Néhány nap kellett mire mindent sikerült elintéznie az utazáshoz. Az új munkahelyét, a lakását ahol hugával fognak élni, az iskolát és a repülőjegyet is. Megvárta amíg őszi szünet lesz az iskolában, így könnyebb lesz testvérének is megszoknia az új helyet és egyszerűbb is a beiratása.
Az indulás előtti este gondosan pakolta ruháit bőröndjeibe mikor szobája csendjét halk kopogás rázta fel.
- Gyere! -nyílt az ajtó és Sofi lépett be rajta, szomorú arccal- Mi a baj tündérke? -guggolt le hozzá.
- Apa mért nem jön velünk?
- Mert apának fontosabb a cégje, mint mi! De ne aggódj jó helyünk lesz, tetszeni fog New York és a lakásunk is. Lesz majd nagy tévé, medence és közel lesz a Central park. Gyakran megyünk majd oda játszani, kacsákat etetni és télen csúszkálunk majd a tavon.
- Tényleg?
- Persze, megígérem!
- De te is dolgozni fogsz nem? Nem lesz rám időd... -kezdett el pityeregni.
- Jaj dehogyis! Rád mindig lesz időm Sofi, ezt sose feledd! -ölelte át- Igaz dolgozni fogok, de csak akkor mikor te suliba leszel! Délután együtt leszünk.
- Akkor majd te fogsz értem járni és nem Nani?
- Igen én. Nani amúgysem jön velünk.
- Nem? -lepődött meg- Akkor ki fog ránk főzni? Mit fogunk enni?
- Jaj ne félj majd én főzök! Lesz mit ennünk ne aggódj! -nevetett huga étel utáni kétségbeesésén.
- Te tudsz főzni?
- Persze. Anya megtanított. Csak nem igazán volt időm játszani a szakácsot, de hidd el profi vagyok!
- Oké. De majd apa meglátogat minket? -nem tudta erre a kérdésre mit is kéne válaszolnia, így inkább gondolta eltereli a szót.
- Mit szólnál ha csinálnánk habos gofrit vacsira?
- Juj tényleg!? -ugrándozott örömében- Csokisat? Csokisat má'!
- Amilyet csak szeretnél! Gyere!
Megfogta kezét és szökellve battyogott le mellette a konyhába. Lia megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy sikerült elterelnie a témát. Igazság szerint ő maga sem tudta a választ, miszerint apjuk valaha megfogja-e látogatni őket. De erősebb volt a nem felé való hajlam mintsem az igenhez. Mikor készen voltak az ínycsiklandó édességek készítésével az eddig nyugodtan pihenő telefon most rezegni és zenélni kezdett. Lia azonnal kutakodni kezdett a készülék után a konyhában, a nagy felfordulásban alig találta meg. Mire rátalált a zene elhallgatott, de megnézve bejövő hívásait látta, hogy barátja kereste. Tárcsázta is számát.
~ Szia Zoe! Bocsi, hogy nem vettem fel de nem találtam ezt a szart! Mizu? Baj van? -háttérben hangos zene szólt.
~ Ja nem. Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem van-e kedved eljönni bulizni? Csaphatnánk egy búcsú partyt!
~ Nem is tudom... Épp Sofival gofrizunk...
~ Jaj nemár! -nyávogott a készülékbe, hangjából ítélve ő már elkezdte a bulizást- Csak ma vagy itt utoljára! Még el se búcsúztunk csajszííí...!
~ Najó nem bánom. Felhívom Nataliet, kb fél óra és ott vagyok!
~ Ez a beszéd! Siess mert kifogy a pia!
Csak ingatta fejét a szórakozott lányon, majd tárcsázta házvezetőnőjük számát és odahívta. Amíg meg nem érkezett elkészült a bulira. Kicsit kicsípte magát, elkészítette sminkjét és haját, majd Natalie érkezésére a nappaliba igyekezett.
- Jó estét kisasszony! -köszönt kedvesen.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ide tudott jönni!
- Ugyan szóra sem érdemes.
- Köszönöm, hogy vigyáz Sofira. 11-ig leszek oda, nagyon vészesen 12-ig. Ha bármi van hívjon, be leszek kapcsolva.
- Rendben, de remélhetőleg semmi gond nem lesz. Sofia aranyos kislány, nincs vele gond!
- Sosem lehet tudni! De bízom a legjobbakban. Na édesem -guggolt le hugához- most elmegyek Zoehoz, elbúcsúzunk egymástól. Fogadj szót Natalienak és feküdj le időben rendben?
- Jó.
- Szia jó legyél!
Egy utolsó puszi után elhagyta a házat, sietve leintett egy taxit és beszállva lediktálta a szórakozóhely nevét. Félig mosolyogva félig szomorúan várta, hogy megérkezzenek. Tudta most utoljára láthatja legjobb barátját, utoljára nevethetnek, bulizhatnak együtt. Igaz megbeszélték, hogy tartsák a kapcsolatot interneten, de mégsem olyan, mint amikor gondolnak egyet és beülnek kedvenc cukrászdájukba egy sütire, semmitmondó témákról beszélgetve. A klubhoz érve mosollyal arcán szállt ki a járműből, nem sejtve, hogy miket rejteget előtte az éjszaka!
Pár nappal korábban az FBI központjában!
