Kiaraék visszatérte után végig hallgathattuk, hogy milyen uncsi, érdektelen és hányinger keltő volt az esküvő. Még talán picit örültem is, hogy nem mentünk el.
Mikor letudtuk a mesedélutánt elhívtam barátnőmet egy sétálásra és elmeséltem neki mi volt a találkozón. Elismerően bólogatott, hogy tartottam magam és nem hagytam eluralkodni a gyengeség érzését Morgan előtt. Majd megkértem segítsen nekem.
- Én segítek félre ne érts, de ezt mégis hogy képzelted? Ezt már nem tarthatod titokban Kaiden előtt, tudnia kell róla! Hiszen tudod jól, hogy meg fogja ölni Morgant ha te netalán meghalsz!
- Azt hiszed nem tudom? -kérdeztem enyhe kétséggel hangomban- Tudom... De félek ha beavatom abba, hogy mire készülök akkor megakadályoz benne. Kinézem belőle, hogy akár bezár a pincébe vagy abba az elzárt börtönbe is.
- Ja, ennek nagy az esélye. De Maya, és ezt a barátodként mondom, nem titkolózhatsz tovább! Ennyit megérdemelne nem gondolod?
- De igen... De mégis hogy vegyem rá, hogy ne álljon ellent nekem? Meg fog gátolni a tervem megvalósításában.
- Altasd el! -bukott ki belőle.
- Micsoda?
- Adj neki altatót! Kicsit nagyobb adagban. Így ha vissza is akarna tartani, nem fog tudni. Csak annyit adj, hogy átaludjon egy napot!
- Kia te egy zseni vagy! -paskoltam meg vállát.
- Ja, tudom. -mosolygott kissé önelégülten.
- Tudsz nekem szerezni altatót?
- Jaj mindent nekem kell csinálni? -adta elő magát drámaian- Meglátom mit tehetek.
- Köszi, köszi, köszi! Te vagy a legjobb! -ugrottam a nyakába.
- Jah, ilyenkor. De sokkal tartozol már nekem Mounthgomary!
- Tudom-tudom. Majd meghálálom, ígérem!
Este a közös vacsin mondtam Kaidnek ha másnap visszajön a járőrözésből beszélni szeretnék vele. Persze egész végig kíváncsiskodott mit akarok, de nem árultam el semmit. Elég lesz holnap kitálalnom.
Olyan öt óra felé drága vörös hajú barátnőm visszatért a bevásárlásból és hozta a megbeszélt segédeszközt is amire szerintem nagy szükségem lesz. Nem sokkal később az alfa is megérkezett kimerült társával, de kissé idegesnek tűnt. Azonnal megerősítette az őrséget és elküldte a következő párost.
- Mi a baj? -mentem oda hozzá.
- Semmi. Menj fel, nem sokára megyek! -utasított idegesen. Na ezt nem kellett volna!
- Na idefigyelj te kis beképzelt majom, nekem te ne parancsolgass így, pláne ne ilyen hangnemben! Azonnal elmondod mi a faszom bajod van vagy ne számíts többé a közös alvásra!
Osztottam ki elég látványosan és kissé hangosabban a kelleténél, mindenki minket bámult. Ahogy körbenéztem a társaságon elég sok döbbent tekintettel találtam szembe magam, néhányan elismerően bólogattak amiért kiálltam magamért és volt akinek a szemében félelmet véltem felfedezni, az alfával szembeni tiszteletlen viselkedésem miatt. De ez cseppet sem tudott zavarni! Attól mert csatlakoztam a falkához az nem azt jelenti, hogy a beosztottja lettem! Ez a rajtam nem uralkodhat senki érzés nem fakult semmit sem a hónapok alatt! Csupán eddig nem volt szükség erre az énemre. Kaid is meglepetten pislogott rám, majd halványan elmosolyodott és elismerően megveregette a vállam. Na erre aztán nem számítottam!
- Látom visszatértél a régi önmagadhoz!? Gyere, elmondok mindent. -húzott be a tárgyalóba, ahol őszintén szólva most vagyok először.
