltam egyet és levéve fejemről az előttem ülő lány fejére tettem, bosszúból mert azt merte mondani, hogy ronda a sapim! Bár nagy sietségemben fordítva adtam rá, de ez sem zavart. Lassan hátrafordult, szerintem legszívesebben tuti felpofozott volna és leordította volna a hajam a helyéről, de helyette erőt vett magán és elmosolyodva rámnézett majd levette a sapit és egyenesen a szemetesbe dobta.
- Héj!
Rászóltam és felpattanva kiszedtem a kukából a fekete darabom. Az asztalomra dobtam, miközben a többiek nevettek és legnagyobb meglepetésemre Nara is. Csak nézett engem ahogy kukázok és mosolygott, egy pillanatra láttatni engedte fogait is.
Délután igyekeztem a próbára, nem akartam elkésni nehogy a drága leader-ünk megint leszidjon miatta. De valamiért nem tudtam figyelni a próbák alatt, sokszor elrontottam a lépést és mindig újra kellett kezdeni az adott dalt.
Tartottunk néhány perc szünetet, addig igyekeztem összeszedni magam. Mikor éppen vizembe kortyoltam bele Jin telepedett le mellém.
- Na mivan Kook, el vagy kalandozva?
- Igen bocsi, egy kicsit elbambultam. Ne haragudj!
- Mi az oka? Elmondod?
- Nincs különösebb oka, csupán nem vagyok itt. De összeszedem magam.
- Oké, te tudod de ha beszélni akarsz róla, én itt vagyok!
Paskolta meg combom majd felállva a többiekhez sietett. Örültem, hogy nem firtatta a dolgot, nem hiába ő köztünk a legbölcsebb! A próba hátra lévő részében teljes erőmmel azon voltam, hogy figyeljek a zenére és el ne rontsam a koreót. Este nyolc körül mindenki hazaindult de én még maradtam egy kicsit, jobbnak láttam ha a mai kiesett dolgokat jobban átveszem. Hiszen hamarosan koncert, nem hibázhatok! Már a többiek miatt sem. Gyakoroltam egy ideig, de valahányszor belenéztem abba a hatalmas tükörbe ami előttem van és az egész falat beteríti, nem láttam mást csak Nara nyugodtnak tűnő mérges arcát, miközben a sapkámmal a fején rámmosolygott. Nem tudom miért de folyton az a kép ugrik be, olyan aranyos volt. Aranyos? Tényleg ezt mondtam? Jesszus! Mi van veled Kook? Ittam egy jókora korty vizet majd hazaindultam, jobb ha mára abbahagyom a gyakorlást! Már az agyamra megy a sok tánc!