Telt az idő és mindenki a Halloween-ra készült. Minden ház kidíszítve, az utcák fény áradatba burkolóztak sőt még az üzleteket is kidekorálták az alkalmazottak. Az iskola és annak termei is készen álltak a nagy bulira. Lana és Rebecca elmentek vásárolni, hogy megtalálják a megbeszélt jelmezeket a party-ra. Boltokat, ruhás üzleteket de még jelmez kölcsönző boltokat is végig jártak de sehol sem találtak olyan ruhát amilyet korábban már megbeszéltek. Kezdték feladni a dolgot, reménytelennek tűnt a helyzet. Az órák óta tartó keresgélés során megéheztek ezért gondolták beülnek egy sütire. A hatalmas plázában volt Becca kedvenc cukrászdája, ahova elvitte barátnőjét. Kikérték a kiszemelt édességet s miután megkapták leültek egy asztalhoz.
- Jaj Lana, hogy fogjuk megtalálni a tökéletes jelmezt?
- Passz... Szerintem már mindenhol elfogyott, hiszen azért mégis idén a legnépszerűbb horror az IT. Szerintem nem lesz egyikünk sem Pennywise.
- Nem. A francba! -csapott az asztalra.
- Hé nyugi, azért ennyire nem kell a szívedre venni! -nevetett kínosan, a kissé túlzó viselkedése miatt.
- Jó bocsi csak...annyira szerettem volna Pennywise lenni!
- Elhiszem, én is. De nem fogok kiakadni miatta. Mi lenne ha inkább simán csak egy magunk által kitalált karakternek öltöznénk be?
- Mire gondolsz?
- Hát... -kocogtatta ujjával az állát mintha nagyon gondolkodna- Én mindig is ki akartam próbálni milyen az ha rossz lány vagyok. Asszem beöltözöm valami maffiás cuccba! Ahhoz úgy is elég egy fekete szerkó, keresek valahol egy játék fegyvert és kész a jelmez. -tárta szét karjait.
- Ez mekkora ötlet! Nekem mért nem jutott eszembe!? -csapott homlokára- Én is lehetek az? Egybe öltözünk? -nézett kérőn.
- Persze, csak ne nyafogj tovább!
- Oksi!
Összekoccintották villáikat majd tovább falatoztak süteményeikből. Miután végeztek elindultak a játékbolt felé ahol vettek néhány igen csak igazinak látszó pisztolyt, sokkolót és mű tetoválásokat is kaptak, ami csak mégjobban feldobja az összhatást. Miután mindent megvettek diadalittasan indultak el hazafelé. A buszon elbúcsúzva Becca leszállt és hazament. Lana pár megállóval messzebb lakott. Ahogy kivette szatyrából a vásárolt játékokat olyan klisés hangulat lett úrrá rajta. Mintha tartott volna már olyasmit a kezében. Forgatta a műanyag pisztolyt kezeiben éa hirtelen bevillant neki egy kép. Csupán egy másodpercnyi, de mégis bevillant. Egy lövést hallott és látta ahogy a töltény hatalmas sebességgel száguld előre. Megijedt. Körbe nézett a buszon ahol őt nézték az emberek különös viselkedése miatt. Hogy elkerülje a kíváncsi tekinteteket gyorsan felállt és jelzett, hogy le szeretne szállni. A sofőr fékezett és azonnal, szinte leugrott a járműről. A hátra lévő utat már gyalog tette meg. Ahogy sétált az utcákon amin már megannyiszor végig ment, olyan más volt most minden... Egyáltalán nem olyan volt ahogy azt megszokta! Nem voltak fák, bokrok csupán oszlop és egy óriási kapu állt előtte. Végig nézett rajta, s annyira fénylett mintha csak aranyból lenne az egész. Mögötte egy akkora ház állt, hogy a Fehérház csupán holmi kis viskó mellette. Be akart menni de hirtelen hangos ugatás rángatta vissza a valóságba. Megrázta fejét és rájött, hogy egy idegen házba készült bemenni amit egy igen csak vérszomjas kutya őriz. Azonnal visszalépett és elindult a már újra ismerős utcán. Nem értette mi történik, miért lát olyan dolgokat ami nincs is ott!? Talán kezdenek visszatérni az emlékei? Végre a gyógyulás jeleit mutatná az elméje? Nem akarta elbízni, hamis reményekbe ingatni magát sem szüleit. Gondolta előbb megvárja amíg mégtöbb ilyen emlék vagy kép beugrik neki és ha minden összeáll majd akkor szól erről a szüleinek is. Hiszen ha ez csak egy mellékhatás lenne és semmi nem lenne igaz csak csalódást okozna mind magának mind az anyjáéknak, nem szeretné ha feleslegesen bíznának a felépülésében. Elhatározva magát, magabiztosan lépett be házukba ahol anyja már serényen tevékenykedett a konyhában.
