6. rész - Szent a béke

Megnyitottam a kis ablakot és ott állt feketén fehéren az üzenet.
- Szia Lien! Hogy vagy? Mondta V hogy mi történt!
Az állam hatalmas koppanással ért földet a szemeim pedig kikerekedtek. Ujjaimat lassan a billentyűzetre helyeztem és jól meggondolva mit írok nyomtam le a betűket.
- Szia Jeong Guk! Már jól vagyok köszönöm érdeklődésed. Hála Taehyung-nak nem haltam meg, hősként viselkedett. -raktam egy mosolygós smiley-t a mondat végére.
Elküldtem majd nézelődtem a videók között hátha akad 1-2 jó amit megnézhetek. De pár pillanat múlva rezgett a telefonom, visszaírt.
- Hát igen V egy igazi hős alkat, szerencséd hogy ott volt. Majd azért háláld meg neki! -tett egy kacsintós fejet.
- Persze mindenképp. Az adósságaim mindig törlesztem. De muszáj megkérdeznem tőled, hogy hogy rámírtál? -tettem egy „nem értem a dolgot" figurát.
Hamar jött a válasz még alig léptem ki az üzenetek közül.
- Mért talán az is baj ha érdeklődöm felőled? Milyen hálátlan vagy! -tett egy dühös fejet.
- Ne haragudj nem úgy értettem csak szokatlan volt...
De már hiába írtam, kilépett. Na szép ezt jól megcsináltad Lien, gratulálok! Veregettem hátba magam gondolatban. Szegény tényleg csak azt kérdezte hogy vagyok én meg rárontok ezzel, igaza van hálátlan vagyok. Holnap bocsánatot kérek!
Lefeküdtem aludni. Reggel telefonom hangja ébresztett. Gyorsan elkészültem és siettem a buszhoz. Az iskolába érve szememmel azonnal Kook-ot kezdtem keresni. Megpillantottam a parkolóban az autója mellett. Elindultam felé de hirtelen valaki elém állt.
- Szia! Hogy vagy? -kérdezte kedvesen Tae.
- Szia jól vagyok! -közben végig Jeong Guk-ot figyeltem aki elindult befelé- Bocs Tae de beszélnem kell valakivel, nem baj ha most itt hagylak?
Meg sem vártam mit mond siettem a fiú után. A folyosó végén értem utol.
- Jeong Guk várj már! -kiabáltam- Állj meg kérlek!
Kiáltottam megint mert az elsőnél úgy tett, mint aki nem hall. Végül a kanyarban megállt és megvárta, hogy utolérjem. Lezseren a falnak dőlt, az egyik vállán tartotta hátizsákját.
- Kössz, hogy megvártál! -fújtam ki a levegőt, mert szaladtam utána.
- Mit akarsz? -kérdezte mogorván.
- Csak bocsánatot kérni a tegnap esti miatt. Hidd el nem akartalak kérdőre vonni, csak olyan furcsa volt nekem, hogy hirtelen rámírtál. Egyáltalán nem zavart csak tényleg hihetetlen volt, hiszen eddig jóformán nem is beszéltünk csak az utóbbi időben álltok velem szóba Taehyung-al. -magyaráztam meg a dolgot.
- Ennyi? -kérdezte rámnézve, szemében láttam mennyire haragszik.
- Igen, ennyi. -válaszoltam tömören.
- Klassz most megyek órára csá!
Majd meg se várva válaszom sietve tovább állt. Én meg nekidőltem a falnak ahol korábban ő állt és csak csukott szemmel ingattam a fejem, hogy mért voltam olyan bolond, hogy kérdőre vonjam őt. Hiszen mégis csak afféle „nagymenők" sorába tartozik és nyílván nincs hozzászokva a számonkéréshez, csak az állandó rajongáshoz és ahhoz ahogy a lányok körbe ugrálják. Nyílván beletapostam az egójába ezzel a dologgal, de majd megbékél mást már nagyon nem tehetek. Én megmagyaráztam mit miért tettem, az ő döntése már, hogy mit kezd vele. De remélem emiatt nem marad abba az a kis kommunikáció ami köztünk volt!
Ahogy ott szidtam magam egyszer csak mellém lépett V és végigmért.
- Mért vagy már ennyire szomorú? -kérdezte lehajolva hozzám, mert épp össze voltam görnyedve.
- Semmi csak kicsit megbántottam Jeong Guk-ot és nem szeretném ha emiatt haragudna rám, ennyi. -ecseteltem a dolgokat.
- Mit mondtál neki?
- Semmi különöset. Csak tegnap rámírt, hogy hogy vagyok és megkérdeztem tőle, hogy miért írt hirtelen. Mivel számomra ez szokatlan volt.
- Áhh már értem! Ne aggódj, majd megbékél nem lesz sokáig morci! -mosolygott bíztatóan.
Majd együtt mentünk fel a terembe, végig beszélgetve. Na ilyen se volt még, meg is bámultak miatta! Helyet foglaltunk a saját kis asztalunknál majd elkezdődött a nap egy jó kis matek órával.
