Maya-t nem hagyták nyugodni az ellentmondásos sztorik, így gondolta beszél Logen-nel miért hazudott neki. Ahogy ült a szobájában és nézte a hatalmas pelyhekben hulló havat, megpillantotta Logent az ablakból. Épp készült valahova, mert a jó öreg motorját szedte elő. Gondolta elcsípi őt mielőtt elmenne. Lesietett.
- Logen várj! -kiabált neki, meghallotta így nem hajtott el.
- Mi van? Dolgom van.
- Azt látom. De muszáj kérdeznem valamit! Mért mondtad azt nekem, hogy Raven volt itt tavaly mikor nem is?
- És te azt honnan veszed, hogy nem volt itt?
- Damien mondta.
- Ó, na és ő honnan szedte ezt a baromságot?
- Az most mindegy! Szóval, mért hazudtál?
- Nem hazudtam! Járt itt tavaly, csak annyira összekaptak a professzorral, hogy az nap még el is ment. De elég szomorú, hogy olyannak hiszel inkább aki alig egy vagy két hónapja van itt, mint annak aki évek óta itt él! Igazán kössz a bizalmat! -feltette a szemüvegét és felbőgette a motort.
- Nemár Logen, ne haragudj! -de már késő volt, elhajtott- Sajnálom! -mondta elhaló hangon.
Majd visszament az épületbe. A diákok nagy része éppen csomagolt, hogy időben haza érjenek az ünnepekre. Persze akinek nem volt hova mennie, vagy kitagadta a családja csak mert mutáns, az természetesen maradhatott. Lori is útra kelt egy hatalmas búcsúzás után a legjobb barátnőjétől és persze Damien-től. Így a társaságból már csak ketten maradtak. Meg is beszélték a dolgokat és a lány letolta, hogy mégegyszer ilyet ne csináljon! Mert sem vele sem Logen-nel nem akar összeveszni. Teltek az órák és Maya gondolta megpróbál Charles-al is beszélni, de felesleges volt.
- De Charles, nem látod milyen furán viselkedik?
- Nem ismered őt Maya, ne mondj így ítéletet mások felett! Bizonyára rossz napja volt és így alakult. De biztosra veszem nem akart megbántani. De ha gondolod beszélek vele és elnézést kér!
- Ne! Nem kell kössz. Ha szerinted minden rendben, akkor hiszek neked. Te ismered őt nem én. Bocs, hogy zavartalak!
Sietve távozott az irodából, feleslegesnek tartotta a szócséplést, úgy sem változtatna semmin. Bizonyítékot kell szereznie, anélkül nem hisz neki. De hogyan? A lányt zavarta, hogy így váltak el Logen-től. Nem akarta őt megbántani, hiszen a barátja, már megbánta, hogy nem hitt neki. Remélte ha visszajön megtudják beszélni a dolgokat! Már csak pár nap volt karácsonyig de még mindig nem történt semmi. Maya-t kezdte idegesíteni ez a tétlenség, ez a feltűnően gyanús csend. Az este folyamán ahogy agyalt hogyan is kéne cselekedni egyszer csak telefonja pittyegése hozta vissza mély gondolataiból. Logen írt neki, amin meglepődött azok után ahogy elváltak. Az állt az üzenetben, hogy holnap találkozzanak a szabad tisztáson ami az erdőn túl van, de titokban menjen oda, senki se tudjon róla! Nem értette mért kell ennyire titokban mennie, talán megtudott valamit? Vagy veszélyben van? Nagyon aggódott mi lehet a gond. Egész éjjel agyalt, szinte aludni sem tudott az izgalomtól. Alig várta, hogy reggel legyen. Már 8-kor a megbeszélt helyen volt, de Logen csak később ért oda. Motorja hangját már messzebbről hallotta, a távolban feltűnt a felé száguldó menő motoros. Odaérve neki támasztotta hű „társát" egy fához és odament a lányhoz.
- Na végre már! Mióta itt várlak! Mi az mit tudtál meg?
- Neked is szia! Igen jól vagyok kössz a kérdésed! Jól utaztam.
- Bocsi, ne haragudj csak annyira izgulok mivan, hogy aludni se tudtam.
- Hát izgulhatsz is! Mert amit most mondani fogok, hát...
- Ne csigázz már! Ki vele! -türelmetlenkedett.
- Ahogy Canada-ban jártam, egy ügyet intéztem, találd ki kit láttam meg?
- Nem tudom. Ne barchoba-zz már, ki volt az?
- Hát Raven!
