Mivel már csak egy hónap volt a nyári szünetig megvártam, hogy leteljen. Nem szerettem volna többet hiányozni! Jó meleggel köszöntött be a nyár, szinte fullasztó volt a hőség. Kiarat beavatva a kis „titkomba" megkértem, hogy segítsen nekem a keresésben. De szigorúan kikötöttem, hogy Kaidennek egy szót sem szólhat! Persze amíg egyetemre jártam addig ő kutatott de nem jártunk nagy sikerrel. Egyszerűen nem találtuk az apám nyomát sehol! Mintha a föld nyelte volna el őket. Igazam volt abban, hogy a korábbi kis táborukban már nem voltak, de máshol se.
Az utolsó nap az egyetemen! Végre! Alig vártam, hogy lemenjen a szokásos évzárásos szövegelés és hazamehessek! Samel az egészet végig beszéltük, fogalmam se volt miről is vakerált a diri! De más se nagyon figyelt ahogy végig néztem az embereken. Végre fél 11-et ütött az óra és fellélegezve bepattantam a kocsimba. Samel megbeszéltük, hogy amint végeztem ezzel a kis küldetéssel elmegyünk valahová nyaralni, csak mi ketten! Hálás voltam neki amiért nem akad ki, hogy nem töltjük együtt a nyarat, mint eddig mindig. De belátta, hogy ezt most mindeképp meg kell tennem! Hazaérve egy elég díszes társaság fogadott. Nahát mit keres itt Harold falkája? Kiszálltam és köszönve mindenkinek Kaid keresésére indultam. Aki a hátsó udvarban beszélgetett Aaronnal, Kiaval és még valakivel a társfalkából.
- Sziasztok! Mizu van? -utaltam a helyzetre.
- Szia édesem! Haza is értél? -karolt át féloldalasan és puszit nyomott az arcomra.
- Mint látod! Mi folyik itt?
- Ja te ezt még nem tudod. Mi egy ideje már együtt töltjük a nyarakat Harold birtokán, a szomszédos falkával. Egyfajta hagyomány!
- De jó, hogy mindent én tudok meg utoljára! -jegyeztem meg cinikusan.
- Ne haragudj! Elfelejtettem szólni.
- Már megszoktam. Ez a dolog velejárója. Mikor indulunk?
- Holnap! Segítek majd becsomagolni!
- Oké, megyek átvedlek valami normális ruhába!
Apró csókott nyomott számra majd besiettem a szobánkba. Felvettem egy kényelmes rövid nadrágot és egy pólót. Végre nem kellett abban a kényelmetlen fekete lélegzet elszorító szoknyában és fehér ingben pózolni, mint valami munkamániás pingvin! Visszamentem a többiekhez és a nap további részét kellemes beszélgetésekkel töltöttem. Késő este kezdtem el csomagolni, mert Kia nem hagyott békén addig amíg nem medencézek vele és a csajokkal! Jaj pedig úgy utálok bikiniben lenni! Mindig is utáltam! Olyan sokat mutató ruha az! Sosem szerettem mikor a strandon vagy a tengerparton megbámultak emiatt! Olyan megalázó.
Éjfél lehetett mire Kaidenék is befejezték a pasis dumálgatást és méltóztatott bejönni hozzám.
- Szia! -karolt át hátulról, mire leráztam kezeit- Mi a baj?
- Azt ígérted segítesz csomagolni! Erre hány óra!?
- Ne haragudj csak meg kellett beszélni a stratégiát!
- Milyen stratégiát?
- Hát, hogy hogy fogjuk a falkákat védeni a nyaraláson.
- Még ott is járőrözni akarsz? -kérdeztem csalódottan.
- Muszáj Maya, hiszen attól mert nem akadunk a vérfarkasok nyomára, ők még rábukkanhatnak a miénkre! Sose lehetünk elég óvatosak!
- Igaz. De úgy tudtam Kiaék birtoka biztonságos?
- Igen, mikor le van zárva. De ha ott leszünk nem lesz, különben a biztonsági rendszer megölne minket.
- Oh, értem. Akkor most gyakorlatilag elmegyünk egy másik helyre ahol ugyanúgy melózni fogunk?
