5. rész - Magasból a mélybe-avagy könyvtártól a mosdóig

Szempillantás alatt eltelt a hétvége és hétfő reggel azon kaptam magam, hogy kb ugyanolyan módon sminkeltem ki magam, mint ahogy Ana tette velem szombaton. Már normális ruhába mentünk iskolába és ott kellett átvenni az egyenöltözékünket, a hideg időre való tekintettel.
Ahogy felszálltam a buszra és szokásos módon ShinHe mellett foglaltam helyet csak nézett rám kikerekedett szemekkel. Már-már zavaró volt, annyira bámult.
- Mit nézel annyira? -már mosolyogtam kínomban.
- Hát... Mondta Ana, hogy számítsak meglepetésre veled kapcsolatban de ez...
- Ennyire rossz? -kérdeztem kétségbe esetten.
- Dehogy épp ellenkezőleg! Csak ez...annyira szokatlan tőled.
- Igen tudom. De nem árt néha egy kis változás.
- Te és a változás? Hmm, igen csak furcsa páros vagytok! -nevetett- Na és hogy jött ez az egész?
Amíg be nem értünk a suliba elmeséltem mi bátorított arra, hogy változtassak a külsőmön. Bár szerinte nem éri meg mások rossz szavaira odafigyelni, de ha nekem ez tetszik akkor támogat engem.
Mikor beléptünk a tágas udvarra még nem volt sehol egy diák sem, de nem is csoda hiszen fél nyolc sem volt. Bementünk az épületbe, nem volt kedvem a hidegben ácsorogni. Néhányan az alsóbb osztályokból már álltak a folyosókon vagy a tantermük előtt. Mi is fellépkedtünk a harmadikra ahol a termeink vannak. Csupán két ajtónyira vagyunk egymástól mégis kilométernyinek tűnik a távolság. Rossz, hogy folyton egyedül ülök a padban, nincs kivel beszélgetnem ha épp szabad foglalkozás van. Igaz mostanában a két fiúval váltok néhány szót de az mégsem olyan. Plusz lehet ezekután már az sem lesz újra. Nem tudom, hogy Nam Joon hogyan fog viszonyulni az új kinézetemhez.
Ahogy beszélgettem ShinHe-vel időközben megérkezett Ana és Li Dong is és becsatlakoztak a sztorizásba. Mikor Ana egy szörnyű viccén nevettünk feltűnt a távolban a Bangtan és oldalukon Yona és két barátnője. Kicsit tartottam attól mi lesz ha közelebb érnek és meglátnak engem. Ahogy ezen aggodalmaskodtam egyre megszűnt köztünk a távolság és pár lépés múlva mellénk értek.
- Nahát Lien te vagy az? -nézett végig rajtam Tae.
- Igen én. Miért?
- Csak olyan más vagy.
- Mi ez a nagy változás? -lépett mellé Jungkook.
- Gondoltam nem árt kicsit változtatni magamon. -vontam meg a vállam.
- Legalább nézel ki valahogy. -bökte oda ironikusan Yoon Gi.
- Szerintem klassz lett! -dícsért meg Jimin, legalább is nem hangzott bántón a kiejtése.
- Köszi. -vetettem felé egy fél mosolyt.
- Na gyertek menjünk még van egy próbára időnk! -utasította a csapatot Nam Joon.
Miután letudtak engem egyszerre indultak meg a zene terem felé és eltűntek a kanyarban. Én pedig titokban hálát adtam az égnek, hogy megúsztam ennyivel. Később becsengettek és elkezdtük a napot.
Ebédidőben elmentem a könyvtárba, hogy kivegyek néhány könyvet a beadandó házifeladathoz. Nézelődtem mi hol van. Minden szépen sorba abc szerint volt rendezve, szerző és típus alapján. Elég hatékony de bonyolult rendszer, nem lennék szegény könyvtáros néni helyében. Minden apró kis részletre oda kell figyelni, hogy jó helyre tegye vissza az otthagyott könyveket. Persze van aki rendes és visszarakja magától de ez elég elenyésző rész csak, a többség simán csak az asztalon hagyja. Amíg ezeken gondolkoztam megakadt a szemem azon a könyvön amit kerestem, kínai történelem. Ez kell nekem! Igen tanulok kínaiul, itt kb mindenki tanul. Jól jön ha egyszer netalán elutazom Kínába. Szeretnék eljutni oda ha időm és anyagi helyzetem engedi. Szerintem csodás ország, érdekes kultúrával, ételekkel és helyekkel. Persze azért sokban hasonlít a mi országunkhoz, hiszen mind a „nagy kelethez" tartozunk de mégis különbözik.
