6. rész - Az utazás

Reggel későn keltem, 9 után. Jó volt végre kicsit sokáig aludni. Nem kell fél 7-kor az ébresztőmre felriadni. Szuper!
A konyhában James várt egy kiadós regglivel. Na nem mintha éhes lettem volna, de nehogy megsértsem ettem egy darab palacsintát. A fiú jól elvoltak az ebédlőben. Beszélgettek, nevettek, régi dolgokról nosztalgiáztak. Míg a tejeskávémat fogyasztottam, kicsit megálltam hallgatózni. Persze nem feltűnően.
- Jah emlékszel milyen jó volt mikor felpattantunk a motorra és csak zúztuk az utakat? - ábrándozott Adam.
- Naná! Az volt csak az igazi kaland. Nem is értem ma már mért nem csináljuk!?
- Mert te híres étterem tulaj lettél én meg tanár vagyok. Leköt az iskola.
- Basszus, már úgy beszélünk mintha vén torttyok lennénk! Ad ez nem jó így!
- Szerintem sem! Amúgy nem kell ám hallgatóznod! Gyere ide nyugodtan! - fordult felém és nevetve rám nézett, lebuktam.
- Én, nem hallgatóztam. Csak itt álltam és...
- Persze, persze. Mi meg el is hisszük minden kétely nélkül. De azért idejöhetsz! - paskolta meg a kanapét.
Odamentem és letelepdtem közéjük. Nem tudom mit tehetnék hozzá ehhez a beszélgetéshez, hisz én nem értek a motorokhoz meg nem is ismerem olyan régtől, mint James.
- Ti régen tényleg motoroztatok?
- Igen. Én és a bácsikád voltunk az utak királyai! - mondta lelkesedve.
- Hát ez azért erős túlzás, de szerettük az tény.
- Na és mért hagytátok abba?
- Mert elkezdett beindulni a biznisz. Ő pedig felsőbb végzettséget szerzett és most már gimiben taníthat.
- Eddig általánosban voltál tanár?
- Igen. Felsősöket tanítottam.
- Hát szerintem, ha tényleg annyira szerettetek motorozni, akkor újra kezdhetnétek. Legalább egy héten egyszer. Vagy amikor ráértek. Szünetekben vagy mit tudom én.
- Hm... Szerintem igaza van! - tette kezét a vállamra, jesszus!
- Nem is tudom Ad.... Lenne rá időnk?
- Ha annyira akarjuk összehozhatjuk. Szerintem szedjük elő a régi járgányokat és menjünk el valahova!
- Mi? Hogy most?
- Persze, mért ne! Hiszen szünet van, ma te sem dolgozol! Nincs akadálya!
- Hát nem is tudom....
- Ne kelljen már könyörögnöm!
- Jólvan. Nem bánom. Menjünk!
- Szuper! Akkor elmegyek a járgányomért.
- Okés. Addig én is összeszedem magam.
El is ment. Én meg csak kapkodtam a fejem jobbra-balra, hogy mi is folyik itt? De örülök, hogy a bátyám ilyen lelkes. Rég láttam már ilyennek. Biztos örömmel fogja eltölteni ez az út. Remélem valami biztonságos helyre mennek!
Kb 1,5 órával később Adam is visszajött, egy gyönyörű metál fekete motoron. Nem nagyon értek hozzájuk, de ha jól láttam akkor az egy Ducati túra motor volt. De nem biztos. Ehhez hülye vagyok. Bejött és a bátyusomat sűrgette, hogy ne piszmogjon már annyit. Aztán kijött hozzám a konyhába és megállt előttem nagy komolyan.
- Te mért nem vagy kész? - kérdezte halál komolyan, én meg csak néztem, hogy mi baja van.
- Mivan? Hogy hogy nem vagyok kész?
- Mért te nem jössz?
- Én? Motorra üljek? Az kizárt!
- Miért? Nem lesz bajod!
- A legtöbb baleset a motorosok körében történik. Kössz de nem így akarok meghalni.
