7. rész

A reggeli sokkból felébredve fura, szomorkás hangulat kezdett úrrá lenni rajta. Ilyet még sosem álmodott. Főleg nem ennyire életszerű, valósághű álmot. Akkor most az is csak álom volt, amikor a tetőn álltak és majdnem megcsókolta, csak jöt Logen és mindent elrontott? Vagy az tényleg megtörtént? Fogalma sem volt már szegény lánynak, hogy mit higyjen. De most az a kérdés foglalkoztatta leginkább, hogy vajon miért álmodott ő ilyesmit!? És miért ilyen lehangolt amiatt, hogy ez az egész csak illúzió volt? Nem értette az egészet. Azt sem ami benne kavarog, azok a furánál furább érzések.
A széken ülve merengett az egészen, közben folyt az oktatás, de ő oda sem figyelt. Pörgette ujjai közt hol a tollat, hol a ceruzát. Ami épp a keze ügyébe akadt.
E:- Hahó! - intett előtte a kezével, a lány riadtan ránézett.
S:- Igen!?
E:- Figyelni kéne az órán, nem gondolod? - kérdezte szigorúan.
S:- De, igen. Elnézést csak elgondolkoztam...
E:- Azt vettem észre. Mi olyan érdekfeszítő, hogy egész nap csak ülsz, mélázva az órákon?
S:- Semmi, nem fontos. Nem fog elfordulni többet! Bocsánat!
E:- Jólvan. Most az egyszer elnézem. De akkor ezentúl figyelj oda! - a lány csak bólintott, majd folytatódott tovább minden.
Megpróbált figyelni, koncentrálni. Nehezen de sikerült neki. Miután vége lett az oktatásnak, gondolta sétál egyet, kiszellőzteti a fejét. Kint még azért hűvös volt, de tűrhetően. A kertben bolyongva összefutott Logennel.
S:- Szia! Hát te, mit csinálsz itt?
L:- Csak kicsit gondolkodom. Na és te?
S:- Ugyan az! Min filózol annyira?
L:- Semmi érdekes. Csak ez a kiképző telep, vagy mi a franc. Idegesít, hogy eltűntek a szemünk elől.
S:- Charles se tudja megtalálni őket a Celebro-val?
L:- Az elmúlt napokban azt próbálta. De nem sok sikerrel. Mintha a föld nyelte volna el őket.
S:- Sajnálom! Bárcsak tudnék valahogy segíteni!
L:- De nem tudsz. Apropó Charles! Mit csináltatok ti tegnap a tetőn? - ekkor választ kapott a kérdésére, szóval az igaz volt, már ez is valami.
S:- Csak beszélgettünk.
L:- Elég meghitt beszélgetésnek tűnt. - mondta kissé durcásan.
S:- Csak megkért, hogy menjek vissza az orvoshoz azokra a vizsgálatokra. Ennyi! Emiatt ne legyél féltékeny! - mondta karba tett kézzel.
L:- Egyáltalán nem vagyok féltékeny! Csak szerintem nem jó ötlet viszonyt folytatni Charles-al! Annak úgy sincs jó vége!
S:- Először is nem folytatok semmilyen viszonyt vele! Ne is feltételezz ilyeneket! - vágta hozzá dühösen.
L:- Jólvan, nyugi! Hidd el nem szemrehányásként mondtam. Csak jót akarok!
S:- Hmm, tudom. De megnyugodhatsz. Nincs köztünk semmi!
L:- Rendben. Nyugi, elhiszem. De most mennem kell! Van néhány elintézni valóm. Majd beszélünk. Szia! - ölelte meg a lányt, aki visszaölelte.
S:- Szia!
Ott maradt még egy darabig. Most pedig azon kezdett el gondolkodni, hogy Logen miért mondhatta ezt. Szerinte mért nem jó viszonyt folytatni Charles-al? Vajon mire érhette?
Késő délutánra eléggé lehűlt a levegő, ezért inkább visszament az iskolába. De nem a szobája felé vette az irányt, hanem az orvosi felé. Hiszen már ő is szeretné tudni, hogy alakul az állapota. Bekopogott, majd bement.
