6. rész

Délre oda is értek. Már mindenki rájuk várt. Ledobták a cuccokat és a tárgyalóba mentek. Ott Clara elfoglalta apja helyét, mint vezető.
C:- Köszönöm, hogy eljöttetek! Tudom, hogy hirtelen hívtalak ide titeket, de ez sűrgős eset.
P:- Diego hol van? Félre ne érts, nem baj, hogy te vagy itt, csak fura, hogy apád nincs jelen. - szólalt fel Paul, a fegyverekért felelős főnök.
C:- Sajnos, ő már nem lehet jelen.
K:- Hogy-hogy? - kérdezte Kevin, a drogügylet feje.
C:- Úgy, hogy meghalt. - közölte elcsukló hangon.
P:- Óh Jézus! Hogy történt?
C:- Az most nem fontos! A lényeg az, hogy Leon tehet róla, ő ölte meg!
M:- Akkor meg kell ölnünk Leont! Nincs más lehetőség! - felelte magabiztosan Mike.
C:- Ő már halott! De az egész bandával végezni akarok, egyszer s mindenkorra! Elég volt az ilyen piti kis bűnözőkből! Megtisztítom tőlük a várost! Ebben kérem a segítségeteket!
P:- Persze, kérned sem kell! Most már te vagy a nagy főnök, neked tartozunk hűséggel! Ugye fiúk?
M:- Persze!
K:- Naná! Ez alap!
C:- Remek. Akkor kérek mindenkit, hogy nagyon figyeljen! Paul, te kérlek szerezz be egy csomó fegyvert, gránátokat és némi nitroglicerint!
P:- Rendben. Vedd elintézettnek!
C:- Szuper! Kevin te tudd meg a dílereidtől, hogy hol bújkálnak Leon emberei! Mike te pedig kérdezd meg a rendőr kontaktjainkat, hogy van-e valami ügy amiben érintett bármelyik bandatag!
M:- Rendben! Már is intézkedem!
C:- Ha minden megvan akkor egyeztetünk, hogy mikor lesz a rajtaütés.
P:- Oké. Egyébként ő ki? - mutatott David-re, aki a lány mellett állt.
C:- Ő... - nézett rá - Egy barátom. Megbízható, ő lesz a jobb kezem! Légyszi fogadjátok el!
P:- Hát jó. Üdv a csapatban! - fogtak kezet.
Aztán a többiek elmentek. Clara elment készíteni egy teát magának. Csak testileg volt a konyhában, lélekben teljesen máshol járt.
Azon agyalt, hogy jó-e az amit tesz, helyesen cselekszik-e!? Vajon ez a jó megoldás?
Ahogy ezeken gondolkodott eszébe jutott az apja, ahogy feláldozta magát érte, és az ahogy Leon lelőtte. Mérgében összetörte a poharat a kezében, ami meg is vágta őt. Ekkor eszmélt fel. A csattanó hangra David is kirohant a konyhába.
C:- Szhh... - jajdult fel.
D:- Mi történt? - lépett oda hozzá.
C:- Semmi, csak összetört a pohár. Véletlen volt. Nem bírta tovább, a sok stressz és a fájdalomtól sírva esett le a padlóra.
D:- Clara! - leguggolt mellé.
C:- Sajnálom, csak... - sírt.
D:- Gyere! - felállította és a fürdőbe vitte.
Leültette a kád szélére és elővette a szekrényből az elsősegély dobozt. Kivette a fertőtlenítőt és a kötszert. Majd elkezdte lekezelni a kezét.
C:- Szh! Ez fáj! - nyúlt a kezéhez, de a férfiét fogta meg.
Kissé elpirult. Egymásra néztek, aztán elvette a kezét.
D:- Bocsi! De ez ilyen. Kicsit csíp a fertőtlenítő.
C:- Tudom. Csak rossz érzés.
D:- Tudom. Legközelebb azért ne csinálj ilyet!
C:- Most sem szándékosan volt!
D:- Láttam. Teljesen máshol jártál! Apád járt a fejedben ugye? - nézett rá.
C:- Igen. Folyton arra gondolok, hogy megmenthettem volna.
D:- Nem tudtad volna, és ezt te is tudod!
C:- De igen! Ha jobban odafigyelek, vagy nem hívom oda, mit tudom én! Biztos segíthettem volna! - fogta a fejét.
D:- Idefigyelj Clara! - ült fel mellé - Tudod jól, hogy nem tehettél semmit! Fogalmunk sem volt, hogy Leon ott lesz. Sajnos apád rosszkor volt rossz helyen. De ha máshogy nézzük a dolgokat, akkor jó helyen volt éppen. Mert ha ő nincs, akkor mi nem beszélgetnénk.
C:- Ez igaz. - hangja mintha nyugodtabb lett volna.
D:- Gyere, feküdj le pihenni! - kísérte be a szobájába.
C:- Azért valami jó is kisült abból, hogy Leont megismertük.
D:- Micsoda?
C:- Az, hogy megismertük egymást. - mosolygott rá.
David meglepődött attól amit a lány mondott, de jól esett neki. Hiszen ő is így gondolta. Csak nem mondott neki semmit. Leült mellé az ágyra.
C:- Bocs ez túl nyálasra sikeredett. Ne haragudj, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.
D:- Nyugi, nem hoztál. Sőt, én is így gondolom. Tudod hosszú évek óta a legjobb dolog ami történt velem az az, hogy megismertelek.
