7. rész

Crystal és Nickolas az első karácsonyukra készülődtek. Ugyanis az ő világukban ilyen ünnep nincs, ezért a lány különösen kíváncsi volt milyen és hogyan zajlik le ez az egész esemény. Szeretett bemenni az iskolába mert még sötét van mikore elindul és látja a gyönyörűen kivilágított várost. A suliban is nagy volt a készülődés, pláne, hogy utolsó hét és majd csak a következő évben mennek vissza.
Mivel olyan jól szerepelt az Álomcsapat a halloweeni bulin, ezért felkérték őket, hogy csinálják meg a karácsonyi műsort. Aminek nagyon örültek, mert egyébként ez a végzősök dolga lenne. Mindennap próbáltak, még egy saját dalt is megírtak közösen, hogy ne csak mindig ugyanazokat a dalocskákat énekeljék.
Szerencsére nem volt olyan helyzet, hogy lebukjon Nick előtt, így meg is nyugodott teljesen és érezte, hogy igazán a csapathoz tartozik. Riley sem volt már annyira ellenséges vele, igaz ugyan barátok nem lettek, de már legalább nem marják egymást folyton. Mivel az utolsó hetük volt, már nem is nagyon tanultak, inkább az ünnepségre készült minden osztály. A bálterem már szépen fel volt díszítve csak az óriási fenyő hiányzott a közepéről. De azt majd csak később hozzák, minél kevesebb levele hulljon le.
A próba után mindenki haza ment. Otthon már a férfi várta Crystalt, hogy kikérdezze milyen napja volt.
- Csak hogy megjöttél! Mi tartott ilyen sokáig?
- Nick, időbe telik amíg a buszmegállótól ideérek. Nem tudok teleportálni! -jegyezte meg unott hangon.
- Tudom, bocsánat csak aggódtam.
- Mondtam már, hogy nem kell! Megtudom védeni magam!
- Persze, hagyjuk. Milyen napod volt?
- Ugyan olyan mint tegnap. Díszítettük a báltermet, az osztályt, folyosókat stb. Közben beszélgettünk, énekelgettünk, szóltak a karácsonyi dalok a suli rádión.
- Nahát ez remek. Örülök, hogy jó napod volt!
- Ja én is.
- És ennyi történt csak?
- Kb igen...ja meg próba volt a teremben! Azt néztem végig.
- Milyen próba?
- Hát a lányok fellépnek a bulin, ilyen kis karácsonyi dalokat adnak majd elő.
- De ugye te nem szerepelsz? Mondd, hogy nem énekeltél!?
- Nem! Megtiltottad nem? Úgyhogy mindegy! Ha most megbocsájtasz megyek leckét írni!
Válaszra sem várva felrohant a szobájába. Bár leckéje nem volt, de egy titkos naplója igen, amibe minden vele történt dolgot leírt. A mai eseményeket is papírra vetette, majd zenét kapcsolt a telefonján és nézte az ablakjából az utcában villogó, gyönyörű égősorokat.
Másnap kezdődött minden előröl. Díszítés, zene, beszélgetés. Majd jött az osztályfőnök és megkérdezte az osztályt, hogy ki segít neki feldíszíteni a fenyőt. Crystal nem értette miért, de szinte senki sem akart jelentkezni. Fura! Ő jelentkezett és a barátai is. Így elvonultak tanárukkal a bálterembe, ami eléggé kihaltnak tűnt. Pár diák csinált valami kis apróságot az egyik sarokban.
- Tényleg ennyien leszünk? -kérdezte meglepett hangon Crystal.
- Igen ennyien. Tudod Rose, nem nagyon szeretnek az itteni diákok dolgozni. Csak gyönyörködni az eredményben. -nevetett.
- Hát ez szörnyű! De mért ilyen lusták?
- Nem mondanám, hogy azok...csak nem szeretnek egy ekkora fával nyűglödni! -mutatott a hatalmas fenyőre.
- Hát nem kicsi az biztos. De ha összedolgozik az ember hamar kész van.
- Szerintem is. De nem mindenki így gondolja. Na! -csapott a tenyerébe- Kezdjünk neki, a fa nem öltözteti fel magát!
A lányok elfoglaltak egy egy oldalt, majd elkezdték felakasztgatni a több doboznyi díszeket. Voltak ott üveg gömbök, műanyagok, angyalkák és sok egyéb másfajta díszek. Mary a piros gömböket akasztgatta, Carry a zöldeket, Rose pedig a csillogóakat. Mikor már nem érték fel az ágakat hoztak létrát, hogy a fenti „kopasz" helyekre is kerüljenek gömbök. Azután következtek a boák, girlandok, hópelyhek és ilyen csillogó fonál szerű akármik. Legutolsónak pedig a húsz méter hosszú égősor, amiért a két lány elment a raktárba. Addig Rose helyezgette, igazgatta a már lógó színes gömböket. Tanára odalépett mögé és rászórt egy doboznyi mini hópelyhecskét, ami egyébként a fa köré kéne.
- Áhh istenem, de megijedtem! Tanár úr! -ütötte vállon, persze csak viccből.
- Most miért!? Így olyan vagy, mint egy hóhercegnő!
- Aha hogyne... Vagy, mint akit elkapott egy hószörny és telibe rókázott. -ezen mind ketten jót nevettek.
- Mondja hol tölti az ünnepeket? -kérdezte, közben leseperte magáról a maradék kis papírfecniket.
- Szerintem elutazunk síelni a barátnőmmel Európába, vagy California-ba megyünk a bátyámékhoz. Még nem döntöttük el.
- Értem... -felelte elég szomorkás hangon- Nem tudtam, hogy van barátnője...
