Soyang-ékhoz érve Yona azonnal a nyakamba ugrott és letolt amiért otthagytam őt az óvodában. Szegénykém nagyon megijedt, amikor nem mentem érte. Megköszöntem barátnőmnek a segítséget és elmeséltem mi történt. Elmondta ő is, hogy az ő keze van a dologban, hogy Jungkook rámtalált. Bár nem örültem annak, hogy beavatta őt mi folyik köztem és ShinAh közt, de hálás voltam amiért igyekezett segíteni. Remélem azért Kook nem fog a nyakamra járni, hogy számoljak be neki arról mi folyik köztünk ShinAh-val! Miután kibeszéltük magunkat, hazaindultunk.
Sajnos a további eseményeket sem úsztam meg. ShinAh bepanaszolt az apjának, hogy lejárattam őt a drága Jungkook előtt és Mr. Bang amellett, hogy leordította a fejem száműzött a pincébe. Nem volt kifejezetten vészes, hiszen nem egy horrorfilmbéli pince volt. Ugyanakkor egy ötcsillagos szálloda sem volt. Egy megszokott pince, tele limlommal. Yona próbált rajtam segíteni és kérlelte „apját" hogy ne bántson de csak annyit ért el vele, hogy őt is száműzték velem együtt. Legalább velem volt, meg tudtam nyugtatni és tudtam, velem biztonságban van.
Megágyaztam neki a csöpp kis ágyon ami csak úgy be volt ide dobva, mert az úgy se kell senkinek, magamnak pedig a matracra tettem egy párnát és takarót.
- Nara! -szólalt meg szipogva.
- Igen édesem?
- Most mi rosszat tettünk?
- Nem dehogy is! Nem tettünk semmi rosszat! -simogattam hátát.
- Akkor miért vagyunk börtönben?
- Ez nem börtön, ne félj! Csupán egy kicsit itt leszünk amíg Sihyuk lenyugszik. Nem kell aggódnod rendben? Én itt vagyok, vigyázok rád!
Nyugtatgattam, csitítgattam és mikor abbahagyta a sírást, tudtam elaludt. Telefonomra pillantottam és az óra éjfélt mutatott. Kicsit sem voltam álmos! Bár ha álmos is lennék biztos nem tudnék egy percet se aludni a mai után! Lefeküdtem hugom mellé és lágyan, óvatosan simogattam hátát nem akartam felébreszteni.
- Sajnálom! -mondtam olyan halkan, hogy szinte én sem hallottam.
Bár tudtam, hogy nem én tehetek arról ami ma történt mégis hibásnak érzem magam! Ha én nem lennék Yona nem lenne ide, a sötét pincébe száműzve! Nem lenne szomorú és nem érezné azt, hogy apja nem szereti. Bár ő nem a vérszerinti hugom, de én úgy tekintek rá! Nem tudja, hogy nem az édes testvérem és ha rajtam múlik soha nem is fogja megtudni! Hiszen vér ide vagy oda én ugyanúgy szeretem, mintha egy vérből lennénk! Néztem tündéri kis arcát ahogy alszik és hálás voltam amiért ő van nekem. Ha nem lenne talán már nem is élnék!
Miután anyám meghalt és Mr. Bang örökbe fogadott olyan idegen voltam itt, bár még most is az vagyok... Sokat jártam pszichológushoz és gyógyszereket szedtem. Igazság szerint nem is emlékszem arra ami történt... Ha valaki megkérdezné anyám hogy halt meg, esküszöm nem tudnék válaszolni. Az orvosom szerint ez egy pszichés dolog, az agyam elzárja az emlékeim ezen részét mert túl nagy és erős trauma ért, ezért is nem tudok visszaemlékezni. Az is eléggé ködös hogy kerültem ebbe a családba. Mr. Bang elmondása szerint anyám gyerekkori barátja és valami üzleti kapcsolat is volt köztük és azért fogadott be, mert megígérte neki, hogy gondomat viseli. Bár ezt nem nevezném annak... Kb olyan 15 lehettem amikor Busan-tól nem messze, egy apró kis faluban napokig tartó esőzés után egy földcsuszamlás a fél falut magaalá temette. Mint a „nagylelkű hős" Sihyuk rengeteg pénzt adományozott a mentésekre és a helyreállítási munkálatokra, persze ez csak kampány fogás volt, de mindegy. Nos, az egyik mentés során találtak rá Yona-ra és halott szüleire. Ő volt az egyetlen tűlélője a tragédiának, így Sihyuk, hogy növelje hírnevét és befolyását, örökbefogadta szegény árva kislányt. Akkor csupán alig pár hónapos volt. Az első perctől én figyeltem rá, én foglalkoztam vele! Persze ShinYeol is kivette a részét, de sosem törődött úgy vele, mint ShinAh-val. Így Yona hozzám ragaszkodik a legjobban. Szerencsére ő ebből az egészből, ami a „családban" folyik, még semmit sem tud és nem érti, de addig a jó! Ha rajtam múlik nem fog semmiben hiányt szenvedni! Amint összeszedem a pénzt egy saját házra azonnal elindítom az örökbefogadási pert és addig harcolok amíg hivatalosan is hozzám nem fog tartozni! Tudom nem lesz könnyű menet és talán el is fogok bukni, hiszen hol vagyok én a nagy Bang családhoz képest? De mindent megteszek a győzelemért! És ha kell a legvégső döntést is meghozom, elszökök vele valahová, valahova ami jó messze van innen! Nem akarom, hogy úgy járjon ahogy én! Nem tehet arról, hogy a szülei meghaltak és egy ilyen családba került! Kijár neki egy teljes és boldog élet! Amit ha rajtam múlik meg is kap, kerül amibe kerül!