Dr:- Áh nahát, kit látnak szemeim? Miss Roads mégis hogy kerül ide? - kérdezte teljes iróniával hangjában.
S:- Tudom, hogy későn jöttem vissza. De...
Dr:- Későn? Az nem kifejezés! Mit mondtam önnek?
S:- Hogy mindenféleképpen jöjjek vissza. De itt is vagyok!
Dr:- De nem ennyi idő elteltével gondoltam! Na mindegy. Kezdjük a vizsgálatot! Üljön fel oda és vegye le a pulóverét! Karját tegye szabaddá!
Így is tett. A doktor levette a vért, megmérte a vérnyomását és egy különleges szerkezettel megmérte a génjei mutációját. Majd elküldte a lányt, hogy másnap biztosan menjen vissza az eredményekért. Megígérte, hogy ott lesz. Az orvos remélte, hogy ezúttal be is tartsa a szavát. Aztán felment a szobájába. Ahogy az ajtó elé ért egy alakba botlott. Charles volt az, aki pont a lányt kereste a lakhelyén.
S:- Ó szia! Mit keresel itt?
C:- Csak beszélni szerettem volna veled.
S:- Mondd csak!
C:- Ne itt! Inkább menjünk be, ha nem gond?
S:- Nem. Gyere csak! - nyitotta ki az ajtót, bementek - Na miről van szó?
C:- Logen említette, hogy mesélt neked arról, hogy a mutáns sereg amit keresünk, eltűnt?
S:- Igen, mondott pár szót. Mért, megtaláltad?
C:- Azt hiszem.
S:- Hogy érted, hogy azt hiszed? Most megtaláltad vagy nem?
C:- Nem tudom. Érzékeltem a Celebro-val nagyon erős, egyszerre több mutációt is. De pontos helyet nem adott meg. Csak érzem őket, ennyi. Sose csinált még ilyet a gépezetem.
S:- Igen ez fura.
C:- Olyan, mintha valamiféle védőpajzs védené őket vagy nem is tudom. Csak, hogy ne lehessen bemérni egy mutánst sem. De nem tudom hogyan lehetséges ez! Hiszen ha egy mutáns is csinálja ezt, akkor sem lenne képes senki ekkora hadsereget elrejteni szem elől.
S:- Várjunk csak! Én ismertem valakit, akinek pont ez volt a gén mutációja! Eltudott tűntetni úgy dolgokat, hogy azt semmilyen géppel ne lehessen bemérni. Tudom, mert így rabolt ki bankokat és egyszer a Nasa-t is.
C:- Honnan ismersz te ilyen alakokat?
S:- Nem ismered a múltam Charles. Nem tudod miken mentem keresztül! Mindegy, lényegtelen. Szerintem ezt ő csinálhatja, Michel.
C:- Na és hogy találjuk meg?
S:- Nekem van egy ötletem! De ahhoz én is kellek! Szóval vegyetek be a csapatba! - tette csípőre a kezét.
C:- Nem lehet Skyler, túl veszélyes!
S:- Akkor nem segítek!
C:- Hm... - nagyot fújtatott - Na jó! De csak addig míg segítesz felderíteni! Azután kiszállsz!
S:- Jó! Egyenlőre ennyi is elég!
Végül átbeszélték az egész tervet. Ami estébe nyúlóan eltartott. Olyan 8 - fél 9 körül Charles elment és összehívta a csapatot. Nekik is elmondta a tervet, amit Sky-al találtak ki. Először mindenkinek rizikósnak tűnt, főleg Logen-nek, hogy belekeverik Sky-t is, de végül mindenki belement. Másnap kezdetét vette a küldetés. Hajnalban indultak, a lopakodó gépükkel. Elmentek odáig, ahol a férfi erősen érezte a jelenlétüket. Hank letette a gépet, majd gyalog indultak tovább. Skyler ment elől! Mivel tudott mind a négy elemmel bánni, azokat hívta segítségül. Az összeset használva egy rendkívül, úgymond 6. érzék segítségével egy olyan erőt hozott létre, amit még soha senki nem látott. Kb 10 perc alatt meg is találta a titkos főhadiszállásukat és levette róla a zavaró pajzsot. Álcázva bementek.
