7. rész

Délután 2-re ott volt mindenki. Elmondták szép sorban, hogy ki mit tudott meg.
P:- Nos, én beszereztem mindent amit kérdél. Egy raktárban vannak a város szélén.
C:- Remek. Kevin, mit tudtál meg?
K:- Nem messze innen van egy cég, az Leon-é volt. Ott van a főhadiszállásuk. De kisebb házak, ingatlanok is vannak a nevükön. Azt nem tudom, hogy milyen gyakran használják, vagy egyáltalán használják-e!
C:- Értem. Mike? Mit mondtak a kontaktok?
M:- Megkérdeztem mindenkit. Egyedül Leon unokatestvére ellen folytattak eljárást, de csak ittas hajtásért.
C:- Ah-am... Akkor próbálnak érszrevétlenek maradni. Biztos valami illegális ügyben forognak. Tudjátok meg mi az! Ha többet tudunk, akkor lesz mivel sarokba szorítani őket!
M:- Van egy emberem a FBI-nál, őt megkérdezem. Több helyre elér a keze, biztos tud valami hasznos infót adni.
C:- Rendben. Még ma beszélj vele! Paul, te készíts minél több robbanó anyagot, sokra lesz szükségünk!
P:- Rendben. Még ma neki állok!
C:- Szuper! Akkor menjetek, tegyétek a dolgotokat! Holnap ugyanekkor gyertek el! És jó híreket hozzatok nekem! Itt most rossz hírnek és a semminek nincs helye! Infókat akarok, de tüstént!
P:- Már is főnök asszony!
K:- Indulunk is!
M:- Sietek is, hogy még a munkába érjem!
C:- Menjetek! Holnap találkozunk!
Kikísérte őket, majd bezárta az ajtót. Elővette a térképet és elkezdte tanulmányozni, hogy miként tudják megközelíteni a céget és, hogy merre vannak az említett házak.
Ott görnyedt már egy ideje, amikor David elvette tőle a térképet.
C:- Héj!
D:- Ki fog gurulni a szemed a helyéről! - nevetett - Pihenj is egy kicsit!
C:- Nincs rá idő! Túl fontos ez!
D:- Elhiszem, hogy az. De akkor sem kéne túlhajtanod magad. Ha kidőlsz ki vezeti a csapatot? Ki viszi véghez a tervet!? - belegondolt abba, amit mondott.
C:- Jó, talán egy kis szünet nem árt. Gyere mutatok valamit! - húzta fel az emeletre.
A legfelső szintre mentek fel. Ott egy titkos ajrór kinyitott és kimentek a tetőre. Mivel már este volt, csillagok milliói és a hold kerek fénye világította meg a tájat. Mivel a tető ezen része lapos volt, pár napozóágy féleség le volt oda téve. Arra ült le a lány.
C:- Mi az, te nem akarsz leülni? Te mondtad, hogy lazítsunk is egy kicsit. Akkor ülj le! - így is tett.
D:- Nyugis hely.
C:- Igen... Régen mindig idejöttem fel, mikor szomorú voltam, vagy ha csak simán egyedül akartam lenni.
D:- Jó helyet találtál.
C:- Aha szerintem is! - mosolygott - Rég nem voltam már itt. - dőlt hátra a székben.
D:- Hogy-hogy?
C:- Hm... Nem is tudom... Nem igazán volt rá szükségem.
D:- És most volt?
C:- Most...? Igen, most volt.
D:- Diego miatt?
C:- Miatta is. Meg úgy ez az egész dolog. Olyan hirtelen jött minden! Apám meghalt, te elraboltál, a nyakamba szakadt az egész alvilág. Kicsit sok ez nekem! - fogta a fejét.
D:- Ne aggódj! Itt vagyok segítek neked! Lehet mindenben nem tudok, de amiben igen, abban számíthatsz rám!
C:- Kössz David, sokat jelent ez nekem! Jelenleg te vagy az egyetlen biztos pont az életemben! - el sem hitte, hogy tényleg kimondta ezeket a szavakat, kicsit zavarba is jött.
D:- Hát most nem tudom mit mondjak... - vakarta a fejét.
C:- Nem kell semmit mondanod. Bocs ha kellemetlen helyzetbe hoztalak! Nem kellett volna ezt mondanom. - odament a korláthoz.
Hosszú percekig nem szóltak egymáshoz. Nem azért mert nem lett volna mit mondani, hanem mert nem tudták mit is akarnak igazából kimondani. A lány inkább nézte az égen lévő csillagokat, holdat.
Kb 15-20 perccel később a férfi felállt és odament a lány mellé.
D:- Clara!
C:- Igen? - nézett rá.
D:- Elkell mondanom, hogy te is fontos személy vagy az életemben. Fontosabb is, mint kéne.
C:- Hogy érted ezt?
D:- Hát, hogy... Mint mondtam is képtelen lettem volna megölni téged, még ha ez az egész máshogy is alakul. Nem tudom hogy és miért, de hamar fontos lettél nekem. Ez eléggé rémisztő is ha jobban belegondolok! - próbálta oldani a feszültséget.
C:- Igen, értem mire célzol. Engem is megrémiszt az, hogy szinte ismeretlenül beléd szerettem. - mondta ki azt, ami a szívét nyomta.
D:- Micsoda?
