7. rész

Egy kis idő elteltével HaNa magáhoztért, körül nézett a fehér szobában akkor jött rá, hogy egy kórházi szobában fekszik. Pár pillanattal később nyílt az ajtó és James lépet be rajta.
- Áh hát magadhoz tértél!? -kérdezte az ágyon ülő lánytól.
- Igen. Hogy kerültem ide?
- Nem emlékszel? -bólintott nemet jelezve- Eljöttél hozzám és összeestél az ajtóban, én pedig behoztalak.
- Köszönöm, kedves öntől. Meddig voltam kiütve?
- Két napig.
- Micsoda!!?? -nagyon meglepődött- Két napig egy kis megfázás miatt? Basszus!
- Ez nem szimpla megfázás volt, elég súlyos tüdőgyulladást kaptál a múltkori miatt, ahogy eláztál! Idáig azért küzdöttek az orvosok, hogy levigyék a lázad.
- Oh... Hm, nem is vettem észre, hogy ennyire beteg vagyok...
- Igen ezen én is csodálkozom. De szerencse, hogy már jobban vagy!
- Igen sokkal. -felkelt az ágyból és készülődni kezdett.
- Hohó, te mit csinálsz? -állt elé.
- Sok dolgom van, rengeteg munkát kihagytam! Felkell hívnom az ügynökséget is! -befogta a száját nehogy többet mondjon.
- Milyen ügynökséget?
- Azt... Ahol apám dolgozik. Tudja ő afféle titkos ügynök lenne, hírességeket véd, amit nem szabadna elmondanom.
- Nyugi tudok titkot tartani. De akkor sem mehetsz még el, beteg vagy!
- Jól vagyok és nincs időm itt heverészni!
Ekkor az ajtó újra kinyílt és a legnagyobb meglepetésére nem más lépett be rajta, mint Amanda.
- Szia Nora! De jó, hogy jól vagy annyira aggódtam! -ölelte át.
- Szia Mendi! Hogy kerülsz ide? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Mr. Wans mondta. -mutatott a férfira- De...te készülsz valahova?
- Igen! Sok dolgom van.
- Nem mehetsz el, hisz két napig eszméletlen voltál!
- Én is ezt mondom neki, de nem hallgat rám! -szólalt meg a férfi.
- Maga ebbe ne szóljon bele! Felnőtt nő vagyok, meg tudom ítélni, hogy mihez vagyok elég jól és mihez nem! Most pedig elmegyek! Ha nézni akarja ahogy átöltözöm csak nyugodtan nem vagyok szégyenlős! -lehúzta a ruháján a cipzárt.
- Nenene! Inkább kimegyek!
Zavarában kirohant a kórteremből. A lány pedig átöltözött és összeszedve holmiját elhagyta a kórházat. Fogott egy taxit és elment az FBI központba, ahol Downs ügynök már idegesen várta.
- Jónapot! Itt vagyok, elnézést, hogy...
- Maga hol a fenében volt!? Két napja egyáltalán nem tudunk önnel kapcsolatba lépni! Mégis mit gondolt, hogy csak úgy eltűnik!? -rontott rá a lányra és kiabált vele, mindenki őket nézte.
Körül nézett és bántotta, hogy mindenki előtt így leordította így gondolta nem hagyja magát, visszavág.
- Ha hagyna szóhoz jutni talán el tudnám mondani, hogy hol a fenében voltam! -kiabált ő is.
- Hallgatom!
- Kórházban voltam. Ki voltam ütve két napig, azért nem tudtam üzenni.
- Ó értem, nos...
- Nos mielőtt elkezdene vádaskodni talán meg kéne hallgatni a másikat és nem idegbeteg barom módjára kiabálni a másikkal! Plusz ha annyira jó ügynöknek tartja magát akkor rég ki kellett volna derítenie, hogy hol vagyok! Most ha megbocsájt Mr. Tökéletes kémúr visszamegyek és teszem a dolgom!
