6. rész

A hétvége gyorsan elszaladt és azon kapták magukat a két jóbarát szobatárs, hogy újra hétfő reggel és mehetnek suliba. Szerencsére nem volt messze, nem kellett gyalogolni. HaNa ahogy öltözködött érezte, hogy erősen zúg a füle és el is szédült ahogy felállt az ágyról. Barátjának, Amandának is feltűnt a lány rosszulléte.
- Jól vagy Nora? -kérdezte aggódva.
- Persze minden oké. De siessünk, nem akarok elkésni Mrs. McAdams órájáról, tudod milyen mufurc ha késünk!?
- Igaz, igyekezzünk!
Karon fogta a lányt és úgy rohantak át az iskolába. Az egyik szünetben HaNa és Mei összefutottak egy folyosón. A lány fölényesen, lenézve HaNa-t aprót nevetve ment el mellette. Amit ő kicsit sem tolerált!
- Valami bajod van!? -szólt utánna.
- Te hozzám beszélsz? -fordult meg nagyképűen.
- Látsz itt mást kiscsillag? Igen hozzád!
- Tudod te, hogy ki vagyok én!? Jobban teszed ha meghúzod magad és nem állsz az utamba!
- Miért mit teszel? Hiszti rohamban törsz ki? -igyekezett utánozni az ő hanglejtését.
- Hahaha. -nevetett gonoszan- Ugyan szivem, a hiszti nem az én műfajom. Én másban utazom!
- Ó tényleg? Na és miben, egy telefon és apuci mindent elintéz? Ugyan ugyan... Nem kéne apuci seggébe bújni! Legyen saját életed drágám!
- Hogy merészeled!? -odalépett hozzá és lekevert egypofont.
Ezt HaNa sem hagyta szó nélkül és visszaadta a pofont, de ő az öklét használta, amitől betört a lány orra. Követői azonnal közre fogták és elvitték őt a suli nővérhez. A folyosón lévő diákok akik az egész kis cirkuszt végig nézték megtapsolták Nora-t amiért szembe mert szállni a gonosz Mei-el. Amanda, aki a hír hallatára azonnal rohant barátnője megmentésére már csak a többiek tapsolására ért oda.
- Te jó ég Nora, mit műveltél!?
- Semmit. Csak megmutattam neki, hogy nem mindenki hajt fejet a nagy Mei-nek. Ez talán olyan nagy baj?
- Hát mondhatjuk... Nem emlékszel mit meséltem neked a múltkor? Nem jó azzal a lánnyal kikezdeni, főleg ha jót akarsz magadnak! Tudod jól mit művelt Lara-val, pedig elvileg vele barátok voltak! Akkor veled mit művelhet?
- Ugyan, emiatt ne aggódj! Meg tudom magam védeni!
- Azért én a helyedben vigyáznék! Jobb nem szarakodni vele, higyj nekem!
- Hagyjuk ezt inkább menjünk órára! Mr. Wans kinyír minket így is késünk már!
- Uhh bakker tényleg... -nézte telefonja óráját.
Felrohantak a terembe és egy gyors elnézést a késés miatt a helyükre slisszoltak. Szerencséjükre, bár inkább ez csak Amanda szerencséje, de nem írták be őket hiányzónak. Az órák gyorsan teltek, már csak egy volt hátra. Ami irodalom lett volna, de valamiért James volt a teremben.
- Elnézést tanár úr! -jelentkezett az egyik diák.
- Igen Trevor!?
- Miért magával vagyunk, hol van Miss Rosewood?
- Kapott egy telefont, hogy a kislánya rosszul lett az óvodában és érte ment. Ezért vagyok én itt. Remélem nem okoztam nagy csalódást Mr. Ceesi? -utalva ezzel arra, hogy nem a csinos tanárnő áll az asztalnál.
- Oh dehogy uram, csak kérdeztem.
- Megértem. Miss Rosewood csinos megjelenésű, nekem pedig elég hosszúak és szőrösek a lábaim de hát... -ezen mindenki egy nagyot nevetett.
Aztán jó hangulatban telt el a lyukas óra. Valaki megcsinálta a házit, hogy később ne kelljen, volt aki a neten lógott de a legtöbben beszélgettek. Kicsengetéskor Amanda előre ment, hogy Nora tudjon nyugodtan beszélni a tanárral.
- Elnézést tanár úr!? -ment oda hozzá.
- Igen Nora, mit szeretnél? Elmesélni hogyan bunyóztatok Mei-el? -meglepődött.
- Tud róla?
- Igen. Tudod itt semmi sem marad titokban, gyorsabban terjed a pletyka, mint bármely influenza.
- Értem...
- Miért verekedtetek?
- Csak mert olyan nagyképű és azt hiszi, hogy mert az apja menő üzletember ő akkor már bármit megtehet bárkivel! Meg különben sem nevezném verekedésnek, esélye sem volt... -kicsit megfeledkezve magáról mondta ki szavait.
- Óh szóval te olyan remek harcos lennél? -kérdezte féloldalas mosolyra húzva száját.
- Igen, mondhatni. Három évig tanultam takewandozni és fekete öves karatés vagyok!
- Uh az igen. Sokra vitted ilyen fiatalon. 18 évesen és már kész sensei vagy, nem semmi!