- Nem, nyugi nem lesz olyan, mint itthon! Sokat fogunk lazítani, bulizni és szórakozni! Plusz beavatunk a szokásos falkák közti játékokba is.
- Tudod jól, hogy nem játszhatok! Rájönnek, hogy nem tudok átváltozni.
- Maya, már rég tudják!
- Hogy mivan!? -kérdeztem meglepve- Honnan? Csak nem elmondtad nekik?
- Nem kellett, rájöttek maguktól! Nekik is feltűnt, hogy sosem látnak farkasként. És rákérdeztek nálam miért van ez én pedig beavattam őket.
- Miért tetted? -ültem le az ágyra, ez eléggé kiakasztott- Most ki fognak nézni a csapatból és mindannyian csak sajnálni fognak...
- Ugyanmár, hé! -simított hátamra- Eddig se éreztették veled, hogy nem vagy a falka tagja! Sőt együtt éreznek amiért ebben a helyzetben vagy!
- Vagyis sajnálnak!
- Maya az együtt érzés és a sajnálat nem ugyanaz! Ne aggódj, semmi sem lesz másként mint eddig. Bízz bennem! Bízol?
- Persze, hogy bízom! Hogy kérdezhetsz ilyet?
- Akkor meg ne aggódj emiatt! Hisz ismered a srácokat(?) sosem tennének olyat amivel megbántanának!
Bólintva jeleztem, hogy igaza van és szorosan magához húzott. Összepakolva a maradék cuccokat aludni mentünk. Másnap korán indultunk, hogy a forgalom előtt a határátkelőhöz érjünk. Viccesnek találtam, hogy pont most a nyaralásnál akarnak törvénytisztelő állaporgárt játszani! Hiszen eddig mindig illegálisan mentünk át Canadaba, de most... Ilyen se volt még!
A birtokra érve teljesen ámulatba kerültem! Ekkora házat... házat a francot! Ekkora kastélyt se láttam még életemben! Hatalmas épület volt, még egy királyi családnak is óriási lenne! Leparkolva a kocsikat kiszedtük belőle a csomagokat, mire Harold a fogadásunkra jött. Megmutatta a szállásainkat és körbevezetett minket. Bár asszem rajtam kívül mindenki volt már itt. Én és Kaid egy teraszos szobát kaptunk amiről az egész birtokot belátni. Csodás panoráma tárult a szemeim elé! Sosem akartam elmenni innen!
Az első este nyugisan telt. Másnap elkezdődtek az első játékok amiről Kaiden beszélt. Majd ahogy teltek a napok lassan minden játékba beavattak. Persze csak abba tudtak, ahol nem kellett alakotölteni. Többekközt a hellballba. Amiről azt se tudtam mi az. Kb olyasmi, mint a Twilight filmben a baseballozás csak ezt nagyobb labdával és ilyen hálós szerű ütőkkel játszák. De ugyanolyan messzire tudták dobni a labdát és el kellett venni az ellenféltől. Az estébe nyúló játék totál lemerített. Alig vártam, hogy lezuhanyozzak és beessek az ágyba! Meglepő módon Kaid már mélyen aludt mire felmentem a szobánkba. Halkan mozogtam nehogy felkeltsem, majd a jóleső tisztálkodás után odasétáltam hozzá. De mielőtt befeküdtem volna az ágyba kimentem a teraszra, hogy kicsit lehűtsem magam. Még mindig rettentő melegem volt! A kellemes hűs, vagyis a nappalihoz képest hűvösebb levegő, jól eső borzongással töltött el. A szél is fújt ami mégjobban jött felhevült testemnek, ám egy nemvárt illatot hozott magával. Orromat azonnal átjárta az ismerősnek ható illat, izgalmat kölcsönözve magával. Azonnal lerohantam, ki az udvarra. Nem torpantam meg egy pillanatra sem, tudtam ha megállok talán elveszíthetem! Sőt az se biztos, hogy most találkozunk. Bevetettem magam az erdőbe és sietősen kutatni kezdtem mindenhol, közben a nevét ismételgettem.
- Reyon! -kiáltottam- Tudom, hogy itt vagy, érezlek! Reyon!
