Az az egy hét nagyon lassan akart eltelni. Minden egyes eltelt órával egyre izgatottabb lettem! Alig bírtam a bőrömben maradni. Kia igyekezett csitítani, lenyugtatni, hogy ne áruljam el magam Kaiden előtt.
A nagy nap előtti este annyira izgultam, hogy aludni se bírtam! Csak a másnapra tudtam koncentrálni és izgultam nehogy valami történjen véget vetve a csodás kis beszélgetésünknek féltestvéremmel. Talán annyira izgultam, hogy ez már látszott is rajtam, mert drága barátom szóvá tette.
- Miért vagy ennyire besózva? -bökdöste meg hátamat- Nem is vagy tüzelési korszakban mégis úgy viselkedsz!
- Nem is! Most tehetek én arról, hogy nem jön az álom a szememre? Ha jól emlékszem neked is voltak álmatlan éjszakáid! -igyekeztem minél szemrehányóbb lenni, csakhogy hagyja abba zaklatásomat.
- Jólvan na le ne harapd már a fejem! Kis harapós!
Hátat fordított nekem és tettetett sértődöttséggel fúrta fejét a párnák közé. Megpaskoltam hátát, hogy „megdícsérjem" mennyire ügyi alakítás volt majd kibújva mellőle lementem a konyhába, azzal a mentséggel, hogy éhes vagyok. Pedig nem voltam. Csak roppanttul ideges a találkozó miatt! Remélem Morgan nem fog bántani, nem akarja majd újra elszívni az erőmet és a tervem elmondása után nem fog elküldeni melegebb éghajlatra!
- Izgulsz? -hallottam meg barátnőm halk, együttérző hangját.
- Nagyon! -vallottam be- Csak annyira szeretném ha ez az egész jól sülne el és nem vallanék csúfos kudarcot! De ennek nagyobb az esélye! Morgan... nos hát... eléggé gonosz természet. Félek azt se fogja megvárni mit is akarok igazán. -avattam be kétségeimbe.
- Hát én erre nem vennék mérget. -öntött magának egy pohár narancslevet- Végülis tudja miért akarsz vele találkozni, hiszen megírtad neki. Biztos végig fog hallgatni!
- Ja aztán elküld anyám valagába! -könyököltem a konyhapultra.
- Lehet. De az is lehet, hogy belemegy az őrült kis tervedbe! Hiszen mégis csak szüksége van arra lélekre.
- Lehet. -sóhajtottam- Na megyek, megpróbálok egy kicsit aludni, nehogy a nagy terv ecsetelése közben vágjam magam hanyatt. Jóéjt csajszi!
- Neked is és kitartás! -szorította kezét ökölbe, bíztatásként felém.
Rámosolyogtam és eltűntem a nagy faajtó mögött. Bebújtam Kaid mellé aki megérezve közelségem azonnal átdobta karját a testemen, ezzel közelhúzva magához. Fejét belefúrta hajamba és csámcsogás szerű hangot hallatva szuszogott tovább. Elképesztő ez a srác de komolyan! Lehet őt nem szeretni?
Másnap reggel arra ébredtem fel, hogy a nap a szemembe vág. Kelletlenül fordultam át a másik oldalamra és meglepve tapintottam az üres helyet mellettem. Kipattantak szemeim és az üres részt vizslattam. Hol van Kaiden? Nem szokott korán kelni csak ha járőrözni megy, de ma nem ő van soron. Lassan kikászálódtam az ágyból és a nappali felé vettem az irányt, ahol néhányan a tv előtt terpeszkedtek. Megláttam Kaidet és Welont a konyhában amint épp... nos fogalmam sincs mit csináltak.
- Jó reggelt! Tudni akarom, hogy mi folyik itt? -utaltam a szanaszét hagyott konyhai eszközökre.
- Nem, szerintem nem. -válaszolt először Wel.
- Azt a rohadt grillpadot keressük, de az Istenért se találjuk sehol! -világosított fel drága párom, idegesen.
- Talán mert nem is itt van? -világosítottam fel- Kaid, minek lenne a grillpad a konyhában?
- Talán mert a konyhába való? -kérdezte utánozva hanglejtésem.
- A spajzban van a koktélkészítőgép mellett. -homlokon csapva magát indult el az említett helyiség felé, otthagyva engem Welonnal.
- Én mondtam, hogy úgysincs itt de neki oszt beszélhet az ember. -ingatta fejét.