Igyekeztem levenni a polcról a kb tíz centi vastagságú vér vörös könyvet de nem értem el, hiába nyújtózkodtam. Aprócska termetem ide kevésnek bizonyult, hát mit is akarnék én a 165 centimmel mikor a polcok két méter magasak! Így megkerestem a létrát ami kb minden könyvtárban megtalálható az ilyen alacsony emberek miatt mint én. Odatoltam és felmásztam rá. De elfelejtettem behúzni rajta a féket, hogy ne guruljon el mikor rajta vagyok. De mire észhez kaptam már késő volt, zuhantam. Vártam, hogy földet érjek és jól összezúzzam magam. Összeszorítottam szemeim és egy rövidke sikoly hagyta el számat. Vártam a talajt de nem jött. Ilyen magasra másztam volna? Éreztem, hogy testem vízszintes helyzetben van mégsem a padlón heverek. A hátamon éreztem egy vastagabb csíkot és az oldalamon öt ujjat ami tart, ugyanezt a lábaimnál. Kinyitottam szemem és legnagyobb meglepetésemre Jeong Guk arcával találtam szembe magam. Elkapott és erősnek bizonyuló karjaival tartott meg. Letett a földre de én csak néztem rá, mint egy őrült. Még mindig hihetetlen volt ami történt.
- A létrát szokás lefékezni! -jegyezte meg karba tett kézzel.
- Igen tudom, csak kiment a fejemből. -nyögtem ki pár másodperc múlva- Kössz, hogy elkaptál! Megmentetted az életem.
- Ezt azért nem mondanám de vigyázhatnál jobban is!
- Legközelebb nem felejtem el és köszi mégegyszer! -hajoltam meg enyhén, hálámat kifejezve.
- Semmiség. Egyébként mit kerestél odafent? Kipróbáltad tudsz-e repülni?
- Nem. Ezt a könyvet akartam kivenni! -vettem fel a földről az összekínlódott könyvet.
- Hát ez mi akarna lenni? -kapta ki a kezemből- Kínai történelem. -olvasta el a rajta lévő betűket- Te ezt mind el akarod olvasni?
- Persze! Nagyrészét már tudom, amit nem azt most meg fogom. Plusz nem árt egy kis ismétlés. -magyaráztam.
- Hát én erre nem lennék képes. -adta vissza.
- Dehogynem csak akarnod kell!
- Na ez az, ezt a kínzást sosem akarnám! -nevetett.
- Akkor hogy akarsz átmenni a vizsgákon?
- Lien az majd csak jövőre lesz, hahó még csak Október van! -integetett a szemeim előtt.
- Tudom jól. De nem jobb most megtanulni mindent és ha kell csak átismételni, mint az utolsó percben pánikba esve kapkodni?
- Nem szoktam pánikolni.
- Te tudod, nem szólok bele.
Ekkor pittyegni kezdett Kook telefonja, előkapta zsebéből és elolvasta a kapott üzenetet. Majd egy gyors szia után elviharzott. Én pedig táskámba téve a hatalmas könyvet távoztam a könyvtárból majd igyekeztem a következő órámra.
Az utolsó tanóra előtti szünetben elmentem a mosdóba mert már nagyon kellett pisilnem és alig bírtam kivárni a csengetést. Kézmosás közben hatalmas csapódással nyílt ki a lány wc ajtaja és Yona lépett be rajta két lánnyal az oldalán. Lehunytam szemeim és elmormoltam egy halk imát, hogy ne megint engem akarjanak megalázni. De egyre esélytelenebb volt a helyzet, hallottam cipőjük kopogását ami a hátam mögülről hangzott. Megfordultam és ott állt lenéző tekintettel, csípőre tett kézzel.
- Nézzétek lányok! Azt hiszi csak úgy bejöhet ide mert kikencézte magát! -nevetett gúnyosan, a lányok követték őt.
- Tudtommal a mosdó minden lányé aki idejár!
- Ebben nagyon tévedsz! Ide csak az jöhet be akit én beengedek, és tudtommal neked nem adtam engedélyt!
- Mért kell ezt csinálni?
- Mit?
- Hát ezt! Terrorizálni a másikat! Mért nem tudtok békén hagyni?
- És abban mi az élvezet ha békén hagyunk?
- Mért ebben van élvezet? -tártam szét a karom.
- Nanáhogy van! A puszta tény, hogy félsz tőlem már felér egy mennyei csodával!
- Ki mondta, hogy félek tőled?
- Ugyan kicsikém ez látszik rajtad!
- Akkor valamit nagyon benéztél, mert kicsit sem félek tőled!
- Nem? Na majd fogsz! Lányok fogjátok le!