Megálltam az erdő szélén és a végtelennek tűnő mezőt vizslattam át tekintetemmel. Mikor tudatosult bennem, hogy kudarcot vallottam szomorúan indultam vissza. Kb az út felénél tartottam mikor a hátam mögött gallyak reccsenése megállásra sarkallt. Megfordultam és kutatásom alanya elbukkant egy vastag fa mögül. Azonnal megörültem, mondhatni egy óriási kő esett le a szívemről.
- Tudtam! Úgy tudtam, hogy te vagy az!
- Mit akarsz tőlem? Azt hittem legutóbb mindennel végeztünk!?
- Hát én is! De nagyon úgy tűnik valamit igen csak sikeresen elhallgattál előttem! -jegyeztem meg iróniával telt hangon- Miért nem szóltál nekem Matohalanról? És arról, hogy neked nagy szereped van abban, hogy sikeres legyen a lélekátadás, hm!? -kérdeztem idegesen, már-már kiabálva.
- Honnan tudsz te...? Yoran? Igaz ő keresett meg? Az a szemét sámán! -mérgelődött.
- Mért beszélsz így róla? Ő legalább egy olyan ember aki próbál nekem segíteni! Te mért nem akarsz? Ennyire hiú vagy?
- Azt hiszed ezért? Azt hiszed a Fő Alfaság miatt nem szóltam neked erről?
- Hát minden jel erről árulkodik!
- Akkor nem tudsz olvasni a jelekből! Tévedsz! Én átadnám neked, ha kell itt és most! De nem számítana! Szerinted az a fattyú képes lenne őszinte alázatra csakhogy a barlang segítsen rajtad? Biztos nem! Értsd meg Maya, nem kockáztathatom az életed!
- Te meg azt értsd meg, hogy nem te döntöd el mit kezdek az életemmel! Főleg nem úgy, hogy soha még a részese sem voltál! Én már döntöttem! Vissza akarom kapni a farkasom, és ha ennek ez az ára akkor így lesz! Ha segítesz ha nem! -sarkon fordultam és meg sem álltam a hatalmas kastély szerű szállásig.
Bízva abban, hogy ez a kis monológ szerű ultimátum majd segít előrelépni a tervemben, hagytam őt ott forrni a levében. Remélem a kissé túlzásba vitt heves reakcióm majd megrémíti annyira vagy felébreszti benne a szülői ösztönöket annyira, hogy rászánja magát a segítség nyújtásra!
Visszaosontam Kaid mellé aki érdeklődött hollétemről de csak annyit mondtam, hogy levegőzni mentem le. A következő napok eseménytelenül teltek, persze leszámítva a falka játékait és hagyományos szertartásaikat. Tesztettek a játékok, főleg azok amikben nem tudtam részt venni hiányosságom miatt... Annyira szerettem volna én is velük tartani, de sajnos alakváltásom hiányában nem tehettem. Itt is volt olyan tűzgyújtás, mint karácsonykor, ami most is nagyon magával ragadott! Persze nem voltam teljesen, 100%-osan jelen, egy részem mindig az erdőt kémlelte hátha Reyon meggondolja magát és értem jön, hogy segítsen. De minden egyes eltelt nappal egyre kisebb volt rá az esély. Így hát nem maradt más lehetőség, mint nélküle megoldani a dolgot. Így elkezdtem Morganre koncentrálni és Kiat is megkértem titokban, hogy segítsen. Eltelt néhány nap mire úgy tűnt akadt egy halovány esély, a fiú megtalálására.
- De biztos ez? Olyan gagyi ötlet!
Akadékoskodtam Kianak! Egy olyan helyre hozott el ahol a lakosok köveken üzennek egymásnak vagy így találják meg azt akit keresnek. Hülyeségnek találtam ezt az egészet, igazából azt sem tudom mért vagyok itt...? Mikor elmesélte még jó ötletnek hangzott, de most, hogy itt vagyunk... eléggé hülyének érzem magam.
- Meg akarod találni vagy nem? Ez az egyetlen esély arra, hogy egyáltalán a nyomára bukkanjunk! Ismeri ő is ezeket az őslakos szokásokat. Biztosra veszem erről a helyről is tud!
- És ha nem? Totál lejáratom magam Kia!
- És ki előtt? Csak én vagyok itt! -mutatott körbe.
