Az egész éjjel szakadó eső reggelre sem csendesült, sőt talán a felhők jobban ontották magukból a hideg cseppeket. NaRa fáradtan lépett az ablakhoz, hogy kinyitva azt egy kis friss levegőt juttasson a szobába. Az egész estés vitatkozás és ordítozás odalentről egyáltalán nem tett jót neki. Az ablakon betörő szél jóleső borzongással töltötte el a lányt és egy kis enyhülést hozott felforrósodott testének. Épp mikor kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait a zár halk kattanása jelezte számára, hogy bizony látogatója akadt. A nyitódó ajtón a már jól ismert Jimin lépett be, kezében egy étellel megrakott tálcával.
- Látom fent vagy? Hoztam kaját. -tette le az asztalra- Nem egy ötcsillagos menü, de ehető.
- Köszönöm! -felelte halkan.
Lassan közelítette meg a lakkozott fabútort, ugyanis a reggelit hozó személy egyáltalán nem akart távolabb menni onnan. Nem félt tőle, csupán nem épp a legkellemesebb érzések járták át a fiú közelében. Ránézve reggelinek nevezett ételre gyomra hangot adott ürességéről és egy kisebb falatot megragadva a szájához emelte. De nem ette meg, félt talán Taehyung tetetett valamit a húsok közé.
- Egyél nyugodtan, nincs megmérgezve.
Mintha csak belelátott volna gondolataiba megválaszolta a lány fel nem tett kérdését. Vonakodva engedett a csábításnak és falatozni kezdett. Jimin apró mosollyal arcán figyelte NaRa minden mozdulatát.
- Ha elkészültél kopogj az ajtón! Hobi vár odakint. -indult el kifelé.
- Minek? -emelte rá tekintetét.
- YoonGi már vár a kiképzőpályán. Nem mondta tegnap? -nézett rá kérdőn- Nekem a főnök azt mondta tudsz a kiképzésről.
- Milyen kiképzés? V csak annyit mondott annak a YoonGinak, hogy nézze meg miben vagyok hasznos.
- Igen, és ez kiképzést jelent. Vagy te mire gondoltál? -sandított rá.
- Hagyjuk... -legyintett.
- Bármit is képzeltél az nem úgy van! Ez csak aféle erőszint felmérés, hogy mennyire bírod a strapát.
- Semennyire.
- Majd meglátjuk. Na egyél aztán öltözz fel!
Biccentve ment ki a szobából és a kattanás után ismét be lett zárva, egyedül. Sietve ette meg reggelijét és a szekrényben talált ruhákból választott egyet, ami nem épp hat számmal volt nagyobb rá. Bár mind férfi öltözék volt, mégis talált egy fekete nadrágot és egy szürke pólót ami nem annyira fiús és pont az ő mérete. Lófarokba kötve haját kopogtatott az ajtón, ahogy azt Jimin mondta neki. A kis idegesítő kattanás után kinyílt a fémlap és egy mosolygós Hoseok állta útját. Mellélépve szorosan követte őt a hátsóudvarig, ami egészen messzire elnyúlt. A végében volt kialakítva a kiképzőpálya, ahol mindenféle gyakorlóeszköz volt kiépítve. Akadt céllövölde, akadálypálya, súlyzózós sarok meg amolyan verekedésre alkalmas küzdőtér. A dróthálóval körbekerített óriási helység mögött egy igazán gyönyörű sűrű erdő állt, kellemes fenyő illattal elárasztva a környéket. YoonGi már várta őket és megszokott eszelős vigyora ott virított arcán, kezeiben kések voltak. NaRa megszeppenve nézte a férfit, ahogy úgy néz végig rajta, mint egy oroszlán az elesett áldozatán.
- Meghoztam az újoncot! -pacsizott le barátjával a magasabb- Ha lehet ne nyírd ki az első nap.
Nevettek mindketten, mintha csupán egy ártatlan viccet sütöttek volna el, ám NaRa ezt nem így gondolta! Sőt, kezdett félni a halványbarna hajú fiútól amiért rettentő sötétséget lát szemeiben. A távozni készülő Hoseokot nézte, és utolsó mentsváraként odaszaladt hozzá.
- Itt akarsz hagyni vele? -suttogta halkan.
- Nem maradhatok itt, dolgom van. Különben is nem lesz baj. YoonGi jófej csak kicsit elmebeteg. -paskolta meg vállát majd távozott köreikből.
Otthagyva őket, ketten, senki csak is ők. A fiú intett neki, hogy menjen közelebb s bár kezdett félni tőle, igyekezett leplezni izgalmát. A fém tologatósasztal előtt állt meg és a rajta elhelyezett több tucat késeket kezdte el tanulmányozni. Hasonlóak voltak YaXinnál is Kínában, ilyenekkel gyakorolt a stúdiójában.