Meg sem várta mit reagálnak elment az ügynökségről. A többi ember döbbenten nézte ahogy csak úgy visszavág a főnöküknek és mintha csodálat áradt volna a tekintetükből Jang nyomozó felé. Még Downs ügynököt is meglepte a lány reagálása, de tetszett neki, ahogy kiállt magáért.
- Tökös ez a lány, tetszik! -jegyezte meg.
HaNa visszament az iskolába és teljes erőbedobással vetette bele magát a munkába. Már csak azért is elhatározta, hogy megoldja ezt az ügyet és ha lehet minél hamarabb. A szobába lépve Amanda fogadta egy nagy jó, hogy újra itt vagy felirattal és egy édesség kosárral. Meglepte a látvány, nem gondolta volna, hogy azok után ezzel várja.
- Ezt nekem csináltad? -kérdezte meghatottan.
- Persze, ki másnak!? Tetszik?
- Igen, nagyon! -ült le- Nem gondoltam volna, hogy ezt kapom tőled. -mutatott körbe- Azok után ahogy bántam veled...
- Hát...nem voltál valami kedves, de nem lehet mindig jó napod! Plusz a barátok akkor is kitartanak ha épp nem vagy a legjobb formában. -mosolygott.
- Igaz. Kössz Amanda, rendes tőled!
- Szívesen! -megölelték egymást és kibékültek. 
Másnap újra együtt mentek a suliba. Ahogy beértek látták, hogy mindenki nagyon be van zsongva és rohannak valahova. Nem értették mi folyik ott.
- Mi van itt!?
- Készülnek az éves karoparty-ra!
- Hát az meg mi?
- Egy karaokes, bulizós este amikor összegyűlünk a bálteremben és kihívjuk egymást az ének versenyben.
- Szóval ez egy éneklős este?
- Ja kb. De ha a közönség szerint rossz vagy, akkor a kihívód ad egy feladatot és meg kell tenned amit mond.
- És ha nem teszem?
- Akkor kizárnak minden leendő suli eseményről, évzárók és szalagavatókról is.
- És ez valakinek baj? Amúgy sem akartam részt venni rajta.
- Miért? Hisz az a legjobb dolog a suli történetében! A szalagavatós bál a legszebb!
- Nekem nem az álmom! Olyan gyerekes ez a bálkirálynő szavazás is, meg versenyeznek kinek a legdrágább a ruhája és a sminkje! Inkább szánalmas mintsem jó!
- Úgy beszélsz mintha te már lettél volna ilyesmin! Tudtommal most vagy végzős nem?
- De... De a filmekben mindig ez van. -mondott valamit gyorsan, nehogy leleplezze magát.
- Jó de azok filmek ez meg a valóság!
- Igen, valóság... Na gyere menjünk órára! -húzta magával.
Elmentek órára. Az ebédlőben éppen a szokásos helyükön ültek, mikor berontottak a pompom lányok élükön Mei-el. Előadtak egy nagyon „érdekfeszítő" előadást. Annyira féltek a lánytól és csatlósaitól, hogy mindenki megtapsolta őket, kivéve HaNa-t. Ezt Mei észrevette és fellengősen odasétált hozzá. Csípőre tett kézzel megállt előtte és dobogott a lábával. A feszültség a plafonon volt, mindenki őket nézte és kíváncsian várták mi alakul ebből. HaNa megfordult és felállt.
- Gond van?
- Jah... Nem láttam, hogy tapsolnál.
- Ja mert mert nem is tapsoltam. Talán kellett volna?
- Igen! Hiszen most adtunk elő egy számot!
- Óh a szánalmas kis ugrabugrálásra gondolsz? Bocsi azt hittem, hogy bohóc előadás van! -páran nevettek, de legtöbben figyeltek mi lesz a következő lépés.
- Oh te kis... -olyan ideges lett, hogy majd felrobbant.