- Ugyan már! Ez teljes mértékben sofőrtől függ. Mellettem biztonságban lennél. Vigyáznék rád. - mosolygott.
Be kell valljam jól esett ezeket hallani. De akkor sem voltam biztos abban, hogy ez jó ötlet lenne.
- Mi folyik itt? Csapat megbeszélés? - viccelődött kiérve hozzánk.
- Nem. Csak próbálom meggyőzni a hugodat, hogy tartson velünk.
- És hogy megy?
- Nem jól. Lepattint mindig. - tette a sértődöttet.
- Ezt meg kell szoknod. Ő már csak ilyen. Ha a fejébe vesz valamit, az úgy is lesz!
- Kezdek én is rájönni.
Úgy beszéltek rólam, mintha ott se lennék. Ez egy kicsit sértő volt számomra. Meg mi az, hogy én mindig lepattintom? Nem is tettem még ilyet. Most is csak felhívtam a figyelmét, hogy ez veszélyes és azért nem akarok menni. De megmutatom nekik, hogy nem vagyok az a félős kiscsaj! Már csak azért is elmegyek!
- Ó tényleg? Akkor ezt figyeljétek! Tíz perc és itt vagyok!
Felcsörtettem a szobámba és átöltöztem. Mivel már javában ősz van, igaz bár kellemesen langyos a levegő, de motoron nagyon éri a szél az embert, ezért kicsit melegebben öltöztem. Egy bőrhatású leggings nadrágot vettem fel, ami enyhén bundás belül, egy fekete pulcsit hozzá, amin egy szív volt flitterekből kirakva és egy farmer dzsekit. Indultam is lefelé. Ahogy mentem le a lépcsőn, mindketten megbámultak. Ettől kicsit zavarba jöttem. James, azzal a szigorú nagybácsis tekintettel nézett rám, amiből azt olvastam ki, hogy „te jó ég, mit vettél fel te lány?" Adam viszont furán nézett. Nem is tudom... Nem akarok semmit belelátni a dologba. De mintha úgy nézett volna, mint a filmekben. Mint mikor elvarázsolja a pasit a lány és csak őt tudja nézni. Na ehhez hasonlóan nézett ő is.
Jól esett nem tagadom. Legalább valaki értékeli az erőfeszítéseimet, mármint a ruhák terén.
- Na? Nem indulunk? - léptem oda hozzájuk.
- Biztos, hogy jönni akarsz? - kérdezte aggódó bátyám.
- Igen. Na, mehetünk? - álltam az ajtóban.
- Menjünk! - bezárta az ajtót - Kivel akarsz utazni?
- Nem is tudom. Ki szeretné, hogy mögé üljek? - kíváncsi voltam mit reagálnak.
- Felőlem jöhetsz velem! Persze ha csak nem a bátyáddal akarsz utazni? - szólalt meg lezseren a motorjának támaszkodva.
Próbált lazának tűnni, de éreztem, hogy azt szeretné ha vele mennék. Nem tudom miért, meg hogy hogyan de éreztem. A hanglejtése is más volt, meg az a nézés.... szinte már esdeklő volt. Lehet ennek ellenállni? De azért kicsit még rájátszottam. Kíváncsi voltam mit lép.
- Nekem mindegy. De úgy látom, hogy te nem is szeretnéd, hogy veled menjek! Csak azért ajánlottad fel mert itt van James is. - na erre mit lépsz?
- Mi? Hogy én? Dehogy is! Szeretném hogy velem gyere! Tudod? Szorosan átkarolnál, hogy le ne ess. Közel ülnél hozzám! Hisz minden pasi vágya az, hogy egy ilyen jó kis csaj üljön mögötte. - csak mosolygott magabiztosan.
James csak nézte a mi kis „játékunkat". Magában biztos jót nevetett. Én meg csak álltam ott megkövülve, azt se tudtam mit mondjak. Annyira váratlanul ért ez a dolog. Totál lefagytam! Az meg mellékes, hogy idő közben rákvörös lettem. Hiszen nekem még soha nem mondtak ilyesmit. Új volt ez, nagyon is!