- Raven!? -lepődött meg- Mit keresett ő ott?
- Először nekem is ez jutott az eszembe, így követtem. Egy elég kihalt helyre ment, egy régi gyárépületbe. Kiderült, hogy találkozója volt!
- Azt is tudod kivel? -bólintott és elég kifejezően nézett a lányra, aki kezdte sejteni a dolgot
- Mért érzem azt, hogy a kérdésemre a válasz az, hogy Eric-kel?
- Jól érzed. Vele volt titkos találkozója.
- Szóval az ő embere! Ez sok mindent megmagyaráz!
- El kell mondanunk a professzornak!
- Felesleges! Én már próbáltam vele beszélni, nem hatott. Bizonyíték nélkül nem hinne nekünk! Túlságosan bízik Raven-ben, szerintem még mindig szereti, legalább is a viselkedése erre utal.
- Hát azt azért nem hinném, szerintem csak az lehet az oka, hogy gyerekkoruk óta ismerik egymást. Együtt nőttek fel.
- Lehet.... De asszem nekem van is egy tervem hogyan buktassuk le őt és az is megoldható, hogy Charles is hallja!
Megbeszélték a tervet majd visszamentek az iskolába. Közben az ott maradt diákok készülődtek az ünnepre. Nem volt nagy felhajtás, csupán Logen és Scott elmentek fenyőfáért amit mindenki közösen díszített fel. Volt bőven étel-ital, édesség. Jó hangulatban telt a szent este. Damien és Maya épp az édességes asztalnál falták a kínálatot, amikor egy nem várt „idegen" ment oda hozzá.
- Hagyj másnak is Maya! -lopózott a hátához.
- Jesszus Charles, a szívbajt hozod rám basszus!
- Ne haragudj de nem hagyhattam ki! -nevetett.
- Haha nagyon vicces! Mit akarsz? Baj van?
- Dehogy! Nem, csak gondoltam megkérdezem hogy vagy!?
- Ez most komoly? -nézett rá kb ugyanezt kifejező tekintettel
- Azért jöttél, hogy megkérdezd hogy vagyok? Hogy-hogy Raven engedélyt adott rá? -befogta a száját, ezt nem akarta hangosan kimondani
- Bocs, nem úgy értettem.
- Nem, semmi baj, megértelek. Mostanában kicsit hanyagoltalak, ahogy mindenki mást is. Csak tudod olyan ritkán látom őt és ha itt van azt a kevés időt szeretem vele tölteni.
- Persze megértem. Ne haragudj!
- Te ne haragudj! Nem szándékosan kerültelek. De, hogy ezt jóvá tegyem szeretném ezt odaadni! -előhúzott egy kis dobozkát a hátamögül.
- Ez meg mi?
- Bontsd ki és meglátod! -odaadta, a lány elvette.
Elkezdte kibontani a kis fenyőfás csomagolásba burkolt kis dobozt. Mikor sikerült látta, hogy a dobozka be van vonva bársonnyal. Egyre kíváncsibb lett mit rejthet a belseje. Kinyitotta és egy nyaklánc lapult benne, rajta egy medállal amit ha kinyit az ember tehet bele képet. Meglepte az ajándék, talán még meg is hatódott tőle. Kivette és megcsodálta, nagyon tetszett neki. Charles elvette a lánytól és beakasztotta a nyakába, ami nagyon meglepte a lányt. Előre simította a haját majd maga felé fordította és megölelte. Maya abszolút elvesztette a fonalat, csak sodródott az árral, ő is átkarolta és álltak ott egy darabig. Bár csak néhány másodperc volt, de a lánynak olyan volt, mintha órák teltek volna el. Damien ezt látva odalépett és az idilli perc megszakadt. Szétrebbentek, mintha valami rosszat csináltak volna, majd a férfi elköszönt otthagyva a két barátot. Maya dühös lett a fiúra és otthagyta magában. Leült a padra ami a hatalmas karácsonyfa mellett volt lepakolva. Próbált lenyugodni. Nem tudott másra gondolni, mint az iménti történésekre. Ám a boldog pillanatát egy kicsit sem kedvelt személy zavarta meg.
- Hát te mit akarsz itt? -kérdezte egyhangúan, kicsit sem örülve az érkezésének.
- Beszélni akarok veled, négyszemközt! -hangsúlyozta a végét és elhúzta onnan a lányt, ki a teraszra.
- Ne rángass már Raven! Már kiértünk, mondd, hogy mit akarsz és hagyjuk egymást békén!