A parancs hallatán a két lány lefogott és teljes erejükkel a földre kényszerítettek és lefogtak. Próbáltam kiszabadulni de nagyon erősen lefogtak. Addig Yona a bent lévő vödröt -ami mindenbizonnyal a takarítónőé- telecsapolta vízzel és egyenesen rámöntötte. A két lány, hogy ne legyen vizes félre húzódtak így sikerült kiszabadítanom magam a fogságukból és ökölbe szorítva kezem behúztam egy nagyot Yona-nak. Aki félig a meglepettségtől félig az ütéstől a földre esett. Vérzett kicsit a szája de nem komolyan. Mérgesen nézett rám majd pillanatok alatt felpattant és belemarkolva hajamba cibálni kezdett a wc kagyló felé.
- Majd megmutatom te kis cafka, hogy ki itt a főnök! Azt hiszed csak mert kensz magadra egy kis szemfestéket már vagy valaki? Most megtanulod hol a helyed!
Rángatott amilyen erősen csak tudott. A méreg ami benne volt elég nagy erőt adott neki, plusz a két lány is a segítségére sietett így könnyedén lefogtak. Akárhogy tiltakoztam nem tudtam szabadulni. Pár pillanattal később a fejem már a wc kagylóban volt. Fulldokoltam, nem kaptam levegőt de nem engedték el a fejem, nem tudtam levegőtvenni. Egyre csak hagyott el az erőm, már nem bírtam kapálózni. A karjaimból kiszállt az erő ahogy a lábaimból is, összecsuklottam. Kezdett elsötétülni minden. Majd hallottam meg egy halovány hangot és egy erős rántást éreztem majd elsötétült a világ.
Arra ébredtem, hogy valaki erősen nyomkodja a mellkasom és egy száj az enyémhez ér és levegőt juttat a tüdőmbe. Felköhögtem és kihánytam az undorító wc-s vizet. Kapkodtam a levegő után majd éreztem ahogy valaki a hátam ütögeti.
- Jól vagy Lien? Minden oké? -hallottam meg egy ismerősen csengő fiú hangot, oldalra pillantottam és Taehyung aggódó tekintetével találtam szembe magam.
- Már jobban köszönöm. Egyébként hogy kerülsz te ide?
- Mentem a zene terembe és hangos kiabálásra lettem figyelmes. Mivel nyitva volt az ajtó benéztem és láttam Yona-t és a barátait, hogy épp meg akarnak ölni.
- És hogy zavartad el őket egyedül?
- Ki mondta, hogy egyedül voltam? -kérdezte mosolyra húzva száját- Jin és Rap Mon is velem volt. Ők tuszkolták ki a lányokat.
- Köszönöm Taehyung, hogy megmentettél! Nem is tudom hogy hálálhatnám meg!? -álltam fel a padlóról.
- Mondjuk úgy ha nem keveredsz többé bajba! -segített felállni.
- Most sem állt szándékomban csak Yona... -nem tudtam tovább folytatni, beleborzongtam az imént történtekbe.
- Igen sejtettem, hogy abszolút nem egyeztél bele a wc-be folytásba. De ne aggódj nem lesz többé bajod velük, megígérem! -mentünk ki a helyiségből.
- Ezt hogy érted? -nem volt ötletem se mire gondolhat.
- Hu már ennyi az idő!? -pillantott telefonjára- Majd elmondom! -válaszra se várva elrohant.
Otthagyva engem megválaszolatlanul és csurom vizesen. Lekullogtam az öltözőbe, útközben összefutottam az osztályfőnökkel aki megkért, hogy amint átöltöztem menjek be az igazgatóiba. Így is tettem, felvettem az utcai viseletes ruhámat majd elmentem az igazgatóiba. Ahol már kisírt szemekkel ültek korábbi bántalmazóim.
- Áhh Kim kisasszony csakhogy megérkezett, üljön le! -üdvözölt kedvesen az igazgató, hallgatva szavára leültem az egyik székre- Mondja ők voltak azok a lányok akik bántalmazták magát?
Csak néztem honnan tud róla, hiszen alig öt perce történt minden. Leolvashatta arcomról a meglepettséget mert azonnal magyarázkodásba kezdett.
- Kim Nam Joon és Kim Seok Jin diákok hurcolták ide a sikoltozó lányokat miszerint bántalmazták magát. Igaz ez?
- Igen igaz igazgató úr! -vallottam be.
- Miért bántották a lányt hölgyeim? -fordult a lányok felé.
- Mi nem bántottuk őt igazgató úr! Nem tehetünk róla, hogy nem érti a viccet! -adta az ártatlant, amin annyira feldühödtem hogy mindent kiadtam magamból.
