6. rész

Sajnos imáim süket fülekre találtak, mert újra azt a kibaszott hétfőt írtuk...! Chh... Annyira gyűlölöm a hétfőt, de komolyan! Jobban, mint Garfild!
A folyosón sétálva megláttam a szekrényemnél Skyler-t, aki nem tűnt valami jó kedvűnek.
- Cső mi van? Mi bajod? -értem oda.
- Szia! Semmihh... -sóhajtott, na ebből tudtam hazudik.
- Aha ezzel nem etetsz be! Na kivele kiscsaj, mi van!?
- Úgy tűnik a szüleim el fognak válni... -sírta el magát és a nyakamba ugrott, majdnem felestem.
- Ccsshh, nyugi! -simogattam hátát- De miért mi történt? Honnan veszed ezt?
- Hát szombaton volt apának egy műtétje ami elhúzódott és későn ért haza. De anya rögtön letámadta, hogy hol a fenében volt olyan sokáig, mit csinált stb stb. Mintha ezzel azt mondta volna, hogy apának titokban van valakije. Kb egy órán keresztül csak veszekedtek! 
- Jaj annyira sajnálom, hogy ez volt! De nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni! Egy kis vita miatt nem válnak el azonnal! Minden családban vannak viták. Lehet anyudnak csak rossz napja volt vagy nem úgy sikerült egy tárgyalás ahogy szerette volna és apádon csattant az ostor.
- Hát....nem tudom. Sosem volt még ilyen, hogy ennyire összevesszenek, apa nem is aludt otthon tegnap. -vallotta be szomorúan.
- Sajnálom tényleg! De szerintem jobb lenne ha leülnének megbeszélni a félreértéseket mielőtt jobban belelovallják magukat a semmibe!
- Igen én is ezt mondtam, de mintha falnak beszélnék!
- A szülők már csak ilyenek! -legyintettem- Adj nekik egy kis időt és minden rendbe jön! Te meg nyugodj le értetted!? -paskoltam meg vállát.
- Igyekszem... -törölgette arcát.
- Jó reggelt hölgyeim! -na már csak ez hiányzott- Mi a baj? -nézett Sky-ra.
- Semmi. Mit akarsz Matt? -böktem oda oldalról.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy sikerült-e beszélni a nagybátyáddal az étterem kapcsán!? -ja a jóslatom mindig beválik nemde?
- Ja beszéltem vele. Azt mondta 500 dollár a bérletidíj.
- Uhh elég húzós... -túrt hajába.
- Ha nincs pénzetek rá megérti, sokan nem tudják kifizetni.
- Ki tudjuk fizetni, nem mondtam, hogy nem! Csak elég soknak tűnik.
- Hát figyelj, a jót meg kell fizetni!
- Ez igaz. Te mi baja van a barátnődnek? Mért sír?
- Semmi közöd hozzá! Megtudtad amit akartál le lehet koccolni! Nehogy a fanok meglássanak minket beszélgetni... -hangom csak úgy csöpögött az iróniától, de nem érdekelt.
- Jaj Meds, ne csináld ezt!
- Nem csinálok semmit és ne hívj így! A nevem Miranda!
Elhúztam onnan Skyler-t és inkább felmentünk az emeletre. A lány csak kapkodta a fejét köztem és a fiú közt, nem értette mi folyik most körülötte. Szinte láttam a nagy kérdőjeleket a szemében. De mivel tudta mi a szitu velem és a nagy „menő arcokkal" inkább nem kérdezett semmit. Csupán furcsa volt számára is ahogy a semmiből ott termett Matthew és a szavakat amit kimondott nekem intézte.