- Na Lori, kivel mész? - bökött meg drága bátyám, Ad-re néztem aki egy sisakot nyújtott felém, lassan odasétáltam.
- Add ide! - válaszoltam dühösen, mert ilyen kellemetlen helyzetbe hozott.
- Pattanj fel!
Felültem és elindultunk. Egy ideje úton voltunk. A szél az orromba hozta Ad illatát, most olyan más volt. Talán parfüm lehetett, de remek illata volt. Közben azért erősen kapaszkodtam, le ne zuhanjak útközben. Igaz azt sem tudtam hová megyünk. Egy biztos, szép helyre. Már kint voltunk a városból. Valami féle tanya - vagy nem is tudom minek nevezzem - felé tartottunk. De gyönyörű hely volt az biztos. Fákkal körül vett utak, szépen zöldellő mező, egy hatalmas tó paddal a szélén és végezetül egy nagyon nagy ház ami körül van ültetve virággal. Egy luxus nyaralóhoz hasonlítanám leginkább.
Megálltunk, leszálltam és nem bírtam megállni, hogy ne bámuljam meg ezt a lélegzetelállító helyet.
- Na, nem jössz be? - kiáltott a lépcsőről.
- De megyek! - odaszaladtam - Te, kié ez a hely? - kíváncsiskodtam.
- Ez? Hát Adam-é. Régen sokat jöttünk ide! - nézett körül ő is visszaemlékezve - Kicsit poros lett a hely. De hamar rendbe hozzuk.
- Rendbe? Mért meddig akarsz itt lenni?
- A szünet hátra lévő részét itt töltjük. - tért vissza Adam.
- Mi? Ez igaz? - kérdeztem, kb mindkettőjüktől
- Igen. Mért baj ez?
- De James, nekem ezt mért nem mondtátok!? Nem hoztam magammal se ruhát, se tiszta alsóneműt se semmit! Szólhattatok volna!
- Nyugi! Volt egy sejtésem, hogy eljössz. Hoztam neked cuccokat.
- Komolyan?
- Igen. Tessék, itt van! - dobott oda egy nagy táskát.
Szétnyitottam és megvizsgáltam mik vannak benne. Meglepő, de egész jó ruhákat pakolt be nekem. Legalább e téren megkönnyebbültem.
- De honnan tudtad, hogy eljövök?
- Tudtam hogy Ad-nek sikerül téged meggyőznie.
- Honnan tudtad?
- Megérzés. - kacsintott majd elment.
Hát ez fura volt. Mindegy. Elmentem körül nézni. Először a házat térképeztem fel, a szobámat, majd kimentem a kertbe. Tényleg gyönyörű hely volt. Egyszerűen máshogy ezt ki sem lehet fejezni. Lementem a tóhoz. Vize szinte kristály tiszta volt, látni lehetett a benne úszkáló halakat. Az eget visszatükrözve, gyönyörű kéken hullámzott a széltől. Szerencsére szép napsütéses ez a nap. Bárcsak mindig itt lehetnék!

ADAM SZEMSZÖGE:
Nem hiszem el, hogy újra szeljük a vad országutakat! Jó ötlet volt ezt újra éleszteni. Részben ezt azért Lorinak köszönhetjük. Az a kis csaj mindig meglep valamivel. Kész meglepetések sorozata ez a lány!
Épp a motoromért tartok a garázsba, amit bérelek. Szerencsére nincs messze, így gyalog megyek. Butaság lenne kocsival, mert akkor mehetnék azért vissza. Nekem arra meg se időm, se energiám.
Kicsit letisztogattam Cher-t. Igen neve van, nem tehetek róla, úgy éreztem el kell neveznem, azóta ő Cher.