Végig néztem ahogy a fő székhez sétál és leül rá. Bejött Kia és Nolan is, mondhatni ők Kaiden jobb és bal keze. Ezért mindent ők tudnak meg először. Helyet foglaltam én is és vártam végre avasson be mi a fenéért ideges ennyire!
- Vérfarkasok. -szólalt meg- Újra feltűntek a városban. -sóhajtott, mire összenéztünk a bentlévőkkel- Igaz nem olyan nagyszámban, mint legutóbb de egyre több a halott.
- Azonnal lépnünk kell Kaiden! Öljük meg őket! -pattant fel hevesen Nolan.
- Még nem lehet! Meg kell találnunk a sereg vezetőjét! Addig hiába iktatjuk ki a katonákat amíg a vezérük gyártja tovább az utánpótlást!
- De hogy találjuk meg? Legutóbb se jutottunk semmire!
- Elkapunk egyet és rávesszük, hogy elvezessen minket a gazdájához.
- És szerinted meg fogja tenni? -kérdeztem félve.
- Igen! Magunkra hagynátok egy kicsit? -fordult a két személyhez, akik bólintva elhagyták a helységet- Maya, emlékszel még mikor elmentél Harryhez és olyan furcsán viselkedett?
- Persze! -lehet azt elfelejteni?- Miért?
- Nos, azért volt olyan erőszakos veled, mert átváltoztatták.
- Micsoda!? -na ez nem kicsit lepett meg- Ezt eddig mért nem mondtad?
- Nem volt rá alkalom, plusz azt hittem örökre meglógott. De ma láttam őt... -hangja halk volt, csalódott.
- Itt van? -bólintott- Remek! Egy újabb személy miatt aggódhatok... -ekkor belémnyilalt egy gondolat- Őt akarod elfogni ugye? Ő lesz az aki elvezet a gazdájához.
- Sajnálom. Maya szeretnélek megkérni, hogy amíg kiszedjük belőle a szükséges infókat addig menj el a lakból! Nem szeretném ha bajod esne! Igaz nem sok esély van rá, de én azt az 1%-ot is szeretném elkerülni!
- És hova menjek?
- Nem tudom. -vakarta tarkóját- Samhez? Úgyis a barátnőd, biztos lóghatnál nála pár napot, és lefogadom ő is örülne neki.
- És mikor kéne lelépnem? -csak nézett rám, ebből sejtettem mi lesz a válasz- Ma ugye?
- Igen. A többiek hamarosan elkapják Harryt és idehozzák. Jó lenne ha akkor már nem lennél itt. Fogalmam sincs milyen állapotban van! De kétlem, hogy sok emberség maradt volna benne...
- Rendben, elmegyek. De ígérj meg valamit! -léptem oda hozzá- Ha bármi van, de tényleg bármi felhívsz és elmondod nekem!?
- Ígérem! -mosolyodott el, bár nem tűnt igazán őszintének az a mosoly- De remélem nem lesz semmi gond!
- Én is. Nem szeretném ha bajod esne... -igazítottam meg ingjét.
- Nem fog. Nem olyan könnyű velem elbánni! -nevetett, majd magához ölelt- Most pedig menj, ígérem hívni foglak!
Aprót bólintottam majd egy búcsúcsók után felmentem a szobánkba, hogy pár holmit összecsomagoljak. Közben felhívtam Samet, azért mégse váratlan legyen a betoppanásom.
~ Haló?
~ Szia én vagyok! Bocsi, hogy váratlanul szólok, de elcsövezhetnék nálad pár napot?
~ Persze gyere csak! De valami baj van? -hallottam hangján az aggódást.
~ Majd ott elmondom. Kb fél óra és ott vagyok! Puszi. -bontottam a hívást.
