6. rész - Lássuk máshogyan azt az estét

JAMES SZEMSZÖGE

Olyan jó végre egy hosszú hét után kiengedni a fáradt gőzt. Fel kéne hívni a haveromat, hátha eljön velem egyet sörözni. Bár nem hiszem, hogy az asszony engedi. Mondjuk úgy, hogy otthon nem ő az aki a nadrágot hordja, legyen elég ennyi. Azért rácsörgök. Elő kotortam a telómat a táskám mélyéből és tárcsáztam.
- Szia Nick! Figyu, nincs kedved eljönni velem egy laza sörözésre? Nyílt nem rég egy új bár, gondoltam kipróbálhatnánk!
- Áh bocsi James de nem fog menni. Sarah beteg és figyelnem kell rá! - na mit mondtam, csak kifogás.
- Ja jó, semmi baj. Jobbulást neki. Szia!
- Köszi. Szia!
Letettem. Sejtettem, hogy lesz valami magyarázata. Mindegy a tervemet nem fogom lemondani. Elmegyek egyedül. Odaérve már egy kisebb tömeg fogadott. Úgy látszik mindenki kíváncsi erre az új helyre. Bementem. Voltam már ott egy ideje amikor egy ismerős arcot pillantottam meg. Maya volt az. Épp italokat cipel, gondolom a barátaival van itt. Gondoltam odaköszönök neki. Olyan hévvel jött felém, hogy nekem jött. Szerintem fel sem ismert. Csak egy gyors bocs után tovább sietett. Visszafordult mikor már felismerte a hangom. Beszéltünk pár szót aztán hagytam had menjen szórakozni. Hiszen ő is azért van itt, gondolom. Elvoltam én is. Ismerkedtem, vagyis csak próbáltam, de nem igazán sikerült. Az itt lévő lányok olyan, hát... hogy is mondjam? Olyan semmilyenek voltak. Szépnek szépek, se IQ se személyiség. Engem az ilyen meg nem érdekel. Azért meg nem jövök össze senkivel, mert jól néz ki. Még egy éjszakára se. Meg különben sem vagyok olyan, ha van is valakim akkor azt én komolyan gondolom.
Nem tudom miért de egyfolytában azt néztem, hogy Maya mit csinál a barátaival. Nem értem magam! Mit érdekel ez engem ennyire? Biztos csak afféle tanári féltés, szerintem.
Később láttam, hogy az egyik lányt kíséri el két srác. Gondolom berúgott. Maya is elindult kifelé Sam-el, csak ő elment a mosdóba. Gondoltam odaköszönök neki. De rossz ötlet volt. Mintha felhergelte volna az amit mondtam neki, ő csak ivott tovább. Pedig csak figyelmeztettem, hogy sok lesz mára. De csak olaj volt a tűzre. Addig ivott amíg össze nem esett. Kivittem a levegőre, hátha segít valamit. Leültettem a járda melletti padra és hívni akartam egy taxit, de persze ilyenkor egy sincs szabadon. Várni kell. Amíg én telefonáltam ő leesett a padról, erre tért magához. Körbe nézett, szerintem azt se tudta hol van. Odamentem és próbáltam minél szigorúbban rászólni.
- Áh szóval már felkeltél! Remek! Mondtam ugye, hogy hagyd abba az ivást!?
- Jó jó ne oktass ki, mert...
Nem bírta befejezni, elrohant a bokor mögé és minden amit ma ivott az a földön landolt.
Istenem ez a lány! Megvártam még ki rókázza magát. Csak nem hagyhatom itt! Aztán gondoltam haza kísérem.
- Jobb már?
- Jah egy kicsit. De forog velem a világ.
- Haza viszlek, gyere!
- Ne! Nem mehetek haza így! - mondta aggódó hangon.
- Muszáj, hogy haza menj! Hol aludnál, az utcán?
- Nem, de sétálgatok addig amíg nem sikerül kicsit kijózanodni. Anyám kibasz otthonról, mint macskát szarni, ha így megyek haza.
- De azt meg nem hagyhatom, hogy egyedül sétálgass éjszaka a sötét utcán!
- Megtudom magam védeni! - háborodott fel.
- Nem mondtam, hogy nem tudod! De most nem igazán vagy beszámítható! Gyere! - megfogtam a kezét és húzni kezdtem.
Elmentünk egy benzinkút mellett és én elszaladtam a mosdóba, mert már nem bírtam. Addig kint hagytam Maya-t a levegőn, had tisztuljon a tudata. Mire visszaértem egy üveg wiskey-t szorongatott a kezében és nem volt már két deci sem az üvegben. Rettentően berúgott tőle. Elájult. Így nem vihetem haza! Most mit tegyek?