C:- Jól hallottad! De azt ne mondd, hogy te nem érzel semmit irántam!?
D:- Hát... én... nem is, igazán...
C:- Jó, hagyjuk ezt! Bocs, hogy elmondtam! Felejtsd el! Megyek lefekszem, holnap nehéz napom lesz. Jóéjt!
Lerohant a szobájába, otthagyva David-et a tetőn egyedül, a vallomásával. Másnap a többiek jöttek is ahogy megbeszélték.
C:- Na mit tudtatok meg?
M:- Beszéltem az emberemmel. Egy kisebb hálózatuk van még csak egyenlőre. Most akarnak terjeszkedni.
C:- Miben utaznak?
M:- Drog, fegyver és némi illegális italok.
C:- Szuper. Kevin, keresd meg a dílereiket és értesd meg velük, hogy velünk érdemesebb dolgozni! Ha érted mire gondolok?
K:- Persze. Már is intézkedem! - el is ment.
C:- Paul a kért fegyverek?
P:- Készen állnak a használatra!
C:- Szuper. Küldj ki pár embert a házakhoz és a céghez! Figyeljék meg a mozgásokat! Ki mikor hova megy, mikor váltják egymást az emberek stb. Mindent tudni akarok!
P:- Rendben. Megyek is! - ő is elment.
K:- Én mit csináljak?
C:- Te menj vissza a rendőrségre és dobd be nekik, hogy van néhány illegális bár a környéken nem odaillő italokkal! Meglátjuk mihez kezdenek bevétel nélkül!
M:- Megyek. Örülni fognak az biztos.
C:- Ugye azt nem kell mondanom, hogy cserébe az infóért csukják be a szemüket és fülüket?
M:- Ez magától érthetődő! Akkor ha nincs más, megyek!?
C:- Nincs. Menj csak!
El is tűnt mindenki. Mentek tenni a dolgukat.
D:- Én mit csináljak?
C:- Te tanítsd be az embereket a profi gyilkolásra. Persze kaptak kiképzést, de nyilvánvalóan te profibb vagy! Oktasd ki őket, hog védjék meg magukat és hogyan legyenek minél halálosabbak!
D:- Rendben. Akkor egy elhagyatott helyre megyünk. - gondolkodott közben - Tudom is már, hogy hova! Akkor sietek!
Összeszedte a cuccait és elment. Még az nap bele is kezdett az oktatásba. Szerencsére nem kezdők voltak és nem idióta barmok, gyorsan tanultak, okíthatóak voltak. Így ez gyorsan fog menni. Pár nap alatt ráncba tudja szedni a bandát.
Este visszament a házba, hogy pihenjen és tusoljon. A konyhában összefutott Clara-val.
C:- Na milyen volt a nap?
D:- Kicsit fura. Sosem tanítottam senkit gyilkolni, de hamar belejövök. Szerencsére gyorsan tanulnak a srácok.
C:- Ez jó hír.
D:- Na és te? Mit csináltál?
C:- Elintéztem pár telefont, meg beszéltem pár emberrel.
D:- De ugye azért pihentél is valamit?
C:- Nincs arra időm David!
D:- Ha a tegnapi miatt csinálod ezt akkor...
C:- Semmi köze hozzá!!! De igazad van, pihennem kell. Megyek is. Jóéjt! - húzott el mellette.
Felsietett az emeletre. Bezárkózott a szobájába. Később David elhatározta, hogy most nem hagyja annyiban, beszélni fog vele.
Kopogott az ajtaján.
D:- Clara kérlek nyisd ki! - dörömbölt az ajtón.
C:- Aludni próbálok, David menj el!
D:- Addig nem még nem beszéltünk!
C:- Nincs miről beszélnünk!
D:- De igen is van! - hallotta, hogy feláll, kinyitotta az ajtót, de nem engedte be, megállt ő is ott.
C:- Figyelj, bocs hogy tegnap azt mondtam amit. Nem akartalak ezzel felkavarni vagy elbizonytalanítani bármitől is, csak kicsúszott a számon. Ne haragudj! Tudom jól, hogy Sarah után nem szeretnél senkit, ezt tiszteletben tartom! Nem is erőltetek semmit! Csak véletlen kimondtam, nem tehetek róla, néha csak úgy kicsúsznak a szavak a számon. Ez egy rossz tulajdonságom, sajna ezzel együtt kell élnem. Mégegyszer bocs! Ne is törődj vele, majd túl teszem magam ezen is. Hisz tudod (?) kemény csaj lennék! - megmutatta a „nagy" izmait a karján.
D:- Elhiszem, hogy kemény vagy ezt senki sem vitatja. De szóhoz juthatnék már én is?
C:- Tudom mit akarsz mondani! Kár is belekezdeni! Nyugi nem te vagy az első aki visszautasít, túl élem. Jóéjt! - becsapta az ajtót.
David el sem hitte ami történt. Szinte szóhoz se hagyta őt jutni. Azon gondolkodott, hogy honnan jöhet ennyi szó egy lányból!? Ez valami tehetség lehet náluk! Még azt sem tudta elmondani amit szeretett volna. Csak nézett, most először nem tudta, hogy mit kéne mondania vagy reagálnia. Így inkább elment ő is lefeküdni.
Másnap már hajnalban elment, hogy oktassa az embereket. Csak késő délután tért vissza.