- Láttalak titeket Charles-al, nagyon édesek voltatok! -mondta gúnyosan.
- Csak megöleltük egymást. Mi van abból?
- Semmi semmi. Ugyan!
- Inkább bökd ki mit akarsz és ne raboljuk egymás idejét! -mondta elég durva hangon.
- Mi az, csak nem haragszol rám? -kérdezte, bár csak inkább kötekedésként, hiszen tudta, hogy haragszik.
- Szerintem pontosan tudod erre a választ. Mit akarsz?
- Csak annyit, hogy szállj le Charles-ról! Nem hozzád való, meg különben is sosem kellenél neki. -vágta hozzá gúnyosan.
- Ja, mert te aztán igen, mi? Chh....ugyan... Mért zavar az ha vele vagyok? Hiszen úgy sem érzel iránta semmit.
- Ebben ne legyél olyan biztos! Charles szeret engem!
- Az lehet. De te őt nem! Ha szeretnéd nem hazudnál neki és nem vernéd át! Tudok rólad mindent Raven!
- Mire célzol?
- Tudod te jól! Tudom, hogy Eric embere vagy, tudom azt is, hogy nem véletlen az, hogy most te itt vagy! Tudom, hogy tegnap találkoztatok!
- Óh hát lelepleztél! -mosolygott
- Rendben, akkor játszunk nyílt lapokkal! Én is tudok rólad egy s mást! Eric elmondott nekem mindent rólad!
- Mi az a minden? Hogy sosem állnék át hozzá?
- Szerintem pontosan tudod miről beszélek! Tisztában vagyok azzal milyen kapcsolat fűz titeket össze! Amiről gondolom Charles-nak fogalma sincs, jól mondom? -nézett a lányra, aki mélyen hallgatott.
- Aha sejtettem. Akkor ki is hazudik itt kinek?
- Jaj hagyjuk már ezt Raven! Azért mert nem mondok el neki valamit az nem azt jelenti, hogy hazudok! Csupán megóvom őt az igazságtól, viszont te gátlástalanul hazudsz neki és átvered! Ha rákérdezne én elmondanám neki. Na és te? Te bevallanád, hogy Eric csatlósa vagy? Nem hinném...
- Hagyjuk most Charlest, nem miatta vagyunk itt, hanem miattad! Elmondom amit Eric üzent neked, aztán egy napod van eldönteni a válaszod!
- Kíváncsian hallgatom! -tette karba a kezét.
- Ha nem állsz át hozzánk, akkor elpusztítunk mindent ami fontos neked és a körülötted lévő embereket is kiiktatjuk! Állj át és megkíméli Charles és az iskola életét, de ha nem ebből az épületből nem marad más csak egy vacak romhalmaz! Amit a diákok testével fedi be.
- Hogy mi!? Képes lenne lerombolni ezt a helyet!? Hiszen ő is itt volt, itt tanulta meg kezelni az erejét, Charles-nak köszönheti, hogy erősebb lett és képes lenne megölni!? Plusz a mutánsokat is? Hiszen értük harcol! Ennek semmi értelme! -dühödt fel.
- Eric céltudatos ember. Mindent megtesz, hogy elérje a céljait. Eleinte én sem értettem mért ragaszkodik annyira hozzád, de amint elmondta az igazat minden világos lett. Szóval addig nem nyugszik még az övé nem leszel! Ha kell megöli a drága professzorodat is és az összes többi dilettánst aki ide jár!
- De hát ők is mutánsok!
- Ezt nevezi ő, járulékos veszteségnek!
- Nem, ez nem lehet! -annyira megdöbbent a hallottak alapján, hogy elkezdett szédülni.
- Dönts holnap estig! Akkor már a válasszal térek vissza!
Fogta magát és bement, otthagyva a lányt. Aki megszólalni sem tudott a hallottaktól. Túl sok volt ez neki, de nem értette, hogy Eric hogy lehet ilyen kegyetlen, ezt már erős túlzásnak tartotta. De muszáj valamit tennie hiszen hogyan számolna el a lelkiismeretével ha itt mindenkit megölne? Sosem tudna nyugodt lélekkel aludni. Bár ha van neki lelke, amennyi rosszat tett és annyi embert átvert már. Ki tudja van-e neki még? Vagy már azt is elvesztette... Másnap Raven üzenetet hagyott a lánynak, hogy menjen a vízeséshez, de csak egyedül. Tudta, hogy itt az esélye lebuktatni őt a prof előtt ezért meghagyta Logen-nek, hogy a terv elkezdődik és vigye arra a helyre a férfit. Délután Maya a megbeszélt helyen várta Ravent, aki hamar meg is érkezett.