- Nézd el, ő már csak ilyen! -legyintettem- Amúgy bocs a múltkoriért!
- Mért is? -nézett értetlenül.
- Hát hogy rátok nyitottam Niaval... -mondtam halkan, nem akartam, hogy a többiek hallják.
- Ja no para, ne aggódj emiatt! Amúgy se volt szándékos eset, csak ugye az ösztönök. -jaj már megint ez...!
- Megvan! -jelentette ki diadalittasan és meglengette előttünk a keresett tárgyat.
- Ügyes vagy! -paskoltam meg vállát.
Miután kikötekedtem magam elvonultam a szobámba, hogy felkészüljek az estére. Szerencsére már megvan a terv hogy fogom magam kimenteni a megbeszélt grill party alól, amiben a kis vörös bűntársam segíteni fog!
Az órák lassan teltek de végre fél hetet mutatott az óra. Felkelt a hold is, szóval ideje volt indulnom. Lent tartózkodtam a többiekkel, segítettem a szerencsétlen alfának beizzítani a grillt, hogy végre nekikezdhessenek a sütögetésnek. Vártam egy keveset amíg beindul a buli, majd intettem Kianak, hogy indulhat a csel. Úgy tett, mint aki telefonál majd sebesen vágtatott hozzám.
- Maya, Maya, Maya! -heves reakciójára szinte mindenki odafigyelt.
- Igen? Mi a baj? -tettettem az aggódást.
- Sam hívott, hogy nagy baj van és csak te segíthetsz neki!
- Micsoda!? -akadtam ki látványosan- De mért nem engem hívott?
- Nálad van a telód? -végig tapogattam magam- Na ezért! Siess mert a hangja elég vészjósló volt!
- Rendben, légyszi írj neki, hogy indulok. Kaid ugye nem baj? -fordultam a férfi felé.
- Nem persze, menj csak! Ha segítség kell csak hívj! -puszilt meg.
- Köszi, de kétlem, hogy kéne. Szia szeretlek! -öleltem át- Sziasztok! -intettem a többieknek is.
Kifelé menet egy halk köszit elnyögtem Kianak és bepattanva kocsimba elhajtottam a folyótól nem messze lévő parkig. Onnan már gyalog mentem. A nyár megszokott, tipikus illata felkúszott orromba megborzongatva belsőmet! Szeretem a nyarat, majdnem annyira, mint a tavaszt. A szél lágyan fújt és nem sokkal később meg is éreztem találkozóm alanyának illatát. Korábban erre a kicsit sem szimpatikus szagra a farkasom rég felmordult volna, de most mélyen hallgatott, mintha nem is létezne! Talán meghalt volna bennem? A folyóhoz érve megláttam egy alakot, aki közeledésem hangjára megfordult. Szigorú, ideges testtartása kissé megijesztett de nem mutattam ki irányába. Nem láthatja tőlem a félelem legkisebb szikráját sem! Éreztem ahogy egyre közelebb leszünk egymáshoz ismét kezd úrrá lenni rajtam egyfajta gyengeség. Igaz nem olyan erőteljesen, mint legutóbb de eléggé igyekeznem kellett nehogy felessek saját lábaimban.
- Hát eljöttél. -állapítottam meg a nyílvánvalót, bár féltem nem lesz itt.
- Hiszen kerestél nem? Na milyen megoldást találtál amivel sikerült idecsalnod? Vagy ez csak egy csapda!? -nézett körbe idegesen.
- Nem csapda, nyugi! Nincs itt senki. Nemrég felkeresett valaki aki egy igen csak használható ötlettel állt elő. Hallottál te Matohalanról?
- Nem. Az ki? -hangja semmitmondó volt, érdektelennek tűnt.
- Az nem egy személy. Egy hely Canadaban. Az északi hegységekben van egy varázs barlang. Az segíthet rajtunk. De csak akkor ha őszintén és alázatosan kérjük a segítségét! -vázoltam fel a helyzetet.
- És ezt most higyjem is el? -nevetett fel gúnyosan- Ugyanmár! Egy mágikus barlang mi? Egyszarvúk is vannak ott? -hangjából csak úgy csöpögött a gúny.
- Rendben, ha neked jó így legyen. De ne várd el, hogy visszakapd a lelked! -elindultam vissza a kocsimhoz.
- Mért kéne hinnem neked? -szólt utánnam, mire megfordultam.