- Szia anya, megjöttem! -kiáltotta el magát.
- Szia kincsem! -adott egy puszit arcára- Na, megtaláltátok azt a jelmezt a barátnőddel?
- Nem, már mindet elvitték. -ült le a konyhapulthoz.
- Jaj annyira sajnálom! Ha korábban szólsz talán tudtunk volna venni valamelyik kölcsönzőben.
- Ne parázz anya, megoldottam!
- Oh, ennek örülök. Megtudhatom hogyan?
- Az szigorúan titkos! -emelte mutató ujját a szájához- Ha elmondanám utánna meg kell, hogy öljelek! -nevetett, ám az anyja nem volt ilyen vicces kedvében, komoran nézett rá- Bocsi... Megegyeztünk, hogy maffialányok leszünk. Felveszünk valamilyen fekete cuccot meg vettünk játék pisztolyokat. -vette elő az említett tárgyat.
A fegyver láttán a nő kissé pánikba esett. Elég igazinak tűnt és aggódott, hogy mi van ha épp emiatt fog visszatérni a lány emlékezete az igazi énjéről! Elvette tőle.
- Nem! Erről szó sem lehet! -kiáltott rá.
- Mi, de miért? Nem igazi.
- Tudom, de akkor sem! Ez rossz hatással van az emberre, nem akarom, hogy rossz társaságba keveredj! -magyarázkodott össze vissza.
- Mi? Egy műanyag fegyver miatt? Anya, nemár! -nem értette miért kell ennyire túlreagálni a dolgot.
- Lehet ez csak mű, de vannak igazi pisztolyok is! Mivan ha rásóznak egy ártatlan játékboltosra egy olyat és te megveszed? És ha valami bajod esik? Erre te nem gondolsz? -kiabált, Lana teljesen lesokkolódott, hogy anyja mennyire kiakadt egy játék miatt.
- Hogy sózhatnának egy igazi fegyvert egy boltosra? Hiszen csak meg tud különböztetni egy igazit egy műanyagtól!
- Fejezd be! Nem viheted ezt magaddal és több ilyet nem szeretnék ebben a házban meglátni! Világos? És erről nem nyitok vitát!
- Jólvan! Jesszusom...
Teljesen ledöbbenve ment fel szobájába és ült le ágyára. Nagyon meglepte anyja viselkedése, sosem látta még ijennek! Vagy lehet csak nem emlékszik rá. De betudta annak, hogy a balesete miatt a szokottnál is jobban aggódik érte és mindenben csak a veszélyt látja, talán ezért is nem engedi vezetni őt, nem szeretné ha újra megtörténne minden. Megvonta vállát és köpenyét megfogva elment zuhanyozni. Miután szárazra törölte minden porcikáját belebújt kényelmes alvó ruhájába, ami egy puha melegítő nadrágból és egy pólóból állt, és lefeküdt aludni. De még nem nyomta el az álom, azon járt az agya ami ma vele történt. Örült annak, hogy kezdenek képek beugrani csak rettegett attól, hogy ez csak egy ilyen tévképzet és nem is az igazat látta csak valami jelenetet egy korábban szeretett filmből vagy egy olvasott könyv tartalma miatt látott olyasmiket. Elhatározta utánna jár a dolognak és nyomozásba kezd!
7. rész
2021-08-17
Hozzászólások (0)