Miután végeztem felpattantam rá és visszamentem. Éppen arra értem be, hogy Lori a konyhában van. Kérdőre vontam, hogy mért nem jön velünk! Erre jött a hülye rizsájával, hogy jajj sok a baleset! Könyörgöm, ez csak is a sofőrön függ! Ha valaki nem tud motort vezetni az persze, hogy ott marad az utakon. Ugyan így van az autósokkal is. De nekem és drága barátomnak sikerült őt meggyőzni, hogy velünk jöjjön. Kicsit sokat vártunk rá míg elkészült, de amint megláttam, hát apám.... Nem semmit! El sem hittem, hogy az ő! Milyen dögös volt ahogy jött le a lépcsőn! Eddig fel sem tűnt, hogy milyen jó kis nő ez a Lori!
Elég! Adam mi van veled ember!? Nyugodj már le! Ő a legjobb haverod huga, nem mellesleg a diákod! Idióta!
Amíg kiveszekedtem magam, addig kiértünk a mocikhoz. Ott arra eszméltem fel, hogy az a téma, kivel utazzon Lori.
Vajon jó ötlet lenne ha velem utazna? Nem olyan biztos. Feltette James a kérdést, hogy kivel akar menni, de ő rafináltan úgy csavarta a dolgokat, hogy a másik ajánlkozzon. Hm... Nem rossz Lori, nem rossz. Mért is ne? Felajánlkoztam. Persze tettem bele én is egy csavart. Magas labda ez Lori, üsd le ha tudod! És leütötte! Nem semmi. Na de nem is tudja kivel húzott ő ujjat! Végül megadtam a kegyelem döfést és megszólalni sem tudott. Ez az! Győzelem!
Láttam rajta, hogy nagyon zavarban van. Jól elszégyelte magát. Pedig semmi rosszat nem mondtam, csupán megdícsértem. Biztos nem sok dícséretben volt része eddig. Végül idegesen elvette tőlem a sisakot és felült mögém.
Útközben szorosan karolt. Biztos fél, hogy „elhagyom". Bár az igaz, hogy nagyon kellett koncentrálnom a vezetésre, mert ahogy átkarolt be kell valljam engem is zavarba hozott. Pedig én nem vagyok az a nagy zavarba jövő típus. De ez most valamiért más volt! Alig vártam, hogy megérkezzünk a nyaralómhoz. Kb fél órába telt, de szerencsére odaértünk. James-ék bementek a házba, addig én elpakoltam a mocikat.
Arra mentem be, hogy Lori kérdezi meddig leszünk ott. Mikor közöltem vele a tényt, kicsit kiborult. Azt hitte, hogy nem hoztunk neki váltó ruhát. Milyen kis aranyos mikor mérges. Adam! Állj le!
Inkább mentem és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Kezd aggasztani az a tény, hogy ennyire érdekel ez a lány. Hiszen nem tehetem ezt! Több szempontból sem.
De mit tudok ez ellen tenni? Jó kérdés.
Késő délután James lejött főzni valami „könnyű" kaját, elmondása szerint. Kért, hogy keressem meg a hugát és szóljak, jöjjön enni.
Szuper!
Elindultam hát keresni. Kb 10-15 percembe került amíg megláttam a tónál. Igazából nem is értem mért nem ott kerestem legelőször!? Lehet azért, mert nem akarok vele találkozni. Mondjuk ez így hülyeség! Hogyne akarnék már találkozni vele! Csak ebben az állapotomban nem valami jó ötlet.
Odamentem és leültem hozzá.
- Szabad ez a hely?
- Persze. Ülj csak le. - meglepődött, hogy ott termettem.
- James üzeni, hogy jöhetsz enni. Mindjárt kész a kaja.
- Oké. Egy perc és megyek. - felálltam, hogy visszamegyek - Köszönöm Adam! - szólalt meg.
- Micsodát?
- Hát, hogy kiprovokáltad, hogy eljöjjek. Csodás ez a hely! - mutatott körbe.
- Ugyan, ez nem az én érdemem. Hisz te döntöttél így. Elgyőzködhetnélek én, ha te nem akarsz jönni.