- Mert eljöttem ide! Szerinted kockáztattam volna ennyit, ha nem lenne igaz amit mondok? Hiszen nézz ránk, csak mi vagyunk itt simán kinyírhatnál mégsem szóltam se a pasimnak se a falkának!
- Nem tudják, hogy itt vagy? -bólintottam- Jó bátor vagy annak ellenére, hogy képtelen vagy az átváltozásra. -vigyorodott el, majd közeledni kezdett felém.
- Te meg honnan...?
- Hogy honnan tudom? Nos nem csak neked mesélt az apád dolgokat! -állt meg velem szemben, szinte pár centi választott el minket.
- Te találkoztál apánkkal?
- Nem. Még régen mondta, mielőtt kitagadott. -meg akartam kérdezni mit, de megelőzött- Most biztos az fordult meg a csinos kis fejecskédben, hogy vajon apuci mit mondhatott a kis fattyának ugye? Nos... -sétált körbe- most elárulom neked. A halálodat fogom okozni! -súgta a fülembe, amitől teljesen kirázott a hideg.
- Nem kell így lennie Morgan! Egyikünknek se kell meghalnia csak kérlek gyere el velem arra a helyre! Majd a barlang segít, hogy mindketten túléljük!
- És mért akarnád azt, hogy túléljem? -kérdezte cinikusan.
- Talán mert a testvérem vagy? -utánoztam hanglejtését- Igaz nem is tudtam rólad eddig, sőt sok más dologról sem... De attól még egy az apánk, szóval ha akarjuk ha nem egy vérből valók vagyunk! És hiába gondolsz engem rossz embernek, nem vagyok az! És olyan sem vagyok, mint Reyon! -nyomatékosítottam a mondatom végét.
- Én nem gondollak rossznak, sőt! Épp ezért akartalak mindig is elpusztítani. Gyomorforgató látni a belőled áradó jóságot! Hányinger! -imitálta a hányás előtti pillanatot, hm míly kreatív...
- Kössz rendi vagy! -jegyeztem meg irónikusan- De mindez csak azért van mert te nem tudod milyen érezni! Mert sajnos és hidd el fogalmam sincs miért, a lelked bennem van! -emeltem kezem szívemhez- De ha sikerülne az átadás akkor képes lennél érzelmek gyártására és megtudnád milyen jónak lenni! -igyekeztem meggyőzni- És lehet még Reyon is visszafogadna. Végtére is nem a te hibád ami történt.
- Tegyük fel belemegyek! Mivan ha nem sikerül és meghalsz? A falkád örökké üldözni fog!
- Nem fognak!
- Ezt honnan...?
- Megígérem! Beszélek Kaidennel, nem fognak bántani ha rosszul sül el a dolog.
- Miért vagy velem ilyen kedves? Hiszen megpróbáltalak megölni!
- Mert mindenkinek jár egy esély! Még neked is.
- Kössünk egyezséget!
- Milyen egyezséget? -néztem értetlenül.
- Elmegyek veled a hegyekbe, egy feltétellel! -emelte fel hangját.
- Mi lenne az?
- Ha minden úgy van ahogy mondod és sikerül visszakapnom a lelkemet akkor elengedlek téged, nem foglak bántani és keresni sem de akkor te se engem!
- Ennyi? -bólintott. Nos nem igazán erre számítottam- Rendben, ha csak ennyi boldogan belemegyek!
- Mikor indulunk?
- Minél hamarabb! Hétvége megfelel?
- Tőlem aztán! Canadaban leszek. Ott találkozunk ahol az üzenő kövek vannak!
- Rendben, ott leszek!
Végignéztem ahogy elmegy majd egy óriási sóhaj kíséretében ültem le a földre. Rettentően legyengültem közelségétől, eléggé össze kellett szednem magam nehogy előtte essek össze! Plusz a sokk miatt is totál lepadlóztam. Nem gondoltam volna, hogy belemegy a tervembe! Talán mégsem olyan gonosz, még így, lélek nélkül sem? Remélem nincs semmi hátsószándék a hirtelen jött jófejsége mögött! Hiszen most is jól tudta, hogy senki sem tud arról, hogy itt vagyok. Megtehette volna, hogy nekem esik, mégse tette.