- Válassz! -parancsolt rá türelmetlen hangnemben.
Végignézve a kínálaton a legszélsőt vette el, ami olyan volt akár egy konyhai kenőkés, leszámítva a bőrbőr készült markolatát. Egyik kezéből a másikba helyezgette, próbálta megismerni, megszokni a tőrt, hogy hogyan is tudna a leghasznosabban azonosulni vele. Hiszen barátja mindig arra tanította, hogy amelyik fegyverrel nincs meg a „lelki” kapcsolata azzal nem is fog tudni rendesen harcolni, így először mindig meg kell ismernie „társát”. A férfi megunva a lány semmittevését megragadta karját és elhúzta egy piros körhöz aminek közepébe beállította, majd egy kart meghúzva nem messze felugrottak előttük a gyakorlóbábuk. Látni lehetett mennyit használták őket, csupa karc volt mind, legtöbbjén már a festék sok helyen lepattogzott.
- Bobd el! -parancsoló hangja akár az áramütés úgy süvített át a lányon.
Bólintott majd a neki legkényelmesebb pozícióba állt és két ujja közé véve a kés pengéjét teljes testsúlya beleadásával elhajította azt. A tőr egyenesen a bábu „szívébe” fúródott, hangos koppanás szerű hangot kiadva. A férfi enyhén eltátotta száját, de kicsit sem feltűnően, nehogy a lány észrevegye. Egy újabb kést adott kezébe majd ismét dobásra kényszerítette. Ez így ment amíg az összes tőr el nem fogyott. YoonGi bármilyen dícsérő vagy leszidó hozzászólás nélkül rángatta őt el a másik pályára, ahol a lövészetet lehetett gyakorolni. NaRa tudta, hogy ebben a számban már nem lehet jó hiszen akkor túlságosan is felhívná magára a figyelmet. Ami, helyzetét nézve, semmilyen szempontból nincs jó benyomással életére. A férfi kezébe nyomott egy töltött félautomata fegyvert és hátrébb állt, várva, hogy a lány kezdje végre. NaRa a ravaszra helyezte mutatóujját és lőtt. De minden irányba. Hogy mégkezdőbbnek tűnjön, hátraesett mintha csak a pisztoly általi visszaütés következtében vágódott volna a földre.
- Add azt ide mielőtt kinyírsz itt valakit! -rivallt rá mérgesen.
YoonGi azonnal kikapta kezéből a gyilkos eszközt és a polcra helyezte ahonnan korábban leemelte. Egy másik, jóval kisebb pisztolyt ragadott meg és nyomta kezébe. Kicsi volt, amolyan „cuki” fegyver féle, ami pont elfért NaRa tenyerében. Egy határozott mozdulattal billentett rajta egyet, így a tár kicsúszott oldalra. Megforgatta és miután látta, hogy mind a hat lyuk töltve van visszarántotta a teli tárat. Az őt vizslató YoonGira nézett, aki nem értette honnan tud ilyesmit. Hogy ne buktassa le önmagát azonnal magyarázkodásba kezdett.
- Sokszor láttam ezt a filmekben és ki akartam próbálni. -villantotta rá legártatlanabb mosolyát.
- Hagyjuk a filmes faszságokat, inkább kezdj el lőni! Nem érünk rá egésznap!
Enyhén megingatta fejét majd visszafordult a „célpont” felé, amin néhány apróbb lyuk volt a korábban kilőtt töltények miatt. Kibiztosítva a fegyvert nagyon figyelt arra nehogy eltalálja a bábut. Mindenfelé lőtt, a porba, a falba, valahova hátra az erdőhöz, egyedül a célra nem.
- Jó ezt hagyjuk látom ehhez béna vagy. -ragadta ki kezéből a veszélyes tárgyat.
- Nem tudok profi lenni egyetlen nap alatt. -vágta vissza mérgesen. Kezdte dühíteni a fiú bunkósága.
- Neked egy év is kevés lenne a profisághoz. -szavai gúnyosak voltak, lenézőek- Mára elég volt belőled! Szólok Hobinak, hogy vigyen vissza. -kapta elő telefonját.
- Magamtól is vissza tudok menni, nem kell kíséret! -jegyezte meg cinikusan.
- Ja persze, hogy megszökhess mi? Azt már nem!
- Ja mert innen aztán meglehet mi? -ismételte ugyanabban a hangnemben.
