7. rész

Eltelt néhány nap mire drága bátyám üzent, hogy a fiúk felkeresték. Hmm, azt hittem sürgős nekik...? Na mindegy. Megkértem Haris-t, hogy ha tud jöjjön már el értem délután mikor végzek a sulival. Nem ígérte biztosra de megtesz mindent az ügy érdekében, ami nekem bőven elég, hiszen tudom ha ezt mondja így is úgy is eljön értem.
Alig vártam már, hogy az utolsó óráról kicsengessenek! Gyorsan hazavezettem és összeszedtem a kameráimat amit kaptam ajándékozásra alkalmas napokon. Mint pl karácsony, szülinap, újév, gyerek születés... Jaaa nem nekem hanem uncsitesómnak, csak neki az ajándékok nagy része nem tetszett amit olyan hozzátartozók vittek akiket....hát fogalmazzunk úgy, hogy kölcsönösen ki nem állhatják egymást. Nos így azokat én kaptam meg, ami három kamerát is tartalmazott, roppanttul örültem neki, hiszen nem is azok a gagyi fajta készülékek, amiket ilyenkor általában ad az ember a másiknak. Szóval miután összeszedtem a szükséges kellékeim vártam arra a bizonyos dudaszóra. Ami kb 20-25 percen belül meg is érkezett. Na mit mondtam!? Olyan kiszámítható... Gyorsan leszaladtam és bementünk az éttermébe. Közben kifaggattam, hogy mikor akarnak idejönni a „szupersztárok". Miután minden szükséges infót megtudtam elküldtem őt a dolgára én pedig elhelyeztem a kamerákat a lehető legmegfelelőbb helyekre. Szerencsére kicsik, így egyáltalán nem szúrnak szemet. Rácsatlakoztattam az ottani hálózatra majd a netre is, így nem merülnek le soha és otthonról is meg tudom nézni a felvételeket. Nem kell folyton bejárkálnom ide és velük se kell találkoznom, de nem is maradok le semmiről. Hát nem klassz a mai tudomány!?
Mikor indultam volna haza egy nemvárt esemény történt. Az ajtóban teljes erőből nekiütköztem egy testnek. Hát kié ha nem Matt-é lett volna!? Ugyan... Nem is lehetne más csak ő... Pffúhh...!!!
- Nem tudsz vigyázni!? -förmedtem rá.
- Tudtommal te jöttél nekem! -nevetett hangja mégis szigorúnak tűnt.
- Tudtommal szét kéne nézni mielőtt belépsz valahova nehogy ilyesmi előfurduljon! -hm kissé cinikusnak hangzott...na sebaj!
- Hogy hogy itt vagy? -a többiek Nick-el elsétáltak onnan, megkeresték a tulajt.
- Mért talán nem lehetek itt? Ez a nagybátyám étterme akkor vagyok itt amikor akarok!
- Jólvan na le ne harapd már a fejem! -emelte fel kezeit.
- Inkább kövesd a szektavezért, még kikapsz amiért velem beszélsz. -el akartam menni de elémállt.
- Mondtam már, hogy megváltoztak! Hidd el nem olyanok, mint régen.
- Nekem aztán 8, hogy milyenek. Kicsit sem érdekel! Elengednél végre? Szeretnék hazamenni!
- Elvigyelek? -na...erre aztán nem számítottam.
- Kössz de nem kell. Megy mindjárt a buszom. Meg amúgyis nem néznék jó szemmel a többiek ha engem furikáznál.
- Meds! -szólt rám mérgesen- Épp az előbb mondtam, hogy nem olyanok már.
- Lényegtelen... Na pá!
Ellöktem és elsiettem onnan még mielőtt újra nekikezdett volna a hülyeségeinek. Semmi kedvem nem volt megint ugyanazt végighallgatni! Hiszen tudom, hogy ez mind nem igaz. Csak rájuk kellett nézni amikor megláttak engem az étteremben. Ha lehetne szemmel ölni én már rég hulla lennék, szóval... Nekem ő csak ne bizonygassa, hogy a főbunkó haverjai „megváltoztak"!