- Ez igaz. De azért köszönöm! - mosolygott, istenem az a mosoly, jó állítsd le magad!
- Szívesen. Na gyere! Menjünk.
- Megyek.
Szorosan mellém állt, úgy indultunk el a házba. Félúton ahol a kinti szökőkút állt, megálltam. Pár lépéssel utánnam, ő is megállt.
- Minden rendben? - nézett vissza.
- Persze. Csak kicsit megkellett álnom.
- De miért? Rosszul vagy? - jött oda.
- Nem nem. Nem vagyok rosszul. - kicsit hátráltam tőle, láttam rajta nem értette a viselkedésem.
- Ja, oké. Akkor te tudod. Majd gyere!
Biztos rossz néven vette, hogy elhátráltam tőle. De muszáj volt! Ha közelebb megyek tuti neki esek. Bazdki! Mi van veled Adam!? Nyugodj már le basszus! Csapkodtam a fejem.
Hogy lehetek ilyen? De nem bírok a közelében lenni. Az illata folyton az orromban van. Az a kellemes vanília-barack aroma. Rendesen bódító! Az alakjáról ne is beszéljünk! Szinte tökéletes, nem is láttam még ilyen lányt, ilyen alakkal. Szép kék szemek, hófehér bőr és bogár fekete haj. Ki az a nem normális férfi akinek ez ne tetszene? Ki az aki ellen tudna állni egy ilyen lánynak? Aki igen az már buzi? Esküszöm!
De a legjobb, hogy okos is. Nem egy IQ hiányos pláza cica féleség. Hálát adok az égnek, hogy ő nem tartozik közéjük.
Kicsit később én is bementem és leültem vacsizni.

LORELEI SZEMSZÖGE:
Istenem ez az Adam milyen bunkó volt ma velem. Úgy állt meg mint aki szívrohamot akar kapni, erre meg az már baj ha segíteni akarok. Felőlem legközelebb kaphat szívrohamot, nem érdekel!
Jó, nyilvánvalóan ez nem igaz, de rosszul esett ahogy bánt velem.
Vacsora közben folyton engem nézett. Rendesen már zavart. Mintha a bőröm égett volna, amikor nézett. Ezért inkább elmentem lefeküdni.
Nem aludtam, korán volt még. Csak 7 óra. Ezért inkább neki álltam rajzolni. Imádok rajzolni! Szerintem nem is csinálom rosszul. Lehet nagyképűen hangzik, de ez így van.
Aztán kopogtak az ajtómon.
- Bejöhetek? - nyitott be résniyre Adam.
- Minek?
- Szeretnék veled beszélni. Bejöhetek akkor?
- Hm felőlem! - megvontam a vállam, miszerint nem nagyon izgat, csupán kíváncsi voltam mit akar mondani.
- Köszi! - ült le mellém - Tudom mit gondolsz rólam, ma kicsit furán viselkedtem.
- Furán? Inkább bunkón.
- Tudom, hogy így jött le. De nem akartam bunkó lenni! Tényleg! Csak...
- Csak mi? Nem akarsz a közelemben lenni? - kérdeztem dühösen.
- Nem. - na ez most meglepett, nem erre a válaszra számítottam - De nem azért amire gondolsz! Huh... Jó elmondom, de ne akadj ki!
- Hát ez nem kezdődik valami jól, de mondd csak ha már belekezdtél! - közben felkészültem a legrosszabra.
- Azért nem tudok most veled , mert egyszerűen megbolondítasz! Az illatoddal, az alakoddal, az eszeddel, a kedvességeddel és még sorolhatnám. - hadonászott - Ma is majdnem lesmároltalak. Azért álltam meg és távolodtam el tőled. Egyszerűen nem bírtam már! Tudom, hogy ezt több szempontból sem lehet! Ezért is akarom magam leállítani. Ennyi. - fújta ki a levegőt.
Nekem meg szó szerint tátva maradt a szám. Hát erre abszolút nem számítottam! Sőt, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmiket mond nekem. Ez annyira váratlanul ért... nem is tudtam mit mondhatnék. Lefagytam!