- Nyugi Mei, ne idegesítsd fel magad az este előtt! Tudod sziporkázónak kell lenned! -lépett hozzá az egyik követője.
- Igazad van, nem ér annyit az egész. -elindultak de visszalépett- Te lány!
- Mivan?
- Kihívlak! Nekem te leszel a választottam a karaoke esten!
- Bocs de semmi kedvem gyerek módjára Justin Bieber dalocskákat kornyikálni, kinőttem már ebből!
- Csak nem beijedtél? -mindenki jujgatni és huhogni kezdett- Nocsak a nagyszájú kislány beijedt!?
- Na jó, ott leszek! De ha megnyerem készülj fel az én kihívásomra!
- Már alig várom! -mosolygott gonoszan majd elment.
Páran megdícsérték Nora-t, hogy milyen bátor volt ahogy szembe szállt Mei-el, de néhányan meg őrültnek nevezték ahogy nekiment a lánynak. Órák után visszamentek a szobájukba és Amanda-val a házi csinálás közbe átbeszélték mit ad majd elő a pénteki esten. Miután készen lettek indult is a tanára galériájába ahogy megbeszélték. Odaérve látta ahogy a férfi két öltönyös, napszemüveges pasival beszélget. Intett, hogy megérkezett de nem ment oda, jelezte neki, hogy hátra megy az irodába. De nem odament hanem a válaszfal mögé elbújt és kihallgatta a beszélgetést.
- Rendben, rendben megteszem! -hallotta hangján, hogy amibe beleegyezett egyáltalán nem akarta.
- Okos döntés! Remélem tisztában vele ha nem teszi azt amit mondunk akkor meghal!?
- Igen tudom, nem kell kétszer elmondani! Megértettem.
- Akkor péntekig kap haladékot, eljövünk pontban este tízkor!
- Rendben, itt leszek!
Aztán távoztak és a lány berohant az irodába és úgy tett, mint aki nagyon benne van a munkában. Látta, hogy a férfit lesúlytotta amit mondtak neki. Gondolta megpróbálja kiszedni belőle miben egyeztek meg, de direktben mégsem kérdezhet rá.
- Baj van Mr. Wans?
- Mi? Ja, nem nincs. Ne aggódj...
- Biztos? Nekem nem úgy tűnik! Tudom nem ismer engem, de megbízhat bennem, elmondhatja ha bajba került.
- Nem kerültem bajba ne aggódj!
- Biztos? Nekem azok a férfiak nem tetszettek akikkel beszélt. Elég rossz arcnak tűntek.
- Ők? Oh, ők csak a galéria támogatói! Épp egy üzletről beszéltünk ami nem jött össze és kicsit letörtem miatta.
- Értem. Akkor jó, örülök hogy nincs semmi baj.
- Én is. Ha befejezted szólj és hazamehetsz. Addig elintézek pár dolgot.
- Rendben.
Utánna ment és végig nézte ahogy beszáll az autójába és elhajt. Felhívta Downs ügynököt és megkérte, hogy törje fel a galéria biztonsági rendszerét és a felvételen lévő két gyanús férfiről derítsék ki, hogy kik ők. Mikor visszaküldték neki a kész feladatokat írt egy sms-t James-nek, hogy kész van de ő nem ment vissza, csak megkérte, hogy zárjon be és majd másnap visszaadja neki a kulcsokat. Tudta, hogy valami súlyos dolgot kérhettek tőle hiszen sosem volt ennyire letörve.
Másnap az órája után megvárta amíg mindenki kimegy és odament a tanárjához.
- Tessék a kulcsok! -letette az asztalra.
- Köszönöm és azt is, hogy bezártál!
- Ugyan semmiség. Tanár úr biztos minden rendben? Nagyon le van törve.
- Jól vagyok, nem kell aggódnod! Inkább téged kéne félteni nem?
- Ezt meg hogy érti? -kérdezte aggódva, félt, hogy lelepleződött.
- Úgy hallottam Mei kihívott téged a pénteki bulira.