Ügyet sem vetve a lányra odarendelte Hoseokot aki hamarosan meg is érkezett a pályához. YoonGi azonnal hosszas káromkodásba kezdett majd ordítozva hagyta ott őket, azt kiáltva, hogy mennyire nem bírja a hisztis, visszafeleselő ribancokat. Hobi csak ingatta fejét barátja forrófejűségén.
- Mit mondtál neki, hogy így kiborult?
- Én aztán semmit. -rántott vállat- Csak ő azt hitte egy nap alatt vér profi bűnöző lesz belőlem. -jegyezte meg irónikusan a sebesen távozó fiú után pillantva.
- Hát nem vagy semmi. Na gyere, ideje visszamenni.
Nem mondott semmit csak bólintva követte a jóval kedvesebb férfit. Amíg mögötte baktatott alaposan szemügyre vette a környéket és meglepve látta, hogy sehol nincs egy elektromos kerítés, állig felfegyverzett őrök sőt még néhány vérszomjas dobbermann kutya sincs a ház őrzésére. Simán meg tudna szökni ha sikerülne kijutnia abból a szobából.
A házból ismét hangos vita hallatszódott ki s mikor beléptek egyszerre halkult el mindenki. Taehyung gyilkos tekintettel nézett a lányra, aki nem értette a fiú hozzáállását vele kapcsolatban. Oké, hogy nem az akinek mondja magát, de abban igazat mondott, hogy nem kém és nem súg senkinek a hátamögött. Mégis minden pillantás után amivel V ajándékozza meg, néha ő is elkezd kételkedni önmagában. NaRa szeme megakadt a bent ülőn és nem tudta elképzelni hogy érhetett be hamarabb, mint ők! Hiszen nem is ugyanabba az irányba mentek. A főnök hátradőlve bőr székében feltette lábait az asztalra, amit bokája részénél keresztezett. Kezeit összekulcsolta mellkasa előtt, amin erei enyhén kidudordtak.
- Na Agust, mesélj! Hogy ment az első nap?
- Borzasztóan! Ez a csaj olyan béna...! -hadonászott kezével- Majdnem kinyírt egy rohadt félautomatával!
- Szóval nem tud lőni. -simított rá állára- És más?
- Hát... -dőlt hátra ő is- Késekkel nem rossz. De én simán ki tudnám nyírni. -rántott vállat.
- Oh, valóban? -pillantott rá a kíváncsian figyelő NaRara- Holnap folytassátok!
- Muszáj ezt Tae? -nyafogott fel- Nem lehetne inkább, hogy felvágjam a nyelvem egy pengével és a sózott járdalapot nyalogassam? -páran felkuncogtak a fiú gyerekes viselkedésén.
- Nem! A te dolgod a kiképzés! Minek vállaltad ha nem szereted?
- Szeretem! De az ilyen kiscsajokat nem bírom, mint ez! -bökött a lány felé.
- Csak nem bebuzultál Agust? -csapott rá Jin a hátára mire mindenkiből kitört a röhögés, még V is felkuncogott- Még nem szereti a csajokat! Hallotta mindenki? Kezdjünk félni vagy mivan? -alig bírta kimondani annyira nevetett.
- Elmentek ti a jó büdös francba! -pattant fel dühösen, még a szék is hátravágódott- Jin te meg bekaphatod! -viharzott el mérgesen.
- Azt nem te csinálod langyika? -kiáltott utánna, szinte már fulldokolt a röhögéstől.
Miután abbahagyták a nevetést Tae meghagyta Jiminnek, hogy zárja be a lányt és menjen vissza a megbeszélésre. Mikor NaRa ismételten egyedül maradt azon kezdett el gondolkodni hogyan is szökhetne meg onnan. Hiszen csak a szobából kell kijutnia és elérni, hogy magára hagyják néhány percre. Csak ennyi kéne neki, néhány perc.
Egészen estig tartott de sikerült kiagyalnia egy igazán használható ötletet, miszerint addig fog küzdeni amíg már a nagy Taehyung is belátja, hogy ő nem kém és így elnyeri a bizalmukat. Miután ez sikerül neki, onnan simaügy az egész. Nem tartják többé lakat alatt és szabadon mozoghat az óriási házban. Azaz egyenes esélye nyílik a szökésre. Ugyanis sehol sem őrzik a birtokot, egyetlen kerítés sincs sőt még egy fegyveres sem járőrözik kis biztonságot nyújtva az itt bújkálóknak. Plusz ha elég ügyes akkor talán sikerül valami információt is kideríteni apja gyilkosáról. De nem kapkodhat, semmit sem csinálhat hirtelen felindulásból mert azzal csak magaalatt vágná a fát. Szépen lassan, lépésről-lépésre kell cselekednie, úgy, ahogy azt apja is tanította neki gyerekként.