Ez egy ilyen vár szerűség volt, csak új állapotban. Bent rengeteg ember volt! Mind mutáns és mind gyakolatoztak. Úgy mentek el mellettük, mintha ott sem lennének. A lány furcsálta az egészet. De tovább haladtak. Végül eljutottak egy folyosóig. Amin végig mentek. Ott egy ajtót találtak. Ki akarták nyitni, de zárva volt. Logen megoldotta, karmaival kiszedte a zárat. Bementek. Olyan volt a helység, mint egy laboratórium. Mindenhol orvosi székek, műszerek és egy magas hűtő, amiben kis fiolákban valamilyen kék lötty volt. Sky kivett néhány darabot és eltette a táskájába. Majd az iratokközt kezdett el kutakodni. Nem nagyon értett hozzá és a 90%-a orvosi kifejezéssel volt leírva, így nem is értette ami oda van írva. Lefotózta a papírokat, gondolta megmutatja Dr. Strange-nek. Ő biztosan tudja mi lehet leírva.
L:- Találtatok valamit? - kérdezte halkan.
H:- Én semmit. Ti?
C:- Néhány érdekes szérumot. Tettem el párat.
S:- Én egy csomó dokumentumot. Lefotóztam mindet. Legalább is amit tudtam. De most menjünk, mielőtt megtudják, hogy itt vagyunk.
M:- Késő! Már tudom!
Mindenki megijedt. Azonnal védekező-támadó alakzatot vettek fel.
S:- Michel? Te vagy az? - lépett elő a lány, a többiek csak nézték.
M:- Szia Skyler! Nem is tudtam, hogy beléptél a nagy X-Men csapatba!?
S:- Mit művelsz te itt? Mi ez az egész?
M:- Óh semmi érdekes. Csupán összegyűjtöm a mutáns társaimat és kiképezzük őket, hogy a végén bosszút tudjunk állni!
S:- Bosszút? Mégis kin?
M:- Hát az embereken! Akik gyűlölik, meggyilkolják a mutánsokat, csak azért mert félnek az ismeretlentől! - mondta dühösen.
S:- De Mich! Ha megölöd az embereket akkor igazuk lesz abban, hogy mi veszélyesek vagyunk! Nem érted? Akkor így nekik lesz igazuk!
M:- Nem érdekel! Eddig tűrtem! Próbáltam minél jobb ember, mutáns lenni. De nem! Sosem kellettem sehová! Volt olyan hely ahol megrémültek tőlem, máshol le akartak lőni!
S:- Épp ezért kéne megmutatni nekünk, hogy pont ugyanolyanok vagyunk, mint a normális emberek! De úgy nem fog menni ha elkezded őket legyilkolni!
M:- Már nem érdekel! Nem fogok harcolni azért, hogy megmutassam ugyanolyanok vagyunk. Mert nem! Mi sokkal jobbak vagyunk! Megmutatom!
Ekkor hirtelen rájuk támadt. Sky alig tudott elugrani a támadása elől. Csatázni kezdtek. Néhány kiképzett „tanuló" is odarohant segíteni Michel-nek. Próbáltak kitörni a teremből. Így az egész folyosón egymást támadták. Kint az udvaron Mich az egész kint tartózkodó embert rájuk küldte. Így sokszoros többségben voltak. Charles-éknak esélyük sem volt ekkora sereg ellen. Így visszaindultak a géphez.
Hirtelen a semmiből Mich a lány mögött termedt és elkapta a nyakánál. Átkarolta és erősen tartotta, nehogy elszabaduljon.
S:- Charles! - kiabált neki, már ahogy tudott, a férfi megfordult.
C:- Skyler! - visszarohantak, ő és még páran.
M:- Ott megáll mindenki! Vagy megölöm! - megtorpantak.
S:- Ne, Michel! Ne tedd ezt! - próbálta ellökni a karját, de esélye sem volt, túl erősen tartotta.
M:- Fogd be! - rászorított a nyakára, így a lány elhallgatott - Azt hittétek, hogy ilyen könnyen leléphettek? - kérdezte gonoszan nevetve.