Nyikorgó hang rázza fel a gondosan berendezett iroda kellemes csendjét. A nyíló ajtó csodás zaja fületsértő szólamokkal kíséri a rajta belépő férfit. Szőkés-barna haja kissé belelóg szemeibe, farmer kabátja alatt barna kockás ing fedi el testét, fekete nadrágja övéből kikandikál fegyvere. Sóhajtva huppan le kollégája és barátja asztala előtti székbe majd egy piros színű mappát dob a tucatnyi hasonló színű akta felé.
- Mi ez már megint? -kérdi barátja fáradtan sóhajtva.
- Egy újabb ügy. A főnök küldi.
- Szuper... Már megint egy szar melót bíznak rám, amit egy zsaru is meg tudna csinálni. Ezért lettem én FBI-os!? -csapott az asztalra idegesen.
- Nyugi már Kook! Meg se nézted mi az! -próbálta csitítani felbőszült kollégáját.
- Neked könnyű Tae, te jó ügyeket kapsz mert a főnök rokona vagy! De rám nem bíz semmi komolyat, fél, hogy elcseszem. Pedig úgy bebizonyítanám, hogy érek annyit mint te vagy itt bárki! -ült le csalódottan.
- Jó most ezt elnézem mert barátok vagyunk! Tudod jól, hogy Jin nem azért bíz rám terep melókat mert az uncsitesóm! Én már régebb óta itt vagyok mint te, hidd el az elején engem is szivattak! De nézd már meg, szerintem tetszeni fog! -biccentett a mappa felé mosollyal arcán.
Hallgatva barátjára, a fekete hajú, tetovált férfi felnyitotta a piros színű mappát és beleolvasott a benne rejlő papírokba. A végére elkerekedett szemekkel bámult magaelé.
- Na mi az? -érdeklődött izgatottan.
- Megkaptam... -motyogta magaelé- Megkaptam Tae, sikerült! Enyém a Morino ügy! -felpattant örömében.
- Gratula haver! -veregette meg vállát- Régóta ezen az ügyön akartál dolgozni, megérte az a sok papírmunka és túlórázás!
- Ja! De... -nézett szemeibe- ugye nem jártál közben az érdekemben? Mert ha igen akkor visszamondom, nekem nem kell a sajnálat munka!
- Nyugi van már! Én nem beszéltem Jinnel, se senki mással! Főleg nem ebben az ügyben. Én nem is igazán tudom miről van szó benne.
- Tényleg? -bólintott- Akkor jó, örülök! Megyek és belecsapok a közepébe!
- Sok sikert Kook! Ha segítség kell szólj!
Kiáltott utánna a folyosón de csak egy hüvelykujj felmutatással jelezte, hogy vette a lapot majd el is tűnt a lépcsőkön. Felment a főnökhöz megköszönni a rábízott munkát és a lehetőséget, hogy bebizonyítsa remek FBI-os nyomozó. Megkapta az engedélyt az eddig elfogott gyanúsítottak és tanúk kihallgatásához. Csupán pár nap kellett ahhoz, hogy mindennel képben legyen és tisztán lássa a dolgokat. Az egyik megbeszélésen fel is hozta az elméletét és a kiderített információit. Ott volt a nagy főnök is, Samuel Turman.
- Nos Jeon nyomozó, halljuk mit derített ki? -szólalt fel a főnök.
- Nos uram, a kihallgatások után az egyik tanú elszólta magát, hogy a Morino által vezetett hálózat kapcsolatban áll egy New Orleans-i cégvállalattal. Azt sajnos nem sikerült kideríteni milyen formában érintettek, de a maffiából kiindulva semmi legális dologra nem tudok gondolni.
- Mi a neve ennek a cégnek?
- Beauty and Famous. Utánna néztem, ez egy két fajta foglalkozást összekapcsoló vállalkozás. Az egyik részlegen modelleket foglalkoztatnak különféle szépségipari és bőrápolási termékeknek biztosítanak arcokat. A másik a film iparággal foglalkozik. Reklám filmeket, mozi filmeket és tv-s műsorokat csinálnak.
- Rendben. Akkor maga és néhány kollégája menjenek el New Orleansba és derítsék ki milyen kapcsolatban áll a maffia azzal a céggel!
- Értettem uram! Még ma indulunk!
- Ha kiderítenek valamit azonnal jelentsék!
- Rendben. Akkor most mennék és összeszedem a fiúkat?
- Menjen csak, vigye Min nyomozót is, mostanában eléggé elhanyagolja a munkáját, jó lenne ha visszarázódna a teendőibe! Jó ügynök, nem akarom kirúgni de a hozzáállása...
- Sajnos ő ilyen főnök, de elviszem ígérem. Köszönöm a lehetőséget! -hajolt meg aprón előtte, származása és belenevelt kötelességei erre késztették.
Összeszedve csapatát, még az nap elindultak New Orleansba. Minél hamarabb a városban akart lenni és belevetni magát a munkába! Végre esélyt kapott, hogy bebizonyítsa főnökének, barátainak és nem utolsó sorban önmagának, hogy jó nyomozó és nem családja révén került be az FBI neves ügynökei közé! Tudta mindent meg kell tennie, hogy kiderítse mi van a háttérben és végre fényt deríthessen az évek óta elhúzódó nyomozás végére! Talán ő, ő lesz az aki pontot tud tenni a Morino maffia elleni eddig sikertelennek bizonyuló próbálkozások végére! Talán neki sikerül ami számtalan jobbnál jobb ügynököknek nem, kideríteni kik vannak benne a bandában, bizonyítékot szerezni a főnök ellen és egy életre börtönbe küldeni őt az összes rosszfiúval együtt! Csakis a cél lebegett a szemei előtt semmi más, és a bizonyítás utáni égető vágy!