Az órák normál tempóban teltek se gyorsan, se lassan. Közben folyton azon gondolkodtam miről is kéne forgatnom, miről szóljon a filmem. De egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint amit már egyszer kitaláltam, hogy csinálok egy óriási leleplező filmet arról, hogy egyes sztárok mögött milyen emberek lapulnak. Hiszen annyira rápörögtem arra amikor kitaláltam, hogy kb kompletten lejátszódott előttem az egész mozijelenet amiről a filmem szólna. Követném a nagy B.A.T.W. tagjait, lefilmezném őket mit csinálnak, kivel és hogyan, és mikor fényderül arra milyenek is valójában szépen összevágnám az anyagokat és csinálnék egy kész filmet. Hiába próbáltam másra gondolni, egész más témára koncentrálni valahogy mindig visszakanyarodtam hozzájuk. Annyira idegesítő ez de komolyan! Tudom, azt érzem, hogy ez lenne a legjobb ötlet, filmtéma amit valaha csak kitaláltam, de egyszerűen fogalmam sincs hogyan lennék képes egy helyen tartózkodni velük! Hiszen már az is zavaró, irritáló, hogy egy osztályba járunk! Akkor mi lenne ha ott kéne lennem az étteremben, a próba helyükön...? Végem lenne! Plusz kicsit se lenne feltűnő ha hirtelen a semmiből elkezdenék utánuk kajtatni...! Lenne belőle bonyodalom az tuti! De egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből ezt az egészet! Az a baj ha egyszer valamit kigondolok és eltervezek azt meg kell csinálnom, mert ha nem szó szerint belerokkanok. Megőrjít a tudat, hogy velük kell lennem vagyis jobban mondva a közelükben, de meg kell ezt csinálnom! Már csak az elvakultan naiv rajongóik miatt is. Tudniuk kell kiért is rajonganak annyira! Plusz szerintem ezzel sikert érnék el a zsűri előtt és én kapnám a legjobb ajánlást. Végre elhúzhatnék innen jó messzire és berobbanhatnék a köztudatba, mint filmrendező vagy producer! Csak ez sikerüljön!
Miután minden letárgyaltam és megbeszéltem magammal végre határozásra jutottam... Megcsinálom az eredeti tervem! Bár kicsit sem lesz egyszerű, sőt ez lesz életem legnehezebb dolga, de ha ezzel sem tudok megbírkózni akkor mit akarok én a nagy filmes világgal!? Ott még a nagymenőknél is kényesebb, irritálóbb és bunkóbb emberekkel kell együtt dolgozni a siker érdekében. De ha velük sem bírok el... Számomra is ez egy nagy vizsga lesz az úgymond „nagybetűs életre"! Jöhet bármi a végső döntésemet már nem másítom meg, történjen akármi!
Az ebédnél Sky-nak már valamivel jobb hangulata volt, így egész jól elszórakoztunk. Elmeséltem neki mire jutottam, kiről fog szólni a filmem amit kb mindenki vár, és kedvesen felajánlotta nekem a segítségét. Bár szerintem csak azért, hogy Tommy közelében lehessen. De hogy mit eszik azon a bunkó barmon...? Na arról fogalmam sincs!
Hazaérve ismét egy csinos nőci fogadott, már meg sem lepődtem. Bár mondjuk inkább ez, mint az iszákos majmok! Jujj bocs, nem akarom megsérteni szegény majmokat! Nem álltam le a kis barna cicával trécselni, az nem én vagyok és most kötekedni sem volt kedvem. Csak szó nélkül sétáltam végig a házon, mintha ott sem lenne senki, egyenesen a szobámig. Ahol írtam Haris-nek, hogy megkeresték-e már a „szupersztárok" az üzlet miatt. De azt mondta, hogy nem. Furcsáltam hiszen eddig olyan sürgős volt. Mondtam neki, hogy ha megkeresik szóljon nekem is. Azonnal jött újra a hülyeségeivel, hogy ha én olyan rosszban vagyok velük mért olyan fontos mikor hívják fel stb stb. Gyorsan leállítottam, hogy fejezze be a love story-k gyártását, és elmagyaráztam miért is olyan „fontos" számomra. Miután világosan és érthetően ecseteltem a dolgokat, fel bírta fogni amit már kb milliószorra mondok el neki, és megígérte szólni fog amint írnak vagy hívják. Megköszöntem és le is léptem faceről, semmi kedvem nem volt egy újabb „hiperszuper cukisan édes" B.A.T.W. videóba belebotlani! Inkább megcsináltam házifeladataim tömkelegét és, hogy a külső...zajokat kiszűrjem bekapcsoltam egy kis zenét. Youtube...hát igen, jó kis zenei oldal csak az a baj, hogy rengeteg a reklám és az annál is több értelmetlen, buta zaj, mert nem igazán tudnám zenének nevezni amik ott vannak. A 90% tartalom egy rakás hulladék! Nosztalgia képp egy Abba zenét tettem fel, anyám imádta őket! Ha ezt a zenekart hallgatom, olyan mintha velem lenne... De amint végetért felcsendült Justin Bieber „drága zenéjének" lágy dallama... Azonnal rohantam, hogy elkapcsoljam mielőtt színeset rókázok! Egy zenéje van amit régen szerettem az kb olyan elmenősre sikeredett, a Never say never. De azt is inkább a film miatt szerettem, nem a srác miatt! Akiket gyakran hallgatok az leginkább Adam Lambert, (tudom buzi de nem érdekel! Jó hangja van és nem az dönti el, hogy jó-e vagy nem, hogy kiket visz ágyba!) Michael Jackson, Whitney Huston, Bruno Mars, (pár zenéjét szeretem) Selena Gomez és Ariana Grande de inkább csak a régi dalaik, a mostaniak...hát egy kalap szart se érnek! Meg most kezdek ismerkedni a k-pop zenével hát... Jónak jó, csak nem értem mit gügyörésznek. Persze táncban nagyon ott vannak, ez tény de mivel nem tudom miről szól a zene csak azt hallgatom amit angolul énekelnek, nincs kedvem megtanulni kínaiul, japánul, koreaiul, thaiul stb. Jó igaz sok zenéhez van szöveg a videókon, de most olvassak vagy élvezzem a zenét? A kettő egyszerre nem megy! Plusz én olyan vagyok, hogy szeretem megtanulni egy adott dal szövegét és énekelem a következő hallgatáskor, még akkor is ha olyan a hangom, mint egy epilepsziás rozmáré. De ha nem tudom kiejteni az adott nyelvet...úgy nehéz kornyikálni.