Hamar megérkezett a járművem és kb 2 óra alatt haza is értem. Belekukkantottam a felvételekbe, hogy minden úgy történik-e ahogy én arra számítok, de szerencsére pont úgy alakult ahogy szerettem volna. Tökéletes a szemszög, a hang is rendben van, nincs semmi ami kitakarná a helyet, így ez lesz a legjobb dolog ami eddig eszembe jutott! Legalább is bízom abban, hogy ahogy remélem is, megtetszik nekik a hely s miután leforgatják az idióta videóklippüket szerveznek oda 1-2 találkozót, aláírás osztást meg ilyen hülyeségeket! Így én tudni fogom mi folyik a kulisszák mögött és leránthatom róluk a leplet, nem lesz több álca, áltatás, megjátszás! Ha az emberek megtudják milyenek is ők valójában, rögtön nem fognak olyannyira rajongani értük!
Persze tudom, hogy ez szívtelenül meg gonoszan hangzik és talán valahol az is... De nem szeretném ha mégtöbb embert átvágnának a színészkedésükkel és sok lányt kihasználnának csak mert „megtehetik"! Sajnos láttam már és hallottam eleget ahhoz, hogy tudjam ezeknek sosem jó a vége!
Lehet nem szép dolog tönkre tenni a karrierjüket, már ha lehet ezt a pillanatnyi kis sikert annak nevezni, de legalább így szembesülnek magukkal is és talán képesek lesznek a változásra...! Mondom talán! De ha már hetük közül legalább egynek benő a fejelágya és kezd valamit az életével, már megérte!
Biztos ezt az ellenem elkövetett sérelmekért mondom, de szerintem Matthew-nak és Jimmy-nek is jót tenne ha nem válnának olyanná, mint Brad vagy Travis. Még Brad csak csak, de Travis... A szeméből se néz ki jól! Nagyon bunkó másokkal, azt hiszi körülötte forog minden, nagyobb nőcsábász mint Tommy és ennek fejében még iszik is mint állat. Nem is értem egyáltalán mért tűrik meg a bandában? Ezt sosem értettem...!
Talán ha egy két tagot lecserélnének még lehet jó is lenne ez a dolog, de így.... Na mindegy, elég már belőlük! Inkább lecsuktam a gépem és mentem aludni.
Másnap Skyler ismét mosolygó arcával találtam szembe magam. Na végre! Nem bírom a keserű arcát, az olyan...keserű! Odamentem hozzá a szekrényemhez, mivel az övé épp mellettem van.
- Csövi! Mizu? Látom jobb a kedved!?
- Ja végreh... -sóhajtott- Ideje volt már! Hát te? Veled mi lett?
- Ezt hogy érted?
- Kerestelek tegnap de nem voltál otthon, a telefont meg nem tudja felvenni őfelséged! -bökte oda cinikusan, a kis gonosz!
- Haris bácsinál voltam az étteremben és kicsit eldumáltuk az időt, bocsi nem akartam eltűnni! Minek kerestél?
- Semmi csak nálad akartam aludni. Rossz volt tegnap egyedül... -biggyesztette le ajkait.
- Anyudék?
- Elutaztak pár napra romantikázni.
- Na akkor ezekszerint kibékültek?
- Ja, szerencsére! Már tényleg azt hittem én is azok a gyerekek közé fogok tartozni, akik hol az anyjukal laknak hol az apjukkal... -drámázott.
- Ugyan, veled ez nem történhet meg! Én mondtam, hogy csak meg kell beszélniük de te!? „Jaj anyuék elválnak brühühü!" -nyávogtam kicsit, hogy hiteles legyen.
- Jólvan na, nem kell leoltogatni! Akkor tényleg megijedtem.
- Nyugi elhiszem csak szivatlak. -karoltam át- Milyen órád lesz?