C:- Engedd el Skylert! Szép csendben elmegyünk és nem lesz semmi baj! - lépkedett óvatosan előre.
M:- Jah persze és figyelmeztessetek mindenkit! Nem vagyok hülye! Itt maradtok! Mindannyian.
C:- Rendben akkor itt maradunk! Ha őt elengeded!
M:- Azt már nem! Mindenki itt marad! Főleg ő! - rántott egyet a lányon - Ott megállsz de nagyon gyorsan! - kiabált a férfira.
C:- Rendben! Oké. Megálltam látod? Kérlek engedd el Skylert!
M:- Nem tehetem. Mindenki induljon belefelé! - így is tettek!
Ekkor Charles az erejével megállította Michelt és kikapta a lányt a karjai közül. Majd rohanni kezdtek. Amikor a gépen voltak megszűntette a kapcsolatot. Amikor a férfi észre vette, hogy nincs nála a lány nagyon mérges lett. Megakarta őket támadni, de a lány gyorsabb volt. Elfújta őket egy hatalmas szél lökettel. Így eltudtak onnan menekülni.
C:- Jól vagy? - ült a lány mellé.
S:- Fogjuk rá. Kössz, hogy megmentettél! - ölelte meg.
C:- Ez természetes.
Ott maradt mellette az egész visszaúton. Az iskolához érve gyorsan védőpajzsot húztak az épület köré, nehogy egy váratlan támadás érje őket. Addig a lány lerohant az orvoshoz és odaadta neki azt a kémcsövet, amiben az a kék folyadék van. Mondta, hogy minél hamarabb elemezze ki mi van benne és mire használják! Majd az irodába mentek, ahol egy gyors tanácskozást tartottak. Ahol arra jutottak, hogy nem hagyhatják, hogy Michel a mutáns hadseregével megtámadjon több ezer ártatlan embert. Így ők is elkezdik a kiképzést, hogy megtudják őket védeni. Megbeszélték, hogy másnap tudatják a tanulókkal a fejleményeket. Hank pedig elmegy az elnökhöz. Mivel ő mellette dolgozik. Hátha vele tud valami védelmi tervet kialakítani. A megbeszélés végén mindenki visszavonult.
Sky a szobájában a laptopját bújta. Az email-jei közt kutakodott. Mivel ha minden igaz elküldte a fotókat magának email-ben, hogy itt is meglegyen. Jól is tette mivel Michel összetörte a telefonját. A nagy kutatás közben kopogtak nála.
S:- Nyitva! - kiabált ki.
C:- Szia! Csak gondoltam megnézem hogy vagy. Jobban vagy már?
S:- Fogjuk rá. A sokk nagyobb volt.
C:- Igen azt elhiszem.
S:- Annyira hálás vagyok, hogy megmentettél! Simàn megfolytott volna, ha te nem vagy ott. Köszönöm!
C:- Ugyan már, ne hálálkodj! Nem azért tettem, hogy folyton megköszönd nekem.
S:- Igen tudom. Te annyira bátor voltál! Én meg annyira féltem... Berezeltem, mint egy idióta pisis. Szégyenlem magam! - sütötte le szemeit.
C:- Hé, ne mondj ilyet! - emelte fel fejét az állánál fogva - Ez természetes ha ilyen esetben megijedsz! Ezért nem kell szégyelned magad!
S:- De én akkor is cikinek tartom ezt az egészet...
C:- Pedig nem kéne! Hidd el én pont annyira féltem, mint te!
S:- Te? Te mégis mitől féltél?
C:- Attól, hogy valami bajod esik! Hogy nem tudlak kimenteni a karjaiból, hogy későn érek el oda!
Erre a válaszra igazán aztán nem számított. Annyira hirtelen érték a szavai, hogy nem is tudott mit mondani. Csak nézett némán, enyhén tátott szájjal. Mikor felébredt a sokkból, akkor tudott megszólalni.
S:- Én... Nem tudom mit is mondhatnék erre... - pislogott nagyokat.
C:- Nem kell semmit mondanod. Látom mennyire megleptelek ezzel.
S:- Jahh, az nem kifejezés! Várjunk csak! Lehet, hogy...