- Tudja?
- Persze. Hisz tudod (?) itt semmi sem marad titokban!
- Az igaz. De nem kell félteni, győzni fogok! -mondta magabiztosan.
- Hú de bátor valaki! De ne felejtsd el, hogy Mei sok dologra képes!
- Igen tudom, de én is tudok egy s mást.
- Én drukkolok neked!
- Köszönöm! Na most mennem kell törire, akkor délután találkozunk!
- Rendben, szia!
Órák után ment is ahogy megbeszélték. Ezúttal a lakására kellett mennie. Estébe nyúlóan csinálták a munkákat. Közben titokban figyelte mit írogat a számítógépen a férfi, bár nem tudta kritály tisztán kivenni, de valami adatokat gépelt és valami táblázatokat is csatolt a szöveghez. Meg kell tudnia mi lehet az! Ledőlt és úgy tett mint aki elaludt. James sokáig nem is állt fel a géptől, olyan 8-fél 9 felé vette észre, hogy mennyire elszaladt az idő. 
- Huh már ennyi az idő? Ne haragudj Nora észre sem vettem, ideje lenne haza...
De amint megfordult és meglátta, hogy a lány alszik nem volt szíve felkelteni. Bár átfutott az agyán, mégis inkább ölébe vette őt és bevitte az egyik vendég szobába. Lefektette az ágyra, betakarta majd csendben kiment. Elpakolt aztán zuhanyzás után ő is aludni ment. A lány megvárta míg a hangok elcsillapodnak, majd mikor néma csend telepedett a házra óvatosan kisettenkedett a szobából. Bekukucskált a hálóba ahol a férfi már mélyen aludt. Kislisszolt a nappaliba és bekapcsolta a gépet. Szerencsére nála volt a kódtörő alkalmazás, mert jelszót kért a belépéshez, kb öt percbe telt amíg átjutott a zárakon. Megkereste a fájlt és elkezdte olvasni. Nem nagyon értette miről van szó, többségében számok voltak benne és koordináták. A táblázatot is megnézte amit fél szemmel látott csak. De abban is csak számok voltak. Csinált az egész dokumentumról egy másolatot és lementette a pendrive-ra. Mikor kihúzta a kis eszközt a gépből hirtelen megjelent mögötte a férfi. Úgy megijedt, hogy kiejtette a kezéből. Csak állt ott leesett állal, ennyi vége leleplezte saját magát. Dühítette hogy lehet ennyire amatőr!
- Ó, tanár úr! Elnézést, hogy kutakodtam a gépén csak láttam délután, hogy dolgozik valamin és érdekelt mi lehet az. Kérem ne haragudjon!
Nézett rá de meg sem szólalt, csak üres tekintettel bámult előre, mintha fel sem fogta volna mit mondott neki.
- Tanár úr! -integetett a szemei előtt.
De semmi reakció. Ekkor rájött mi az oka, hogy sosem engedte, hogy hatnál tovább maradjon nála! 
- Hát ezt titkolta... -mondta megkönnyebbülve.
Megfogta karját és óvatosan visszavezette őt a hálóba.
- Jöjjön visszamegyünk aludni!
Engedelmesen visszament vele és lefektette az ágyába. Mikor betakarta megragadta a kezét és magára rántotta. A lányt nagyon meglepte ez a lépés. Próbált kiszabadulni a szorításból, de nem bírt. Csodálkozott is hogyan lehet ennyire erős, pedig alszik! Igyekezett egyenként lehámozni ujjait a kezéről, mikor sikerült volna átfordította őt a másik oldalára és átkarolta. Majdnem az egész súlyával ránehezedett, mozdulni sem bírt. Így egymással szemben feküdtek az ágyban. Bár szemei nyitva voltak mégsem volt ébren, de mégis mintha a lányt nézte volna. HaNa mivel nem tudott mozdulni lerúgta cipőjét, mivel belátta, hogy ha akar ha nem ma éjjel ott kell aludni, James-el egy ágyban. Na nem mintha nehezére esett volna, de mégis ez olyan etikátlan részéről.