Miután összeszedtem magam visszamentem a kocsimhoz és kikotortam a kesztyűtartóból egy csokit, hogy legyen egy kis energiám hazavezetni. Mikor már elég erősnek éreztem magam, elindultam. Hajnal volt mire leparkoltam a lak előtt. Csendben mentem fel a szobánkba ahol drága alfám még az igazak álmát aludta. Hogy ne ébresszem fel, halkan mentem el zuhanyozni. Jól esett a meleg víz simogatása, mintha minden egyes cseppel 1-1 kisebb gond távozna a végtagjaimon. Annyira belemerültem gondolataimba, hogy észre se vettem mikor kinyílt a kabinajtó és egy alak lépett be mögém. Karjait körém fonta és puszit nyomott vállamra. Enyhén megremegett testem az ijedtségtől, de hamar semmivé lett félelmem mosolygós arca láttán.
- Kaiden! Az előbb még aludtál.
- Az az előbb volt! Most zuhanyozhatnékom van, elég mocskos vagyok. -suttogta fülembe, mintha bárki meghallhatná.
- Nem inkább csak a gondolataid mocskosak? -húztam fel szemöldököm.
- Lehet. -húzta féloldalas, perverz mosolyra száját.
Szembefordított magával és enyhén nekilökött a csempének. A hideg felület kissé kellemetlen volt a jó meleg víz után, de ez sem tudott érdekelni! Teljes testével nekem simult és lélegzetvételnyire se vált el tőlem. Majdnem megfulladtam csókjai közben. Ebbe meg mi ütött?
Kb 40-45 perccel később már a nappaliban ültünk és néztük tv-t. A ház eléggé kihaltnak tűnt, mintha senki sem lenne itthon. Pedig csak hatan nem tartózkodtak a lakban, akik épp sorosak voltak a járőrözésben. Mégis senki sem jött le a szobájából.
- Te Kaiden? -böktem meg.
- Hm?
- Hol van mindenki? Tökre kihalt lett a ház.
- Elmentek. -mondta nemes egyszerűséggel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Elmentek? Mégis hova? -kérdeztem elcsodálkozva.
- Esküvőre.
- Kiére?
- Harold fog megnősülni újra. Egy új falkatagot vesz el.
- Micsoda!? -pattantam fel- És ezt csak most mondod!? Hiszen nekünk is ott kéne lennünk! Nem is értem, hiszen te vagy az alfa Kaiden!
- Tudom. Épp ezért van jogom kihagyni. Semmi kedvem végig nézni ahogy kb a hatodik feleségét veszi el. Majd Kiaék elmondják milyen volt. -legyintett.
- És én? Biztos le fognak szúrni amiért kihagyom! -biggyesztettem le ajkaim- Amúgy nekem Kiara miért nem mondta, hogy az apja megnősül? -akadtam ki.
- Még ő se tudta. Tegnap mondta el Aaron.
- Itt volt Aaron?
- Igen. Miután te elmentél Samhez, nem sokkal azután érkezett. Meghívott mindenkit de én kimentettem magunkat. -kacsintott rám és mintha elismerést várt volna amiért ezt tette.
- És nem gondolod, hogy erről engem is meg kellett volna kérdezni? Vagy már semmibe sincs beleszólásom!? -förmedtem rá.
- Jólvan na bocsi, nem tudtam, hogy ennyire ki fogsz akadni! Azt hittem örülni fogsz egy napnak ami csak a miénk!? -felelte bűnbánó hangon.
- Örülök, ne értsd félre csak... Nem akarok rossz fényben feltűnni a társfalka előtt. Hiszen annyira új vagyok még köztetek! Plusz igazi farkas sem vagyok... (Még!)
- Ilyet ne mondj! Nálad igazibb farkast még sosem láttam! Nem attól lesz valakiből farkas, hogy áttud-e változni vagy sem! A tetteid tesznek naggyá! -karolt át.
- Szeretlek te perverz állat!
Megajándékozott az egyik legcukibb mosolyával majd nem megcsókolt hanem szó szerint lesmárolt. Annyira tetszik ez a vad énje! Talán jobban is, mint a félénk, romantikus Kaiden! Mivel nem kellett aggódnom, hogy benyit valaki vagy ránkrontanak hagytam, hogy másodpercek alatt szabadítson meg ruháimtól és sajátját is villám gyorsasággal vette le.
Annyira szeretem őt! Talán még soha nem szerettem senkit ennyire! Ha sikerül a Morgannel közös tervünk akkor végre úgy érezhetem, teljes joggal lehetek mellette és soha nem fogom elhagyni! SOHA!