- Huhh... Asszem rajz. Miért?
- Csak kérdem. Nekem angol... Nem szeretem! -nyafogtam.
- Te semmit se szeretsz! -ingatta fejét.
- De igen! Csak az angolt, na azt nem!
- És engem se?
Hallottam meg egy igen csak ismerősen bosszantó fiú hangot a hátam mögül. Sky-al egyszerre fordultunk meg, és naná, hogy Matt és Tommy álltak mögöttünk, hát ki más!?
- Hát egyáltalán nem! -mondtam ki az igazat.
- Miért? Hisz olyan cuki vagyok! -simított végig arcán, mekkora egy egobarom, na erről beszéltem.
- Ja nagyon... Menj és mondd el a kiscsajoknak akik úgy odáig vannak érted hátha ők ezt el is hiszik! -intettem neki, hogy távozhat.
- Mért vagy mindig ennyire bunkó velem? -hú ha....! na ez még nekem is sokkoló volt bazdmeg!
- Én? Bunkó? Ugyan kisszivem, hiszen csak az igazat mondom, ezért nem kéne ennyire besértődni! Ha nem lennél ennyi beképzelt és öntelt akkor nem mondanám ezeket, ennyi... Tiszta logika! -ütögettem meg halántékom.
- Szerintem... -simogatta meg képzeletbeli szakállát- én tetszem neked! Azért vagy mindig ilyen támadós ha a közeledben vagyok. -Atya Úr Isten!
- Pfúh bazdki! Te most komolyan magadtól vagy ennyire hülye vagy valaki fogja a kezedet!? Figyu csak Tommy! -léptem közelebb hozzá- Akkor sem tetszenél ha te lennél az utolsó pasi a földön! Hamarabb összejönnék egy csimpánzzal, mint veled! -léptem vissza Sky mellé, aki néha kisebbeket felnevetve szórakozott el rajtunk Matt-el karöltve.
- Ugyan, mondhatsz bármit tudom, hogy bejövök neked! Hisz nézz rám, jól nézek ki! -állt meg olyan pózban ahogy a modellek szoktak.
- Az lehet, hogy jól nézel ki csak tudod egy szép külső nem minden! Ellehet a külsőd makulátlan ha belül meg megrohadsz! A szánalomra méltó viselkedésed és hányingerkeltő egoista stílusod elnyomja a külsődet! -kacsintottam majd megfordultam és elhúztam onnan Sky-t is.
Már egyáltalán nem volt kedvem tovább Tommy-val társalogni! Sőt amennyire öntelt örülhet, hogy nem húztam be neki! És itt nem keménykedni akarok vagy menőzni, de az ilyen viselkedéstől egyszerűen kinyílik az ember zsebében a bicska! El sem hiszem, hogy ezért vannak oda az idióta kislányok! Mi jön be nekik rajta? Az egetrengető önimádata vagy az annál is nagyobb nagyképűsége? Passz... De tudhat valamit ha mindennap más csajt cipel haza! Biztos nagy a farka vagy sokáig bírja a rodeót! Másra már nem tud gondolni az ember...
Semmi kedvem nem volt bemenni órára, főleg ilyen feldühített állapotban, így inkább ellógtam az angolról és helyette az informatika terembe mentem. Ahova egyébként bármikor mehetnek a diákok, az a terem sosincs zárva. Mekkora a bizalom ugye? Leültem az egyik gép elé és megnéztem a tegnapi felvételeket. Nem volt benne semmi érdekes, ezekből nem tudok használható anyagot hozzáadni a filmemhez. Szóval még várnom kell...
Mivel péntek volt alig vártam már, hogy hazamehessek. Otthon ismét az üres ház fogadott és egy cetli a hűtőn. »Szia kicsim! Elutaztam a hétvégére munkaügyben. Ha bármi van hívj és jövök. Hétfőn találkozunk, apa!« Na ilyen se volt még! Mármint anya halála óta. Azelőtt gyakran elutazott a munkája miatt, de mióta anya meghalt ki se mozdult itthonról csak ha inni ment vagy kurvázni. Ez új...! Persze jó dolog, hogy megint belevetette magát a munkába, de nekem ezt még szoknom kell!