- Adam... Én... Nem tudom mit mondhatnék...
- Nem kell mondanod semmit Lori. Nem is várom el, hogy bármit is mondj. Csak azért mondtam el az igazat, hogy ne haragudj rám ok nélkül. Megyek, nem akarlak zavarni. Jóéjt!
Kiviharzott. Engem meg otthagyott ezzel a vallomással, vagy nem is tudom minek nevezzem. Totál lesokkoltam! Ilyen még sosem volt. Megcsipkedtem magam, hogy nem álmodom-e véletlenül, de nem, ez nem álom! Szent ég! Adam tényleg szerelmet vallott? Vagy is nem, mert nem mondta, hogy szeret. Csak azt, hogy nem tud a közelembe lenni. Mondhatni áradozott rólam. Ez már félig szerelmi vallomás nem? Nem tudom.
De mit is mondjak én erre? Egyáltalán mit érzek én? Egyáltalán érzek valamit iránta?
Jó ez hülyeség, biztos érzek valamit. Ez már rég leesett. De vajo mit? Talán hasonlóképpen, mint ő? Vagy nem? Basszus!
Ismét káromkodtam! Szuper...
El is kéne döntenem mit érzek. Hiszen eddig gondolni sem mertem rá. Hiszen mégis csak a tanárom, ráadásul James legjobb barátja. Hogy nézne már az ki ha összejönnék vele? Miről is beszélek, hiszen erről szó sem volt és lehet nem is lesz! Hiszen ő is megmondta, hogy több szempontból sem lehet köztünk semmi. De ez vajon mért szomorít el?
Nem akarok tovább ezen agyalni! Elég volt már ennyi sokk, pihennem kell! Lefeküdtem és betakaróztam. Alig akart álom jönni a szememre, de sikerült.
Ránéztem az órámra, fél egy. Jesszus! A csillagok reflektorként ragyogtak, a hold kifli alakban tündökölt. A szél enyhén mozgatta a függönyömet a résnyire nyitott ablakon keresztül. Bár éjszaka volt, egyáltalán nem volt sötét a szobában a fények megvilágították minden apró zeg-zugát. Hirtelen az ajtó elkezdett nyikorogni és egy alak tűnt fel a félhomályban.
Nem tudtam kivenni pontosan, de talán Adam volt az. De vajon mit akar itt? Meg sem szólalt csak közeledett felém. Ahogy egyre közelebb jött láttam, hogy nincs rajta póló. Istenem!
Hirtelen eltakartam a szemem. Éreztem, hogy leül az ágyra. Elvette a kezeim, lehelyezte a lábamra őket majd végig simított a hajamon. Akaratlanul is végig néztem felsőtestén. Istenem mennyire jól néz ki! Izmos kidolgozott test és sehol egy szőrszál, látni, hogy odafigyel magára. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem szeretem ha egy férfin a lábain és karjain kívül bárhol is szőr van. Számomra úgy ne vonzó! Kövezzetek meg ezért!
Közelebb húzódott hozzám. Egy lány puszit nyomott a nyakam és vállam közé. Majd visszahajolt.
- Szeretnéd ha megcsókolnálak? - súgta.
Végig néztem rajta és rájöttem, hogy igen, nagyon is akarom, hogy megcsókoljon. Istenem mennyire vágytam arra a csókra! Soha semmire nem vágytam eddig egész életemben, mint most rá.
- Igen. Nagyon is szeretném.
Kezdett közeledni, egyre csak közelebb. A levegő szinte izzot körülöttünk. A szívem úgy vert, hogy majd kiugrott a helyéről. Éreztem a leheletét a bőrömön, amitől tiszta libabőr lettem, pedig szakadt rólam a víz! Már szinte pár centi volt köztünk, ajkaim akaratlanul is szétnyiltak és várták, hogy lecsillapítsák a vágyaikat. Ám ekkor egy nem várt dolog történt!