Fogtam az utazótáskámat és lementem a kocsimhoz. Bedobtam az anyósülésre a csomagom és beszálltam. Egy utolsót visszanéztem a lakra és elkaptam Kaid tekintetét, amint a tárgyalóból nézi ahogy elmegyek. Eltátogta nekem, hogy „minden rendben lesz" aztán eltűnt a kissé rózsaszínes függöny mögött. Sóhajtva indítottam be járművemet és padlógázzal elhajtottam. Samékhez tartva folyton azon kattogtam amit az alfa mondott. Harry vérfarkas és el akarják fogni, hogy kiszedjék belőle hol van a teremtője. Bár tudom, hogy gonosz volt velem és kishíján megerőszakolt, de mégis ebben a szent pillanatban aggódni kezdtem érte! Vajon bántják majd? Meddig mennek el, hogy kiszedjék belőle amit akarnak? Nem szeretném ha bántanák, mégis csak évekig nagyon jó barátok voltunk, sőt többek is! Nem ő tehet arról, hogy megharapták! Aggódva szálltam ki a kocsiból, Sam azonnal rámvetette magát, nagy erőfeszítésembe került nehogy a betonon kössünk ki. Beinvitált a házba majd miután letudtuk a szüleivel való kötelezőket elvonultunk a szobájába. Elmeséltem neki mindent a Morgannel való találkozómtól kezdve a Harrys sztoriig. Meglepte, hogy drága barátunk ezért tűnt el szótlanul hónapok óta, de így már neki is összeállt a kép. Mikor kisztoriztam magam csend telepedett ránk.
- És szerinted mi lesz vele? Bántják majd? -szólalt meg barátnőm.
- Nem tudom. Remélem nem!
- De megérdemelné nem?
- Dehogyis! -csattantam fel- Nem tehet arról ami vele történt! Lefogadom miattam tették ezt vele! Tudták, hogy Harry a barátom és általa közel kerülhetnek hozzám.
- Jó-jó nem úgy értettem! Én sem szeretném ha baja lenne. Az én barátom is az a gyagyás! Csak elég nehéz követni ezeket a farkasos-vérfarkasos dolgokat.
- Nekem mondod? Néha nekem is eléggé nehezemre esik!
- Na és mi lesz a másik dologgal? Így hogy mész el Canadaba? -ekkor jutott eszembe, hogy nekem oda is el kéne mennem, valahogy totál kiment a fejemből.
- Fogalmam sincs! De muszáj leszek elmenni, Morgan várni fog rám és ha nem megyek azt hiszi át akarom verni!
- Nem tudsz üzenni neki, hogy halasszátok el ezt a dolgot?
- És mégis hogy üzennék neki Sam? Nem cseréltünk számot! -jegyeztem meg cinikusan.
- Jólvan na be ne kapj már! -dőlt hátra az ágyán- Mi lenne ha az apáddal beszélnél?
- Minek?
- Hát, hogy beszéljen Morgannel. Biztos ha tőle hallja nem hinné azt, hogy át akarod verni!
- Sam te a lábadról bolondulsz? Szerinted Reyon, pont ő lesz az aki csak úgy simán a felkeresné Morgant!? -kérdeztem irónikusan- Még a nevén se szólítja! Fattyúnak nevezi. Biztos nem fogja sem a kedvemért sem pedig a két szép szememért felkutatni! Engem se csíp!
- Akkor passz, ötletem sincs. Szeretnék segíteni, de így... Rosszabb vagy, mint egy brazil szappanopera!
- Köszi én is szeretlek!
Elterültem mellette és most már teljes agyikapacitásommal azon gondolkodtam hogyan is oldjam meg a Canadaba való utazásom! Hiszen a városban vérfarkasok flangálnak és bármikor megtámadhatnak! Eléggé kedvező célpont vagyok nekik valamiért, a legutóbbi eseteket nézve. Hogy kéne átjutnom a határon, hogy ne vegyenek észre? Annyira agyaltam, hogy csak a felszálló füst hiányzott a füleimből. Éjszakába nyúlóan mondtuk egymásnak a hülyébbnél hülyébb ötleteket, majd túlnőtt rajtunk az álmosság és ott aludtunk el ahol voltunk. Azaz Sam ágyában.
Két nap múlva azt a hírt kaptam Kaidtől, hogy elfogták Harryt, ott van a lakban és éppen vallatják. Aggódva érdeklődtem affelől, hogy nem-e bántják de azt írta, hogy nem erőszakosak vele, semmi baja sincs. Mondjuk ez nem nyugtatott meg teljesen, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy ezt most tényleg igaz vagy csak azért mondja nekem, hogy ne stresszeljek annyira! Remélem nem hazudik!