- Talán nektek az vicc ha a másikat megpróbáljátok belefolytani a wc-be!? -ordítottam- Ja mert az annyira jó móka ugye!?
- Nyugodjon le kisasszony! -intett le Mr. Chang, én csendbe maradtam - Maguk pedig -fordult a lányok felé- hogy tetteik súlyát felfogják két hónapra felfüggesztem magukat és közösségi munkára ítélem önöket az eltiltás alatt! -mondta szigorúan.
- De nem teheti ezt uram mi nem...
- Hallgasson! -parancsolt rá Yona-ra- A helyében meg sem szólalnék! Ilyen gyalázatos tettet elkövetni egy diáktársa ellen... Szánalomra méltó és elég nagy gyengeségre utal! De ha ennyire magabiztos volt akkor mikor szegény lány fejét a csészébe nyomta viselje büszkén a bűntetést is és örüljenek, hogy megússzák ennyivel! Vannak ennél súlyosabb bűntetések is! Most pedig fogják a holmijukat és kifelé az iskolából! Januárig látni sem akarom magukat! A nevelőtisztnél pedig ha bejelentkeztek ő elmondja a további teendőket! -sértődötten felálltak de utánuk szólt- Még valami! -megálltak- Ha megtudom, hogy nem jelennek meg a közösségi munkán vagy csak egy napot is hiányoznak elbúcsúzhatnak az iskolától! Most mehetnek!
Vérben forgó szemekkel távoztak az igazgatóiból. Én pedig örültem, hogy megszabadultam tőlük!
- Kim kisasszony, mért nem szólt korábban, hogy mit művelnek magával ezek a lányok? -fordult felém Mr. Chang.
- Nem is tudom... Talán nem akartam még nagyobb bonyodalmat magamnak. Hiszen eddig csak cikiztek engem és beszólogattak azt még el tudtam viselni. Mostanában kezdtek el fizikailag is bántani.
- Köze van ehhez a Bangtan fiú csapatnak is? -kérdezte én pedig meglepődtem, hogy tudja az együttes nevét, bár ki ne tudná?
- Nem tudom, lehetséges. -vontam meg a vállam- Lehet nem tetszett Yona-nak, hogy szóba áll velem Taehyung és Jeong Guk.
- Szerencsére most már vége ennek a dolognak és kérjem ígérje meg ha a jövőben hasonló dolog történik azonnal szól nekem? Nem szeretném ha bármely diákomat bántalmaznák!
- Rendben igazgató úr, megígérem! De ugye erről nem szól a szüleimnek? -reménykedtem abban, hogy ez a kis „incidens" a suli falain belül marad.
- Már értesítettem őket! Mindenbizonnyal már úton vannak ide! -szemeim kikerekedtek, a szívem a torkomban dobogott és görcsbe rándult a gyomrom!
Most tuti biztos, hogy kikapok otthon mert nem szóltam róla mi folyik az iskolában. Apát ismerve jobb esetben is legalább egy hónapra szobafogságra ítél. Anya ezután pedig biztos kísérgetni fog a suliba és be fog járni megnézni minden rendben van-e. Pont ezt akartam elkerülni! Ahogy ezeken aggodalmaskodtam kopogás nélkül rontottak be a szüleim az igazgatóiba. Anya azonnal majd megfolytva átölelt és átvizsgált, hogy jól vagyok-e, apa meg leszidott amiért nem voltam képes szólni nekik. Elnézést kértek az igazgatótól, hogy csak úgy berontottak és miután megbeszélték a dolgokat közre fogva engem kivittek a parkolóba. Apa idegesen beültetett a kocsiba majd anya beült mellém. Otthon megkaptam az „áldást" hogy milyen felelőtlen is vagyok én amiért nem mondom el mit művelnek velem aztán jött az, hogy nem bízom bennük meghogy ők rossz szülők amiért titkolózom előttük. Na pont emiatt nem mondtam semmit! Miután kiordibálták magukat apa felzavart a szobámba és kikötötte, hogy két hétig ki sem tehetem onnan a lábam. Meglepett voltam, csak két hét? Többre számítottam. Ennek azért kicsit örültem. Mérges voltam amiért így leteremtettek, elég volt nekem az is, hogy majdnem meghaltam. Ha nincs Tae lehet már nem élek. Hangos ajtócsapódással adtam tudtukra, hogy haragszom. Befeküdtem az ágyamba és miután kicsit lenyugodtam kezembe vettem a telefonom. Felléptem a közösségi oldalamra és megnyitva üzeneteimet eltátottam a számat. Ott állt egy üzenet annak a képével akiről sosem hittem volna, hogy ír nekem ráadásul egy közösségi oldalon!