De ennyit a nagy zenei kifejtésről! Szerintem mindenkinek elege is lett ebből, nekem is...
Este újra hallottam a szokásos hiszti rohamokat amik bezengik az egész házat. Kezdek hozzászokni. Néha már kajakra sajnálom szegény plázacicákat, hogy apám így kihasználja őket! Azért ez mégis csak szemétség! Jó lenne ha végre találkozna egy olyan nővel aki segítene neki helyre rázódni és kirángatná ebből az egyre vállalhatatlanabb állapotból! Persze nem azt mondom, hogy rögtön vegye el, csináljon neki gyereket és lépjen anya helyére -amit persze amúgy se tudna- de jó lenne valaki, akivel apa jól érzi magát és nem csak egy délutánt vagy egy estét akar tőle. Egy olyan nő akivel újra teljesnek érezhetné magát és akibe talán egyszer beleszerethet úgy vagy hasonlóképp, mint anyába annakidején. Bár összejönne neki egy ilyen! Én drukkolnék nekik, már csak a saját érdekemben is.
Ahogy ezen töprengtem elnyomott az álom és egy érdekes fura helyen találtam magam. Minden színes volt, számomra már hányingerkeltően színes. Ahogy sétáltam a kövekkel kirakott úton egy fehér ruhás nőt pillantottam meg. Az arcát nem láttam de tudtam, éreztem, hogy nem akar bántani, hogy ő jó. Közelebb mentem és akkor jöttem rá, hogy az anya. Meglepődtem! Hiszen a halála óta nem álmodtam vele, hiába is szerettem volna! De akkor is csak folyton rossz álmok gyötörtek. Viszont ez más volt! Ahogy mondani szokták minden olyan békés volt. Tudtam jó helyen vagyok és nem akartam elmenni. Anya olyan csodás volt, mint mielőtt meghalt. Szemei ugyanolyan békét sugároztak mint amikor utoljára láttam őket. Mosolygott rám de nem szólt semmit, széttárta karjait és én gondolkozás nélkül ugrottam közéjük. Úgy zokogtam akár egy taknyos kisgyerek, de nem érdekelt! Anya simogatta fejemet, hátam, karjaim s mikor befejeztem sírásomat eltolt magától és lehajolt hozzám. Nem mondott semmi mást csak azt, hogy minden rendben lesz és, hogy mindig hallgassak a szívemre! Mert ő mindig ott van velem és segít mindenben. Újra nyakába ugrottam de eltolt magától. Mögötte feltűnt egy vakítóan fehér fény aminek irányába elindult. Kérleltem, könyörögtem, hogy ne menjen de csak egyre távolodott. Arcáról nem tűnt el az a magabiztos mosoly ami mindig rajta pihent. A fehér fények körbe ölelték és eltűnt köztük. Kiabáltam de hiába. Majd arra ébredtem, hogy rettentően fáj a fenekem és a két karom. Naná mivel a padlón hevertem. Leestem az ágyról és totál „szétvert" az a kemény padlózat amin a pihepuha ágyam pihent. Csak feküdtem ott szétterülve. De nem a fájdalom miatt, az nem érdekelt! Az álom... Ez az álom ami roppanttul felkavart! Nem értettem semmit. Miért most? Mért épp most álmodtam anyával? Miért mondta azokat? Talán történni fog valami amiről tud? Olyan amihez már az ő segítsége kell? De vajon mi lehet az? Ezek és még kb kismillió kérdés kavargott a fejemben. Na anya, jól feladtad a leckét...!