Ledobtam cuccaimat és vettem egy jó forró, illatos, lassú fürdőt. Olyan jól esett, hogy egy pillanatra meg is feledkeztem minden gondom-bajomról! Tisztára úgy csináltam meg mint a filmekben. Rózsaszirmok, illatgyertyák, zene és egy pohár...neem, nem bor hanem kóla, méghozzá pepsi! Imádom, egyszerűen nem tudok nélküle élni! Tudom káros az egészségre, tele van cukorral meg koffeinnel de leszarom! Ha betartanám az ilyen marhaságokat konkrétan soha nem ehetnék-ihatnék semmit, mert minden vagy hízlal vagy káros az egészségre!
A pihentető fürdőmet telefonom rémisztőnek ható hangja törte meg. Majdnem beleejtettem a vízbe úgy megijedtem.
~ Halló! -szóltam bele mérgesen.
~ Szia Miranda, én vagyok Haris! Mért vagy olyan feldúlt? Történt valami?
~ Nem csak a szívbajt hoztad rám a hívásoddal! Éppen lazítok. De mondd mi van!?
~ Figyelj, azért hívtalak mert szeretnélek egy óriási szívességre megkérni!
~ Jesszusom mire? -ezt a tipikus nane hanglejtéssel mondtam.
~ Ne aggódj semmi egetrengető! Csak arra kérnélek meg, hogy a jövőhéten tudnád vinni az éttermet a hétvégén?
~ Mi!? Én az éttermedet? Miért hol leszel? -kezdtem faggatózni, mint valami magándetektív.
~ Meghívtak Las Vegas-ba az egyik amerikai mesterszakács adásba, mint vendégzsűri és kicsit sem szeretném kihagyni! Tudod mióta várok erre!? -tudtam, igaz már nagyon régen, így nem tehettem mást.
~ Jó, nem bánom, megteszem. Mi lesz a dolgom?
~ Semmi komoly. Ugyanaz, mint legutóbb! Odafigyelsz a személyzetre, hazaküldöd őket és lerendezed a vendégeket.
~ Oké. De sokkal tartozol ezért nekem! -emeltem fel mutatóujjam, na nem mintha látná.
~ Meghálálom neked ígérem! De most megyek, mindjárt kezdődik egy konferenciahívásom. Mit akartam még...? -ezt inkább magától kérdezte nem tőlem- Ja! Meg még annyi lesz a dolgod, hogy bezársz és kicsit összetakarítasz amint végeznek a forgatással!
~ Oké meglesz. -mosolyodtam el. Állj! Milyen forgatás?
~ Kössz Medi imádlak, puszi!
~ Ne, várj milyen forgatás!?
De már hiába kiabáltam a telefonba, bontotta a hívást. Te jó isten! Most tényleg arra beszélt rá, hogy pont akkor vigyem az étteremet amikor azok a....nála akarnak forgatni!? Áhh bazdki!!!! Ez nem lehet! Vissza kell utasítanom! Nem tehetem ezt, egyszerűen nem fog menni! De... nem hagyhatom, hogy kihagyja ezt az ajánlatot, hiszen évek óta erre várt! Most pedig egy buta lány hisztije miatt hagyja ki ezt az egészet? Bár tudná, hogy ez jóval több egy idióta hisztinél! Szerintem ezt direkt szervezte így, nem tudom hogy de tuti szándékos volt! De mért nem érti meg, hogy nekem szenvedés Matt-el és a többiekkel lenni? Ebben mi nem világos? A szenvedés vagy a nekem?
De úgy tűnik bele kell nyugodnom, hogy ha szeretném ha nem azt a hétvégét velük kell töltenem. Csak éljem túl sérülések és dutyi nélkül!