- Tudom de akkor is!
- Írd már le basszus, ne idegesíts! -rivallt rám.
- Jólvan már na...
*Szia Morgan! Maya vagyok! Tudom a megoldást a bajunkra! Itt vagyok Canadaban, ha tudni akarod üzenj!*
Miután leírtam a kődarabra amit akartam letettem a kupac tetejére és visszamentünk a birtokra. Bár tényleg oltári nagy baromság mégis ez az egyetlen esély arra, hogy a nyomára bukkanjak! Szép kilátások... Egy kőre kell bíznom a hátra lévő életem...! Szörnyű!
Szinte mindennap visszamentem arra helyre, de választ sosem kaptam. A nyaralásunk végéhez közeledve egyre inkább kezdtem feladni a reményt, hogy sikerülhet ez az őrült akció. Az utolsó itt töltött napon egy búcsú tábortűzzel és egy közös sütögetéssel zártuk le az itt eltöltött nyarat. Azt a szarvast sütöttük meg amit a fiúk fogtak közösen. Mi lányok pedig elkészítettük a finom vacsorát. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk, hülyéskedtünk. Mikor már mindenki kidőlt mi is elvonultunk. Össze volt már csomagolva, korábban megcsináltam ne kelljen kapkodni. Nem voltam álmos, kicsit se! Így kimentem a teraszra és bámultam a sötétbe burkolózó erdőt. Csalódottan vettem tudomásul, hogy se Reyon nem segít, és Morgan se fog felbukkanni sehol! Önsajnálatom mélyéről két kar térített vissza mely körémfonódva kellemes borzongással töltött el.
- Min agyalsz annyira? -tett fejét vállamra.
- Mindenen. Jó volt itt lenni, kár, hogy holnap hazamegyünk.
- Egyszer minden jónak végeszakad! De nézd a jó oldalát! Volt egy klassz nyarunk, vagyis fél nyarunk a barátainkkal a családunkkal! Akikkel amúgy tök hamar összebarátkoztál. -jegyezte meg szokásos kötekedő hangján.
- Hát én már csak ilyen szerethető személy vagyok! Na gyere, menjünk aludni! -húztam magammal.
Bebújtunk az ágyba és szinte azonnal elaludtam, hála ölelő karjainak! Hajnalban indultunk haza. Elbúcsúztunk a társfalkától és ismét illegális határsértőként indultunk vissza Clevelandbe. Visszaúton pont ott mentünk el ahol azok a kövek voltak. Fura de pont ott álltunk meg mert Kianak rettentően kellett pisilnie és ott volt egy étterem, ahova bement. De szerintem ez csak elterelés volt, hogy egy utolsó pillantást vegyek a kis kövecskémre amin az üzit hagytam. Én is pisilésre hivatkozva kiszálltam és az éttermet megkerülve az üzenő helyiség felé vettem az irányt. Meglepve fogadott a látvány, hogy a korábban elhelyezett fehér kövem nincs a helyén hanem a rakás mögé van ledobva. Izgatottan vizsgáltam át a halmot, hátha végre előrelépés lesz az ügyben. Mikor már Kia jött értem, tudtam menni kell. Felálltam de visszapillantva kiszúrtam egy fekete követ amin fehérrel van írva. Tudtam ezt csak ő hagyhatta itt.
*Gyere teliholdkor a Cuyahoga folyóhoz! De ha árversz megbánod!*
Boldogan ugrottam Kia karjaiba aki majdnem elesett heves reakciómtól. Nem tehetek róla de rettentően megörültem! Végre úgy érzem hatalmas előrelépés történt a tervemben! Ráleltem a testvéremre aki hajlandó találkozni velem! Remélem nem lesz túlzottan ellenséges és végig hallgat majd! Jó kedvvel mentünk vissza a kocsikhoz és beszállva elindultunk végre haza! A fiúk meg is kérdezték mi ez a jó kedv, de letudtuk annyival, hogy csajos dolog.
Hazaérve izgatottan pakoltam ki a bőröndökből, szinte alig bírtam a bőrömben maradni! Alig egy hét múlva végre találkozom Morgannel és pontot tehetünk a közös ügyünk végére! Csak működjön együtt velem és legyen hajlandó segíteni!