Reggel arra ébredtem, hogy Mrs. Chang rázza a karomat. Hozott nekem és Yona-nak reggelit és mondta siessünk mert elkésünk. Az iskolába érve Soyang nagy öleléssel fogadott és felrángatott a terembe.
- Na, mesélj mi volt otthon? -könyökölt az asztalra.
- Semmi. -nem akartam neki hazudni, de jobbnak láttam ha nem tudja.
- Biztos?
- Igen, 100%! Hiszen ha lenne valami elmondanám nem?
- Ja ez igaz. De most sem aludtál ugye?
- Nem. Yona nem tudott aludni és vele kellett lennem éjszaka.
- Sajnálom! Ha gondolod gyertek át hozzánk pár napra.
- Köszönöm, de nem kell. Ma jól kifárasztom aztán este alszik, mint a bunda!
- Oké ahogy akarod. De az ajánlat áll, bármikor! -kacsintott.
- Köszi!
Értékeltem barátnőm kedvességét, arany szíve van! Sokban segített már ő nekem, örülök, hogy velem van! Bár nem igazán értem miért? Hiszen gazdag, okos, szép és népszerű lány! Nem tudom mért pont engem választott barátjának? Néha attól félek, hogy magammal rántom a mélységbe és megbánja, hogy a barátjának tud! Nem akarom, hogy miattam elveszítse mindazt amit évek alatt felépített! Többet ér ő annál, mintsem egy olyan senki, mint én elrontsa őt!
Szünetben egyfolytában azt lestem ShinAh hol és mikor akar nekem ártani, beszólni vagy simán csak megalázni mindenki előtt. De csupán csak a napi adagot kaptam, amit mindig, a kis beszólogatásait. Jungkook is próbált velem beszélni, de én nem akartam vele így igyekeztem elkerülni. Van elég problémám nem kell még ő is! Hiszen ShinAh így is meg tudna ölni érte, pedig nem is beszélek vele, nem kell a plusz bonyodalom!
Suli után az ovi felé vettem az irányt és Yona boldogan ugrándozott ki a kapun. Könyörgött nekem, hogy vigyem el sütizni amibe végül belementem. Nem túl messze volt egy kis kávézó, oda mentünk el. Az ajtón belépve megszólalt a kis csengő ami a plafonról lógott le. A légkör nagyon barátságos volt, a helyet belengte a finom sütemények és a frissen lefőtt kávé illata. Az asztaloknál baráti körök, párok és némelyiknél 1-1 személy falatozták az ínycsiklandó finomságokat. A kiszolgáló pulthoz sétáltunk és Yona azonnal a nagy üvegre tapadt, kémlelte a hűtős pultban pihenő sütiket.
- Jónapot kívánok! SoHee vagyok, mit adhatok? -lépett elő egy kb velem egyidős, szőkehajú, kedves arcú lány.
- Szia! Nara vagyok, szeretnék kérni egy vaníliás capuccinot és a hugomnak egy... Yona mit kérsz? -néztem a még mindig az üveghez tapadó lányra.
- Azt! Azt a nagy rózsaszín sütit kérem! -mutatott a kiválasztottjára.
- Akkor azt a rózsaszín sütit kérjük. -nevettem.
- Máris adom. Addig üljetek le valahova!
- Rendben, köszönöm! Gyere hugi!
Magammal húztam a sütiért nyavajgó lányt és leültünk a közeli asztalhoz. SoHee hamar kihozta a rendelésünket és kedvesen megköszönve fogyasztottuk el a kikért dolgokat. Mikor végeztünk a pulthoz mentem, hogy fizessek.
- Ennyi? -nézett rám a lány.
- Igen, fizetnék.
- Rendben. Máris. -pötyögött párat a kasszán majd a számlát átnyújtotta- 10 won lesz! Ha nem kérsz mást?
- Nem köszi ennyi lesz! Ha csak nem tudsz egy jó kis állást? -jegyeztem meg viccből.
- Ami azt illeti épp alkalmazottat keresünk.
- Tényleg? -meglepett a dolog, hiszen csak viccből jegyeztem meg a dolgot.
- Igen. Kevesen vagyunk és jól jönne egy plusz munkaerő. Érdekel?
- Persze! -válaszoltam lelkesen.
- Remek. Akkor holnap gyere be háromra, a főnöknek szólok, hogy van jelentkező az állásra!
- Nem lesz baj, hogy előzetes megbeszélés előtt jövök ide állásért kuncsorogni? -felnevetett.
- Jófej vagy! Nyugi nem lesz gond! A főnök nagyon rendes, plusz a bátyám szóval nem lesz gond! Csak legyél itt időben! -kacsintott.
- Rendben. Hálásan köszönöm! Remélem rászolgálok a kedvességedre!?
- Ha másokkal is ilyen jófej vagy(?) akkor nem lesz baj!
- Köszönöm! Szia SoHee!
- Szia Nara, szia kicsi Yona! -intett hugomnak aki vigyorogva visszaintett a lánynak.
Boldogan léptem ki az üzletből! Remélem sikerül megkapnom ezt a munkát! Hiszen a cégnél már úgysem dolgozhatok, hála ShinAh-nak, de ha ez összejön végre sikerül megszereznem a pénzt ami elég egy házra! Remélem az égiek velem lesznek holnap és a segítenek rajtam!
6. Rész
2021-11-22
Hozzászólások (0)