- Hogy 18? -kérdezte hirtelen felindulásból és mikor látta a férfi tekintetét gyorsan kimagyarázta magát- Már mindjárt 19 vagyok, inkább jobb azt hallani! -mosolygott zavartan.
- Oh elnézést kisasszony! Mondd csak Nora, jól érzed magad? Rettentően sápadt vagy!
- Persze, semmi bajom. Biztos átmentem vámpírba, manapság az a divat nem!? -nevetett zavarában- Mondja, ma hova menjek, a galériába?
- Húhh tényleg... -csapott a homlokára- Ott most nem jó, kis átépítés van, néhány nap és végeznek de addig nem jó ha lábalatt vagyunk.
- Értem.
- Mit szólnál ha nálam lenne a munka? Vagy gondot okozna?
- Nem dehogy. Mindegy nekem hol csinálom a feladatom, a lényeg, hogy kész legyek vele!
- Remek, akkor miután kész vagy a házival, várlak nálam!
- Oké ott leszek. Viszlát!
Sietett a koliba, hogy ledobja cuccait és magához vegye a szükséges kellékeket. Barátnője aggódva nézte kapkodását.
- Mész valahova?
- Dolgozni! De tudod jól, hogy van munkám!
- Igen, de nem gondoltam, hogy ma is bemész.
- Már mért ne mennék?
- Nora, néztél ma már tükörbe? Olyan sápadt vagy, hogy ha lefeküdnél simán elhinném, hogy hulla vagy!
- Ugyan már Mendi, eltúlzod! -legyintette le.
- Nem hinném! -megfordította és homlokára tette kezét- Istenem tűz forró a homlokod Nora, te tiszta láz vagy! Nem mehetsz sehova! Lefekszel és itt maradsz!
- Már bocs de nem vagy az anyám, hogy parancsolgass! Különben is jól vagyok, nem kell túl aggódni mindent! Na pá!
Elköszönve Amanda-tól sietett a férfi lakására. Félúton hirtelen megszédült és leült egy padra. Kicsit masszírozta halántékát, megnyomkodta az orra és szemei közt lévő területet és miután jobban lett újra útnak eredt. Közben észre vette, hogy valaki követi és elbújva egy hatalmas irodaház oldala mögött megvárta még követője utoléri. Majd lefogva elrángatta egy „csendes" helyre.
- Ki vagy és ki küldött!? -kérdezte fegyvert szegezve rá.
- Én vagyok az HaNa, nyugi! -fordult meg.
- Jesszusom Daniel! Miért követsz?
- Nem követlek csak erre van dolgom, tudod (?) munka!
- Basszus, majdnem lelőttelek!
- Ja azt vettem észre. Mért vagy ilyen feszült?
- Nem vagyok az, csak olyan furán viselkedtél mintha követtél volna. Azt hittem Mei egyik embere akit rám állított.
- Mei? Az a Mei aki után nyomozunk? -bólogatott- Hogy hogy, mi történt?
- Semmi extra... Ma kicsit összezörrentünk és behúztam neki. Ennyi.
- A Jang féle jobbhorog?
- Aha.
- Nem semmi vagy! Hova mész?
- Munka nekem is. Apropó, megtudtál azóta valamit?
- Nem sokat. Mindenki fél, senki nem mer beszélni! Rettegnek ettől az új bandától, egyesek szerint roppant kegyetlen a vezetőjük még a triádok is rettegnek tőle!
- Az szép. Akkor egy komoly ellenféllel állunk szemben! Ha megtudsz valamit rögtön szólj!
- Persze, alap! Te HaNa!
- Hm?
- Jól vagy? Elég szarul nézel ki!
- Kössz minden lány álma, hogy ezt hallja! Amúgy jól vagyok, ne gyere már te is ezzel!
- Mért még ki mondta?
- Amanda a szobatársam, kicsit összekaptunk, mert szerinte beteg vagyok és feküdnöm kéne. De világosan megmondtam, hogy semmi bajom ne gyere te is ezzel!
- Jó jó, bocsi nem szóltam semmit! -emelte fel kezeit, tiltakozásként.
- Bocs de most már sietnem kell! Szia!
Igyekezett tovább James lakására. Már nem volt sok a megteendő útból, így kb tíz perc alatt odaért. Nagyon elfáradt mikor megállt az ajtó előtt, mintha lefutotta volna a maratont, pedig még nem is sietett annyira. Újra utolérte szédülése és erős fülzúgása amihez már tompa fejfájás is társult. Bekopogott az ajtón. Hamar kinyílt, meglátva a férfit elmosolyodott, köszönni akart de érezte ahogy lábaiból kifut a vér és egyszer csak elsötétült minden. Egyenesen a férfi karjaiba esett, aki elkapta őt.
- Jézusom Nora! Jól vagy!? Nyisd ki a szemed! -megfogta homlokát és érezte, hogy mennyire meleg- Tűz forró a homlokod, te lázas vagy! Megmondtam, hogy beteg vagy de te lehurrogsz azonnal! Látod mi lett ebből!? Jajj te lány!
Úgy beszélt hozzá mintha tudna válaszolni, pedig tudta, hogy nem fog. Felkapta az ölébe, kivitte az autójához beültette a lányt és azonnal kórházba vitte. Az orvosok azonnal az intenzívre vitték és megkezdték a kezelését.