Azt gondolta ismét csak álmodik. Ezért odament a fürdőszoba ajtóhoz, kinyitotta és odatette a kezét.
C:- Te mit csinálsz? - nézte a furán viselkedő lányt.
S:- Semmit. Csak ellenőrzök egy dolgot. - majd teljes erőből rácsapta a kezére az ajtót - Áú! - kiáltott fel - Ahj bazdki ez rohadtul fájt! - tartotta kezét.
C:- Jézusom Sky te megőrültél!? Miért tetted ezt magaddal? - ment oda és leültette az ágyra a lányt.
S:- Csak megnéztem, hogy nem álmodom-e ezt az egészet.
C:- Már mért álmodnád?
S:- Mert már álmodtam veled egy élethű álmot és azt hittem, ez is az! De már érzem, hogy nem. Várj, rendbe hozom! - percek alatt meggyógyította a kezét.
C:- Na és mit álmodtál velem? Ami miatt ezt kellett tenned? Ennyire szörnyű volt?
S:- Nem dehogy! Csak annyira valóságos volt, hogy reggel mikor felkeltem, nem tudtam hogy kerültem ide vissza. Annyira fura volt!
C:- Értelek. Nekem is szoktak ilyesmi álmaim lenni.
S:- Bizonyára sok más embernek is. Egyébként feltűnt, hogy Sky-nak hívtál? - kérdezte mosolyogva.
C:- Igen. De csak azért mert feldühítettél!
S:- Na ugye mégse volt olyan nehéz kimondani!? - kérdezte félig viccelve félig szemrehányóan.
C:- De nagyon nehéz volt!
S:- Aha hát persze... Mostantól mindig így kell hívnod! - emelte fel ujját.
C:- Nem. Azt nem szeretném.
S:- Én viszont igen! Vagy ha nem akkor... - nézett körbe a szobában - Kiugrok az ablakon és nem használom a képességem!
C:- Azt hiszed, hogy ezzel tudsz engem zsarolni?
S:- Öm... - úgy tett, mint aki nagyon elgondolkodik - Igen, szerintem igen.
C:- Akkor tévedsz!
S:- Rendben. Lássuk!
Felállt, kinyitotta a nagy ablakot ami nála is nagyobb volt. Kicsi teresza volt, alacsony kerítéssel, amit bárki képes lenne átugrani. Alig ért fel a hasáig. Hátrált párat majd elkezdett futni az ablak irányába. Mikor majdnem odaért, a férfi felpattant és hátulról lefogta.
C:- Megőrültél!?
S:- Igen meg! Nos, akkor hogy hívsz?
C:- Sky. Sky-nak foglak hívni. De csak ha ketten vagyunk! Jó így?
S:- Kezdetnek megfelel. - hátra fordult, de a férfi még mindig karolta, így álltak egy darabig - Elengednél már végre?
C:- Uh bocsi. Ne haragudj! - eleresztette.
S:- Ha már állsz, akkor légyszi csukd be az ablakot! Köszi! - beslisszolt a fürdőbe.
Gyorsan lezuhanyzott. De közben végig arra gondolt, hogy milyen jó érzés volt neki ahogy Charles átkarolta. Mikor végzett a szoba üres volt. A férfi elment. Kicsit rosszul esett neki. De nem tudott mit tenni. Hiszen csak nem marasztalhatta, hiszen akkor mit gondolna róla! Ha úgy döntött, hogy el akar menni, akkor menjen. Skyler megígérte magának, hogy soha senkire nem fogja magát ráerőltetni. Ha Charles akar valaha is tőle valamit, akkor szól vagy jelzi valahogy. Ő mégegyszer nem fog egy férfi után sem szaladni! Egyszer elég volt, akkor is megitta a levét. Akkor megfogadta többet ilyen nem lesz. Soha!
Felvette az alvós ruháját, majd bebújt az ágyba és a történteken gondolkodva elaludt. Álmaiban újra előjöttek a régmúlt eseményei, történései. A nap folyamán elszenvedett dolgok és az, hogy mi történhetne ha mindketten kicsit erélyesebbek, bátrabbak lennének! De talán ezt sosem tudjuk meg...