- Remek, szóval itt vagy.
- Hisz üzentél nem? Bár nem tudom mért nem lehetett ezt bent megbeszélni!?
- Ott sokan vannak, sok a zavaró tényező! Nos, mi a válaszod?
- Az, hogy nem! Sosem állok át Eric-hez! Nyugodtan megmondhatod neki, ha már az embere vagy. Vagy ki tudja még milye vagy neki!
- Sokkal több, mint hinnéd! De biztos jól átgondoltad ezt? Tudod jó mi a vége ha nemet mondasz? Búcsút inthetsz az iskolának és persze az imádott Charles Xavier professzorodnak!
- Azt majd meglátjuk! Harcolok értük, ha kell velük, de akkor sem hagyom hogy Eric győzzön! Azt meg végképp nem, hogy zsaroljon! Nyugodtan mondd meg neki, hogy harcolok ellene és nem fog győzni! Ha ennyire azt akarja, hogy csatlakozzam az azt jelenti, hogy tart tőlem! Szóval még sem olyan biztos a dolgában!
- Eric nem fél senkitől! Főleg nem egy ilyen senkitől, mint te!
- Hát ezt azért nem mondanám. Ha nem félne nem akarna annyira magamellett tudni, kössön hozzá engem bármi! Az sem érdekelné és ezt te is tudod!
- Te kis! -előrántott egy pisztolyt a zsebéből.
- Na mi van, csak nem akarsz lelőni? Nem hiszem, hogy azt Eric díjazná!
- Meghagyta nekem, hogy megtegyem.
- Hagyd őt békén Raven! -lépett elő.
- Charles? -kérdezte.
- Hogy kerülsz ide?
- Követtelek Raven. Logen azt mondta látott Eric-kel kanadában. Nem akartam elhinni neki amit mond...de ezek után. Azonnal tedd le azt a fegyvert! - szólt rá erélyesen a lányra.
Ledobta a pisztolyt a földre Maya pedig odarohant hozzá. Oldalról átölelte majd magamögé lökte nehogy baja essen. Logen is elé állt, biztos ami biztos! Előre lépett, kb fél méter távolságnyira állt meg a nő előtt.
- Miért Raven? -kérdezte fájón, bár magában sejtette a válaszát.
- Mért csodálkozol ezen Charles? Hisz tudtad jól mi lesz ha elmegyek Eric-kel. Kitartok mellette, bármiben. Ha neked nem kellettem, kellek másnak. Nem mindenki bánik velem hűvösen.
- Sosem voltam veled hűvös, sőt... Mindig megvédtelek mindentől!
- Jah, még magadtól is mi? Azért nem tekintettél soha rám úgy, mint egy nőre! Soha nem hagytad nekem, hogy szeresselek, mindig csak a hugicád voltam! Akkor most fogadd el, hogy a hugi felnőtt és választott magának!
- Kérlek Raven, a múltat nem hozhatom helyre, de a jelent még jóvá tehetem, hogy a jövőnk szebb legyen!
- Ezzel kicsit elkéstél! Ha akkor nem voltam elég neked, akkor most még úgy sem lennék! De már nem is kellenél! Különben is van itt más akinek igen csak fontos vagy! -nézett Maya-ra, aki csak lapított Logen mögött
- Tedd neki szebbé a jövőjét ne az enyémet!
- Sajnálom Raven!
- Ideje lezárni a múltat Charles, még a rabja leszel! Lépj tovább! -a férfi csak mélyen hallgatott, nem igazán tudta mit is mondhatna még
- És most mi lesz? Börtönbe csuksz? Vagy megöltök? -szólalt meg pár perccel később.
- Menj! -mondta halkan, szinte alig hallhatóan.
Mindenki csak döbbenten nézett, még Raven is. Nem akarták elhinni amit hallanak. A nő eltűnt az erdőben a professzor pedig némán, szomorú arccal visszasétált az iskolába. Otthagyva Logent és Maya-t. A lány értette a reakcióját, tudta mért tette amit tett, csak nem értett egyet a cselekedetével. Hiszen mégis csak Eric embere, és biztosan elmondja neki mi történt. Kár volt őt így elengedni! De tudta, hogy fordított helyzetben talán ő is így viselkedett volna. Így csendben visszasétáltak Logen-nel és a folyosón elköszönve mentek a saját szobájukba. Ezt a mai napot mindenkinek meg kell emésztenie!