Megvan! Haza viszem, hozzám. Csak nem haragszik meg érte!? De itt meg nem hagyhatom! A lelkiismeretem nem engedné. Így hát fogtam és haza vittem.
Alig bírtam bevinni az ajtón, mert közben magához tért és kapálózott. Majd hogy csak leejtettem.
Nagy nehezen sikerült bevinnem és leültettem a kanapéra. Kicsit kifújtam magam, nem volt könnyű őt idecipelni. Pedig nem is lakok messze. Akkor mi lenne ha több kilométerre laknék!? Huh... bele se gondolok inkább.
Töltöttem magamnak egy pohár alma levet. Maya közben kibotorkált a konyhába és elvette az italomat. Majdnem leejtette a poharat, így utánna kaptam, ő is. Összefejeltünk, a pohár pedig a földön landolt.
- Jahj bocsika. Összeszedem. - lerogyott a padlóra és szemenkét elkezdte szedni az üveg darabokat.
- Na hagyd csak! - vettem ki a kezéből és felállítottam - Menj csak, ülj le! Megyek én is mindjárt!
- Okéh.. - nagy szomorúan a elkullogott.
Összeszedtem a szilánkokat majd kidobtam a kukába. Azután leültem hozzá. Úgy tűnt alszik. Így inkább meg sem szólaltam. Kicsit később előre dőlt, egyenesen a vállamra. Átkarolt a karomnál és a nyakamba fúrta magát.
Nem tudom miért, de totálisan zavarban voltam. Két okból méghozzá. Az első az, hogy ő a diákom és ilyen helyzetben sosem lehetnénk, még akkor sem ha ő totál részeg. A másik pedig, eléggé kétségbe ejtő! Azért mert jól esik a közelsége, totálisan beindított. Rég éreztem már ilyet. De lehet csak azért van, mert én is ittam két pohárkával, és szégyen ide szégyen oda, régen voltam már nővel.
De nem akartam őt kihasználni! Ő ennél sokkal többet ér, és különben sem vagyok olyan. Nem vinne rá a lelkem. Hagytam had feküdjön rajtam, ha neki így kényelmes.
Kicsit később mintha ébredezni kezdett volna, mozgolódott és motyogott valamit.
- Fent vagy Maya? - kérdeztem halkan.
- Ühüm! - bólogatott közbe.
- Nem akarsz inkább egy ágyban aludni a kanapé helyett? Ott kényelmesebb! - remélem eljutott a tudatáig a kérdésem.
- Aha... - felült, majd rám nézett - Olyan ismerős vagy! - nevetett, bár nem igazán tudom, hogy min.
- Aha te is nekem. Na gyere! - húztam fel az emeletre a vendég szobába.
- Úgy hasonlítasz a tanárkámra. - állt meg a lépcsőn és kimakogott pár szót.
- Tényleg?
Elkezdtem vele beszélgetni, hátha így gyorsabban felérünk. De az biztos volt, hogy azt se tudja ki vagyok! Azért ez valahol vicces is. Úgy beszélhetek magamról, hogy közben nem én vagyok. Vicces!
- Jah. Csak te nem vagy olyan cuki mint ő.
- Áh szóval a tanárod cuki?
- Oh nem is kicsit. Ennyire! - majd kinyújtózkodott, a kezét az égnek emelve, majdnem elesett.
- Az szuper! De gyere azért! Sosem érünk oda ilyen tempóval.
- Azért gáz, hogy a tanárom. - nah tessék eddig cuki voltam most meg gáz...
- Miért?
- Mert így nem lehet semmi köztünk. - vonta meg a vállát - Pedig elfogadnám őt, elmegy szódával! - nevetett a saját baromságán.
Csak megráztam a fejem, hogy milyen bolondságokat beszél ez a lány. Igaz bár csak az ital mondatta vele ezeket, mégis azért titkon jól esett, hogy ezt gondolja rólam. Nem is értem mért számít a véleménye! Hiszen senki véleményére nem adok, a családomból is csak kevés emberére.
Végre elértünk a vendég szobáig. Betessékeltem és leültettem az ágyra.
- Ne mondd el James-nek, hogy itt vagyok! Nem akarom, hogy megtudja.
- Miért?
- Mert azt hinné, hogy bármilyen idegennel elmegyek. Nem akarom hogy olyannak nézzen, mert nem vagyok kurva. Az Molly, az osztály társam.
- Nem gondolná azt, hogy az vagy.
- De! Ha megtudja hogy itt vagyok.
- Nem fogja megtudni ne aggódj, nem mondom el! Ígérem!
Felemeltem a kezem és ígéretet tettem arra, hogy nem árulom el magamnak azt, hogy nálam aludt az egyik diákom. Na ilyen se volt még!
- Jajj annyira köszi. Rendes vagy! - bedőlt az ágyba.