- Igen van. De a magánéletemet az iskolán kívül hagyom, az nem ide tartozik.
- Megértem... -nyögte kielhaló hangon.
Megfordult és az ajtóban megpillantott barátaihoz rohant. Segített a nagy dobozt a terem közepére vinni. Ott kibogozták a hosszú égősort és elkezdték feltekerni a fára. Rose állt a létrára, mert köztük ő volt a legmagasabb, így ő tekerte felül, közben alul a lányok körbe körbe járkáltak a hosszú sorral, hogy egyenletesen jusson minden hova 1-1 égő darab. Mikor már a kb tíz méteres fenyő tetején jártak, egyedül kellett Crystal-nak körbe tekernie az égőt, ami nem volt egyszerű.
- Nagyon vigyázz! -kiabált aggódva Mary.
- Le ne ess Rose! -csatlakozott Carry is.
- Nyugi lányok, vigyázok! -kiáltott le.
Mikor végzett a feltekeréssel a végét odakötözte a faágához, hogy le ne csússzon onnan, tönkre téve az egész eddigi munkájukat.
- Küldjétek fel a csillagot is, ha már itt vagyok felteszem a tetejére!
- Jó de hogyan? Túl magasan vagy! 
- Dobd fel, elkapom!
- Nem hiszem, hogy addig fel tudok dobni!
- Majd én! -vette ki a kezéből tanáruk, majd feldobta a lánynak, aki elkapta.
- Köszönöm!
Feltette a csúcsára és összekapcsolta az égővel, hogy majd az is világítson. Majd elkezdett lemászni.
- Óvatosan!
- Vigyázz Rose!
- Ha folyton ezt mondjátok az lesz a vége, hogy leesek!
Épphogy ezt kimondta, kb a közepénél kitört az egyik létrafok és leesett. Használni akarta az erejét, de nem tudta, mindenki őt nézte. Szerencsére Mr. Shims észnél volt és elkapta a lányt. Bár a földre estek, senkinek nem lett semmi baja.
- Jól vagy Rose?
- Persze. Köszönöm, hogy elkapott! -mosolygott, bár nem volt őszinte.
Felállt és felsegítette a lányt is. Ahogy felrántotta hirtelen egymás szemébe néztek. De az idilli pillanatnak hamar vége szakadt, mert a lány barátai azonnal odarohantak hozzá és megölelgették. Később elköszöntek és mindenki haza ment.
Az a pár nap hamar eltelt és péntek délután volt. A lányok lázasan készültek a fellépésre. Az termükben átöltöztek a jelmezükbe, ami a filmekben is látott piros mikulás ruha szerűség volt, fehér, prémes szélekkel. A szóló énekeseknek a felső piros része csillogós volt. 
Egy utolsó skálázás, egy korty üdítő és egy gyors pisi szünet után indultak a színpadra. Felcsendültek az első dallamok és elkezdődött a fellépés, kis koncertecske ki hogy nevezte. Mindenki megtapsolta a lányokat, már csak a ruha miatt is. Kb mindenki videózta őket, páran pedig élővideóztak, ami talán Crystal-nak nem jön olyan jól.
Mikor végeztek elmentek átöltözni és ők is csatlakoztak a bulizó diákokhoz.
Nagyon jól telt az este, mindenki jól érezte magát, amíg egy nem várt vendég meg nem érkezett. Hatalmas csattanással csapódott ki a terem ajtaja és belépett rajta egy rendkívül dühös személy, aki egyenesen a lány felé közeledett. Meglátva őt tudta, hogy itt most mindennek vége.
- Mégis, hogy képzelted ezt Rose!? -rontott neki dühösen.
- Nick kérlek, ne itt!
- Megmondtam neked, hogy nem léphetsz fel semmilyen idióta csapatban! -mindenki őket nézte.
- Nem idióták! Ne beszélj így róluk! Különben is csak egy kis játék volt, semmi komoly!
- Egy kis játék!? Egy darab semmiben illegetted magad több száz ember előtt, amit fel is tettek a netre! Most büszke vagy magadra!? -mutatta a mobilján a videót.
- Nickolas, én... Csak jól éreztem magam, már az is baj? Nem tarthatsz egy börtönben, mindent megtiltva!
- Ha úgy viselkedsz mint egy tiniribanc akkor kénytelen leszek!
Ez a kijelentése nagyon rosszul esett neki, a szája is tátva maradt. Könnyei kicsordultak, bár ő észre sem vette.
- Elnézést uram, de nem beszélhet így ezzel a lánnyal!
- Hogyne beszélhetnék! A nagybátya vagyok!
- Az nem jogosítsa fel arra, hogy így beszéljen vele! Mit képzel magáról, kicsoda!? Rose csak jól érezte magát és énekelt, amit megjegyzek remekült csinálta! Miért akarja ebben gátolni? Nincs abban semmi rossz ha énekelni akar!
- Ebbe inkább ne avatkozzon bele, ha jót akar!
- Mért mit tesz? Megüt?
- Még az is lehet!
- Ne! Nick, ne csináld ezt! Menjünk inkább haza! -állt a két férfi közé.
Csak nézték egymást, majd pár perccel később megfogta a lány karját és elrángatta onnan. Szeme sarkából azért visszanézett a férfira, aki fájó tekintettel bámulta az eseményeket. Tudta, hogy amit otthon kap azt nem teszi zsebre. De jobban bántotta a dolog, hogy ennyire megalázta őt az egész suli előtt. Biztos mindenki jól szórakozott a kis ingyen mozin. Egyedül ő nem! A szíve darabokra tört és a lelkét is letiporták. Vajon helyre jön valaha?