C:- Kössz, ez jól esik!
D:- Tudod azért némileg örülök, hogy így alakult. Hogy nem kellett a megbízásom teljesíteni.
C:- Miért? - kérdezte kíváncsian.
D:- Mert nem tudtalak volna megölni. Képtelen lettem volna rá. Ami azért elég „ilyesztő" egy bérgyilkosnál! - nevetett.
C:- Örülök, hogy nem öltél meg!
D:- Na megyek, hagylak pihenni! Feküdj le és pihend ki magad! - állt fel.
C:- David!
D:- Igen? - fordult vissza.
C:- Kérdezhetek valamit?
D:- Persze.
C:- Lehet kicsit fura kérdés lesz! Te voltál már valaha igazán szerelmes? Vagyis volt barátnőd?
D:- Igen, persze. Volt egy lány, akit őszintén szerettem.
C:- Mi lett vele? - látta, hogy érzékenyen érinti a dolog - De ha nem akarod akkor ne mondd el!
D:- Meghalt. - a lány nézett egy nagyot.
C:- Hogyan?
D:- Hosszú történet.
C:- Ráérek! - nem hagyta annyiban, már hallani akarta a sztorit.
D:- Ettől nem menekülök meg ugye? - rázta a lány a fejét, így kénytelen volt elmesélni - Rendben, elmondom. Akkoriban váltam „népszerűvé" a szakmában. Sok felkérésem volt.
C:- És? Mi történt?
D:- Hát volt egy! Ami igazán kifizetődőnek tűnt. Így hát elfogadtam. Akkoriban még Mexiko-ban éltem. Az ottani maffia keresett meg. Egy spanyol bandát kellett volna kiiktatnom vagy is csak annak a fejét. Bele is kezdtem. Nyomoztam, követtem őket, összeszedtem minden információt. De azt nem tudtam, hogy ők is nyomoztak utánnam. Elrabolták Sarah-t. Mikor betörtem Ricardo-hoz, hogy megöljem előhozták Sarah-t.
C:- Ők ölték meg?
D:- Nem. Hanem ő magát.
C:- Miért? - lepődött meg.
D:- Tudta, hogy ha leteszem a fegyvert akkor megölnek! Elbúcsúzot azzal, hogy szeret és lelőtte Ricardo-t, így az emberei őt lőtték le. Végeztem mindenkivel, de őt nem tudtam megmenteni. - hangján hallható volt az, hogy próbálja visszafolytani a sírást.
C:- Nagyon sajnálom! - ölelte át - Akkor te is hordozol egy sebet magaddal, mint én. Csak te régebb óta.
D:- Igen. Néha még ma is nehéz.
C:- Tudom. Szerintem ez egész életen át elkísér minket. Te a szerelmed vesztetted el, én az apámat. Ez olyan seb, ami sosem múlik el. Idővel talán nem fog annyira fájni, de mindig bennünk lesz.
D:- Igen, ez mindig velünk lesz.
C:- Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem! Sokat jelent. - mosolygott rá.
D:- Tudod, te vagy az első ember akinek ezt elmondtam.
C:- Óh, akkor megtiszteltetés volt! - hajolt meg, próbálta jobb kedvre deríteni.
D:- Na és te? Volt már herceg fehér lovon?
C:- Nem. Csak fekete lovag vasparipán. - nevetett.
D:- Na és mi lett vele?
C:- Hát apám eltetette lábalól.
D:- Miért?
C:- Mert átvert engem és... mondjuk úgy, hogy nem járultam hozzá ahhoz, hogy elvegye azt amit nem kellett volna.
D:- Értem. Sajnálom! De így akkor meg is érdemelte!
C:- Igen. Akkor meg is ígértem magamnak, hogy soha többé nem bízok meg senkiben. Ezért is haragudtam meg apámra, amikor elhozta ide Leont.
D:- Így érthető.
C:- Akkor.... - odament a szekrényéhez és kivett egy titkos helyiségből egy üveg wiskey-t és visszament - Mit szólnál ha erre innánk?
D:- Biztos jó ötlet ez?
C:- Csak egy pohárral nyugi! - kitöltötte az italt - Akkor ezt ránk, a túlélőkre! Akiknek soha többé nem lesz társa!
D:- Tényleg erre akarsz inni?
C:- Igen, mért te mire akarsz?
D:- Semmire. Jó ez! Ránk és a tervünkre, hogy sikerrel járjunk! - koccintottak majd megitták.
C:- Huhh basszus! Ez jó erős!
D:- Nem olyan vészes. Na de most már megyek! Feküdj le és aludj! Holnap beszélünk! Jóéjt!
C:- Jóéjt David!
Felállt és kiment. Mind a ketten aludni mentek. Másnap fáradtan keltek fel. Olyan 9 körül Clara kapott egy hívást az emberektől, hogy megvannak a kért fegyverek és az infók. Délutánra odahivatott mindenkit, hogy megbeszéljék a további teendőket. Most ebbe a dologba fektet bele mindent. Ha ez nem sikerül, akkor neki(k) annyi. Mivel így lelepleződnek az ellenség előtt, és ha nem nyírják ki őket, akkor ez fordítva lesz.
Így Clara-n nagy volt a stressz. Minden szempontból. Meg akart felelni az embereinek, önmagának, az apjának és nem utolsó sorban David-nek is. Mindenkinek beakarta bizonyítani, hogy ő hiába lány, megállja a helyét a főnöki székben!