- Szívesen!
Levettem a cipőjét és betakartam. Pillanatok alatt elaludt. Kicsit később elkezdett kiabálni álmában. Valami David-ről volt szó, hogy milyen szemét köcsög és egyéb nem túl kedves jellemzők. Kiabált, hogy tönkre tette az életét, közben kapálózott, mintha valakit ütne álmában. Leültem mellé és megsimítottam a hátát. Abba hagyta a kiabálást és csendben aludt tovább. Maradtam még egy kicsit, hogy megnyugodjon teljesen.
Nem tudom miért, de csak úgy néztem őt ahogy alszik. Olyan nyugodt volt, mosolygott mintha jót álmodott volna. Most néztem meg igazán az arcát, tényleg szép lány. Olyan kedves, aranyos arca van. Azt már tudom, hogy okos és szeret beszólogatni! Az biztos, hogy ő nem hagyja magát. Ezért is került szinte azonnal az igazgató elé. Nem hiába bomlanak utánna a fiúk, megértem őket.
Na jó! Most már le kell állnom! Miket gondolok én!? Hülye vagyok! Ő a diákom, nem gondolkodhatok így!
Az igaz, azt bevallom, hogy megnéztem őt mikor megláttam. Szerintem bármelyik egészséges férfi megnézne egy jó nőt. De ő azért jóval több egy „jó nőnél". Hiszen neki van személyisége és okos is, manapság pedig ritka az ilyen párosítás. De gondolnom sem szabad ilyesmire!
Én tanár vagyok, ő a diákom. Ha bármi lenne köztünk akkor megbűntetnének. Engem kirúgnak vagy rosszabb, őt pedig kicsapják a suliból. Nem akarom az utolsó évét elrontani neki. Meg különben sem lehet semmi ilyesmire még gondolni se! Itt érvényes az a szabály, hogy mindent a szemnek de semmit a kéznek.
Inkább elmentem zuhanyozni. De egyfolytában csak rá gondoltam, meg a hülyeségeire amit összehordott nekem. Még hogy ne mondjam el magamnak, hogy ő itt van. Ezen már csak nevetni tudok. Aztán eszembe jutott az, hogy hozzám bújt a kanapén és bizseregni kezdtem. Ijesztő ez! Nem is kicsit! De főleg az, hogy ilyen reakciókat vált ki belőlem ez a lány. Nagyon nincs ez jól!
Fürdés után aludni mentem. Másnap felkeltem és megnéztem, hogy Maya felébredt e már, de nem, még aludt. Gondoltam keresek neki fájdalom csillapítót, mert egy ilyen ital mennyiség után biztos, hogy fájni fog a feje. Rövid keresgélés után meg is találtam. Öntöttem narancslevet és bevittem neki. Mire felértem már ébren volt. Azt se tudta hol van, hogy kerül ide, semmit. Jól kiütötte magát az biztos.
Beszélgettünk egy kicsit, hogy mire emlékszik, mik derengenek neki. Közben bocsánatot is kért, hogy mert biztos elviselhetetlen volt stb. Mondjuk néha az is volt. De melyik részeg ember nem az?
Aztán elment zuhanyozni én addig gondoltam összeütök valami kis kaja féleséget. Kutakodtam és találtam ezt a kész bögrés levest. Hamar kész és csak ez volt itthon, így ezt kap. Miután készen volt, lejönn a konyhába. Megettük a kajánkat majd elbúcsúztunk egymástól és haza ment.
Azért fura lesz így, hogy nem emlékszik semmire. Mondjuk nem is olyan nagy baj, hiszen elég sok baromságot összehordott.
De viszont az érdekelne, hogy komolyan gondolta-e azt amit rólam mondott vagy nem? Hiszen azt sem tudta, hogy ki vagyok mégis olyanokat mondott rólam egy „idegennek" hát... nem tudom...
Viszont az már aggasztó, hogy ez engem ennyire foglalkoztat! Sűrgősen le kell állítanom magam, mert hamarosan rossz vége lesz ennek! Jobb ha egyszerűen nem gondolok rá és kész, ezt az éjszakát is elfelejtem és ennyi! Minden meg lesz oldva! Igen ezt fogom csinálni!
A hétvége gyors tempóban telt el és folyton csak azt mantráztam magamnak, hogy „nem gondolok rá, nem veszem komolyan". Így nagyjából le is nyugtattam magam. Hétfőn sietve indultam a munkába, mert elaludtam, az a rohadt telefon nem is ébresztett pedig be van állítva. Néha annyira utálom a technikát, túlnő az emberen mégis legtöbbször haszontalan. Hát nem hiába, ezt is emberek találták fel. De hagyjuk is, csak idegesebb leszek! Inkább rohanok a munkába!