James lehunyta szemeit és aprót horkantva megsimogatta a lány hátát majd homlokára apró puszit adva aludt el rendesen. HaNa-t teljesen lesokkolta ez a dolog, szíve úgy vert akár a gyors vonat, nem is értette miért. Sőt azt sem miért örült ennek. Nehez és sok idő után őt is elnyomta az álom. Reggel egy hangos kiáltásra ébredt fel.
- Jesszusom! -annyira megijedt, hogy leesett az ágyról- Jaj Nora, jól vagy? -azonnal felpattant és segített neki felállni.
- Aha, jól... Mért kellett ekkorát ordítani? -simogatta meg fájó hátsóját.
- Hát...csak... Meglepett, hogy itt vagy.
- És ezért kell a frászt hozni rám? Basszus!
- Bocsi, ne haragudj! Hogy kerültél ide?
- Hát itt dolgoztunk, nem emlékszik? -gondolta húzza kicsit az agyát.
- Mármint az ágyamba?
- Ja, hogy oda! -mosolygott, már már nevetés tört ki belőle.
- Nora! -szólt rá erélyesen.
- Jólvan már, nyugi csak vicceltem!
- Örülök, hogy te ilyen jól szórakozol!
- Nem kell felkapni a vizet, semmi sem történt! Csak este kicsit megszomjaztam gondoltam iszom valamit, mikor hirtelen a hátamnál termett. Visszakísértem a szobájába de berántott az ágyba és nem bírtam kiszabadulni, így itt aludtam. Nem keltettem fel, mert tudom egy alvajárót nem szabad felkelteni. A nénikém is az és egyszer felkeltették mikor épp alvajárt, elég csúnya vége lett.
- Sajnálom, nem akartam kellemetlenséget okozni!
- Semmi baj! Én jól aludtam, csak ez az ébresztés...
- Bocsi. -mosolygott zavartan.
- Semmi baj. Nem baj ha csinálok reggelit? Ha már úgy is itt vagyok!
- Persze nyugodtan. A hűtőben mindent megtalálsz!
Ki is ment és csinált maguknak kaját. Mikor megették mondta, hogy készüljön el, elviszi az iskolába. Kb fél nyolc körül el is indultak. Odaérve mielőtt kiszálltak volna a kocsiból a lányhoz fordult.
- Nora, szeretnélek megkérni, hogy...
- Nem mondom el senkinek! -felelte mosolyogva.
- Köszönöm!
- Ugyan nincs mit. -nyitotta volna ki az ajtót, de visszafordult- Kérdezhetnék valamit?
- Persze.
- Emiatt nem akarta soha, hogy ott maradjak magánál? Ez volt az ok, az alvajárás?
- Igen. Nem akartam, hogy ez legyen a vége... Tudod mikor alszom és ez megtörténik nem tudom magam kontrollálni sem a cselekedeteim. Nem akartam, hogy netalán olyasmi történjen meg ami nem éppen...hát helyes...
- Mármint, hogy az ágyában kössek ki?
- Mondjuk... -bökte ki zavartan.
- De ma is ott kötöttem ki. -mondta viccből és mert jól esett neki őt kínozni.
- Igen, épp ezt nem akartam. De még ez jobban is alakult, mint ahogy gondoltam...
- Jah, végül is ha ruha nélkül ébredünk más lenne a szitu. -szállt ki nevetve.
- Nora!
Szólt rá teljesen zavarba jőve, a lány csak kicsúfolta és beszaladt az épületbe. Ő maga sem értette ezt a gyerekes viselkedését, hiszen régen kinőtt már a buta tinilány korszakból. Mégis ez a helyzet újra kihozta belőle. Az nap végig jó kedvű volt, még Amanda is meglepődött a barátnője hirtelen jött jókedvén.