Délben épp az ebédlőben ültünk a lányokkal a fiúk elmentek edzésre és valami értelmetlen hülyeségen vitáztunk amikor hirtelen leültek mellénk a Bangtan tagjai. Egy emberként némultunk el és bámultuk őket. Örültem, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy fogalmam sincs mi folyik itt! Csak nem bosszút akarnak állni Jungkook miatt!? Bár nem hinném mivel ő is helyet foglalt az asztalnál természetesen V mellett.
- Mit akartok itt? -törtem meg a csendet és feltettem azt a kérdést amire mind tudni akartuk a választ.
- Talán nem ülhetünk le? -harapott bele hamburgerébe Suga.
- De, dehogynem. De miért is pont ide? Azt hittem ti nem esztek magunk fajta átlag emberekkel!? -bátorodtam fel, nagy önbizalmat adott, hogy nem volt ott Yona.
- Egyszer mindent ki kell próbálni! -nevetett J-Hope, majd csatlakozott hozzá RM is és Jin is.
- Nem lesz folt a hírneveteken ha meglátnak velünk titeket? -kérdezte Ana.
- Nyugi ennyike még nem árt a sztárságunknak! -seperte le vállát Nam Joon, mintha por lenne rajta persze ez csak irónia volt.
- Óh ti sztárok lennétek? -kérdezte teljes cinizmussal ShinHe.
- Igen bizony! Mért mit hittél mik vagyunk? -fordult felé Jin.
- Kezdő suli zenekar!
Vágta oda teljes önbizalommal és nevetni kezdtünk. Nem akartam de akaratlanul is kitört belőlem. A fiúk csak meghökkenve néztek majd velünk együtt elkezdtek nevetni. Ami meglepett mert azt hittem majd jól leszidják He-t amiért így beszél róluk de nem így lett, hál' Istennek!
- Nagy arc a barátnőd Li! -lökött meg olyan erővel Ho Seo, hogy majdnem leestem a székről.
Egy kezet éreztem meg csuklómon és egy erős rántás kíséretében tértem vissza eredeti ülő helyzetembe. Jungkook volt az aki nem hagyta, hogy a padlón végezzem, megköszöntem neki de csak egy apró fejbiccentéssel fordult vissza Tae felé. Pedig már azt hittem megtört a jég és nem haragszik, de tévedtem.
Az egész diák sereg minket figyelt ahogy a nagy Bangtan-nal ebédelünk és jóízűen nevetünk, főleg a fiúk baromságain. Már előre félek attól, hogy mi lesz a jövőben emiatt. Tuti halálra fognak cikizni, főleg Yona ha visszajön. Mivel maradt még itt pár csatlósa, tuti le fogják adni neki a drótot, hogy mi „jelentéktelen senkik" haverként ebédeltünk a srácokkal. De nem akarok ezen előre ennyit aggódni inkább kiélvezem a pillanatot és jól szórakozok a barátnőimmel és a fiúkkal.
Mikor vége volt a szünetnek mindenki sietett a maga órájára. A nap végén a hatalmas vasból készült kapunál vártam ShinHe-re. Láttam, hogy a nagy csapat jött ki a bejárati ajtón és egy emberként indultak el a kijárat felé. Arrébb álltam nehogy a földön végezzem. Mikor elhaladtak mellettem köszöntek nekem, ami furcsa volt de örömmel fogadtam és köszöntem vissza. Majd hirtelen Kook megállt előttem leszakadva a többiektől. Biztos le akar szidni a tegnapiért.
- Nem haragszom rád. -mondta halkan, már már elhaló hangon.
- Tényleg? -kérdeztem teljesen felüdülve.
- Ja. Csak nem vagyok jó passzban mostanában. Megértem, hogy furcsa volt az üzenetem. Ne haragudj a viselkedésem miatt!
- Ugyan felejtsük el! Örülök, hogy nem haragszol. Rossz lett volna újra a némaság közöttünk most, hogy újra beszélünk.
- Akkor ezt megdumáltuk. Majd találkozunk, szia Li!
- Szia Kook!
Rohant a többiek után én pedig hatalmas megkönnyebbüléssel és fülig érő mosollyal vártam tovább He-re. Aki hamarosan meg is érkezett.
- Te minek örülsz annyira? -állt meg előttem.
- Semmi különösnek. Na indulhatunk? Le fogjuk késni a buszt és ez mind miattad lesz hölgyemény! -szidtam le, persze csak viccből.
- Ne engem okolj hanem a tanár urat! Hiába magyaráz neki az ember egyszerűen nem képes megérteni!
Hadonászott a kezeivel és annyira adta a felháborodottat, hogy muszáj volt nevetnem. De nem telt bele pár másodpercbe már ő is velem röhögött. Így jó kedvűen siettünk a buszmegállóba.
Hazaérve azonnal a leckém írásába fogtam, nem akartam újabb vitát anyáékkal. De nem nagyon tudtam figyelni folyton a mai események jártak a fejemben. Az ebédlős eset és az, hogy már Guk nem haragszik...hát...egyszerűen szuper. Mióta itt lakunk a szüleimmel ez volt életem legjobb napja és remélem nem az utolsó!