A stresszelésem nem hagyott alább, főleg úgy, hogy vészesen közeledett a hétvége. Csupán egy napom volt eldönteni, menjek-e a megbeszélt helyre vagy ne. Túl akartam esni az átadáson, hogy végre én is farkas lehessek és alakot tudjak ölteni! De ott volt bennem a félelem mi van ha lekapcsolnak mielőtt odaérnék? Morgan úgysem segítene rajtam, hiszen nem igazán egy megmentő típus, bár... a lelke miatt lehet segítene, csak megkapja amit akar. Fogalmam sincs mit kéne tennem!
SZOMBAT! Hétvége van és én totál bepánikolva ülök Sam szobájának padlóján, és előre-hátra ringatózva próbálok a józanész határán maradni. Mit tegyek? Halk kopogásra figyeltem fel majd Sam anyukája jött be a helységbe.
- Jaj édes szívem mért ülsz a padlón? -jött oda és azonnal felsegített.
- Jó itt ülni.
- Sam?
- Zuhanyzik. Oh amúgy mért jött, baj van?
- Csak gondoltam szólok, kész a reggeli. Gyertek enni!
- Oké. Amint Sam kész lesz lemegyünk.
- Rendben. -elindult de az ajtóban megtorpant- Maya?
- Igen?
- Ha megkérhetlek titeket ne nagyon járkáljatok mostanában a városban. Hallottam a hírekben, hogy ismét megszaporodtak a gyilkosságok! Nem szeretném ha bármi bajotok esne!
- Ne aggódjon, nem terveztünk elmenni! -mosolyogtam rá bíztatóan.
- Örülök. Apropó, az apád nem mondott semmit hogy áll a nyomozás? Kell-e aggódnunk?
- Oh, én már nem lakom otthon. Elég rég beszéltem anyáékkal. Így nem tudom. -vontam vállat.
- Ó nem tudtam, sajnálom! Na mindegy, gyertek majd reggelizni!
Bólintottam ő pedig elhagyta a helységet. Szavaira belémhasított a felismerés, hogy mióta összevesztem anyával nem is beszéltünk semmit, sem Davidel. Vajon hogy vannak? Haragszik még anya rám? Ugyanolyan dühös, mint akkor? Kíváncsi lennék ha meglátogatnám őket elküldene-e...? Milyen érdekes ez eddig eszembe se jutott. Régen mindent megosztottam anyával, szinte mindent tudott rólam még a legkisebb dolgaimat is, most meg... Szinte semmit. Azt se tudja, hogy találkoztam Morgannel, hogy van megoldás a problémánkra és azt sem mi történt Harryvel. És mi az érdekes ebben? Az, hogy még azokután is meg szeretném osztani vele! Annyira szeretném beavatni a történtekbe, szeretném ha végig hallgatna, mint rég és ellátna jó tanácsokkal, mint egykor! Jó lenne hallani tőle, hogy amit csinálok, hogy amire készülök az jó és helyes! Mindig is akkor vágtam bele igazán bármibe is ha ő megerősített abban, hogy okés a dolog! Erre most... Talán ezért lennék ennyire bizonytalan? Ezért nem merek elmenni a hegyekbe? Még mindig ennyire szükségem lenne az anyámra? Eldöntöttem! Elmegyek hozzá és megtudom hányadán állunk! Ha sikerül olyan viszonyt kialakítani, mint rég akkor beavatom és a véleményét kérem! De ha olyan harapós lesz, mint mikor elköltöztem akkor... nos fogalmam sincs akkor mi lesz! Majd sodródom az árral!
Írtam egy üzenetet Samnek, hogy mennem kell és majd mindent elmagyarázok. Az ágyára téve a cetlit fogtam a kocsikulcsokat és azonnal útnak indultam. Remélem ez a kezdeti elszántság kitart a végéig és sikerül megcsinálnom ezt a nehéz küldetést!